Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-12 / 86. szám

1968. április 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP iß jászdózsa délibáb nélkül Levelezők állam­vizsgája Karcagon Negyvenegy friss diplomás (Tudósítónktól) HÉT ELEJÉN izgalom­tól fűtött légkör fogadta a belépőt Karcagon a felső­fokú növénytermesztési tech­nikumban. Negyvenegy le­velező hallgató állt az ál­lamvizsga bizottság tagjai elé, s adott számot azok­ról a szakmai ismeretek­ből, amelyet a hároméves képzési idő alatt itt sajá­tított eL AZ ÜJ DIPLOMÁSOK valamennyien a megye me­zőgazdaságában dolgoznak. A végzősök több mint fe­le termelőszövetkezetben, kis részük állami gazda­ságokban, többen taná­csoknál és különböző me­zőgazdasági vállalatoknál. Főagronómusok, agronómu- sok, brigádvezetők vannak közöttük. Nagy gyakorlati tapasztalataikhoz szerezlek most elméleti tudást. KÉT ÁLLAMVIZSGA bi­zottság működött Karca­gon. Az egyes számú bi­zottság elnöke dr. Kurucz Imre, az MSZMP Közpon­ti Bizottsága osztályveze­tő helyettese, a kettes szá­múé dr. Kasza Béla, a Szolnok megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi osztály vezetője volt SZERDÁN DÉLUTÁN történt meg az ünnepélyes eredményhirdetés és dip­lomakiosztás. Dr. Kasza Béla szólt arról, első alka­lom a megye jóhírű felső­fokú oktatási intézményé­nek életében, hogy a vizs­gázók közül senkit sem kellett elmarasztalni. Az államvizsga átlageredmé­nye 3,4 volt. Főző József, a karcagi Dimitrov Tsz rizstermesztő agronómusa pedig jeles oklevelet ka­pott. Tíz hallgató jó, hu­szonhat közepes, négy elégséges eredménnyel zár­ta a három esztendei ta­nulást. A VÉGZETT szaktechni­kusoktól Erős András fel­sőfokú technikumi igazga­tó búcsúzott. Arra kérve őket, a gyakorlati életben mindannyian kitűnő minő­sítést szerezzenek az okle­Az úton feltűnik előttünk a kis falu. Megszépülve, csillogva, ragyogva, égig­érő házak táncolnak, csil­lognak. Káprázatosán szép Jászdózsa. A tavasz tréfált meg délibábbal bennünket. Ám a Tárná magas híd­jára érve, a község bejá­ratában eltűnik mindez. S ott áll előttünk a valóság­ban, délibáb nélkül. Mégis más most ez a Dózsa, mint akár egy hó­nappal ezelőtt is még. Har­madszor járok az idén a faluban. A február eleji zárszámadáson és a február végi vezetőségválasztáson voltam már. Az első köz­gyűlésen nagy vihar kere­kedett. A szövetkezet nem úgy zárt, mint várták, ke­vesebbet osztott a terve­zettnél is, s nagyon vissza­esett. A harag magasra csapott akkor, s úgy lát­szott, elsöpri az egész ve­zetőséget. Azért is került sor a február végi közgyű­lésre. Ott már higgadtabbak voltak az emberek. Ki menjen, ki maradjon, szin­te másodlagossá vált már azon az összejövetelen. Sor­ban álltak fel a paraszt- emberek, s mondták, ho­gyan képzelték ők el a szövetkezetei, s mi minden hiányzik Jázsdózsán belőle. Bemegyek a „Haladási­hoz címzett étterembe. Nappal elég jó a bolt, ol­csó, s ami a fő — közel van a munkahelyemhez. Csak a kiszolgálás lassú, „És mi lenne, ha várakozás közben levelet írnék a ro­konaimnak és barátaim­nak?...” Akadnak ilyen sze­rencsés gondolataim! — Ha szabadna egy ív papirt, — kértem a rende­lést felvevő pincértől. — Tudja, levelet szeret­nék {mi. — Ez nem írószerbolt, uram. Ez sajnos, igaz volt. met látlak a televízióban, hogy valahol a Dunántúlon a majort takarítják, me­szelnek. Százhatvan tv van a községben. Hétfőn már jöttek is az asszonyok: mi miért nem csináljuk? Ki­adtuk a munkát. Vagy ott van a Szabad Föld. A fa­luba 580 családnak jár. Hányszor megtörténik, ha tévesen mondunk valamit, egyszerre zúgnak ám: ez nem így van, olvasták az újságban. A Lencsésen a szőlőben a Palcsó brigáddal beszél­getünk. A főagronómus így mutatja be: — Van a tsz-nek három­száz tagja, meg Palcsó Gyuri bácsi. Elsőnek kel a faluban, s utolsónak fekszik este. Gyuri bácsi tizenharmad magával műveli az 50 hold új szőlőt. Teljesen rájuk bízták, akkor kezdik a munkát, akkor fejezik be, amikor ők jónak látják. Munkaegységet kapnak és részesedést az össztermés­ből. Gyönyörű a szőlő. Ha megbíznak az emberekben, nem lehet baj. Ez itt Len­csésen is a tanulság. És egy másik is. Mondja a brigád, hogy a szomszédos Petőfi Tsz-ben másként fi­zetik a szőlőmunkásokat. Az elnök gondolkodik. — Megbeszéljük. Ha az jobb, változtathatunk rajta. Együtt az emberekkel Mindent az emberekkel együtt. Nekünk az a jó, ami az embereknek jó — vallják a vezetők. És az eredmény? Szépen mun­kált földek akármerre já­runk. Még az utak is rend­ben vannak. Megy a mun­ka. Elkészült az idei terv is. Szerényen 30 forintot terveztek munkaegységen­ként. A vetések szépen ígérnek. S ennél is többet: tagok és vezetők egyek a szorgalomban. Délután jövünk el Jász- dózsáról. Visszanézek, kere­sem a reggeli délibábot. Nincs, eltűnt. Mégis olyan szép a harsányzöld vetések, a barnálló földek faluja. így szép a valóságban, délibáb nélkül. — Tudja, csupán produk­tívon szeretném kihasznál­ni az időt az ebéd felszol­gálásáig. — Szergej Szergejevics, — fordult a főúr az étte­rem vezetőjéhez. — Egy vendég papírt követel. — Miféle papírt? Toa­lett— — Ugyan, egyszerű irő- papírt. Levelet akar írni. — Nincs keretünk pa­pírra. — Ezt mondjam neki? * •HiaaimM vél mellé. — vágási — Ilyen legény Bérezi Az új elnöknek alig akadt ellenszavazata Személyre szóló döntés még akkor nem született A volt elnök ellen száz- harmincnyolcan, de mellet­te is százhármán szavaztak. Az új elnökjelöltre száz­negyvenen, de ellene is * nyolcvanhármán. A köte­lező kétharmados többség sehogvse alakult ki. Bri­gádgyűlések következtek ismét s újabb közgyűlés. Három hónapos vita után kiderült, egy harmadik el­nököt akarnak. A falu szü­löttét. Gulyás József ta­nácselnököt. Érdekes, neki alig akadt ellenszavazata. Végül is nem sok sze­mélyi változás történt. A felfüggesztett vezetők több­ségét tovább alkalmazták a tagok azzal, tanuljanak a történtekből. Azóta a vá­lasztott szövetkezeti veze­tőség is kialakult. A régi, tizenöt tagú vezetőségből hárman maradtak, a töb­biek helyére újakat, olyan embereket javasoltak a ta­gok, akik a munkában is elsők,_ s a szenvedélyes, hosszú vita idején a leg­nagyobb bölcsességről tet­tek tanúságot. Az új elnökkel és Bugyi Tetszik a más hang Nem szól bele az agro- nómus munkájába se. A brigádvezetőnek azt mondja: — Beszéljétek meg a ho­mokiakkal, kell-e kocsit küldeni értük a közgyű­lésre. Más hang ez. Tetszik az embereknek, a gépműhely előtt fáslizott karú férfi ácsorog. Kiss László trak­toros. Beteg, de kijött, mert az ő kombájnját javítják. Kiss Lászlónak 833 mun­kaegysége volt tavaly. — Rengeteget dolgozott, őt igazán megrövidítette a gyenge zárszámadás. — A földnek meg kell adni a magáét. Nézze azt a szép búzatáblát, ott Tar- naőrs felé. Műtrágyát ad­tunk rá a tavaszon. A ve­zetőség csínján tervez, 11 mázsát. De lehet azon 15 is. Kiss Lászlót az új veze­tőségbe javasolták a szö­vetkezetben. Azt mondja: — Arra kell vigyázni, mások már most az embe­rek, mint nyolc éve. Ki­Pál főagronómussal indu­lunk a határba, a Tarna- menti Tsz földjeire. A me­legágyak mellett Juhász Miklós csapata dolgozik. — Hogy vannak, Miklós bácsi? — Mint a vicinális. Az is azt mondja: küsz-kö­dünk, küsz-kö-dünk... Jóízű nevetés nyugtázza a tréfát. Azután sorolják, három év óta nem vitette ki a szövetkezet a trágyát az udvarokból, most kinn van. Tc.bb esztendeje nem kapott hengerezést a ga­bona, a tavaszi magágy, most megkapta. Minden el­végezve, már alig tudnak munkát adni. Az elnök elmesél egy történetet. — Megjavítottuk a gép­kocsit, sok volt a jelent­kező rá. Heten akarták ve­zetni. Bejöttek hozzám, hogy most már döntsem el, ki legyen. Azt mondtam a gépcsoportvezetőnek: én nem szólok bele. Válasszá­tok ki magatoknak, de az­tán panaszt ne halljak utána. Szokják meg: nem az elnök a legokosabb, mindenki maga határozzon. ismerték a szövetkezetei, tudják, milyen jogaik van­nak. Gulyás József elnök meg­erősíti. — Bizony mások. Nemré­gen történt Vasárnap fil­Borzák Lajos PAPÍR (Tudósítás.) Az osztályok közötti ver­seny után a járási és a me­gyei vetélkedőn első he­lyen végzett fizikából Bér­ezi Zoltán, a tiszafüredi Zrínyi Ilona általános is­kola VII/A osztályos ta­nulója. — Az osztályok közötti- ben csak második lettem — mondta szerényen a fiú. — A járási versenyen az írásbeli feladatok segítet­tek. Szolnokon pedig mind a tizenhét feladat írásbeli volt. Jövőre kémiából is indulok, hisz azt még job­ban szeretem, — sorolta a győztes. Zolit a könyvtárból is­merem. Néha még zárás­kor is búvárkodik, kutat. Vajon most mit választott? A háromezer éves fizika, — Így nem tudok dol­gozni, Nyiltolaj Iva novics — panaszkodott a felszolgár ló a főpincérnek. — A múlt héten az egyik újságot kért. ennek meg papíros kellene, inkább el­megyek a falatozóba. Asztalomhoz somfordált, s — Várj.- Szilveszter Trofimovics?... Ljamin be­szél. Egy vendégünk papírt kér. Levelet akar írni... Hogy kinek?... Azt mond­ja. a bácsikájának... Hogy ki a bácsikája? Még nem derült ki. Az a vélemé­nyem, utaljuk ki a papírt... Szóval, tartson meg jó em­lékezetében... Megírtam a levelet a pa­pírszalvétámra, fizettem és távoztam. — Utólag kellett megkér­deznem Uszkay tanár bá­csitól; miért is gyorsabb a folyó közepén a vízfolyá­sa, mint a szélén. (Mert ott kisebb a víz és a homok Mélytengerek világa. Ököl­vívás — olvasom a könyv címeit. Aki ennyi vetélke­dőn vesz részt, bizony an­nak értenie kell az önvé­delemhez is. kedvesen elmosolyodott a főúr. — Értem, értem, írni sze­retne... De hisz’ otthon sokkal kényelmesebb. A tott, tinta keze ügyébe Egy nap múlva a postás a ,.Haladás”-hoz címzett étterem emblémájával el­látott nagy csomagot kéz­besített. Írópapírok voltait benne... közötti súrlódás.) — nagy — esik... B. Rjabkin Képek a Tisza Cipőgyárból A Tisza Cipőgyár legújabb KISZ- brigádja, mely március elején alakult a Lékai János brigád. Átlag­életkoruk 22 év. — Képünkön Békési Ilona és Mikus Gyula brigádvezető szakmai megbeszélést tartanak A kereskedelem által elfogadott legújabb modellek Ránk vajon hány centi Balaton-part jut? Franciaországban kiszá­mították. hogy az augusz­tusi csúcsforgalomban egy­egy fürdőzőre 35 centimé­ter tengerpart jut. holott az országnak 3500 km-es a tengerpartja. Március második felében adták át rendeltetésének 'a kisújszállási új benzinkutat (Foto: Nagy Zsolt)

Next

/
Thumbnails
Contents