Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-29 / 124. szám
1068. májú« 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ....4 11 " s K ÉPERNYŐJE ELŐTT A házigazda: Abody Észrevenni a . — Beszélgetés Szabó Pállal — Szombat délelőtt Mezőtúron. délután Törtevén találkozott olvasóival Szabó Pál. Képünk Túrkevén, dedikálás közben készült. akinek a nevét az emlékezetes szilveszteri rádióadás óta ismeri mindenki szerte e hazában. S akinek a könyvismertetései olyannyira egyéniek, hogy több ízben szolgált szellemes paródia tárgyául. Érthető hát, hogy a népszerű Abody Zsákbamacskáját felcsigázott érdeklődéssel vártuk. (Az utóbbi időben a televízió sem kényeztetett el túlságosan bennünket!) Mit rejteget majd az irodalom e szellemi mindeneslegényének zsákja, amiből hat estén át „lakmározhatnak” a tévénézők. Érvényesülnek-e azok az erényei — közvetlenség, szellőm»’® fintoroki' kesernyés „hanglegyintés” —, amelyek méltán tették népszerűvé a rádió műfajában. Nos, a Zsákbamacska elindult útjára, s elsőnek neves művészek kerültek elő a kioldott zsák mélyéből, ami ez esetben jelképes, hiszen Abody valójában régi vagy régebbi emlékeit vagy lelke mélyén szunnyadó álmait kotorta elő, s szembesítette a kapott lehetőségekkel. Mindez persze csak a keretet képezte; ötletes, minden lehetséges teret adott a palackból kiszabadult szellem játékának. — Abody pedig a tőle megszokott természetességgel élt a nagyszerű alkalommal; szóval tartotta, játékba vitte kedves vendégeit — igazi házigazda módjára; — Nem hiányzott a bűvös szék sem. S ami ugyancsak Abody egyéniségének varázsa, vendégei önfeledten ültek be egy-egy fordulóra a házigazda körhintájába. Közvetlen hangulat, játékos keret, szellemes házigazda — kell ennél több egy kellemes estéhez? A Zsákbamacska első „húzása” mutatja: kell. A teljesebb élményhez, az igazi szórakozáshoz nem elég csupán a televízióban is otthonosan mozgó, szellemes házigazda; a vendégeknek is. egyenlő súlyú (nem kilóban!) partnerekké kell válniuk «a vendéglátóval. S a rögtönzött produkciók színvonalára is jobban kell ügyelni, nehogy igényességben alatta maradjanak e rokonszenves és valóban televíziószerű vállalkozás szellemi színvonalának. A művész-vendégek produkciói közül nehéz kiemelni valamit is. Sokat ismertünk már közülük, s nem egy igényesség tekintetében is vitatható. Szép az, hogy Abody kedvéért ismét megcsinálták, de egy Zsákbamacskából eleve nem hiányozhat a meglepetés. Mit hoz' a következő este, az még a Zsákbamacska titka, de hogy a televízió olyan házigazdát avatott, aki a tévénézők millióit tudja vendégül látni — az egyértelműen vitathatatlan. Jászapáti fiatalok az országos tanulmányi verseny első és második helyen (Tudósítónktól) Mint korábban hírül adtuk, a mezőgazdasági szakmunkás tanulók országos tanulmányi versenyén többen indultak Szolnok megyéből is. A Hajdúdorogon rendezett szarvasmarhatenyésztő szakmában a Jászapáti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola három hallgatója kitűnően szerepelt. A háromnapos versenyen írásbeli, gyakorlati és elméleti feladatokat oldottak meg. A három jászapáti tanuló közül Király István, a jászapáti Velemi Endre Termelőszövetkezet szarvasmarhatenyésztő tanulója országos első helyen végzett. A második hely is Jászapátira került, Kovács Ibolya. az apátfalvi Búzavirág Termelőszövetkezet tanulója révén. A harmadik jászapáti tanuló Somodi Mária, a Középtiszai Állami Gazdaság munkavállalója pedig a tizenegyedik lett. Az első két helyezett „Kiváló szarvasmarhatenyésztő szakmunkás” eintet és bizonyítványt kapott. Király István esetében még megtoldva kéthetes külföldi jutalomüdüléssel is. Azok a termelőszövetkezeti szakemberek, akik a gyakorlati idő alatt a tanulókkal foglalkoztak, szintén jutalmat kapnak. Az iskoláé pedig a'dicsőség. E szép siker is bizonyítja. hogy a Jászapáti Mezőgazdasági Szakmunkástanuló Iskolának méltán van jó hírneve az országban. V. K. Joliot Curie-t idézi bevezetésül. A világhírű francia tudós és békeharcos egyszer azt rhondta neki: a legfontosabb, hogy az ember értelemmel tudjon lépést tartani a rohamosan fejlődő világgal. Ne maradjon le a fejlődéstől, ne szigetelődjön el. A fejlődés az élet minden területén egyre gyorsabb tempót diktál. így van ez a könyvkiadásban is. Könyvnap. író-olvasó találkozó Mezőtúron. Szabó Pál arról beszél, hogy ma már lehetetlenség minden könyvet elolvasni. Több ember művelődik, többen dédelgetnek írói ambíciókat, több a könyv. Lépést kellene tartani itt is, de az az ember, aki munkája mellett a kikapcsolódásért olvas, erre képtelen- Megnövekszik a könyvtárosok és a könyv terjesztőinek felelőssége. Az olvasók egyre inkább rájuk vannak utalva, ha nem akarják a véletlenre bízni magukat az olvasnivaló kiválasztásában. Ugrai élményeire, fiatalkorára emlékezik, amikor még szenzáció volt a kerékpár, s alig volt cseréptető« ház a faluban. A mai fiatalok másképpen élnek, többet kapnák az élettől. Az anyagi javak gyarapodása azonban önmagában nem vezet sehová. A szépség szeretete nélkül az ember nem élheti le boldogan az életét. Aki a szépet nem tudja észrevenni a művészetben, a munkában, a természetben, az nfcm tarthat igazán lépést a fejlődéssel. — Elégedett-e azzal, amit eddig tett, hogy az emberek észrevegyék cr szépet, fogékonyabbak legyenek iránta? — Nem végeztem el a munkámat, pedig amit eddig írtam az kitesz vagy 750— B00 nyomtatott ívet. S ezzel is használtam-e eleget? Sok beszédet hallottam, mondtam is jónéhányat. Beszéltem arról, hogy egy új, jobb társadalomért dolgozunk. Gyakran gondolok arra, vajon mit kellene még tennem, hogy megvalósuljon. — Jelenleg mit tesz ezért? Min dolgozik? — Az öregnek lenni című könyvemet írom. Néhány- részlet már megjelent belőle a Kortársban. — önéletrajz lesz? — Nem. Azt írom meg. hogyan látom ma a világot. Elmélkedések, benyomások. Nem is tudnám hirtelen megmondani a műfaját — Cikkek, novellák írására futja az idejéből? — Cikkeket néha írok, ha felkérnek rá. Legutóbb az Élet és irodalomban jelent meg egy. Novellát már nem írok. Valamikor sok tárcám jelent meg, az első a békéscsabai Körösvidék című újságban. A tárca igen kedvelt műfaja volt a sajtónak, főleg vidéken. Kár, hogy már nem divat. — Mikorra várhatjuk az öregnek lenni megjelenését? — Nem tudom. Állandóan dolgozom rajta, vissza-visz- szaiapozok, javítgatom. Még nincs készen. Btstejr András Robbantás a pedagógiában Nyilas mama tíz forintja Nyilas mama a családi képtárral ezt a közös címet adhatnánk a televízió múlt héten elhangzott két pedagógiai témájú kerekasztal beszélgetésének. Az egyiket Popper Péter vezette, s az osztályozás kérdéseiről szólt, a másikat Marx György irányította, s a korszerű oktatás problémái kerültek szőnyegre; Mindkettő erénye az őszinte véleménynyilvánítás egy olyan kérdésben, amely ma már valóban társadalmi ügy. S ha Marx György érveit el kell fogadnunk, a jövőben még inkább az lesz. Hiszen nem kell neki néhány évtized, s a fejlődésben azok az országok törnek majd az élre, amelyek jó kutatóintézetekkel és iskolákkal rendelkeznek — mondta összefoglalójában. A jó iskola, s korszerű pedagógia ismérve a gondolkoz- tatva tanítás, az egyre bonyolultabbá váló ismeret- anyagban való eligazodás képességének kialakítását Tágabb értelemben a neveléshez kapcsolódott Kom- lós János műsora is. A maga sajátos modorában mutatott rá, milyen fonák helyzet kezd kialakulni: a gyermekek életéből eltűnik a gyermekkor, a játékok kora. A túlzott szülői ambíciók kiirtják, s bizony a társadalom sem biztosít elegendő teret — még fizikai értelemben sem; A gyermekkor-éremnek ez az oldala rendkívül figyelmeztető. A Háy László életütjáról készült dokumentumfilm külön is megérdemelte figyelmünket. A gondolatokban és tanulságokban gazdag életpálya néhány szakasza szorosan kapcsolódik megyénkhez, közelebbről Jászberényhez — itt járt gimnáziumban — és Mezőtúrhoz, ahová többször is ellátogatott harci feladat ügyében. A munkásrpozga- tom és a tudomány jeles célzó pedagógiai tevékenység. Ez azonban nemcsak metodika kérdése — ehhez a tananyagban is h robbantani” kell. Hiszen ma már nem az az okos ember, aki két lábon járó lexikon, hanem aki felismeri a problémákat és a megoldásukhoz vezető lehetőségeket és eszközöket. Ehhez egyetlen kulcs jár: a logikus goncol- kodásmód. A Tudósklub erről győzhette meg azokat a nézőket, akik vasárnap este sem voltak restek végignézni és végighallgatni egy nehezebb fajsúlyú beszélgetést. Poppel Péter műsora pedig arról, hogy a geleitetes módszereiben is el kelne egy kisebbfajta robbantás, hiszen a számonkérés módján sok múlik. — Mindenképpen dicséretes tehát a televízió azon szorgoskodása, hogy a pedagógia belügyei a legszélesebb körben váljonak jó értelemben közüggyé. alakjáról készült dokumentum — Hárs Mihály munkája — egyébként a műfaj jól bevált megoldásaival készült. Egyáltalán nem árasztott ünnepi hangulatot a felvételről sugárzott Könyvsátor, 1968. A könyv ünnepe ennél többet érdemelt volna. Kiábrándító volt látni, egyes művészek, hogy küszködtek a szöveg elolvasásával (például Kállai Ferenc). Csak Devecseri Gábor villáminterjúi tarthattak számot a jó indulatú néző figyelmére. Három lány Párizsban — s a címmel szinte el is mondtunk mindent a filmről. — A Féli- cten Marcean ötletéből készült dán film csak arra vállalkozott, hogy felszínes képeket adjon Párizsról, a párizsi emberek életéről, úgy ahogyan három odavetődött bohókás idegen lány láthatja a franciák fővárosát. V. M. Nyilas mama szobája felér egy önéletrajzzal. Kiolvasható belőle az egész élete. Kezdjük a fehér kaszáival, amelyik ott áll a sarokban. Még az anyjáé volt, a festett. rozzant öreg ággyal együtt. Azt a másik, barnára festett két öreg fekhelyet akkor kapta, amikor 1922-ben örök hűséget fogadott Nyilas Jánosnak. Nehéz ember volt az öreg Nyilas valamikor: sokfelé* járt kubikolni, rótta az országutakat, s keresetéből nem igen küldött haza pénzt. Pedig a gyerekek úgy jöttek egymás után. mint az orgonasípok. összesen tizennégy. Hatot eltemetett közülük Nyilas mama. A gyerekek képei ott vannak a szoba falán sorban egymás mellett. úgy ahogy következtek, kor szerint. S hogy később jobb napok is virradtak a családra, arról a hímzett selyem ágypárna, a virágos terítő tanúskodik. A nyugodt öregségről pedig a legújabb' típusú, nagyképernyős Star televízió. — Tavaly három disznócskát neveltem. Eladtuk. Az öreg is kapott a tsz-ből elszámoláskor háromezer forintot. Abból vettük a tv-t, méghozzá Szentesre mentünk el érte— Szentesre? Itt nem kaptak? — Csak egy hét múlva lett volna a boltban. Mondtam, én már annyit vártam a jóra az életemben. hogy azt az ,egy hetet már nem bírom ki. Vonaton hoztuk haza, úgy bizony. Egész életében a jóra várt. De az nehezen akart elérkezni. Földosztáskor kapott a család 12 holdat, 5 művelte azt a gyerekekkel, mert az öreg akkor még mindig kubikolt — Amikor megkaptuk a földet, meg a két ökröt, azt mondtam, most már legalább eszünk egy kis jó kenyeret. Mert addig csak kukoricásra tellett. Aztán, amikor hallottam, hogy másutt tsz-t csinálnak, hát én magamtól aláírtam a nyilatkozatot Hatan alakítottuk meg a kunszentmártoni Zalkát Ami igaz. az igaz, kezdetben bizony nem volt jobb, nem volt könnyebh az életük a közösben sem. Mondják, hogy Nyilas mama egy délelőtt nagyon szomorúan ment munkába. Kérdezték az asszonyok, mi bántja? Majdnem sírva válaszolta: „Én még tán ma a kötélen csüngök. Nem tudok mit adni enni a gyerekelmek”. Az asszonyok megdöbbentek. Aztán egyik is. másik is hazaszaladt, ki zsírt hozott, ki kását, ki krumplit — így lett vacsorájuk meg néhány napi ebédjük a Nyilas gyerekeknek. Szerencsére elmúlt, kedves. Tudja, az én gyermekeim felnőttek és jól élnek. És ez a fontos. Palcsi fiam már taxit akar venni, pedig a tehenészetben dolgozik. Ferkónak meg ha mondom, hegy volt, mindig rámszól, hagyja már azt a múltat, anyám. — Most, hogy egyedül maradtak, ketten az öreggel, a gyerekek családot alapítottak, mit kezd a szabadidejével Nyilas mama? — Hát azért kellett a televízió! Megnézem én a műsort délelőtt, délután. Ma délelőtt is Vietnamot mutatták. Mondja kedves, hány éve van ott háború? Én mindig azt hallom, hogy ott már yégen bombáznak, meg lőnek. Ej, édes jó istenem, azok a szegény gyerekek. Láttam a tévében, hogy futkosnak azok a szerencsétlenek, aztán a bomba csak odatalál. Némeljúk milyen sovány. Ha az én unokáimra gondolok... Mentsen meg minket attól az isten, hogy nekik is olyan sorsuk legyen. Aztán-— Aztán? — Ne nevessen ki kedves, de mi nyugdíjasok vagyunk. Az öi-egem ötszáz forintot kap a tsz-ből. Annakidején nekem az életemet mentették meg az asszonyok, hogy krumplit adtak, meg rizst. Nem futotta többre, de tíz forintot mi is adtunk a vietnami gyűjtőívre. Csak tudnak abból is venni valamit. azoknak a szerencsétleneknek. Vagy nem? Igen, Nyilas mama. Tíz forint is érték. De a legfontosabb, hogy tiszta szívből adta. Varga Viktória Röviden
