Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-13 / 87. szám

1968. április 18.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Nemrég kezdte meg próbaüzemelését a több mint 10 millió forintos költséggel épült kunhegyesi takarmánykeverő. Képünkön Kun József, a granuláló gép beállításán dolgozik (Foto: Nagy Zsolt)

A láthatatlan jövedelem

Munkásszálláson és albérletben a szociális vívmányokból

Nem engedtek

Az SZMT elnöksége legutóbbi ülésén többek között arról tárgyalt, az épí- tő-fa és anyagipari dolgozók hogyan részesülnek a vállalati kedvezményekből. Ismeretes, hogy ezekben a szakmákban nagyon sokan járnak be vidékről a munkahelyükre. Utazási költségeik 85 százalékát térítik meg nekik a vállalataik.

Az építőiparban rendkívüli jelentőségű kérdés, milyenek a munkásszállások, hogyan tudják elhelyezni a családjuktól távol élő embereket. Sajnos nem a legjobb a helyzet. Az elmúlt években Szolnok kivételével nem alakultak ki olyan nagy építési centrumok, hogy állandó, az igényeknek megfelelő szállásról lehetett volna gondoskodni.

Ezért az ÉVM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat

3500 dolgozójának csupán 46 százaléka juthat munkásszálláshoz.

Szálloda jellegű, kulturált

Napi nyolc órás munkaidő a hizlaldában

intézménye csak egy van, az is Szolnokon. Kétszázötvenen mondhatják el, korszerűen berendezett hétközi otthonban élnek. — A többi munkást vidéki albérletekben helyezik el. Mondani sem kell, nagyon rossz körülmények között élnek ezek az emberek. Az ÉPSZER dolgozói sem járnak jobban, hisz a vállalat általában kisebb munkákkal foglalkozik, amikhez kis létszám kell. Szállás építésére nem is gondolhatnak.

A téglagyáraknál kritikán aluli a helyzet. Munkásotthon szinte mindegyiknél akad: öt-tíz ember elfér bennük. De hogyan? Nem is jó erről beszélni. Az az igazság, hogy

az egész megyében megoldatlan még az építőipari-anyagipari dolgozók szállásproblémája.

A színvonalra jellemző, hogy a szolnoki ÁÉV-szál- loda kivételével a többit az V-ös kategóriába sorolták.

Mi várható a jövőben? A megyei állami építőipari vállalat 1969-ben 800 személyes munkásszállodát épít. Aggasztó viszont, hogy

Beton és Vasbetonipari Művek szolnoki épületelem gyárához nem terveztek munkásszállást,

nagyobb összegeket költenek a vállala.ok. A munka és védőruhák beszerzése is sokba kerül. Kinek jár, kinek nem — azf a kollektív szerződésben sza- lyozták. Az ÉVM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat tavaly 1,1 millió forintot használt fel erre a célra, azaz dolgozónként 332 forintot. Az ÉPSZER közel félmilliót adót* ki munka és védőruhákra. (Egy személyre 286 forint jutott.)

Az elnökség ülésén szó esett a természetbeni juttatásokról is, amelyekből csak faipari üzemek dolgozói részesülnek. A béren kívüli javadalmazáshoz tartozik a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, orvosi ellátás, gyógyszer és így tovább. Az építőanyag és faiparban dolgozók személyenként évi 5469 forintot kapnak az SZTK kezelésű társadalmi juttatások címén.

Az SZMT elnöksége nem hagyta figyelmen kívül azt a kérdést sem, hogy a kollektív szerződésekben megőrizték e a szociális vívmányokat, illetve gondoskodtak-e azok fejlesztéséről?

A szerződések mellékletei szerint

Eredeti kékfenlő berendezések a Jászságban

Régi, népi díszítőművészetet elevenít fel a Népi Iparművészeti Tanács. A Távol-Keletről származó és hazánkban már teljesen kipusztult kékfestő kismesterséget kívánja felújítani. Ez a különleges textilkelme festési módszer még a XV. században lépte át Ázsia határát és jelent meg Eui'ópában. Először Hollandiában, Németországban művelték és jóval később ismerték meg hazánkban. Jákon kért először működési engedélyt kékfestőmester. Az idők során a díszítőművészet elemei a magyar népművészet motívumaival vegyültek, időleges fellendülés után a századforduló során a kelmefestés e speciális módszere hanyatlásnak indult.

Hosszas kutatás után a Jászságban, Jászapátiban sikerült a Népi Iparművészeti Tanácsnak eredeti kékfestő műhelyberendezést találni egy 78 éves mester tulajdonában, mintaelemekkel, nyomófákkal. Ezen a felszerelésen minta- kollekciót készítettek,

amelyben a hagyományos díszítőelemek felhasználásával korszerű változatban ruházati cikkeket, blúzokat, kötényeket, térelválasztó lakástextiliákat, szetteket mutatnak be. A Népi Iparművészeti Tanács kiállítást rendezett belvárosi (Régiposta u. 12.) mintatér méhen a többszáz éves kismesterség új termékeiből. Várja a közönség és a kereskedelmi szakemberek véleményét az indigóval történő festési eljárás megfiatalításáról.

Jól keresnek a gondozók — Egy kiló sertéshús önköltsége

11.61 forint

Délelőtt kilenc órára jár az idő. A sertéshizlaldában még itt találom a gondozókat. Hajnalban kezdenek, s ilyenkor már hazamennek. Délután újból folytatják a „műszakot” a jász- boldogházi Aranykalász Tsz sertéstelepén. Kukléta Károly gondozó mondja:

— Nálunk már bevezették a nyolc órás munkanapot, öten vagyunk itt a hizlaldában. Minden ötödik napon 13 órát dolgozunk, az utána következő napunk szabad. így heti átlagban sem több a napi nyolc óránál.

Meglepő beosztás ez az állattenyésztésben. Sok helyen ugyanis azért húzódoznak a fiatalok a gondozói munkától, mert itt se ünnep, se vasárnap. Lám, a jászboldogháziak megoldották e problémát. Vajon milyen itt a dolgozók átlag- keresete?

— Tavaly 2500 forint volt a havi átlagkeresetem — igaz két hónapig beteg voltam.

— Nálunk 52 forint az egy munkaegység értéke — kapcsolódik a beszélgetésbe Muhart János. — Nekem 576 munkaegységem volt, melyre 26 000 forintot kaptam.

A gondozók örülnek a szabadnapnak, és a nyolc órás munkaidőnek. így elég idejük jut a ház körüli munkára, sőt a növénytermesztésben is dolgozhatnak.

— Ha nem tudná — tájékoztat Muhart János — sz elnöktől kezdve mindenkinek kell területet vállal, ni. Én 700 négyszögöl cukorrépát, 150 négyszögöl mákot és egy lcatasztrális hold kukoricát vállaltam. Tavaly igen jól termett —

csaknem 400 mázsát adott

— a cukorrépa holdanként.

Persze a növénytermesztési munka plusz jövedelemmel jár. A főkönyvelőnő kimutatása szerint a sertéshizlalók közül tavaly Kukléta Károlynak 2596, Muhart Jánosnak és Nagy Jánosnak 2600—2600 forint volt a havi átlagjövedelme.

— Itt mindenki szakmunkásvizsgát tett és szereti a jószágot — mondja Nyit- rai Kálmán telepvezető. — Nem cserélődnek az emberek, megtalálják számításukat. Amint látja, itt a központban fehér hússertések vannak. A Bartal tanyán berkshireket tenyésztünk.

Az Aranykalász Tsz híres állattenyésztő gazdaság. A jószágok egy részét to- vábbtenyésztésre szállítják el. Besenvei Vendel, a fiatal törzsállattenyésztő szakember adatokat sorol:

— Tavaly 2500 hízót és 412 tenyészállatot értékesítettünk. Az állattenyésztési felügyelőség útján egész Tiszántúlra visznek tőlünk fehér és berkshire kant. A fehér kocákat a tsz-ek, a berkshiret pedig n háztáji gazdaságokba viszik.

A könyvelés adatai szerint a sertéstelep árbevétele tavaly 3.9 millió forint volt, melynek több mint egynegyede a tenyészállatok értékesítéséből származott. Ebben a gazdaságban

— a választástól az értékesítésig — 4.1 kilogramm abrakból állítanak elő egy kiló húst. Az önköltség is igen kedvező: egy kiló hús 11.61 forintjába kerül a gazdaságnak. Kiváló eredmény.

Pedig nem a legkorszerűbb a szövetkezet hizlaldája. Önetetőkkel felszerelték, de a vizet vödörrel

hordják a vályúba a gondozók.

— Ezért is akarunk korszerűsíteni — mondja a törzsállattenyésztő. — Elkészült a fejlesztési tervünk, mely szerint 1970-ig egymillió forintot költünk korszerűsítésre, ötmilliót pedig az új létesítményekre. Üj hizlalda, hidroforhoz, kút és kocaszállás, fiaztaió épül. A rekonstrukció után évente 3200 hízott sertést adunk a népgazdaságnak.

Egyszóval: iparrá válik

a hizlalás Jászboldogházán. Az itt dolgozók munkakörülményei is egyre jobban hasonlítanak az ipari munkásokéhoz.

Máthc László

holott csaknem ezer dolgozót foglalkoztat majd. A tégla és cserépiparban a gyárak rekonstrukciójával párhuzamosan remélhető javulás szociális téren is.

Az üzemi étkezés kedvezményéből az említett vállalatok dolgozóinak 70 százaléka részesül. Hogy milyen jelentős béren kívüli juttatás ez bizonyítja, hogy az állami építőipar 1967-ben 6,7, a tégla és cserépipari vállalat 0,5 millió forintot fizetett ki étkezési hozzájárulásként. A költségek 60 százalékát az üzemek állják.

Az egészségvédelemre, tisztálkodási szerekre, védőételekre és italra szintén

egyik vállalatnál sem léptek vissza, vagyis nem csökkentették a béren kívüli juttatásokat.

Az SZMT elnöksége megállapította: a fentiek ellenére az építő-, fa és anyagiparban dolgozók szociális ellátásának színvonala még mindig messze elmarad a megye többi iparvállalatánál elértnél.

Ez részben a szakmával együttjáró objektív körülményekből, részint a gazdasági vezetők helytelen szemléletéből, továbbá egyes szakszervezeti bizottságok gyengeségéből, megalkuvásából adódik.

Könyv a magyar internacionalistákról

Moszkvában a politikai kiadó gondozásában két kötetben, magyar és orosz nyelven megjelent a „Magyar internacionalisták az Októberi Forradalomban és a polgárháborúban” című könyv.

„Noha ez internacionalisták osztagai létszámukat tekintve viszonylag kis részét alkották a sokmilliós Vörös Hadseregnek, a forradalomhoz való hűségük és bátorságuk kivívta a szovjet nép megbecsülését és háláját” — mondja az előszó.

Az első kötet ötezer példányban jelent meg.

LEHETŐLEG SZOLNOKI

vagonkirakodó dolgozókat

jó kereseti lehetőséggel, állandó munkára felvesz a Szolnok megyei TEMPO Ksz. Jelentkezés: Szolnok, Jászkürt u. 17 alatt.

— t — p

...és szarvai egyre nőitek

— Nem mindegy, hogy egy szálloda hogyan teljesíti bevételi előirányzatát. A személyzet év végén nyereséget kap. tehát minden alkalmat meg kell ragadni a pénzszerzésre. — így oktatta az isten- hátamegetti szálló gondnokát hegyes, tüzes, kacér kis vörös felesége. — No és, a kényelem, a diszkrét udvarias kiszolgálás, nem szólva az erkölcsökről!

S amikor emígyen figyelmeztette tar fejű férjurát kötelességére az okos kicsi asszony, jobb kezének mutató ujját az ég felé irányította, hogy szavainak eme mozdulattal még nagyobb nyomatékot adjon, s hogy ezzel is jelezze: még az a magasságos atyaúristen is kénköves mennykőt zúdít párja holdvilág fejére, ha az paráznaságot megtűr a hotel falai között.

Az ilyen mindennapos téli továbbképzések közepette köszöntött be a tavasz, a nagytakarítások, az új személyzet felvételének, s a gondnok kicsi felesége megpróbáltatásainak időszaka. A presszóba ugyanis hegyes, tüzes, kacér kis szőke lányt alkalmaztak, aki ibolya szemével pillanatok alatt elhódította a korábban még vörös vetélytár- sáért lángoló pincér, szakács szíveket.

Aztán megjöttek az első, majd a többi vendégek. Egy este az étterembe jó hangulatú társaság köszöntött be. Míg egyikük a szobák foglalását intézte, kettő közülük a vacsorát rendelte, a negyedik a kis vörös begyességét vette közelebbről szemügyre. Amikor azután záróra lett. a kis presszós szőke belibegett szállóbeli személyzeti szobájába, a kis vörös pedig így szólt az urához: — Tudod, hogy nálunk fő az erkölcs. Én észrevettem valamit. Ma este őrködnöd kell ennek a bestiának az ablaka alatt, mert tudom, hogy Pali, a pincér, bemegy hozzá. Nyakon kell csípni őket!

• ••és gondnokunk tar koponyájára svájcisapkát húzva (nehogy azt összetévesszék a hodvilággal), lesben állt a szőkeség ablaka alatt.

•••a kis presszóslány kinyitotta a szobaablakot, hogy a kellemes, langyos tavaszi levegő átjárja a szobát.

...Pali, a pincér villámgyorsan tette le a fehér kabátot és másik nvakkendőt kötött. Félóra alatt biciklivel hazaérek, gondolta, még van egv kis időm, s bekopogott a szőkéhez.

•••A férjemet keresi? — szólt a kis vörös a negyedik vendéghez, amikor az gondnok uramék tisztes hálószobájába ment. Azért tói becsukta a vendég után az ajtót.

...Na lesz már valami, vagy nem? — dünnyögte magában a gondnok, míg lábait váltogatva álldogált megfigyelő helyén, fontos küldetésének

tudatában. Ezek csak beszélgetnek, beszélgetnek, ki látott még ilyen udvarlást.

...A hálószobában ezalatt a kis vörös többször és jó alaposan megmagyarázta a vidám és hancurozó kedvű vendégnek, hogyan illik viselkedni egy ilyen jóravaló hotelben.

Azután reggel lett!

Gondnokunk az álmosságtól, a fél éjszakán átí ácsorgástól. s a csalódástól, hogy semmit nem tapasztalhatott. holtfáradtan és dühösen behívatta a presszóslányt az irodába és így szólt hozzá;

— Vegye tudomásul, itt nálunk rendesen kell viselkedni. Maga az éjjel férfi vendéget fogadott. Levonjuk a fizetéséből az egy éjszakai szállodai díjat, hogy megtanulja, mi a szobát csak magának adtuk ki. mert az csak magának jár. Nálunk fő az erkölcs.

A kis vörös felfrissültén ébredt és kárörömmel szemlélte a szőke presszóslány kisírt szemét, aki inkább kifizette azt az egy éjszakai szállodai díjat, semhogy róla rosz- szat mondjanak. Este azután így szólt az urához:

— Nagyon helyesen tetted. Máskor is ellenőrizd le ezt a bestiát.

És gondnokunk ezután még jóné- hányszor állt lesben a kis szőke ablaka alatt, míg felesége több vendéget részesített „tudnj illik, hogy mi illik” oktatásban. Még szerencse, hogy fülledt nyári éjszakák következtek. s nem volt szüksége svájcisapkára. Szarvaitól aligha fért volna fejére.

Varga Viktória