Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

1968: május 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 GACSI MIHÁLY: J A N ü A R Ón kivel készítene interjút f A jó kunok! Ök indítottak... Beszélgetés dr. Németh Gyula akadémikussal Várkonyi emlékére Csak a szigorú tényeket írja meg! — kötötte a tel­kemre dr. Németh Gyula akadémikus, Kossuth-díjas tudós. A szigorú tényeket írom tehát. Tény: az egykori karcagi 'diák, a 78 éves turkológus, a török nép kultúrájának világhírű tudósa, a fiatalo­kat is megszégyenítő ener­giával dolgozik. Minden nap hajnal 3 óráig. Nagy, könyv­tárnak is ballő szobában fogad. — Elnézést, ki kell állíta­nom egy kérdőívet, várják az Akadémián. Sürgős, azt mondták. A török népek lak­ta szovjet köztársaságokba van meghívásom. Az útlevél­hez kell. Egy félévet akarok ott tölteni — mondja. Nézegetem a könyveket* a diplomákat. Tagja a bu­dapesti, a szófiai, a berlini* a lipcsei tudományos aka­démiának, tiszteletbeli tag Londonban, Helsinkiben, szovjet egyetemeken, Anka­rában, Varsóban és még számos más akadémián. Tu­dományos publikációi min­den világnyelven megjelen­nek ma is. A legutóbbi könyvének német kiadását látom. Die Türken von Vi- din. A vaskos kötet az északi Balkán török népei­nek nyelvi problémáit tisz­tázza. Megtudom: 40 évig tartó kutató munka ered­ménye! Más tanulmányok, a balkáni törökség nyelvjárási felosztásáról, a magyar ős­történetről, a rovásírás problematikájáról, a nagy- szentmiklósi kincsről... Az újságírónak talán meg­engedhető kiváncsiskodással pislogok a professzor író­asztalára., Ugyan most min dolgozik? Kézirat: „a baskír földi magyar őshazáról”. Észreveszi, megértőén ne­vet: — Tessék, tessék elolvasni. A múlt század kilencvenes éveiben Pauler Gyula neves történetírónk — olvasom — a magyar nép hét törzse közül kettőnek a nevét meg­találta a baskíroknál. Gyar­mat és a Jenő. — E két törzs nevének megfelelője a bas­kíroknál Jurmati és Jenej. Németh Gyula a szovjet kutatók segítségével megta­lálta a többi öt magyar törzs nevét is a baskíroknál. — Nyék, Gyarmat, Jenő. Keszi, Gyula, Megyer. De erről már hallgassuk a szerzőt. — Rokonság tenne? — Nem. Régen és ma is sokan vallották, vallják azt az elméletet, magam is el­fogadtam A honfoglaló ma­gyarság kialakulása című munkámban 1930-ban, hogy a magyarok a finnugor ős­hazából, az európai Urál vi­dékről Nyugat Szibériába kerültek és onnan jöttek — török népekkel együtt — o Kaukázus vidékére. Ezt az elméletet azonban reális ada­tok nem támogatják. A ma­gyarok ősei az i. sz. első év­ezredében Ázsiában nem jár­tak. Baskír magyar rokon­ságról beszélni nincs okunk. A baskírok csak később, úgy a X. századtól fogva szivá­rogtak Ázsiából, délkeletről a Volga felé, majd a Hét Magyar földjére és csak a tatárjárást követő századok­ban olvasztották magukba « Magna Hungáriában maradt magyar törzstöredékeket. Ta­lán még a XVIII. században is volt a baskírok földjén egy falu, egy család, vagy legalább egy öregember, aki még beszélt magyarul. — Köszönjük, professzor úr a teljesen új tudományos közlést. Egy életmű van eb­ben a néhány mondatban. De talán kezdjük az ele­jén... — A „Kálvin” iskolába jártam. Derék tanítóimra szí­vesen emlékszem, de az isko­lára nem. Sötét, levegőtlen volt. A gimnázium, az igen. Horváth Ferenc igazgatóm és remek tanáraim felejthe­tetlenné tették azokat az éve­ket. Meg Györffy István, akit én a legnagyobb magyar nép­rajz tudósnak tartok. Tőle kaptam az inspirációt, hogy kunok között élek, tanuljak törökül. Lehettem olyan ti­zennégy éves. Hogy-hogy nem. tanultam. Aztán bi­zony VI.-os gimnazista korom­ban kimentem Törökországba. Aztán újra. A Nemzetközi Ázsia Társaságtól kaptam ösztöndíjat a krimi tatárok­hoz. Hát így. A végtelenségig szerény. Hiába várom, hogy elmond­ja: erről az útról húsz éves korában készített tanulmá­nyát az Orosz Tudományos Akadémia adta ki. — S az egyetemi évek? — Eötvös kollégista vol­tam, Gombócz Zoltán és Munkácsi Bernét voltak a professzoraim. Vámbéry Ár­min már nem. Neki csak fordítottam. Hát sokat tanul­tam. Sokat, tessék elhinni, sokat. Nem kell misztifikál­ni! Dolgozni kell. A szavak, — szavak. A munka. Az. A munka... Még egyetemi hallgató, de már egymás után jelenjek meg tudományos közléséi," önálló kötetei: pl. török nyelvészet német nyelven. Azóta már több mint száz tanulmányt, könyvet írt. Egy élet munkája árán a magyar őstörténet legnagyobb isme­rőjévé vált és a török nyel­vű népek kultúrájának a vi­lágon egyik legrangosabb szaktekintélye. Tanítványa volt Ragib özdem konstan­tinápolyi egyetemi tanár, Kossy, a török múzeumok volt főigazgatója, Mitajev Péter, a jeles bolgár tudós, Hasan Erem, az ankarai egyetem tanára, — a hazai­akról nem is beszélve. Kiváló pedagógus is: évekig a buda­pesti tudományegyetem rek­tora volt. — Karcag, igen, Karcag az én szülővárosom. A jó kunok! Ök indítottak. írtam is va­lamit a besenyők és a kunok nyelvének egymáshoz való viszonyáról. Így mondja „valamit”. — Alapmunka a tudományban ez a „valami”. Csak úgy, mint a jakut hangtan, a vi- dini törökség tanulmányozá­sa, a krimi tatárokról tett megállapításai és Balassa Bálint török feljegyzéseiről írt tanulmánya, — felsorolni is hosszú lenne. — Bírja egészséggel, pro­fesszor úr? — Azt mondják az orvo­sok, az a baj, hogy éjszaka dolgozom. Éjszaka, éjszaka... Napközbe sétálgatok egy ki­csit. Levegőzés, egy kis presszó, ez az. Az emberi élet egyik célja a helyvál­toztatás. Menni kell, látni. Na, majd ha most elmegyek kutatni erre a hat hónapra! Sók mindent meg akarok tudni. — Még csak annyit pro­fesszor úr; ön kivel készí­tene interjút...? — Tessék megkeresni egy fiatal kunt, vagy jászt. Ne mindig az öregek! A fiatalo­ké a jövő... — tiszai — Ma délelőtt 10 óra­kor Szolnokon a ró­mai katolikus temető­ben a városi tanács által adományozott díszsírhelyen ünnepé­lyesen felavatják Vár- kónyi István fekete márvány síremlékét halálának 50. évfordu­lója alkalmából. ☆ Cegléden született 1852. július 12-én és Szolnokon halt meg 1918. május 19-én. Szegénynek született és na­gyon szegényen halt meg. Utolsó éveit Szolnokon csa­ládjával együtt nagy nyo­morban töltötte. Adósságot hagyott maga mögött; vo­naton utazván „erősen kifa­kadt a háború ellen”, s ezért sokadszorra ismét bör­tönbüntetésre ítélték. De a büntetés kitöltésének meg­kezdése előtt egy héttel meg­halt Halála előtt azonban sógora révén, aki futárszol­gálatot teljesített Kun Bélá- ék mellett még értesülhe­tett a világot alapjaiban megrengető nagy eseményről, az októberi forradalomról. Ám a magyar munkások* parasztok első szocialista államának megszületésénél már nem lehetett ott, pedig egész életét a szegény embe­rek sorsának jobbrafordítá- sára szentelte* Várkonyi István gyermek­korában, mint ahogyan ap­ja is, a megélhetésért nap- számbajárt cselédeskedett a ceglédi gazdáknál. Vállalt munkát Budapesten is, egy­szer kőműves volt, más­szor kubikos. Jóeszű fiatal­ember lévén, hamar felis­merte, meggazdagodhat, ha kevéske apai örökségét va­lamiféle vállalkozásba fek­teti. Fuvarozott, lovakkal ke­reskedett, teleküzleteket kö­tött, és néhány év múlva már öt bérházat vásárolt bu­dapestien. Akkor már arra is volt lehetősége, hogy ta­nuljon, képezze magát. Le­érettségizett, majd jogot tanult. A munkásmozgalommal 1889-ben lépett sírig tartó szövetségre: akkor lett tag­ja a Magyarországi Általá­nos Munkáspártnak. Miért lépett be a pártba? „A szo­cializmust 1889■ évben ismer, tem meg, s midőn olyannak találtam, amely úgy a föld- míveléssel foglalkozó kisva- gyonúak, mint a fóidra'velő munkások agyonkínlódása miatti kétségbeejtő — álta­lam is átélt — s egyedül helyzetükön javító eszmének találtam, ezért, kimondhatat­lanul lelkesültem érte.” Röplapokat, plakátokat nyomatott, könyveket, füze­teket vásárolt, s ingyen osz­totta szét azokat a falusi sze­génység között. Ö tette te a kauciót, ő finanszírozta az Üj Népszava megjelenését is. Majd 1896. augusztus 29-én — az MSZDP vezetőségének mindennemű tiltakozásával, ellenvetésével szemben — megindította Magyarorszá­gon az első földmunkás 3a- pot, a Földmívelőt. a lap „a szabadságért, az emberi egyenlőségért, a becsületes munkáért járó. becs’ile'.es kenyérért való harcra” szó­lított. A Földmívelő megjelenése után a földműves szegénység mozgalma az egész Alföldön gyorsan fellendült. Ebből az időből van hiteles ada­tunk arról, hogy Cibakházán is megkezdődött a földmun­kások szervezkedése. A Vár­konyi István által vezetett független szociáldemokraták földműves kongresszusa Ceg­léden ült össze 1897. II. 14 én. A tárgyaláson — mint ahogyan egy régebbi Jászkunságban olvashatjuk — 53 község 105 küldötte vett részt, közöttük a cibakházi szegénység kép­viselői is. Ezen a kong resz- szuson már több felszólaló követelte, hogy osszák fel a nagybirtokokat a nép kö­zött és vezessék be a prog­resszív adót. A Ceglédről szétoszló küldöttek nagy lel­kesedéssel láttak a szervez­kedéshez. Céljuk volt a ro­bot eltörlése, az addigi ara­tási szerződések be nem tar­tása. Megyénkben legerősebb ben Ci bakházán. Tisza sason, Tiszakürtön, Tiszaiöldvá ron, Csépán, Kunszentmártonban, Versenyen, Nagyréven és Rákóczi falván folyt a szer­vezkedés. Az 1897-es év nyarára ad­cBg soha nem látott méretű aratósztrájk bontakozott ki az Alföldön. A megalkuvó szociáldemokrata vezetők nem értettek egyet a pa­rasztság szervezkedésével, s ez az MSZDPm belül sza­kadást idézett elő. A szo­ciáldemokraták politikájá­nak helyteienítői Várkonyi István vezetésével megalakí­tották a Független Szocia­lista Pártot, melynek ala­kuló kongresszusát 1897. szeptember 8—9—10-én tar­tották Cegléden. Várkonyi elvi nyilatkozatában akkor kifejtette: »Magyarország Független Szocialista Pártja nemzetkö­zi, mely nem ismeri el nemzetek, születések és bir­tokok, sem semmi más cí- meni kiváltságosok előjogát, s kinyilatkoztatja, hogy _ a nép kifosztása, szabadságá­nak korlátozása, s leigázása elleni harcot nemzetközinek tekinti... A Független Szocia­lista Párt minden, a nép ki­játszása, kifosztása, félreve­zetése és szabadsága ellen intézett merényletek ellen erélyesen fog harcolni min­denütt és úgy, ahogy legcél­ravezetőbbnek véli.’’ Várkonyi István munkás­ságával természetesen ma­gára zúdította az uralkodó osztály minden haragját. Rendőri felügyelet alatt tar­tották, lakását többször fel­forgatták, lapját betiltot­ták, vagyonát zárolták. Iz­gatás vádja miatt pert indí­tottak ellene, ezért Becsbe* majd Svájcba menekült Amikor később visszatért Becsbe, hogy családját ma­gával vigye, letartóztatták és az osztrák hatóságok átad­ták a budapesti törvény­széknek. Ettől az időlől kezd­ve többször ült börtönben különböző vádak alapján. Evek hosszú során át nem ápoltuk eléggé Várkonyi Ist­ván emlékét. Pedig itt élt második feleségével, két fiá­val nagy-nagy szegénység­ben a Madách utcában, a* akkori 2499. számú házban.’ Elfelejtettük volna e nagy­szerű ember minden harcát, erőfeszítését, melyet a föld­művelő szegény emberekért tett? Nem! Mától síremlék, s egy róla elnevezett tér* Szolnok legszebb részén hir­deti, magunkénak valljuk Várkonyi István örökét .Varga Viktória X. . Földmínéló ágyík példánya, amelyben megjeleni felhívás Magyarország földmíves népéhez. mmmtjmmrnfim***»#•»**. A Várkonyi által finanszírozott Népszava egyik számá­nak első oldala.

Next

/
Thumbnails
Contents