Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-28 / 123. szám
II május 28: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP sDiákok szedik a zöldborsót a jászszenlandrási Haladás Tsz-bcn. Keressük a kulcsembereket Á központosított irányítás érthetően rányomta sajátos jegyeit a bérgazdálkodásra. A vállalatok számára — a termelési, termelékenységi feladatokhoz, az anyagellátási tervékhez, hasonlóan — a keresetek és jövedelmek alakulását is központilag megszabták. Az átlagbérek többnyire a vállalati kollektívák eredményeitől függetlenül évente 1—2 százalékkal növekedtek. Az új mechanizmus körülményei között fokozatosan megszűnik ez az egyenlősdi, mint ismeretes, a vállalatok már az idén is az elért nyereségtől függő részesedési alapjuk terhére emelhetik a béreket A vállalatok átlagos bér- színvonal növelésének felső határát az idén 4 százalékban maximálták. Idővel bizonyára megszűnik ez a központilag előírt béremelési plafon. S akkor majd a béremelésnek, a vállalatok fizetőképessége, elért részesedési alapja, illetve annak felosztási módja (a bérek és jutalmak, év végi részesedés stb. között) szab majd határt. A vállalatok már az idén is önállóan és helyileg alakítják ki a legésszerűbb bérpolitikát és nem a központi bérpolitikai elképzeléseket hajtják végre mechanikusan. A vállalatok csak úgy képesek felelősségteljesen gondoskodni dolgozóik foglalkoztatásáról, a munkáéi életkörülmények szüntelen javításáról, a szükséges források előteremtéséről, ha szabad kezet kapnak a bérezési, és ösztönzési formák megválasztásában, a keresett arányok alakításában. Kevesebb helyre többet , Az idén már sok helyen szakítottak az évi béremeléseknél szokásos eddigi gyakorlattal, amely szerint a központilag biztosított kereteket nagyjából egyenlően, a létszám arányában osztották fel a gyáregységek, üzemek, osztályok között; Rájöttek ugyanis, hogy az ilyen bérfelaprózással semmit sem lehet megoldani. Ha egy-egy dolgozó mondjuk 20—50 filléres órabér-, illetve havi 50—100 forint fizetésemelést kap — igaz, így a kevésből is soknak jut — ezért lényegesen nagyobb teljesítményre, jobb munkára nem vállalkozik. Sőt az ilyen apró-cseprő béremelés gyakran társul sértődésekkel, veszekedésekkel, mivel hogy a pénz még így sem jut mindenkinek minden évben. Ahol ezt felismrték, az 1968-as saját erőforrásokra épített bérfejlesztéseket már néhány fontos területre, a szűk keresztmetszetek feloldására koncentrálták. — Az éves műszaki-gazdasági feladatok, a távlati üzletpolitikai koncepciók kidolgozásá- ,nál, a piaci lehetőség és a gyári valóság szembesítésénél mindenütt nyilvánvaló^ vá válnak a munkának azok a gyenge pontjai, amelyeken nem segít a kisebb fejlesztés, a létszám átcsoportosítás, vagy az új felvétel. Ilyen elemzések alapján emelték a bérét például helyenként az alkatrész gyártó, köztük is egyes forgácsoló üzemek, vagy másutt a fejlesztő részlegek dolgozóinak. Az is kézenfekvő, ha az értékesítési gondokkal küzdő vállalatok mindenekelőtt a kereskedélmi munkatársán kát, reklámszakembereiket részesítették előnybe a béremelések és prémium alapok felosztásánál. Létszámemelés helyett kulcsemberek Egy-egy terület vagy szakmán belül a béremelésre, szánt eszközök további észszerű összpontosítása kívá- J natos. Fontos, bár nem | könnyű megtalálni a szűkj keresztmetszetek feloldása- g nak kulcsembereit. Azokat af szakmunkásokat, akikre a fog terhek nehezednek, gyakran g nem is csak az adott mű-H helyben, hanem az egész vállalatnál. És hasonlóképpen érdemes megtalálni azokat a műszakiakat, közgazdászokat is, akik célgépek és más berendezések szerkesztésével, ésszerű munka- szervezéssel, átsegítik a vállalatot a létszámhiányon, új keresett termékek kifejlesztésével, gyors bevezetésével erősítik is a gyár piaci pozícióit. A nagyobb önállóság és a közgazdasági szabályozó eszközök három évre — 1971- től öt esztendőre — szóló meghatározása a munka távlati jellegét hangsúyoz- za; Ám a piaci igények változása, a munkaerőhelyzet alakulása gyakran rövid távú operatív intézkedéseket is igényel az anyagi ösztönzésben. E változó napi feladatok megoldását már nem bér- és fizetésemeléssel, hanem különböző premizálással, jutalmazással segítik. Sok vállalatnál képeztek e célból megfelelő bértartalékokat, amelyek alkalmasak a napi feladatok rugalmas ösztönzésére. E mozgó keretekből — gyakran üzemekre, műhelyekre lebontva — helyi hatáskörben ösztönzik például a gyors szállítást, a soron kívüli, az átlagosnál nagyobb nyereséget hozó rendelések kielégítését, a minőség javítását, az űj munkások betanítását. Ma még a vállalatók többnyire nem bővelkednek az anyagi ösztönzést szolgáló eszközökben. Ezért a rendelkezésükre álló szerény összeget úgy használják fel. hogy az a vállalat fejlődésében, nyereségének növekedésében minél bőségesebben megtérüljön. Kovács József Megjavul-e az áruellátás Tiszakürtön ? Válaszok a Néplap cikkére Május 24.-t lapszámunkban Vevő voltam Tisza, kürtön címmel cikket írtunk. Beszámoltunk arról, hogy ebben a faluban olyan áruhoz is nehezen jutnak sok- szór a vevők, amelyekből máshol bőven kapható■ A cikk megjelenése után megkérdeztük az illetékes vezetőktől. mi az oka a hiányos áruellátásnak és kértük, válaszoljanak, lehet-e a helyzeten javítani. MÉSZÖV Szigeti Károly, a MÉSZÖV kereskedelmi főosztályának vezetője mondja: Olvastuk a cikket. Sajnos mi több ilyen problémát is ismerünk. Valóban, nem így képzelnénk el az áruellátást az űj gazdasági mechanizmusban. De mi most már nem utasíthatjuk a helyi szövetkezeteket. Legfeljebb csak megoldásokat ajánlhatunk nekik arra, hogy valamin, amit nem látunk jónak, változtassanak. Ez esetben is megpróbáljuk meggyőzni a tiszakürti, illetve a kunszentmártoni járásiakat. A tanácskozásra kedden kerül sor. Sütőipari vállalat Gönczi Zoltán, a megyei sütőipari vállalat igazgatója mondja; Kérem, most indulok épppen K uns zen t- mártonba. Nagyon nagy gondban vagyok. Az öcsödi Kossuth Tsz biztatására a kunszentmártoni sütemény- készítő üzemünkben mind a három szakmunkás felmondott. A Munka Törvény- könyvére hivatkoznak és gondolom, majd szóban a magasabb kereseti lehetőségre is- Ez az üzemiünk szállítja a kiflit Tiszakürt- re is. Ha el hagyjuk menni a szakmunkásokat, bizonytalan még az is. hogy egyáltalán tudunk a járásban árut biztosítani. Az én elképzelésem az volna, hogy a lakosság valóban akkor vehessen péksüteményt, amikor fogyasztani akarja. De az a pékségünk is kis kapacitású. A vevők igényéhez igazodó korai munkakezdést pedig rendelet tiltja a sütőüzemekben. El sem merem mondani, milyen szabálytalanságok elkövetéséhez kell folyamodnunk, hogy az ilyen panaszokat kiküszöbölhessük. (Telefonüzenet későbbi időpontban a vállalat igazgatójától: A kunszentmártoni problémát nem sikerült megnyugtatóan megoldani.) Tele van tárgyi tévedéssel- Bállá Imrét mi nem is ismerjük a községi tanácsnál. Az fmsz-nél meg nincs is Csathó Sándor osztályvezető. (Nem tárgyi tévedés, a személyek léteznek — a szerk.) — Az is tévedés hogy nincs elég áru? — Ja, hát ahhoz nekünk nincs 's jogunk, hogy árumozgatással törődjünk. Az a MÉSZÖV hatásköre. Ha pedig tőlünk azt várja a cikkíró, hogy konkutrenciát teremtsünk Tiszakürtön, akkor azt az álláspontot képviseli, hogy minél több magánszemélynek adjunk kiskereskedői engedélyt. Ez pedig valóságos izgatás és minket erre nem lehet rávenni. — S a falu ellátása? — Nem lehet mindenütt olyan', mint a nagyvárosokban* Élelmiszer nagykereskedelmi vállalat Csikós Sándor, a Szolnok—Békés megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója mondja: Olvastam cikküket és tájékoztatásul el kell mondanom: édesipari lisztes árukból az árleszállítás óta olyan nagy a keresleti hogy sajnos egyelőre nincs módunk minden igényt kielégíteni. A Belkereskedelmi Minisztérium ezt a helyzetet látva intézkedett az importról. A szomszédos országok árui — különféle kekszek — nemrég el is jutottak hozzánk. Teljes megoldást azonban csak a magyar ipar termelésének fokozása jelenthet. Lehet, hogy fiókunknál is történt mulasztás. A sütőporból, vaníliáscukorból előforduló hiányt csak az frnsz és a mi mulasztásunk okozhatta. Ezekből a termékekből több mint kétheti készletünk van. Aromából; amit a cikk szintén említ, nincs minden ízből a raktárunkban. Amennyiben tehát vállalatunk mulasztott, azonnal intézkedem, hogy a tiszakür- tiek ne várakozzanak áruinkra. A község boltosát pedig arra kérem, hogy megrendeléseivel legyen előrelátó. A válaszokból kiderül, hogy sok törekvés, a vásárlók érdekeit szolgáló jó tanács az ügyintézés útvesztőjében erejét, hatását veszti. Az is tükröződik, hogy a falusi ellátási gondoknak több esetben — lásd a sütőipar esetét — messzebbre nyúló okai vannak, amiket egyedül a vállalatigazgató nem tud megoldani. Több szerv következetes együttműködésére volna hozzá szükség. Olyan választ i* kaptunk — lásd Soós Lőrinc válasza —, amely nem tanúskodik a falusiak vásárlási gondjai iránt nagy megértésről. A szóbanforgó cikk valóban izgatni akart. Izgatni azokat, akik tehetnek valamit az indokolatlan gondok, bosszúságok elkerüléséért. Azért, hogy aki csak teheti, segítse a falusi emberek jobb áruellátását B. E. Megyei tanács Soós Lőrinc, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályvezetőjének helyettese mondja: Azzal az újságcikkel nem sok gondunk lesz. Illlllllllllllllllllllll Túl zajos a világ Az ember körülbelül 75 decibel erősségű zajt képes hallásának nagyobb károsodása nélkül elviselni, de nappal az 50, éjszaka pedig a 30 decibel is zavaró már. — Sajnos azonban ezeket a határértékeket egyre szélesebb területeken és egyre nagyobb mértékben lépik át a bennünket körülvevő zajok. Európában minden éjszaka 250 000 embert zavar fel álmából a repülőgépek zaja, Nyugat-Németországban nappal a lakosság 50 százalékának, éjjel 25 százalékának, a teljes 24 órán keresztül pedig 17 százalékának a nyugalmát borítja fel a zaj. Londonban most 40 OOo ház hangszigetelő berendezését tökéletesítik — mégpedig államköltségen. Amerikában, Oklahoma-Cityben öt hónap alatt 4000 kártérítési iigy merült fel azért, mert a hangnál gyorsabb repülőgépek lármája letépte a tetőcserepeket, kitörte az ablakokat, f Árpád és a Ziss 150, 151, 585, ZIL: 164, 157, Garant Lo 1800-as gépkocsik motorcserés főjavítását GAZ—51. Csepel D—350, 420, 450. UAZ, IFA—Barkas gépkocsik I. és II. szemléjét 30 napos átfutási idővel vállaljuk. ::::: ::::: ::::: Cím: Gépjavító Állomás Mezőtúr, Szolnoki út 10. Telefon: 88. — Ügyintéző: Kovács. A vásárlók régi panasza, hogy a g hazai gyártmányú vasbógni ro^az is, jjf drága is és alig lehet kapni. Mv.nka- H társunk most a vasbógni nyomába jg eredi. Elsőként a Vaskereskcdelmi j§ Szakbolt Hálózat helybeli fiókvezetőéi jenek. Kfemola Vidornak tettük fel a M kérdést: miért rossz, xrága és kevés % a vasbógni? Kremolu elkomorodva g válaszolt: g — A vasbógnival valóban problémák ■= vannak. Ez bizony elsősorban nekünk, g kereskedelmi dolgozóknak okoz gondot, g hiszen a fogyasztók folyton nyaqgat- g nak bennünket. Pedig mi aztán i-azán = ártatlanok vagyunk! Mi kiváló, olcsó § és rengeteg vasbógnit rendelünk, viI szorít a gyár vacak, drága és kevés vasbógnit szállít.-= Nyomban felkerestük hát az Első g Magyar Vasközszükségleti Cikkeket g Gyártó Ipartelepek igazgatóját. Sanda g longrácot. t§ — Valóban problémák vannak — g válaszolt elkeseredetten Sanda igaz- g goto. — Ámde a vasbógni szerkezeté- s ve! legfontosabb alkatrészét, a karni- vf bért a Finomszerkezeti Művektől kap- Ü juh de ennek a minősége pocsék, már p a tavaszi napsütéstől kilágyul és menII len behorpad, a tetejébe azok ott egy horribilis árat buliztak ki maguknak, es állítom, azért szállítják a rendelt mennyiség negyedrészét, hogy mesterséges hiányt támasszanak a magas ár miatt. Irány: a Finomszerkezeti Müvek. — Hübele Balázs igazgató összeráncolta a homlokát: — A karniberrel valóban problémák vannak. De erről még a Herkó páter is inkább tehet, mint mi. A karnibert nyolc finom acélcsavar tartaná össze, ha a csavarok minősége megfelelne a követelményeknek. Nos, ez acél! Sz kérem lavórbádog! Részünkről hiába minden jóakarat. És tudja, mi az ára egy ilyen nyomorult dlcsavarnak? A kész vasbógni nem ér annyit, mint ezek a karniber-csavarok! A felelőst keresse az Acél-csavargyárban! Maszlagi Ödön igazgató elpirult mérgében: — Az említett acélcsavarokkal botrányok vannak. Ez pedig a XiV. számú Vaskohászati Üzem bűne. Onnét kapjuk az anyagot, amiből mi a csavarokat készítjük. Az az anyag csak elvileg hasonlít a vashoz. Az o‘.ya> puha, hogy ha rászáll a légy, belerúgod a lába. Azt képzeli, hogy revolver-esztergapadon vágjuk rá a menetet? Szó sincs róla, ezt az anyag nem bírná ki. Kézimunkával, húros sodrógépen biggyesztjük rá a menetet, amin egyébként tyúkhúslevesbe való csigatésztát szoktak készíteni. Ha meg akarja találni a felelőst a vasbógnirrt, nem kell messzire mennie: forduljon a XIV. számú Vaskhászati Üzemhez! Fordultunk. Tohonya Gerő igazgató megértőén bólogatott: — A vasbógniba való karnibert ösz- szetartú acélcsavarok t as-alapanyagá- nak minőségével valóban problémák vannak. Ezt mi egy olyan vasból készítjük, amihez ércet a szomszédos Likker-bányáról kapjuk. Maga még ilyen hitvány ércet nem is látott! — Nem is hasonlít az érchez, inkább olyan, mint a vízben áztatott prézli. Szeretném én látni azt a vaskohászati szakembert, aki ebből a szemétből különb anyagot tudna kiolvasztani! De a felelőst, nyilván gyerekjáték lesz megtalálni ott. Likkerbányán. Rigolya Richard, a likkerbányai igazgató nem is csodálkozott, hogy felkerestük. — A likkerbányai érccel valóban problémák vannak. Ilyen silány érc nincs még egy Európában, Tudta, micsoda ércek vannak a Ruhr-vidéken7 Most mondja meg, hát Árpád-apánknak pont ide kellett jönnie hor.foa- lalni?! H. 4L
