Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
9b8. május 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az anva panasza Könnyeivel együtt bukott ki belőle a szó. Panaszkodott. Hangja néha zokogásba fúlt. Egy anyának semmi sem fájhat úgy, minha a gyerekét kell vádolnia. Azt, akit a szíve alatt hordott, felnevelt, akitől azt várta, hogy öreg korukban támaszuk lesz. A szégyen és a fájdalom mardossa, de most már nem hallgathat, mert szinte elviselhetetlen a sorsa. A férje évek óta bénán fekszik, s gondozásra, eltartásra szorul a középkorú, de világéletében munkaképtelen fia is. S itt a másik, aki ép, egészséges, mégsincs benne öröme, csak szomorúságot, fájdalmat okoz. — Mert a fiú megfeledkezve a legelemibb gyermeki kötelességről, a szülő iránti tiszteletről, szeretetröl, segítség helyett az anyján élősködik. A csekélyke nyugdíj, s az a néhány forint, amit az idős asz- szony ház körüli munkájából összegyűjt, nagyon kevés ahhoz, hogy a fia követelődzésének is eleget tehessen. S ha nem tud pénzt adni a hálátlan gyermek az ocsmány és fenyegető szavak özönét zúdítja rá. Azt sem teheti, hogy mindig innen-on- nan kérincséljen, s a többi gyerekétől kapott pénzt az adósságba törlessze. Milyen ember az, aki így viselkedik, csak bajt, bánatot okoz a szüleinek? A faluban azt mondták, rossz erkölcsű. S e tömör megfogalmazásban benne ' van, hogy munkakerülő, iszákos, duhajkodó. S tegyük hozzá: cinikus is. Többször volt már büntetve. Legutóbb garázdaságért egy évi börtönbüntetést kapott. Tavaly decemberben szabadult. S azóta már ismét összeütközésbe került a törvénynyel. Verekedésért 200 forintra bírságolták. Ezt a pénzt is anyjától csikarta ki, pedig — ahogyan ő maga mondta — kétezer- kétezerkétszáz forintot keres, mint kubikos. Cinikusan beszélt a sorsáról, a történtekről, s tagadta, hogy a szülein élősködik és fenyegeti, üldözi az anyját. Amit kölcsönkért, azt visszaadta. S arra sincs tanú, hogy gorombán, durván bánik az anyjával. Ez a védekezés is sántít, nyilvánvaló, hogy nem hív tanút a lakásba, amikor a szüleivel veszekedik. Az egyéb tények Is azt bizonyítják: nem ok nélkül panaszkodik az idős asszony. Tudják ezt a faluban is. Sajnálkoznak az idős szülőkön. De elég-e a sajnálkozás vagy a figyelmeztető, dorgáló szó? Nem. Ennél többre van szükség. A család és a társadalom erejével kell jobb belátásra bírni ezt az embert, hogy ne keserítse meg szüleinek öreg napjait. Nagy Katalin LESEN (Nagy Zsolt felvétele) A tervezők melléfoglak Olcsóbb leit a rúd ó és még; így sem kell A Bács—Szolnok megyei Vas-műszaki Nagykereskedelmi Vállalat a közelmúltban egymás után két kedvezményes áruakciót indított. Március 15-től április 30-ig a kiskereskedelmi cégek olcsóbban vásárolhattak a nagykereskedelmi vállalat lerakataitól Jáwa csehszlovák robogót és Tátrán motorkerékpárt. Az árengedmény megállapodás tárgyát képezte, a kedvezmény 500 forinttól ezerig terjedt. Az akcióban csak a Bács-Kis- kun és Szolnok megyei viszonteladóknak adott árengedményt a nagykervállalat, de itt sem mindenkinek. Ugyanis volt olyan kiskeres- kelelmi cég, amely egyáltalán nem kívánt bekapcsolódni a kiárusításba. A Kisker nem hajlandó Ilyen volt a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat is. De mivel az fmsz-ek többsége kapott az alkalmon, így gyakorlatilag a megyében mindenütt lehetett olcsóbb Tatrant és Já- wát vásárolni. Mint a vasműszaki nagykervállalat áruforgalmi főosztályvezetője elmondta, az akció eredményesen zárult. Sikerült felhívni a lakosok figyelmét a Jawa kismotorokra. ami különösebb nehézséget nem jelentett, hiKirándulni volt a gyerek Minden szülőt elér egyszer a végzet: kirándulni megy az iskola. Nálunk azzal kezdődött: vacsora után bejelentette elsős lányom: — Apu adjál hét forintol mert elmegyünk az őserdőbe. Egyszerre esett le az állam is, meg a kés is a kezemből, de az utóbbi csörömpöli csak. Nem azon hülledtera el, hogy pénzt kér a gyerek, ez egy jó gyakorló szülőnek annyira megszokott, hogy ha a lányomnak valami mondanivalója van, sztereotip mozdulattal már nyúlok is a zsebembe. Aztán rögtön kiderült, nem az ős, hanem Tőserdőbe mennek. Gyorsan előszedtem a rekamié-fiókból még •iskoláskori földrajz könyvemet, a szomszédból elkértem a nagy világatlaszt, a Révay lexikont meg az Üj Magyar Lexikont is átböngésztem. A Tőserdőről sehol egy büdös mukk se. A gyerek ott csüngött rajtam, valamit mondani kellett. — Szajolnál van egy szép nagy fűz. meg nyárfaerdő. Nyuszik szaladgálnak benne, őzek kergetőznek, madarak énekelnek. í^fí/nTc.. ...vk a. MÁJUS 6-JÚNIUS 29 va.á^3to i&ek A gyerekre is jó hatással volt, rám is. Éjszaka a Tőserdőről álmodtam. Nem voltak benne se madarak, se őzek, de a tisztáson megjelent volt menyasszonyom. Kellemesen telt a kirándulás. A lányomnak nem szólhattam róla. A feleségemnek meg azzal kezdtem reggel, nagyon rosszul ment el az éjszaka, nem tudtam pihenni. Ja, de jött megint az ebéd. Durcásan, szemrehányóan állított haza a gyerek. Mert Ágikának az apja erdész és az megmondta, hogy a Tőserdő Lakiteleknél van, hogy nem fűzfák, nyárfák, hanem akác és tölgy van benne. És hogy én miért mondtam neki mást. Na, de folytatódtak a kirándulási előkészületek. Délután a kenyérboltban közölték: se kifli, se zsömle, se kenyér, mert valami nagy kirándulás lesz a városból. Az ABC húspultját is kifosztva találtam. De még tudtam venni kilónyi szalonnát, rúd szalámit, pár gyulait, szál kenőmájast, korong sajtot, apróságokat. A feleségem ugyan latolgatta, nem éhezik-e majd az a szegény gyerek, hiszen egv teljes fél napig odalesznek. Másnap reggel kivittük a két elemózsiával telt bőröndöt az állomásra. A többiek zsákokban hozták a mená- zsit. Minden gyerekre jutott öt szülő. Kijött a nagymami, a rokonok, a hozzátartozók, a jószomszédok. Mindenki ontotta a jótanácsot. — Tanár néni a Pistikét ne tessék engedni, hogy a fára másszon. Az Antónika hét fagyinál többet nem ehet. A gyerekeknek is jutott a lelki útravalókból. — Kisfiam, nehogy a vonat alá feküdj. Ha oroszlánnal (mégis csak őserdő) találkoztok, hozzá ne nyúljatok. Egy tanító bácsi azt magyarázta. ne nyúljanak semmihez. ne rongáljanak semmit. Közben kiütötte az ablakot. De ebből se lett baj, mert a gyerekek tanultak elsősegélynyújtást, gyorsan bekötözték. Délután kiderült, milyen jószívű vezető bácsik ülnek a város hivatalaiban. Érkezéskor kinn volt az állomáson az egész felnőtt korosztály. Kellettek is. Hosszan tartott, míg ráismertünk a saját gyerekeinkre. Leszakadt cipők, elcserélt kardigánok, fülig maszatos arcok. Otthon következtek a kirándulási rémtörténetek. Éjfélkor észbekaptunk, hogy a leckéből egy sor sincs kész. Feleségem gyorsan megcsirisilta az írást és az éneket. Én a számtant. A gyerek akkor már boldogan aludt. Reggel szabadnapot kértem a szerkesztőtől. Borzák Lajos szén szezon eleji árkedvezmény adásról, s korábban is keresett áruról volt szó Csakhogy az import szállítások előbbre iöttek a kereskedelemben nagyobb készlettel rendelkeztek, így a kamatterhek viselése helyett inkább az árut olcsóbban kínálták a vevőknek. A motorvásár. sikerét két tényező különösen elősegítette: a szolnoki MÉSZÖV kereskedelmi főosztálya a meg vei fm.sz-ek megbízásából központilag tárgyalt a nagykereskedelmi vállalattal, s nagymértékben segítette az áruterítést, a szervezést. Ugyanakkor a mótorvásárlás- ba való bekapcsolódás, illet- ’ve betársulás egyik fmsz-nek sem jelentett különösebb kockázatot, , mert a motorokat bizománybán vették át, s csak akkor kellett fizetni értük, ha el is adták azokat. Csaknem ingyen .,. A rádióvásár viszont már nem mondható olyan sikerültnek. Valamivel élénkült a forgalom a csökkent árukészletek iránt, de a rendelkezésre álló mennyiségnek csak kisebb és nem nagyobb része talált gazdára. Egyes ft.pusoknál árengedményt, másoknál aiándék vásárlási utalványt adnak. Hogy mi indította ilyen kedvezmény nyújtására a nagykereskedelmi vállalatokat? (Országos jellegű akciókról van szó.) Érdekes melléfogása a tervezésnek. A kínálatot nem mindig sikerül úgy „belőni”, hogy a keresletnek száz százalékosan megfelel ien Ez történt a rádió esetében is. A posta még 1967 elején elkezdte a vezetékes rádiókészülékek leszerelését. A kereskedelem feltételezte, hogj emiatt növekedni fog a kereslet a hálózati rádiókészülékek iránt. Tranzisztor „akció“ Közben kiderült, hogy a legtöbb helyen már a vezetékes rádió mellett a korábbi években új,- szép. komoly rádiókat is beszereztek a 'családok, s a kis rádió legfeljebb az előszobában vagy konyhában „üzemelt”.. Pótlására emiatt inkább táskarádiót, tehát mozgatható készüléket vesznek. De a termelés már „megugrott’, amikor ez kiderült. Így készletek keletkeztek, igaz a termelő , gyárral sikerült megegyezni, hogy a további szállítmányokat kicseréli táska- és zsebrádiókra. A rádióvásár sikerébe? az OTp is hozzájárult: azok. akik felmutatják az igazolást, hogy vezetékes rá Tójukat a posta megszüntette, ezer forinton aluli áron kapható készülékeket is részletre vásárolhatnak. — petres — Á fe’nőttek iskolán kívüli oktatása Szombaton a Kossuth klubban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat pedagógiai és pszichológiai országos választmánya előadói konferencia keretében rendezett vitát arról, hogy az ismeretterjesztésnek, a felnőttek iskolán kívüli oktatásának eddigi formáit, gyakorlatát miképpen lehet korszerűbbé, eredményesebbé alakítani. Dr. Putnoky Jenő, a pszichológiai tudományok kandidátusa vezette a véleménycseréi, amelyben három tudomány-terület, az orvostudomány, a filozófia és a pedagógia egy-egv szakembere számolt be a felnőttek személyiségformálásával, tanításával és nevelésével kapcsolatos tapasztalatokról. A TIT országos választmánya vasárnap küldöttgyűlést tart, ugyancsak a Kossuth klubban — beszámoló hangzik el az 1964— 1967._ évi pedagógiai és pszichológiai ismeretterjesztésről! Az üllő urai..i — Tíz esztendős koromban már lovat vasaltam az apám kovácsműhelyében. Nándi, a bátyám is előbb bánt ügyesen a kalapáccsal, fogókkal, mint a betűkkel. Szerszám és jó mesterség volt a mi örökségünk, vagyonunk. Meg nem gazdagodtunk, de tisztességgel megéltünk mindig. — Jól mondod, Béla. Apánk mindenét ránkhagyta: a szakma titkait, szeretetét. Vasban gondolkodó ember volt. Büszke arra, hogy az üllőn úgy alakult az acél, ahogyan ő akarta. A két öreg Bakó a zagy- varékasiak mindenese. Béla bácsi magas, izmos. A testvére vézna, csupa ín. ér. A szavakat szűkén méri. Csupa nyugtalanság. Fújtatja a tüzet, közben lemezt vág. Kezét, lábát leköti munkával, ha csak teheti. Az öccse — idestŐva hatvan éves lesz — a derűsebb, beszédesebb. Kovácsoknál az erő tekintélyt is ad, így hát bár fiatalabb Nándi bácsinál, ő a főnök. Ketten jelentik az újszászi vegyesipari szövetkezet lakatos részlegét. — Igaz, az üllő mellől szabadultunk fel, de olyan munkát aligha adhatnak, amivel meg ne birkóznánk — büszkélkedett Bakó Béla. — Javítunk mosógépet, ha kell hegesztőnk, edényt foltozunk, patkolunk... Égyszó'val felsze.dtük mindazt, ami nem tartozott a szőkébb mesterségünkhöz. Jöttek az emberek ezzel is, meg azzal is: hova vigyük, ha nem magukhoz — mondták. Addig bajlódtunk egy-egy géppel, ismeretlen munkával, amíg rá nem jöttünk a nyitjára. — Nándi bácsitól sem ide- gén az ezermesterkedés? — Nem bizony. Akármi kerül a kezem alá. egyből megszeretem. Semmiből valamit. rosszból jót — ez az én igazi örömöm. Odaálltak az 'üllőhöz. — Nándi bácsi vezényelt a kis- kalapáccsal, az öccse meg a naggyal volt a ráverő. Az izzó vas formálódott az ütések nyomán. Ügy engedelmeskedett az öregeknek, mint a szolga az urának. Hunyorogva méricskéltek, bólogattak egymásnak. — Na* ide még egyet, — Kezd jó lenni. — Verjed Béla, ráfér még. — Hül már. Visszatehetr.éd a tűzbe, — Ühüm. Az ingükbe törölték i*- zadt homlokukat. Nándi bácsi megpiszkálta a szenet, adott a parázsnak egy kis levegőt. — Megyek hozok be kar* bidot. — Jő, addig meghegesztem a nyúlketrec rácsait. Te, a kis biliket elvitték már a bölcsődébe? — El. — Tizenötöt csináltunk a gyerekeknek — fordult hozzám Bakó Béla. — Nemrégiben vadászpuskát fúrtam. A gazdája csak a gát mellett merte először elsütni. Pedig ha én kiadok a kezemből valamit. annak jónak kell lenni. Az apám is híres vott a tiszta, percíz munkájáról. Sose csúfoltuk meg a kovács Bakó elismert nevét. Csak az a baj, nincs kinek átadni a kalapácsot. — Ráérnek még. — Még egy évet. nappal sem többet — tette le a garast Nándi bácsi. — Jövőre mindketten nyugdíjba megyünk. A volt inasaink elhagyták a falut, vagy az iparban helyezkedtek el. Nekünk elég volt már. Kifáradtunk. — Tétlenségre kárhoztatnák magukat?? — Azt nem! — csattant fel Bakó Béla. — Egy kis fusira rászánjuk az időt A szövetkezet igen, de a község nem marad mesterek nélkül. Persze csak módjával dolgozgatunk majd. Nem akarjuk felejteni a szakmát. Aztán a kis zsebpénz jól jön a nyugdíjhoz. Nándi bácsi belenézett a tűzbe. — Megfőtt. Kezdhetjük. A fogóval ügyesen kiemelte a vasat a parázsból, s a üllőre tette. Lendült a karjuk. Kalapácsaik csilingeltek. ' Az asszony kiszólt a konyhából. — Abbahagyni! Ebéd! Az üllő urai egymásra néztek, vállat vontak. És engedelmeskedtek. _______ i a \
