Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-23 / 119. szám

1968. május 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s cA lőqtjaszta lommá íDGDODDDÜÜDDQODDDCinClOClODCOODGDCXlI Tisztelt Szerkesztőség I A szolnoki bútorüzletben heveröt szerettem volna vásárolni. A boltból a raktárba küldtek, hogv ott nézzek körül, s ha valamelyik megtetszik, foglaljam le. A raktárnál közel 50 perces várakozás után jelent meg a felelős dolgozó, aki egyszerűen közölte, hogy olyan heverő-tipus, amilyet én szeretnék, nincsen. Vajon a boltban nem tartják nyilván, hogy mi' Iyen áru van a raktárakban, hanem a vevőket hol az egyik, hol pedig a másik raktárba küldik? L. J.-nc Szolnok A búíoreladásról Az üzlet vezetője megle­pődve hallgatta a panaszt. Mert a boltban minden be­érkezett á ni típusról pontos nyilvántartást vezetnek. A kartonra nemcsak az átvett, hanem az eladott mennyisé­geket is felvezetik. Külön rubrikába pedig azt, hogy a nevezett bútor melyik kül­ső raktárban található. Te­hát pontos tájékoztatást bár­mikor adhatnak a vevőnek. Igaz, egyetlen esetben for­dulhat elő, hogy a raktár­ban más van, mint ami a kartonon szerepel. Napon­ként reggel 7-től lo óráig. Ugyanis a vasút a kiszállí­tást már 7 órakor elkezdi, a bolt viszont csak 10-kor nyit, így az átvett mennyi­ség felvezetésére akkor ke­rülhet sor. A panasz kézhezvétele után személyesen felkeres­tük az olvasót, aki elmon­dotta: azt is kifogásolja, hogy gyakran a boltban be­mutatott termékeken mást sem látni, mint csak „élad­va” feliratot. Az pedig kü­lön bosszantja, ha ennek ellenére másnap az orra előtt viszik el, mert a cédula ad­digra már nincs rajta. Ennek oka az OTP hitel­akció még mielőtt kereseti jövedelemigazolással és ke­zesekkel rendelkeznének, le­foglalják ez árut, amit jog­szabály szerint 8 napig le­het visszatartani a részére. Gyakori viszont, hogy a ve­vő visszalép a vásárlástól. Ekkor aztán az áru újból „szabad’’ lesz. A boltvezető véleménye szerint a legtöbb visszalépés a kezesek miatt van. Az OTP-fióktól telefonon részletesen közölték. hogy milyen esetekben és hány kezest követelnek. Vajon nem volna célszerűbb, ha a bútorüzlet dolgozói is hason­lóan részletes felvilágosí­tást kapnának a kezeseket il­letően, hogy az árut igénylő vevg ott helyben tisztában legyen a vásárlás feltételei­vel? A másik javaslat a rak­tárakkal kapcsolatos. Mivel az üzletben legjobb esetben is csak mintadarabok férnek el, a vevőket az áru kivá­lasztása céljából mindenkép­pen a raktárba kell küldeni. Hagy „kivételezésre, soron­kívüliségre’’ vonatkozó rek­lamáció mind kevesebb le­gyen, hogy a vevők ne fog­lalhassák le az árut már a szállítókocsin, helyes voln3 bevezetni a „kiküldési rend­szert”. Ez gyakorlatilag ab­ból áll, hogy csak a bolt­ban jelentkező vevőkkel fog­lalkoznak, s a raktárakba árukiválasztás céliából a bolti eladó által kiállított ki­küldési papírkával léphetnek be a vásárlók. — petres — Mátyáspince Kunszent- márt ónban Kunszentmártanban a Zal­ka Tsz vezetői felismerték, hogy a forgalmas nagyköz­ség és járási székhely ven­déglátó ellátottsága nem ki­elégítő. Évek óta foglalkoz­tak azzal a gondolattal, hogy valamilyen tájjellegű vendéglátóipari egységet hoznak létre. Ez azonban csak most, a szabadabb kez­deményezés évében sike­rült. Igen alkalmas épületük is volt erre a piactéren. Egy hatalmas pincével ellátott régi házban rendeztek be modern, a mai igényeknek teljesen megfelelő vendég­lőt, amelyet holnap este nyit­nak meg. A Mátyás király utcában lévő új létesítmé­nyen — a „Mátyáspince” neonfelirat ékeskedik. Képek a tiszaszentimrei határból Gratulálunk Tegnap délben a buda­pesti Rezső téri Kollégium dísztermében a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnökhelyettese — Kis­házi Ödön — nyújtotta át a tanulásban elért eredmé­nyért több orvos-doktornak a népköztársaság címerével ékesített aranygyűrűt, amely azt jelenti, hogy tulajdonosa „cum auspicius rei, publicat populáris”, tehát a legna­gyobb elismeréssel fejezte be tanulmányait és az elemi iskola első osztályától az ál­lamvizsgáig, illetve a dok­tori cím megszerzéséig min­denkor a legkimagaslóbb teljesítményt nyújtotta. Nekünk Szolnok megyeiek­nek különös örömet okoz, hogy a díszdoktorok között volt dr. Siklósi György és dr. Marosfi Sándor is, akik szolnoki származásúak. Rózsika jubileuma Jubileum. Köszöntő, biz­tató szavak. Ugyan rajta kívül kj is tartaná számon, hogy éppen tíz esztendeje tölti be azt a tisztet, amely­re az asszonyok bizalma emelte. Az ő emlékezetében is éppeinhogy felvillant az évforduló dátuma, s csupán annyi ideig időzött ennél a gondolatnál, hogy lámcsak, ismét eltelt egy évtized. A következő percben már az járt az eszében, mit is kell intéznie, hol milyen feladat várja. Az egy évtized örökös munkában, küzdelemben telt el. A gyorsan rohanó napok jót és rosszat osztogattak. Mégis, ha újra kellene kez­deni, újra ezt választaná, mert értelmét látja annak, amit csinál. Nemigen be­szélt még erről, c'e most, hogy a jubileum alkalmá­ból számvetést csinált, meg­fogalmazta, szavakba öntöt­te érzéseit. — Nagyon boldog vagyok. Nemhogy a megyénél, még az országos központban is számon tartották' a tizedik évfordulót. Majd el is mon­dom az asszonyoknak: té­vedtem, amikor úgy gondol­tam, hogy a rengeteg tenni­való közben senkinek sem jut eszébe, a mozgalom egyik- egyszerű munkása. S most az elismerő, biztató szavak mellé még ajándékot, egy szép feketekávés készletet is kaptam. — Nem véletlen, hogy örömömben is mindjárt az asszonyokra gondoltam. Ve­lük és értük dolgozom. Ve­lük, akik az 1956-os nehéz napok után mellém álltak, biztattak. Együtt szerveztük meg és ünnepeltük járás- szerte mór 1957. március 8-án a nőnapot. Később is mindig számítani lehetett az asszonyokra. Amikor a termelőszövetkezeteket szer­veztük, arról beszélgettünk a parasztasszonyokkal, hogy az egyéni gazdálkodós ide­jén is mindig munkálkod­tak. kertészkedtek, baromfit reveitek. A községben is fczukséfL lesz munkájukra, dolgos kezükre. Megértették ezt az asszonyok, aminek legbeszédesebb bizonyítéka a többezer női tsz-tag és be­dolgozó, akik évről évre résztvesznek a termelésben, a közös munkában. — Nem dicsekvésből mon­dom, de egy-két kezdemé­nyezésünkre a járás és a megye határain túl is felfi­gyelték. Ilyen volt az egy tyúkalja mozgalom, vagy az, hogy minden háztájiból egy süldőt adjanak a kö­zösbe. Az utóbbi években járá­sunkban négy kisipari ter­melőszövetkezetben is meg­alakult a nőbizottság. Ezek segítségével is arra serkent­jük az asszonyokat, lányo­kat, hogy tanuljanak, sze­rezzenek szakképzettséget. Hasonló céllal — a nők ne­velése, felvilágosítása érde­kében — szervezzük meg minden évben a nők és szü­lők akadémiáját, a szakkö­röket, előadássorozatokat. Az elmúlt télen Jászfény- szaruban, Jászszentandráson a tanyai asszonyok részére is rendszeresen tartottunk előadásokat, amelyeket igen megkedveltek. — Elsorolni se győzném mindazt, amit az évek során vállaltunk, csináltunk. — Ugyancsak hosszú lista len­ne a megoldásra váró fel­adatokból is. Most a szolida­ritási hónap sikeréért mun­kálkodunk. Segítünk a bé­kegyűlések szervezésében, nőtalálkozókat tartottunk és tartunk. — Eddig már 93 500 forintot fizettünk be a szolidaritási számlára. Rózsika, azaz Brunner Istvánné, a jászberényi já­rási nőtanács jubiláló titká­ra a beszélgetés során min­dig többesszámot használt. Az asszonyok — a jános'hidi Molnár Jánosné, Turóczi Pálné, a jászárokszállási Mezei Józsefné, a puszta­monostori Balogh Lászlóné és a többiek — helytállását, munkaszeretetét dicsérte. — Másoktól tudtam meg, hogy ő maga milyen fáradhatat­lan, odaadó munkása a nő­mozgalomnak, a szocializ­musnak. Hogy járásszerte szeretik, tisztelik, úgy is mint a járási pártbizottság és a járási tanács tagját. Becsülik szerénységéért és azért a tulajdonságáért, hogy saját maga számára is magasra szabja a mércét. Ősztől ismét tanul, beirat­kozott a marxista egyetem­re. Pedig nemcsak dolgozó nő, hanem feleség és anya is. Esténként kisfia kitárt karral szalad felé, s amikor szívére öleli gyakran köny- nyes a szeme. Eszébe jut két kicsije, akiket mór soha többé nem ölelhet, becézhet. Sajgó szívére övéi szeretete és a munkája a gyógyír. Az öröme pedig, ha a kis és nagy családja, a közösség, az emberek boldogulását látja. Ezért dolgozik, ez az élet­célja. Nagy Katalin A SZÁRAZSÁG ELLENÉRE IS SZORGOS MUNKA FOLYIK A IMREI ARANYKALÁSZ TSZ-BEN TISZASZENT­Kazlazzák a szénát a hideglevegős szárítóra Mintegy fcilencven-száz ember egyeli a répát Kezesség a vendégért Szünidőben parkosítás Tábor a Koloskavölgyben Zsúfolt programmal dúsí­tott tanévet zár a karcagi gimnázium KISZ szervezete. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója jegyében kiállításokat, ve­télkedőket szerveztek, meg­rendezték az „Ötven év pró­báját”. és a „Barátság pró­bát”. A KISZ alapszerveze- tek díszítették a tanterme­ket, albumokat készítettek, kirándulásokat rendeztek. A mozgalmi munka köz­ben gondoltak a szórakozás­ra is. Ebben a tanévben az intézet tantestülete klubszo­bát biztosított számukra. — Mivel saját zenekaruk van, táncos összejöveteleket szer­vezhettek. Tekintve, hogy a tanulóknak körülbelül 80 százaléka lány, más helye­ken tanuló, vagy dolgozó fiúkat is vendégül láthattak. Természetesen a vendégért kezességet kellett vállalniok. Hangoskodást, feltűnő visel­kedést nem tűrtek a klub­ban. Mivel csak a zene ked­véért, a táncolás öröméért kevesen látogatták volna a klubot, minden rendezvény­re műsort adott egy-egy osz­tály; A gimnázium fiataljainak sokirányú érdeklődésére jel­lemző, hogy sokan közük"'k részt vettek a várost szépítő társadalmi munkában. Így például a főtér fásításában, a parkosításban. S ebben a tanévben alapították meg az intézet diáklapját is, ami sok fiatalt tömörít maga köré. Bereznai Ilona, Takács Sándor, Farkas Béla, Labanc Lőrinc és még néhány lel­kes diák közreműködésének eredményeként jól sikerült a KISZ szervezet politikai oktatása is. Részben ennek is köszönhető, hogy a fiata­lok érdeklődése növekszik országos ügyek iránt. Nyári építőtáborokba például nyolc­van diák megy a karcagi gimnáziumból. A fiúk Tab- diban dolgoznak majd, a lá­nyok meg Lakitelken. Ebben a tanévben a KISZ szervezet nevelőmunkája is jobban kiteljesedett. Főleg az intézet szakközépiskolá­saival foglalkoztak sokat. — Azok jórésze ugyanis a me­gye más területeiről került Karcagra, s jónéhányan nem kerülhettek kollégiumba. Az externátusi elhelyezés módot nyújtott néha olyan cseleke­detekre is, amilyent már nehezen lehet diákcsínynek elfogadni. A szünidőben — az idén kerül sor erre először — a KISZ vezetőségi tagokat, s a jól dolgozó KISZ tagok kőzü] néhányat balatonmen- ti táborba visznek. Rajzik a kiskendermoly Az elmúlt gazdasági év­ben kendertáblóinkat egy addig szinte ismeretlen kár­tevő, a kiskendermoly hernyó­ja támadta meg. Ahol a hernyók a kender szárán befurakodnak, ott a szár rendellenesen megvastago­dik, a megvastagodás helyén a rostok elszakadnak, erő­sebb szélben a növények eldőlnek. E kártevő ellen most idő­szerű védekezni. Az apró, barna színű lepkék meg­kezdték rajzásukat és a na­pokban tömegesen lepik el kendertábláink szegélyeit. Tojásaikat a kender szárára rakják, majd a kikelő her­nyók befurakodnak a szár belsejébe és megkezdik kár­tételüket. A vegyszeres védekezést egyrészt a betelepülő lep­kék, másrészt a fiatal her­nyók ellen irányítjuk. A fel­használható szerek közül el­sősorban a Wofatox Spritz- pulver 30 (0.5%) és a Tinox- ot (0.1%) javasoljuk. Az első permetezést 8—10 napos idő­közönként 2 alkalommal ta­nácsos megismételni. A sze­gélypermetezésre legmegfe­lelőbb a Rapidtox II. lég- porlasztásos változata, ezzel a géppel ugyanis a tábla mellett haladva befúvathat- juk a permetlevet a tábla­szegélyre. Az óvórendszabályokat szi­gorúan be kell tartani! Szolnok megyei Növényvédő Állomás A KARIKAS Esetleg Koncz Zsuzsát, Dobos Attilát, egy hippit, vagy egy NB l-es szélsőt (bár — gondolva a válogatott két utób­bi mérkőzésére, ilyen most nincs a ma­gyar futballban) néznének meg úgy az emberek, mint őt. Mit nézik, — bámul­ják a kisöreget. Mert amolyan hegyes, önérzetes, tempós magyar ez a vörhe- nyes szőke hajú parasztember. Har­minc, negyven közt járhat valahol, s ami „stilszerűtlen” rajta az az, hogy ba- júsza sincs. Barna bársony a ruhája, nadrágja, rámás a csizmája. Mozgása, ahogy le­jei lépeget a peronon — csupa vénség. Rövid szálú haja csakugyan olyan bor­zas, mint egy virtigli hippié. Agyarai közül jól kilóg a hosszú csutora, amely nek folytatása ugyancsak feltűnően hosszú szár, s annak végén a tekinté­lyes nagyságú, cifra faragású cserép­pipa. Pöfékel az „öreg". Egy-egy füst­felhő mögül alig titkolt kíváncsisággal leskelődik jobbra, balra. Figyeli, hogy — figyelik-e, s roppant élvezi, vala­hányszor önkéntelenül megtorpannak a ■mellette haladók. Mert nemcsak a kétöklömnyi pipa a különleges rajta, hanem a vállán akku­rátusán átvetett, tekert karikás is. Gaz­dag cifrázatú bőrbojtok díszítik a vas­tagon fonott részt. Fehér manilla — vagy rafia — csapóban végződik az egyszál szíj. A csapóból tudniillik csak a fehérség látszik, mert gondosan rejti az egészet a bal markiban. Karikás! Dieselek, villanymozdonyok vasútján. No, nem is állják meg szó nélkül az emberek. „Karikás! Van még ilyen?” — hőköl hátra egy vasúti mun­kás. — Álljon már meg, szaktárs — fog­ja karon a különös embert —, oszt me­séljen, hol kell ez még?" — Azzal már simítja, tapintja a siklóhoz hasonló szíj szerszámot. A kisöreg igazi pusztai bőbeszédűséggel válaszol, csak úgy las­sítás közben. — Kell e’ bizigaz! — Oszt, hogy kell evvel izélni? — faggatja egy diákforma. A pipás ember szó nélkül hagyja. A fiú nem tágít. — Igazán, mit lehet evvel csinálni, fater? Lasszó ez?... De akkor miért van nyele ? — Álljon oda, gyerekem — int vagy öl méterre. Elpattintok úgy az orra előtt, hogy még a „szikráját” is érzi a csapónak, de magának nem lesz semmi baja... Neki is készül, őszintén, komolyan, de a fiú nem vállalja a mutatványt. Evődnek, huzatodnak, vállalkozik-e más? Nem. .. Ellenben összesúg három nagydiák. Rövid mondatok, rábólinta­nak, kész a terv. — Látjuk, bátya, jó hosszú ez a kari­kás-micsoda. De ha olyan nagy cserdítö művész, meg tudná-e csinálni, hogy ott bent a szűk váróteremben csördít a ka­rikással? A padok közt... Ekkorra már vastag nézőhad gyűrű­zik, és szabálysértés ide, meg oda. azon drukkolnak, hogy csörditsen a kanász. öten-hatan kísérik be a terembe, a töb­biek egymás hegyén-hátán állják el a bejáratot. A benti utasok mit sem sejt­ve töltik az időt, olvasnak, merengenek, csevegnek, falatoznak. A kis paraszt­ember naív, ártatlan készséggel csava­rint ja le a karikást, és a lócák közti keskeny folyosón rendkívül ügyes rán­tással akkorát csördít, hogy két pisz­toly se szól olyat... Akiket váratlanul ér, majd frászt kapnak. De csodák csodája, amikor — hisz ez egy pillanat műve —, látják a „lövés” okozóját, legtöbben szélesen el­mosolyodnak. Itt is, ott is nosztalgikus sóhaj hallatszik: „Ni, karikás! De régen láttam.. Tóth Istváa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents