Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-03 / 79. szám

»68. április 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KÉPERNYŐJE ÉLŐIT Gorkij •centenárium Maxim Gorkij születésé­nek századik évfordulóján emlékeztetőül a Malvát vette 'elő a televízió. A szovjet irodalom klassziku­sának egy ízig-vérig ro­mantikus ihletésű korai re­mekét, amely még abból az időből és élményvilágból származik, amikor az ifjú Gorkij vándor módjára „csavarogta” be szeretett hazáját. Így jutott el 1388- ban a Kaspi-tengerhez is, s a halászokkal kötött is­meretségének nagy része volt a kisregénynek js be­illő novella-remek megszü­letésében. A televízió választása ta­lán éppen azért esett rá, hogy a köztudatban benne élő nagy regények mellett az életmű egy kevésbé köz­ismert tájára is elvigye a nézőt, ezzel mintegy hozzá­segítve a Gorkij-kép telje­sebbé tételéhez. Vagy ta­lán arra gondoltak — szer­kesztő, író és rendező —, hogy a szenvedéllyel meg­alkotott szerelmi történet Gorkijhoz tudja édesgetni még azokat is, akik netán idegenkednének Az anya írójától? Bármint legyen: Gorkil alkotó géniusza itt is. ebben a történetben is tetten érhető éppúgy, mint későbbi pár exellence szo­cialista realista alkotásai­ban. A baj csak az, hogy a Malva. a természetben és az emberben egyaránt meglevő szilaj erőnek és mindig jelenlevő életöröm­nek prózában elmondott ódája nem szívlelheti a képernyő „korlátáit”. Ho­gyan adhatná vissza a ten­ger mosolygását, a forró szél lágy lehelletét, vagy gyöngéd símogatását, a par­ti homok egvhangű, szomo- tpi némaságát stb. Gorkij első és utolsó szava is a mosolygó tengeré, s közben is a táj változó képei nem pusztán aláfestésül szolgál­nak a négy ember érzelmi viharához: ember és ter­mészet együtt főhőse e ro­mantikus ívű „drámának”, amelynek középpontjában Malva, a Kaspi-tengeri bo­szorka áll. Csakhogy nem afféle ma­gakellető, csábos „szegedi” boszorka. Sokkal több an­nál; szabadságra, szabad életre vágyódó szilaj te­remtés. Aki Vasziljevhez is elsősorban azért rándul ki vasár- és ünnepnaponként, mert ott szabadnak érezhe­ti magát, akárcsak a si­rály; senki sem állhatja útját, a maga ura. A tele­víziós változat itt bukott meg másodszor. Szemes Mari Malvája ugyanis csak a szépséges és csábos bo­szorka volt, hiányzott be­lőle a Gorkij valamennyi romantikus hősét iellemző erő és nagyság. Többé-ke- vésbé ugyanez mondható a kegyeire pályázó férfiak megformálásáról is. Á Malva tehát ellenállt. A televíziónak nem sike­rült rátalálnia a legkifeje­zőbb megoldásra; az orosz tái varázslata s a történet valódi színei nem ragyog­hattak fel teljes fénvükben az igen modemre fogott, s szűkszavúan egyhangúra hangszerelt képekben. S ezért még a helyenként kife­jező közelképek — arcok — és artisztikus beállítások sem kárpótolhatták a nézőt. A lírainak szánt totálképek sem érvényesülhettek sze­repüknek megfelelően- Ezek ellenére Tímár Istvánt, a forgatókönyv íróját és Dömölkv Jánost, e nemes szándékú vállalkozás kivi­telezőjét dicséret illeti — hiszen az „orosz élet moz­gó panorámáiénak” e jel­képesen felvillantott epi­zód iával nem volt könnyű dolguk. Humor — rangon alul A Szomorú szerelmesek szanatóriumáról van szó. A József Attila-díjas Tahi László közbeszólásával in­dított „helyszíni közvetí- tés”-ről, amelynek szöveg­könyvét ugyancsak ő kö­vette el. A néző látogatása, amelynek lebonyolításában Sinkovits Imre buzgólko- dott, aligha zárulhatott de­rűsen. Ellenkezőleg, némi bcsszankodással vagy béké­sebb esetben egy kis szun­dikálással. Hiszen Guzlicza bácsi 40 éve kezdődött sze­relmi szomorúsága ugyan kit hathatna meg, mikor kiderül, hogy a sors tréfája folytán életfogytiglani szo­morúság lesz belőle, ugyan­is a nagy ö-nek autóbusz- bérlete van, míg neki vil­lamosbérlete. Ezért válnak útjaik külön — örökre. A szakszervezettel fenyege­tődző féltékenykedő férj láttán is nem tudhatta az ember, sírjon-e vagy ne­vessen. „Ez nem munka — súgta felháborodottan fele­ségének — feljelentem a szakszervezetnek!” A trom­bitás ugyanis nem fújt. Aztán az aggastyánok ügyes-bajos szívügyei! Azok sem voltak valami szívde­rítőén humorosak. Pedig a Tabi-szanatóriumban szép számmal akadt belőlük. Ép­pen ezért éreztük, mintha a látogatás is hosszabb lett volna a megengedettnél. Kevesebb beteggel is beér­tük volna, s valamivel több, okosabb és szelleme­sebb gvógvpoénnal. A né­pes gárdát megmozgató szanatóriumi „panoráma” tehát ahelyett, hogy igazi örömet okozott volna, a szemlélő szomorú szom­batját hozta. Röviden Nem volt szerencsés az éjszakai filmelőadások ran­gos programjába illeszteni — a Szegénylegények, a Rocco után — az egészen más fajsúlyú nyugatnémet bűnügyi iátékot. itt csaló­dást okozott. Az árleszállítások idején Leslie Howard és Bette Davis filmjét látva, az az érzésünk támadhatott, hogy „leértékelt áruval” van dol­gunk. A Szevasz. Vera sem nyert a televízióval; a mo­ziélményt nem tudta visz- szaadni a képernyő-hatás. Fogynak a játszótársak, fokozódik az izgalom az irodalmi fejtörő újabb for­dulóiban. Szellemes ötle­tekből a második forduló­ban sem volt hiány. Leg­feljebb a zsűrit fogta el túl­ságosan a magyarázgatás vágya. A gyakori expliká- ciók meg-megakasztották a játék lendületét Kellemes perceket sze­reztek a Népszerű balett­részletek. A jeges poron­don, a Nők és férfiak és a Zenei Figyelő. ‘ V. M. 14—17 éves korig 8 általános iskolai végzettség­gel rendelkező fiúkat húsipari szakmunkás tanulónak szerződtetünk az 1968—69-es tanévre. Jelentkezés SZOLNOK MEGYEI HŰSIPAR1 VÁLLALAT munkaügyi osztályán — Szolnok, Vágóhíd ntca 70. A rádiójátékok hónapja: április A Nemzetközi Rádiójáték Fesztivál időszakában — április 4-től május 6-ig — kilenc kiváló produkcióban gyönyörködhet a hallgató­ság. E művek többsége részt vett a több mint fél- I száz ország hangjáték iro- ! dalmának nagy nemzetközi versenyén, az évenként megrendezett Prix Itálián, s ott díjat vagy helyezést ért el. A cseh Stehlik A bizalom vonala című hang­játéka például 1966-ban a Prix Italia nagydíját, a ju­goszláv Kosmac „groteszk balladája” pedig az Olasz Rádió és Televízió külön- díját nyerte el 1967-ben. A magyar írók művei közül Gyárfás Miklós De- tektívdráma című alkotása kerül bemutatásra. Ez a rádiókomédia — a Nemzet­közi Báidójátók Fesztivál nyitánya — szabályos de- tektívregényként kezdődik, bravúros nyomozással foly­tatódik. Ezzel a művével bebizonyítja az író, hogy könnyedén, jó hangulatot keltve is lehet elgondol­koztató igazságokról szólni. Graham Biliing Forbush és a pingvinek című hang­játéka az Antarktiszen, egy magános kunyhóban dolgozó tudósról szól. Kü­lön érdekessége e műnek, hogy szerzője másfél évig az Antarktiszon élt, s a hangfelvételeket ott is ké­szítették. Wlodzimier * Odojewski Az egyetlen esély című rá­diódrámájának cselekmé­nye a második világháború befejezését követő hóna­pokban játszódik egy rom­halmazzá változtatott len­gyel városban. A rádiójáték több év­tizedes történetének példái azt bizonyítják, hogy az írók — Brechtől Camusig, Cocteautól Dürrenmattig és Dylon Thomastól Sartreig — mindig akkor fordultak ehhez a műfajhoz, amikor mondanivalójuk nem fért bele a színpad, a film, a próza és a vers kereteibe. Ezért nyújt majd felejt­hetetlen élményt az idei Nemzetközi Rádiójáték Fesztivál is. Utólag nincs vita Lj utakon a szocialista brigádmossgalom Tavaly történt. Negyedév után a könyvelés kimutat­ta: bajban lesz a gazdaság a tejjel. Keveset adnak a tehenek. Kálmán István igazgató kérte a párttit­kárt. a szakszervezeti tit­kárt, beszéljenek a szocia­lista brigádokkal. Bene Józsefék, a tehené­szek neveztek be elsőnek két évvel ezelőtt a szocia­lista brigádok versenyébe. Az első szocialista brigád most méltó feladatot ka­pott. Dr. Végh István fő­állattenyésztővel összeültek Jó szívvel adott tanácsokat nekik, a végeredmény: a tervezett 3100 liter tej helyett 3507 litert fejtek tehenenként 1967-ben. El­sők a megyében, s nem so­kan lehetnek előttük az országban. Tizenöt brigád kapta meg a szocialista címet. Ha for­málisan. a számszerű séget nézték volna, már 20—25 brigádnál járnának. Felté­tel: a szocialista cím, jelző' meg is illesse a brigádot. Több legyen, mint a má­sik brigád. Mint a héki sertéstelep Kossuth bri­gádja jó példa is erre. Évekkel ezelőtt az ottani sertéstelep valóban disznó­ólakhoz hasonlított. Az emberek nem érezték jól magukat, sűrűn váltakoz­tak. A szocialista brigád szép környezetet alakított ki. Ez a brigád kezdemé­nyezte: a nyereségből ajánl­janak fel a vietnami nép megsegítésére a gazdaság dolgozói. Az ő szocialista címük odaítélésénél nem volt vita. Az ürgeháti gépműhely­nél sem. Ez a brigád gépe­sítette a trágyahordást. Ko­csis Mihály főgépész újítá­sa volt a konstrukció, de a szocialista brigád vállal­ta, s csinálta meg a kivite­lezést. A magtisztító telepen a Janurik János szocialista brigád indította el a viet­nami műszakot. Az alcsi- szigeti ifjúsági brigád kul­túrműsorral kedveskedett a többieknek. Szóval minden brigádban van valami plusz. Olyan is van, amelyikben nincs. A központi szállító brigádot figyelmeztették, utoljára tesznek enged­ményt. A brigád munkatel­jesítménye nagyon jó. De az is jellemzi őket, ha va­lamelyik brigádtag távo­libb, úgynevezett pénze­sebb fuvart fog ki, a többi­ek irigykednek rá- A szo­cialista brigádtagok véle­ményére sokat adnak a gazdaság vezetői. Az a szo­kás náluk,, megadják a lét­számot az üzemegységek­nek, ennyi és ennyi em­bert terjeszthetnek fel ki­váló dolgozó címre. A kitüntetéssel pénz is jár, ezért kötött a létszám. A szocialista bri­gádok tagiai termelési ta­nácskozásokon vitatják meg, kiket terjesszenek M. Az alcsiszigeti üzemegység­nek ötös létszámot adtak. Nagy vita után a munká­sok úgy találták, hét ember felterjesztése igazságos. A vezetők szívták a fogukat, honnan teremtik elő a pénzt. De megszerezték. Azt mondják, ez nagy­szerű dolog. Így sosincs vita utólag, ki miért, me­lyik vezető jóvoltából ka­pott jutalmat, kiváló dol­gozó címet. S mutatja a szocialista brigádok nagy­korúságát, felnőttségét. Azt hallottuk, a szol­noki járásból tapasztalat- cserére viszik a Héki Álla- mi Gazdaságba a szocialis­ta brigádokat. Ügy látják, ott formalitásmentesen dol­goznak a brigádok. Sok jó dolgot elleshetnek a gazda­ságban a szocialista bri- gádmozgalomról érdeklődők. B. L. Jól fizet a szabvány Az MSZ 6068—57-es szá­mú szabvány így kezdődik; „A szuperfoszfát nyers- foszfát (foszforit, apatit vagy ezek keveréke) kensavas feltárásával nyert termék, amely- ,5.n a foszfát hatóanyag főleg kalciumhidrogénfosz- fat alakjában van jelen. Tartalmaz ezenkívül sza­bad foszforsavat, citrom­savban oldható dikalcium- hidrogenfoszfátot, fel nem tarod ott trikalciumfoszíá- tot, vizet és a feltárás fo­lyamán keletkező gipszet ” Az emberek erre a szó- vegre különféleképp reá- galnak. Az egyik azt mond­än0 inaiul nem tudok, Íbm-efíy betűt sem értek. A másik azt mondja, hogy a szuperfoszfát, az szu­perfoszfát, minek azt így agyonmagyarázni? A modem termelés és így korszerű mezőgazdaság sem néfküíhetA I1 szabványok nélkül. A Szovjetunióban kiszámították, hogy egyet­any kidolgozása és beve­zetése egymillió rubel hasznot hoz. A franciák agy tudtak győztesként ki­kerülni a saját, belső pia­cukon az amerikai almával folyó versenyből, hogy megszigorították és kemény következetességgel alkal­mazták az új francia alma- szabványokat. Ez olvan minőségi fejlődést eredmé­nyezett. hogy később még külső piacokon is sikerrel versenyezni tudtak a ten­gerentúli gyümölccsel Alkotómunkában nálunk sincs hiány. Szakembereink oly nagy tekintélyt vívtak ki, hogy az ISO, a nemzet­közi szabványügyi szerve­zet egyik mezőgazdasági titkársága éppen Magyar- országon működik és ez irányítja a világ különböző Pontjain elhelyezett többi hét agrártitkárság munká­ját is. Az országban összesen 1200 mezőgazdasági szab­ványunk van, ezek hatá­rozzák meg a műtrágyától a szamócáig, a vetőmagtól a hízott sertésig a mező- gazdaságban használt, illet­ve óit előállított termékek minőségét, a mintavételt, az osztályozást. előkésztést, csomagolást, szállítást. Sajnos a szabványok be­csülete tsz-einkben igen alacsony fokon áll. a ter­melésben, a technológia megválasztásánál mégin- kább a betakarításnál (kü­lönösen kertészeti termékek esetében) nem tartják eléggé szem előtt a szab­ványok előírásait. Ha pe­dig a termény átadására, minősítésére kerül sor, gyakran kiküldik azt, „aki éppen ráér”. Szerény becs­lés szerint évenként 50 milliós kárt okoz a tsz-ek- nek ez a magatartás. A mintavétel pedig az egész kérdés legkényesebb pontja. Ha a tsz-ek valami alig-hozzáértő embert kül­denek, gyakran áll elő az a fura helyzet, hogy a szakértő, gyakorlott átvevő­nek nem is kell csalnia. Maga a tsz megbízott vesz oly szakszerűtlenül és ügyetlenül mintát, hogy az egyébként elsőosztálvú áru, a minta bármily pártatlan elbírálása során is a III. kategóriába kerül. A má­sik oldalon viszont igaz. hogy a szabványügv bo­nyolult dolog, majdhogy­nem önálló szakma. Egy­szerűsítésére vannak pró­bálkozások, de ezek a lé­nyeget meg nem változ­tatják.--~.0v7 ufauvan^ugVi H ivatal. illetve a MÉM időnként rendez tanfolya­mokat, elő is fordul, hogy erre egyes tsz-ek magát az elnököt küldik, de ez nem jellemző. A miniszté­rium tavaly is kiadta, min­den üsz-nek meg is küldte a szabványok jegyzékét. Néhány forintért egy-egy szabvány beszerezhető, te­hát ki-ki megrendelheti a számára legfontosabbakat. Túlzott érdeklődés sajnos nem tapasztalható. Szak­könyv van ugyan, de már alaposan elavult, jó lenne újat kiadni. Ezek azonban részletek. A lényeg, hogy a tsz-ek felismerjék végre a szab­ványok zsebbe vágó jelen­tőségét. A nagyban xeríész- kedőknél, az ezer mázsa­számra vágóállatot terme­lőknél még az is kifizető­dik, hogy egy különben is tekintélyes vezetőt „szab­vány-szakemberré” kine­vezzenek és kiképeztesse- nek. Máshol viszont leg­alább azt kellene megten­ni, hogy több tsz-nek le­gyen egy közös szakem­bere, aki a minősítésben, az áru átadás-átvétel ké­nyes műveletében közre­működik. Aki méltó part­nerként tud a termeltető vállalat rutinos szakembe­rével az átvételről tár­gyalni. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ennek megszervezésére a több te­kintetben már jól vizsgő^ zott területi termelőszöv&fí kezeti szövetségek lennének a legalkalmasabbak' F. B. Volna egy javaslatom Ide jöjjön és nekem mondja valaki, hogy nem ért egyet a címadással. A múlt­kor Rebeka néni felháborodott az egyik cikkünk címén és azt mondta, hogy pró­báljuk már megerőltetni magunkat, ad­junk tisztességes fejlécet. Próbálunk, hogyne próbálnánk, csak eddig nem kap­tunk ihletet. De szerencsére segítségünkre siettek a palackozó üzemek. Mert olyan neveket mint a különböző italféleségek címkéin látható, még nem talált ki újságíró. A múltkor például azt olvastam, egy szép vonalú üvea hasán, hogy ,,Boszorkány- csepp”. Másnap meg egy gyönyörű vo­nalú, háromszögletű üveget láttam a ki­rakatban azzal a felírással, hogy „Bo­szorkánytej”. Hát megáll az ember eszel Most melyiket vegyem meg, a Boszor- kánycseppet, vagy a Boszorkánytejet? Tudniillik a körzeti orvosom azt java­solta, ha már mindenképpen tejet akarok inni, a kecsketej a Xegtáplálóbb. De mit ért ő az italkülönlegességekhez. Ahhoz el­sősorban geológiát kell tanulni. A réteg elnevezése ugyanis a százalé­kos aránytól függ. Ha például egy réteg több mint 50 százaléka homok, a mara­dék pedig agyag, akkor az homokos ngyag. Ha meg az agyag több mint 56 százalék, akkor meg agyagos homok, rab­ból már logikusan következik, hogy ha a boszorkánycsepp a cím képe sze­rint borlikőr, akkor a Tábortűz nevű itóka pedig likőrbor. So­kan már hangsúlyozták, hogy ragyoaő az eddigi piacradobás, most még növelni kellene a választékot. Igaz, nem tisztáz­ták, hogy a címek számát növeljék-e. vagy a minőségi választékot, én minden­esetre javasolni szeretnék néhány dolgot Nem tudom, hogy jó-e, de én ezt a két nevet adnám, ha legközelebb desszert­borok jelennének meg. A b őrlikára? likőrbor lenne a Krokodi'könnyek ég a likőrboros borlikőr vedig a Hexenschuss nevet kapná, igaz, hogy ez nem magyar név, hanem német, de magyarul azt je­lenti ez a közismert reomás fájdalom- érzet, hogy boszorkánylövés. Hogy bakot lő a boszorkány-e vagy sem, azt nem tu­dom, de aki az említett italok előbbi nevét adta, az bizonyára bakot 7őtt. — fóth —

Next

/
Thumbnails
Contents