Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-05 / 104. szám
1968. május 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Fiatal szobrászművész bemutatkozása a Szigligeti Színházban Immár hagyománnyá vált városunkban, hogy a Szigligeti Színház közönségét az előcsarnokban képzőművészeti kiállítás fogadja. Május 5-én dr. Végvári Lajos művészettörténész, Oláh Éva fiatal szobrászművész tárlatát nyitja meg, akinek ez a szülővárosában rendezett kamarakiállítás első önálló bemutatkozása. Oláh Évát sokan ismerik Szolnokon, hiszen itt született, itt töltötte gyerekkorát, s Chiovini Ferenc festőművész vezetésével indult el a művészi pályán. Sikeres Költészet felvételi vizsga után felveszik a budapesti képzőművészeti gimnáziumba, ahol Somogyi József szobrászművész mellett egy életre el- ijegyzi magát a mintázással. 1961-ben kezdi meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, Szabó Iván mester osztályán. Jelenleg a Művész Mesterképző Tagozat növendéke; Diplomamunkáját, amely- lyel felvételt nyert a mesterképzőre, bemutatja a tárlaton. A 170 centiméteres szobor elvi színhelye a budai vár Tóth Árpád sétánya. Az érzékeny vonalú, nemes tartású leányalak maradéktalanul szimbolizálja a költészetet. Ez a munka szintézise a fiatal szobrász művészi erősségeinek. Erőteljes, határozott formakészsége, amely kisplasztikáinál és portréinál egyaránt jelentkezik, lírai tö- »"ékemységgel párosul. Annak ellenére, hogy megelégszik a számára lényegtelen részletek jelzésszerű jelenlétével, plasztikája izgalmasan érzékletes. A szolnoki Téli Tárlaton már láthattunk tőle két alkotást, egy kisméretű samott figurát és Chiovini Ferenc portréját.; Utóbbi jelen kiállításán is szerepel. — Két ízben vett részt a vásárhelyi Őszi Tárlaton, s 1967 őszén leplezték le ugyanott a Bethlen gimnázium számára készített reliefjét. A hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeum, $ a tanácsi szervek nagyszerű érzékkel használják ki a Majolika- gyár adta lehetőségeket, s patronálják a Képző mű vé- Fődskola vásárhelyi nyári művésztelepét. Néhány műteremmé és diákszállássá alakított tanterem a Bethlen gimnáziumban, segítőkész művészetpártoló szellem fokozza az aktív művészeti életet Vásárhelyen. A Képzőművészeti Főiskola szobrászai Szabó Iván szobrászművész vezetésével nyaranta egy hónapot töltenek Vásárhelyen, ahol a Majolika gyártól agyagot kapnak, és a kész szobrok ki- égetésének lehetőségét. A nyári gyakorlatok végén a Tornyai Múzeum kiállítást rendez munkáikból, s biztosítja, hogy az országos jelentőségű őszi Tárlatokra főiskolások is beküldhessék munkáikat. Ez a lehetőség Vásárhely tárlatain minden esztendőben új, tehetséges fiatalok jelentkezését és bemutatkozását teszi lehetővé. A két legutóbbi Vásárhelyi őszi Tárlaton tűnt fel Oláh Éva plasztikáival. — ígéretes művészi egyénisége néhány munkájában már kiérlelt szobrászi erőt mutat. KamarakSállftásával szülővárosának akar bemutatkozni. Megmutatni, hogy Chiovini Ferenc alkotókörében rajzolt első vonások óta mivé fejlődött. Örömmel dolgozna itthon. Elvégezte a főiskolát, s tehetségéről ez a kiállítás egyértelműen tanúskodik. S ha Szolnok városa biztosítani tudja hazatérését, — gazdagabbak leszünk egy fiatal, tehetséges szobrászmü- vésszeli Egri Mária 150 éve szüléiéit Marx Károly M ájus 5-én, Marx Károly születésének 150. évfordulójáról emlékeznek meg az egész világon. Kevés olyan embert ismer a történelem, akiknek a hatása oly nagy, mint Marxé, a tudományos szocializmus megalapítójáé. Az emberi gondolkodás történelmében forradalmi fordulatot jelentő tudományos felfedezőről, a forradalmár politikusról, a munkásosztály harcának vezetőjéről szól Wilhelm Liebknecht- nek, Marx kortársának és barátjának emlékirata. Marx születésének 150. évfordulója alkalmával ebből az 1896-ban készült emlékiratból közlünk egy részletet. ☆ r,A lángész szorgalom” — mondta valaki és ez, ha nem is egészen, de legalább nagyrészt igaz. Nincs lángész rendkívüli munkaerő és rendkívüli munkateljesítmény nélkül. Az az úgynevezett lángész, akiből ez a két tulajdonság hiányzik, csak csillogó szappanbuborék vagy hosszú lejáratú váltó holdban levő kincsekre. De ahol az átlagos mértéket meghaladó munkaerőt és munkateljesítményt látunk, ott bizonyosan lángész is van. Sok emberrel találkoztam, aki önmagát ’.áng- észnek tartotta, s akit néha mások is annak tartottak, de akinek nem volt munkaereje — s ezek csak semmittevők voltak, akiknek jó svádájuk volt és értettek a reklámozáshoz. Minden igazán jelentős ember, akit ismertem, igen szorgalmas volt és keményen dolgozott. Marxra ez teljes mértékben áll. Rendkívül sokat dolgozott: s minthogy nappal — főleg az emigráció első szakaszában — gyakran akadályozták a munkában, az éjszakát vette igénybe. Ha késő este valamely ülésről vagy gyűlésről hazatértünk rendszeresen leült még néhány órát dolgozni. S ez a néhány óra egyre hosz- szabbra nyúlt, míg végül majdnem egész éjjel dolgozott és csak reggel feküdt le. Felesége a legkomolyabb szemrehányásokkal illete, de Marx nevetve monda, hogy ez megfelel természetének. Jómagam már a gimnáziumban hozzászoktam, hogy a nehezebb munkákat késő este, vagy éjjel végezzem, amikor szellemileg a legmozgékonyabbnak éreztem magara és ezért nem olyan szemmel néztem a dolgot, mint Marxné. Pedig neki volt igaza. S rendkívül erős testalkata ellenére Marx már az ötvenes évek elején kezdett a testi funkciók különféle zavarairól panaszkodni. Orvoshoz kellett fordulnia. Ez az éjjeli munkát szigorúan eltiltotta és „much exercise” — azaz sok testi mozgást; sétát, lovaglást BOHOC A FALON- ÚJ MAGYAR FILM — Találj td magadnak történeteket — kiáltja visz- sza az egyik fiú, s Kiki, a film főhőse kényszerű egyedüllétében, bezárva a szűk kamrába, mit is, tehetne mást, megfogadja a tanácsot* A film tudajdanképpen itt kezdődik, s a cselekményét innentől kezdve, nem lehet elmesélni. Emlékképek és elképzelt jelenetek lazán összefogott sora következik. Nem is egyszerűen következik, de kirobban, olyan ellenállhatatlanul, mint néha a nevetés a film kamasz hőseiből. Felnőtt egy olyan szerencsés nemzedék, amelynek az élet nagy megpróbáltatásait már egy egyetemi felvételi vizsga vagy egy váratlanul kitört vihar jelenti. A film tizennyolcéves hősei gyerekek és éppen azért boldogok, mert az élet nem öregítette mondja a film kamasz hőse és hallatlan biztonság és optimizmus van ezekben a szavakban. Sándor Pál, a film fiatal rendezője maga is közel áll ehhez a korosztályhoz. Filmje éppen abban különbözik a fiatalokról készült, eddig látott filmektől, hogy belülről ábrázolja ennek a nemzedéknek a hangulatát, az életérzését. Nem egy idősebb rendező nyúl „ifjúsági témához”, nem nemzedékek problémáiról, nem szülők és gyermekek viszonyáról szól ez a film. Biztonságot, a műfaj szinte valamennyi „kellékének” ismeretét mutatja. Néha túlságosan is halmozza a trükköket. Zsombolyai János operatőr képileg is mindvégig érzékeltetni tudja azt a kirobbanó temperamentumot, amely elönti a filmet. A „civil” sze„Életpályát” keres egy intézmény Ä kunhegyesi gimnázium múltjáról nem sokat lehet elmondani. Új ez az intézmény. Tavaly érettségiztek benne először a diákok.- — Szép, korszerű az épület. Mindezek alapján arra gondolna az ember, hogy az intézmény további sorsa pontosan kimunkált. Koránt sincs azonban így. A gimnáziumi oktatásnak Kunhegyesen sincs nagy jövője. Pedig a környező községek — így Abádszalók, Ti- szaroff, Tiszagyenda stb. — gimnáziumot végezni akaró fiataljai is idejönnek. A tanulók egyharmadát a vidékiek adják. Albérletben nem igen laknak, leginkább autóbusszal járnak be. Kollégium kellene A bejárók aránya indokolttá teszi kollégium építését, hiszen a buszra való várakozás, az utazás értékes órákat von él a diákok- tóL Kollégiumban nevelői felügyelettel jobban el tudnák sajátítani az anyagot. Ezért dicséretes a tantestületnek az a törekvése, hogy új kollégium építéséig legalább átmeneti megoldást keressen. Most tárgyalnak az illetékes szervekkel abban az ügyben, hogy a tanyai kollégiumban legalább húsz gimnazistát el tudjanak helyezni. A gimnázium egy félreeső szárnyában húsz gyermeknek szintén kollégiumi részt alakítanak ki. A vízügyi szakközépiskola létesítésének terve is indokolja a tervezett kollégium mielőbbi felépítését. Az elképzelések szerint ugyanis a jövőben egy gimnáziumi tanulócsoport, s két szakközépiskolai tancsoport lesz egy-egy évfolyamon. — A szakközépiskolába három megyéből jönnének a hallgatók. Elszállásolásuk csak kollégiummal oldható meg. A szakközépiskola életre- hívása még nem teljesen eldöntött tény. A korszerű épület, a második tiszai vízlépcső közelsége, a víz- gépészeti vállalat helybeli üzeme azonban indokolja, hogy Kunhegyesen hozzanak létre ilyen intézményt. Az adottságok mellett a fiatalok érdeklődése is indokolja a szakközépiskola létrehozását. Sokan felvetik: van-e jövője a kunhegyesi gimnáziumnak? Ha a tervek valóra válnak, sikerrel végződnek a szakközépiskola létesítése érdekében indult tárgyalások, akkor van. — Mégpedig szép, a fiatalokat vonzó jelleggel, S. B. írt elő. Abban az időben sokat kóboroltam Marxszal London környékén, főleg a dombos északon. Hamarosan magához is tért, mert valóban olyan szervezete volt, amely kitűnően elbírt nagy megerőltetéseket és nagy erőkifejtést. De mihelyt ismét jól érezte magát, lassanként megint hozzászokott az éjjeli munkához, amig megint krízis állt be, amely észszerűbb életmódra kényszerítette — de mindig csak addig, amíg a szükség parancsolóan követelte. A krízisek hevesebbek lettek — májbaj fejlődött ki, rosszindulatú kelések léptek fel. Mindez lassanként aláásta a vasszervezetet. Meggyőződésem — s ez azoknak az orvosoknak a véleménye is, akik utoljára kezelték —, ha Marx rászánta volna magát arra, hogy természetes, testi szükségleteinek megfelelő életet éljen, még ma is élne. Csak az utolsó években, amikor már késő volt — mondott le az éjjeli munkáról. Annál többet dolgozott azután nappal. Amikor csak tehette, mindig dolgozott. Séta közben is tele volt jegyzetkönyve, s minden pillanatban jegyzeteket készített. Es sohasem dolgozott felületesen. Sokféleképpen lehet dolgozni. Marx mindig elmélyültrn dolgozott, mindig alaposan. Lányától, Eleanortól, egy történelmi táblázatot kaptam, amelyet Marx azért készített, hogy valamely mellékes megjegyzéshez tisztább képet kapjon. Persze, Marx nem ismert mellékes dolgot, s ezt a pillanatnyi magánhasználatra készített táblázatot olyan szorgalommal és gonddal állította össze, mintha kiadásra szánta volna. Marx olyan kitartással dolgozott, amely gyakran csodálattal töltött el. Nem ismert fáradtságot. Ha összeroppant volna — még akkor sem árulta volna el fáradtságát. Ha az emberek értékét az általuk végzett munka szabja meg — mint a dolgok értékét a bennük rejlő munka —, akkor Marx már csak ebből a szempontból is olyan nagy értékű, hogy a szellem óriásai közül csak kevesen helyezhetők vele egy sorba. S mit adott a polgári társadalom ezért az óriási munka- mennyiségért ellenértékűi? Marx negyven évig dolgozott a „Tőké”-n — s hogyan dolgozott! Ahogyan csak egy Marx tud dolgozni. És nem túlzók, ha azt mondom; a legrosszabbul fizetett napszámos Németországban negyven év alatt több bért kapott, mint amennyit Marx kapott „honorárium”, tiszteletdíj fejében, a század két legnagyobb tudományos alkotásának egyikéért. A másik alkotás Darwin műve. 4 „tudománynak” nincs piaci értéke. S elvárhatjuk-e a polgári társadalomtól, hogy saját halálos ítélete elkészítéséért tisztességes árat fizessen? Az űrhaiésok nem emberfölötti emberek A TRAGIKUSAN ELHUNYT JUEIJ GAGARIN, fi KOZMOSZ ÚTTÖRŐJE, NEM SOKKAL HALÁLA ELŐTT FEJEZTE BE PSZICHOLÓGIA ÉS KOZMOSZ ClMÚ KÖNYVÉT, AMELYET V. LEBEGYEV PSZICHOLÓGUSSAL EGYÜTT IRT. KÖZÖLJÜK A KÖNYV NÉHÁNY ÉRDEKES RÉSZLETÉT: idő előtt felnőtté őket. Nincsenek határozott céljaik, ezt jelképezi az üres táblákkal való tüntetés is, amely egyébként a film legjobb jelenete. A cél hiánya azonban az ő esetükben nem tartalmatlanság, inkább a még kialakulatlan egyéni ség jellemzője. „Belőlem még minden lehet’* — replők közül elsősorban a Kikit játszó Ferenezi Gábor emelkedett ki, de Tardy Balázs és Surdi Miklós méltó partnerei voltak. Kellemes szórakozást nyújt a Bohóc a falon, s a ,iól eltöltött másfél óra alatt egyet s mást meg is tudunk a mai fiatalokról. Bistey András örömet? Nemcsak azt. Büszkeséget? Azt sem. Csak azt tudtam, hogy az ember nem kívánhat magának soha ' szebbet vagy többet, mint elsőnek fölfedezni egy új világot, egyedül lenni q végtelen térben, szemtől szemben a végtelennel.” Hallottam arról, hogy az Egyesült Államok-beli Atlanta kutatóközpont egy tudóscsoportja olyan szerkezet elkészítésén dolgozik, amely ; i fej bőre alá varrva irányítja az ember cselekedeteit. A Földről ilyen pa- IS rancsszavakat küldhetnek az űrhajósoknak: aludj! egyél! légy bátor! A kísérletet mindeddig isupán majmokon végezték, az amerikai tudósok azon- ! bán máris úgy emlegetik, i mint eszményi szerkezetet, j amelynek segítségével az űr- j aajósok minden mozdulatát, j gondolatát irányítani lehet. I Engem azonban megdob- j jentett ez a hír. Hiszen ez- j által az ember érzés és érzék j íélküli hús-vér robattá vá- ; ik. Pedig a szív és érzés j léikül nem lehet befogadni í nindazt, amit a Földünkön ] cívüli csodálatos birodalom | íyújtani tud. Nem minden ember lehet űrhajós, ám ez nem jelenti azt, hogy az űrpilótának emberfölötti embernek kell lennie. Az űrutazás számtalan érdekes, tudományos fölfedezést nyújt, megismerteti az embert új, váratlan jelenségekkel. elégedetté és büszkévé teszi. De ugyanakkor az űrhajósnak számtalan veszéllyel is farkasszemet kell néznie. Az űrhajó bál-mikor összeütközhet egy meteorittal, a gépek is bármikor felmondhatják a szolgálatot. A leggondosabban ellenőrzött gépben is támadhat műszaki hiba, sőt az űrhajóst nemegyszer már a Földön is veszély fenyegeti. Mindannyian emlékezünk még az 1967-ben történt tragikus esetre — az Apolló űrhajó fülkéjének kigyulladására — amikor három jeles amerikai űrhajós veszítette életét. Egy angol csillagász mondta egyszer: „Az űrhajózás határtalan merészséget követel az embertől. Az amerikai és szovjet űrhajósoknak megvan a szükséges bátorságuk, de tudatában vannak annak is, milyen veszélyek várnak az űrpilótára a Eöld légkörének elhagyása után, a Holdra való leereszkedéskor és visszatéréskor/’ Az űrhajó 6000 mérföldes sebességgel száguld a Hold felé. A fékező rakéták bekapcsolásának idejét a máü Bl sodperc tört részeinek pontosságával kell kiszámítani úgy, hogy a hajó 60—100 mérföldnyire az égitesttől fékezzen le, mert különben darabokra zúzódik. De nemcsak a leszállás veszélyes, hanem a visszatérés is. Ha az űrhajó túl nagyszög alatt tér vissza a Föld légkörébe, kigyulladhat és eléghet. Ha túl kicsi a szög, az atmoszféra kidobja magából, s az űrhajó örök időkre eltűnik az űrben. Első útja után a következőket irta Jurij Gagarin: „Amikor az ember először s elsőnek indul útnak a végtelen űr felé, különös gondolatok kergetőznek agyában. Nehéz szavakba önteni őket. Törtem a fejem, mit mond- 1 hatnék az újságíróknak az < indulás előtt. Éreztem, hogy egész életem egy rövid percre zsugorodik össze, s hogy tulajdonképpen mindig az in* dúlás pillanatáért éltem. Hogy mit éreztem még? — i
