Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
r Érdemek §zer3sit Vannak pirosbetűs napok naptárunkban, amelyeket már el sem tudunk képzelni ünnepélyes aktusok nélkül. — Mind megannyi alkalmat ad, hogy tisztelettel megemlékezzünk a kiválóan dolgozó emberekről. A tettek, az érdemek nem maradnak rejtve a bányák mélyén, a verejté- kes munkát követelő szántóföldeken, de a tantermekben, a laboratóriumokban sem. Sehol. De mi is van azon bizonyí- tanivaló, hogy a mi társadalmunkban anyagi és erkölcsi megbecsülés illeti meg azokat, akik többet, jobbat, kiválót produkálnak. S ez, így természetes, így szocialista. Az idősebbek még bizonyára emlékeznek azokra az időkre, amikor az ember társadalmi rangját nem a munka határozta meg, hanem az, hogy „hova hozta a gólya”, vagy mi a kénye- kedve magas pártfogóinak. A szocialista rendszer elég erős ahhoz, hogy a régi idők előítéleteit átadja a múltnak, félrelökje az urak országában megszokott normákat, s új erkölcsöt teremtsen. Ez az erkölcs a tényleges érdemekre épül, az emberi értékek tárgyilagos megítélésére, Vajon ez a szabály már általános-e? Nemrég olvastam egy kollegám tollából, hogy valakit évekkel ezelőtt ad- dig-addig kérleltek, amíg otthagyta kényelmes, , jó, komfortos beosztását, s visszament szülőfalujába. Üj, számára izgalmasnak látszott a feladat, de még inkább az nyomott a latban, hogy a közösség boldogulásáért dolgozhatott — Nagyobb volt a munka, a felelősség, a teher. S amikor az eredményes esztendőktől fáradtan némi kedvezést kért. az annakidején tett ígéretek beváltását, hamar leintették, mondván: „más sem ül ölhetett kézzel, más is dolgozik”. A jó munka, az odaadással vállalt felelősség sem nyeri el tehát mindig a jutalmát. Ez igaz. De azt nem lehet letagadni, hogy szerencsére, már mind kevesebb azoknak a száma, akik a kimagasló tetteket csak amolyan kényszeredetten ismerik el. mintha a fogukat húznák, s akik az anyagi és erkölcsi megbecsüléssel úgy fukarkodnak, mint ha saját szájuktól vonnák el a falatot. Ezek a szűkkeblű, nem ritkán szívtelen és közömbös emberek szembehelyezkednek a közös érdekkel: ha volt idő, akkor most élünk abban a korban, amikor mindjobban létfontosságú kibontakoztatni a tehetséget, a szorgalmat, a rátermettséget, mindenki számára világosan megmutatni a lehetőségeket. S a tényekkel bizonyítani, hogy ki amennyit tud és tesz, annyit ér, akként boldogul. Soha annyi ösztönző lehetőség nem állt rendelkezésre, mint ma az új gazdasági mechanizmus viszonyai között. S ez nem ismer különbséget munkahelyeken, B tér nyílt, nemcsak a műhelyek embereire vonatkozólag érvényes, hanem minden fizikái és szellemi dolgozóra, az esztergályostól a mérnökig, a gépírónőtől a pedagógusig. Elég megnézni az érvényes rendeleteket, amelyek szerint is a jó munka elismerésének számtalan módja van. A megbecsülést azonban nem lehet csupán forintban, vagy kitüntetésben lemérni. Ennek jelentősége túlmegy ezeken, mert társadalmi hatása, nevelőereje van. Nálunk már jóformán nem létezik (vagy ha még megvan, lassan végleg eltűnik) a régi idők oly sokszor kifigurázott alakja, a szürke kisember, aki reggelente megjelenik munkahelyért, pedánsan leveszi mandzsettáját, fel ölti a fekete klott könyökvédőt és körmölni kezd. A mi időnk dolgozói nem is nyugodnának bele abba, hogy színtelenül beleolvadjanak a tömegbe, egy kalap alá vegyék vala- mennyiüket, róluk csak a munkaügyi osztály, vagy a bérlista tudjon. Érzékenyen őrködnek azon, hogy az emberekre egyénileg számítsanak, hogy az érdemek kifejeződjenek, amennyiben azt megszolgálják, mind a fizetési borítékon, mind a környezet, a vezetők és munkatársak véleményében is. A legtöbb ember nem js tud dolgozni, ha csend van körülötte, ha nem mondják meg neki, ha nem érzi, hogy mit ér a munkája. Gondoljuk meg: ha a dicséret sem fehér holló valahol, amikor ennek helye van, akkor a bírálatot is köny- nyebben viseli el, akit ez ér. Nagyon fontos tehát azok számára, akik, mindegy, milyen poszton, emberi tevékenységet ítélnek meg, emberi erényeket bírálnak el, igazságosan, következetesen alkalmazzák a mércét. Ez nem könnyű feladat. Nem könnyű azért, mert az igazi érdem nem szokott kérkedni, követelőzni, kelletni magát, hanem a legtöbbször szerényen meghúzódik. De éppen ezért kötelességük azoknak, akiket ezzel megbíztak, hogy mélységes megértéssel és figyelemmel kísérjék az emberek munkáját. Ha valaki felszínesen látja ezt el és a helyes mértéket minduntalan elvéti, az nemcsak tévedhet, hanem kárt is okozhat. És mi a mérce? Rövid a meghatározás. Az az ember, ismételjük, aki többet tud. többet vállal és többet cselekszik, az többet is érdemel. Vető József VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZOLNOK MEGYH [ITmEGYE! PÁRTBíZQTTSÁG ÉS A MEGYEI TAKÁCS LAPJA | XIX. évfolyam, 88. szám. Ära: 1 forint 1968. április 14., vasárnap. Elérkezett hát az ünnep: a locsolkodások, evé^ sek, a beigli sütések és nyuszi vásárlások ideje. Nézzék el a férfiak, ha most ez alkalommal nőkről szólunk képekben, néhány szóban. Az asszonyoknak ugyanis az előbbi eken kívül még valami más is jutott az ünnepekből: övék a boltokban való tülekedés, a teli szatyrok cipelése, a sütés, főzés, hogy legyen mit feltálalni az ünnepi asztalra. Dokumentfilm készül a középtiszavidéki, jászsági termelőszövetkezetekről Megyénk számos termelőszövetkezete az idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. Küzdelmes, eredményekben gazdag két évtized volt ez. Az akkori hajtás hatalmas fává tere- béiyesedett. E húsz év eredményeit megörökítik most. A Középtiszavidéki és Jászsági Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetség elnöksége úgy döntött, hogy a szövetkezetek életéről 15—17 perces dokumentumfilmet készíttet. A forgatást Németh István filmrendezőre bízzák, akp legutóbb az elnökségi ülésre is meghívtak. A filmet 18—20 tsz- ben forgatják. A költségeket a közös gazdaságok fedezik. Álldogál a kislány az édességbolt kirakata előtt, s töri a fejét, milyen tojásokat vegyen a locsolkodóknak r.iterszánira mérik ilyenkor a z illatsz erboUokban a kölnit. De munjia közben'a kis/olgálónő ugyan mire gondol?... ... Talán arra, amit ez az asszony már csinál is. Vásárol. Italból vajoii „melyiket szeresse”? És ime az ünnepi pillanat. Asztalra került mindaz, mi szem szájnak ingere. Jöhetnek a locsolkodók ... (Foto: Nagy Zsolt)* Termelős&öretlsexeti • • téglagyár létesül Öcsödön Evenként 1,8 millió téglát égetnek Az építőanyag hiánya, a beszerzés nehézségei késztették az öcsödi Szabadság Tsz vezetőit arra, hogy téglagyárat létesítsenek. Sok a szerfás épületük, helyettük új ólakat, istállókat akarnak építeni, de nehéz téglát kapni. Eszükbe jutott, hogy a harmincas években az öcsödi—• kunszentmártoni műút mellett téglagyár működött. A szénporos módszerrel égetett, jó minőségű téglát néha felfordítja az eke. A gyár tervét a Szolnok megyei téglaipari vállalat szakemberei készítették el. Megállapították, hogy bőséges, jó nyersanyag áll rendelkezésre. Hozzáláttak a gépek beszerzéséhez is. A tiszavasvári, derecskéi és a' mezőtúri téglagyáraktól vettek felújított présgépeket. A kivitelezést a szövetkezet saját építő brigádja végzi, a gépek felszerelését — a mezőtúriak segítségével — úgyszintén. A szövetkezet tagsága is támogatta az építkezést. A közgyűlés úgy döntött, hogy a 900 ezer forint értékű beruházást az 1967. évi jövedelemtöbbletből és az idei amortizációs alapból fedezik. , Az idén elkészülnek a szárítószínek, s egyelőre tábori kemencékben égetnek. Jövőre azonban körkemence létesül. A termelést ez év júliusában kezdik meg. A kis téglagyár 25— 30 szövetkezeti tagnak ad munkát. Évente 1,8 millió téglát égetnek itt. A szövetkezet a társgazdaságoknak is ad építőanyagot. Kielégíti a tagok igényeit is, ha építkezni akarnak. A gazdaságosságról Zilahi Antal tsz-elnök így vélekedik: — A TUzEP telepen ezer téglát 700 forintért lehet kapni. Mi 500 forintért állítjuk elő. a termelés tehát gazdaságos, a beruházás költsége két év alatt amortizálódik. Hegnyerték az árversenyt Jő cikk az úttörő vikendház A bútorral kiszorulnak a piacról Szerény nyereségből is megélnek A fegyvemeki vegyesipari szövetkezet jól állta a versenyt a piacon. Nemcsak a termékeivel, hanem áraival is. Áruházi üzlet berendezésekre több cégtől kért ajánlatot a MÉSZÖV. A szabadárak versenyében a szövetkezeté lett a pálma: 1,5 millió forintos megrendelés — mondta az elnök. Ez az egyetlen tétel szinte az egész asztalosipari kapacitásukat leköti. A „maradékból” a járási KISZ bizottságnak is jutott. Úttörő víkendházat rendelt a ktsz-től, egyenként 8400 forintos áron. Ennek a cikknek nagyon jó a piaca, de a szövetkezet tizenötnél több gyártására nem vállalkozhatott A lakosságnak ajtót, ablakokat, egyedi bútorokat Készítenek. Az utóbbiból egyre kevesebbet, mert a gyáripar sokkal olcsóbb, mint a szövetkezet. A kereslet tehát nem ok nélkül csökkent a kisipari bútorok iránt. A többi részlegnek (rádió-, háztartásigép javító, üveges) szintén van munkája rendesen. A fodrászok kivételével mind nyereséges. A szolgáltatási díjak átlagosan 38 százalékkal emelkedtek. a rádió-, kisgép javítás 80—90 százalékkal drágult. Ennek aztán nem örülnek a faluban. A szövetkezet a hivatalos GELKA árjegyzék szerint számláz. Az idei terv elkészült, 4,4 millió forint árbevételre 4 százalék hasznot kalkuláltak (tavaly 8 százalékos nyereséggel dolgoztak) ami végeredményben nem magas. Összesen 170—180 ezer forint tiszta jövedelemre számítanak. Persze ismét megpróbálnak ennél többet elérni, de tisztességes keretek között A piacról már kihalászták a magukét. Anyagból nincs hiányuk, és igyekezetben sem szűkölködnek. Egyszóval, nyugodt légkörben, magabiztosan dolgoznak a fegyverneki vegyesipari szövetkeztben,
