Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-11 / 85. szám

1968. április 11: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Vitosa csúcsa mellett A szolnoki Művésztelep szófiai kiállításáról Első Ének Fiatal költők versei Köszöntés a Költészet Napján Hazaérkezett szófiából Chiovini Ferenc Munká- csy-díjas festőművészünk, aki a szolnoki Művésztelep kamarakiállításának rende­zésére és megnyitójára uta­zott a bolgár fővárosba. — A tárlatunkat a Szó­fiai Magyar Intézet szép kiállítótermében rendez­ték. Intézetünk a város egyik legszebb kerületében van. igen reprezentatív a kiállítás helye és környeze­te. A megnyitót április 2- án tartottuk, Velicskó Ko- larovszky, a Bolgár Nem­zeti Galéria igazgatóhelyet­tese. kritikusa mondott megnyitó beszédet, mutat­ta be alkotásainkat az igen-igen nagyszámú kö­zönségnek. Ott volt a meg­nyitón Roska István nagy­követünk. a Szófiában mű­ködő diplomáciai kar szá­mos vezetője, a bolgár Képzőművész Szövetség 1 Elnöksége, a főváros poli­tikai és kulturális életének sok kiválósága. — A művész egyik jel­lemzője: Geiger-Müller ké­szülék érzékenységgel ,,ér­Gyár- és Gépszerelő Vállalat keres vidéki szerelési területeire csőszerelő, hegesztő, lakatos, kovács, vil­lanyszerelő szakmun­kásokat, vasipari is­meretekkel rendel­kező gyakorlott rak­tári kiadókat. A külszolgálatra vo­natkozó összes juttatá­sokat biztosítjuk. Má­sodhetenként szabad­szombatot tartunk. Jelentkezés személye­sen vagy írásban Bu­dapest VI., Paulay Ede utca 52. Személyzeti Főosztály. Kőműves, ács vb. szerejő, tetőfedő, bádogos, lakatos, — festő, parkettás, vil­lanyszerelő, víz- és fűtésszerelő, autósze­relő, épület- és gép- laktos szak-, betaní­tott és segédmunká­sokat, kubikosokat, kőművesek mellé se­gédmunkásokat (16 4 évet betöltött fiúkat is) rakodókat azonnali belépéssel fel veszünW Vid 'kieknek munkás- szállást biztosítunk. Jelentkezni lehet: Bu­dapest, IX.. Viola u. 45 sz. alatt a PROSPERITÁS Ktsz munkaügyi osztályán. Köszönetn yil vánítás Köszönetét mondunk mind­azon ismerősöknek, jó bará­toknak, rokonoknak, akik sze­retett férjem, édesapánk, nagyapánk Sipos Bálint temetésén megjelenték. koszo­rúikkal. virágaikkal gyászunk­ban osztoztak továbbá azok­nak az elvtársaknak, bará­tainknak. — akik segítséget nyújtottak a temetés rendezé­séhez. Sípos család ?7olnok zi” a közönség reagálását. Ezért merjük már az első impressziók alapján, a kiállítás fogadtatásáról kérdezni. — A Nemzeti Galériánk­ban rendezett kiállításunk anyagából válogattuk a szófiai tárlatunkat, a Mű­vésztelep minden tagja há­rom alkotással szerepelt. Engem az kapott meg lögtön az első percekben, hogy mennyire ismernek bennünket! Igen megtiszte­lő Velicskó Kolarovszky véleménye: a realizmus fel­legvárának nevezte Szol­nokot. Mednyánszky és Fé­nyes Adolf hagyományai­nak rangos ápolóiként üd­vözöltek bennünket, pozitív példaként állították szem­be a szolnoki alkotók mű­vészetét az elpárizsiasodott tendenciákkal. Ami konk­rétan a kérdéseket illeti: a magam szubjektív megíté­lése alapján is azt mond­hatom, igen nagy siker a kiállításunk, a látogatott­sága jóval felülmúlja a megszokottat. Megtisztelő az is, hogy a szófiai rádió öt perces közvetítést adott az eseményről, interjút ké­szítettek velem, csakígy a televízió is — sőt a filme­sek is megkértek, álljak a rendelkezésükre. Bulgária művészvendégeiről készül egy film. ebben a mi kiál­lításunk is szerepel. A tár­lat Szófiában előrelátható­an e hónap 20-án zár. de Gabrovó már lekötötte anyagát, amikor eljöttem már Tmovó is érdeklődött. — Személyes, más vo­natkozású tapasztalatai? — Nem volt túl sok le­hetőségem más jellegű ta­pasztalatok szerzésére, da igyekeztem nyitott szem­mel járni, következtetni. Erős, egészséges emberek bolgár barátaink, — min­den szempontból. Egységes, kemény nép, jól értelme­zett nemzeti tartásuk van. A festők — lám. hiába minduntalan visszakanyaro­dom a pikturához — éppen ebből a szép. népi, nemzeti érzéstől kapják művésze­tük legiobb értékeit. A rea­lista alkotó szemlélet a fő ismérve a mai bolgár festészetnek is és talán ezért is fogadták annyira lelke­sen kiállításunkat. — tiszai — Az első keresetünk, az első randevúnk, az első csók, gyermekünk első lé­pése, mind-mind titkolt vagy bevallott ünnep-em­lék életünkben. így foga­dom annak a 'harminc- nyolc tizen- és huszon-éves fiatal költőnek Első Ének-ét is, amely Mezei András szerkesztésében, Garai Gá­bor lektori munkája után a Kozmosz könyvek kiadá­sában jutott el hozzánk. Dicséretes, úttörő vállal­kozás ez a kötet a kiadó­tól. Publikációs lehetősé­get adott a bűvös első kö­tettel még adós fiatal köl­tőknek. Nagyon jó dolog ,ez, hiszen négy-öt jó vers sikere szép hasznára válhat az alkotó Múzsájának, egy mennyiségi felduzzasztás, minőségi fölhigulással jár­hat, s az első kötet érdek­telensége esetleg az egész életére letörheti a szerzőt. Ha mottót kellene talál­nom az üdvözlő sorok elé, Búzás Andort idézném: „...tanultam élni magamért és mindennapi eszméin­kért”. Búzást az antológia legmélyebb tehetségének érzem, lehiggadt tapaszta­latokkal, jó forma érzékkel. Mellette tizenegynehány költeménye alapján Tando- ri Dezsőt vélem a kötet legeredetibb tollú költőjé­nek. Gondolati fűtöttsége, hiper-intellektuális, a meg­fogalmazás kristálytisztán realisztikus. Kerülve min­denfajta rangsorolást. a szubjektivitás és a felületes megismerés rossz útra ve­zethet,, mégis Varjas Endrét kell méltatnom harmadik­nak. A Vers című költe­ménye több mint jó „fel­nőtt” kép- cs gondolatfara­gás, gazdája nagy ígéret Kísérletezőkedv és a szá­zad gondjaival való sors­Hasznos a tavaszi Nemosak • játéknak szen­telték a tavaszi szünet ed­digi napjait a szolnoki Be­loiannisz úti általános is­kola VIII/B osztályos ta­nulói. Csaba György osz­tályfőnök vezetésével a Hunyadi úton lévő KISZ- iakások előtti csaknem 100 négyzetméternyi területről ► vállalás jellemzi a szolno­ki Sorbán Szabó Zoltán költeményeit, amelyekben „valami nekivalóbb sorsért” tesz az ember. Hasonlóról, de másképpen, dalol a kar­cagi Kertész Péter is, gon­dolatai mélysége megraga­dó. (Tart még a garas igá­ja, de a hajlottak egyene­sednek.) Külön örvendetes, hogy az antológia tizenegy költő­nője milyen magabiztosan üli Pegazus lovát, némelyik férfias keménységgel. Gutái Magdát plasztikus vízióiért, Börcsök Máriát megrázó szókimondásáért olvastam szívesen, de Keresztes Ág­nes, Takács Zsuzsa és a többiek verseiben is sok szépséget találtam. Nem az Ismertetés, in­kább az üdvözlés gondo­latiságával készült e pár bemutató sor, kire-kire rá­bízva az Első Ének versei­nek elemzését, értékelését Érdemes olvasgatni a köte­tet, mert a legfiatalabb költőgeneráció rangos gon­dolataival lepi meg az ol­vasót Megnyugtató ezek iránya is — kivétel ebben a kötetben is van persze — nem szenvelgő, „lírázó” könyv a Kozmosz gyűjte­ménye, hanem az emberek között élő ember nemes dala a versek nagy több­sége. Kiből ml lesz, jósolni botor dolog, nem is cél lehet, hogy a mai szürkéb­beket érleli meg j óbban az élet, vagy sokuknak ké­sőbb esetleg csak az író­asztal fiókja jut. További fejlődésük dönti majd ezt el, várjuk a szerzőktől a folytatást. A Költészet Napján kí- vánhatunk,-e többet a fiatal költőtehetségeknek — ti — é időtöltés szünetben társadalmi munkában elta­karították a gazt. Munká­jukat a városi tanács és a Nagyalföldi Kőolajipari Vállalat erőgépei segítették. A gaz eltakarítása és a ta­laj egyengetése után hoz­záfogtak a parkosításhoz is. Fákat, díszcserjéket és sövényeket ültettek a la­kások elé. ok van, mi csodála­tos, De az embernél nincs semmi csodálato­sabb — vallotta már az európai kultúra hajnalán Szophoklész, s az író azóta is ennek a csodának a megszállottja. Munkájának alanya és tárgya túl az al­kotás bonyolult folyama­tain egyetlen képletté egy­szerűsödik: emberi arcu­lattá, melyen érzelmek tükröződnek, s melynek árnyait és fényeit gondo­latok adják. Ez a végső humánum hozta létre a művészetek minden válfaját és az iro­dalom minden műfaját, ez a forrás, de egyben ez a cél is. Ennek érdekében szü­lettek meg a filozófiai rendszerek és a nagy tár­sadalmi törekvések, ezért születtek meg a tudomá­nyok és ezért fejlődött a technika. Míg azonban ezek a maguk sajátos útján haladnak szüntelenül az ember felé, a költészet egyszerre járja valameny- nyinek az útját: benne a lét és a haladás minden területe kérdéseket tá­maszt s választ kér. Innen adódik folytonos nyugta­lansága. ez az oka annak, hogy költő csak az lehet, aki szenvedni is tud, s így értjük meg az egyik nagy franciát, aki azt mondta, hogy a „költemény —foly­tonos habozás zengés és értelem között”. A költé­szet kérdésekkel építi azt, amit a tudomány vála­szokkal épít. „Költő va­gyok. Nem prédikálok. — Kérdek”. — mondta Ib­sen, s ezzel azt határozta meg, hogy az irodalom: a legnemesebb kíváncsiság művészete. Ebből adódik azonban ezerféle alkata is. A költő — higgyen vagy ne higgyen önmagában és az emberekben — lelke mélyén mégis rajongó; mi­kor önmagát tépi a kérdé­sek görcsében, akkor is hitet akar adni az embe­reknek. „A maga tanító­ja” — ahogyan Homérosz mondta — s „leikébe az isten mindenféle dal ösvé­nyét ültette”. S e „min­denféle dalt” valóban min­denféle élteti: a költészet egyaránt szól a virág gyö­keréről, mely a sötétben küszködik, s szirmairól, mely napfényben fürdik; egyik író szerint nem egyéb, mint a kettő között „csend és beszélgetés”. Ez a beszélgetés azonban a képzelet, a valóság, a gon­dolkodás és az érzés egységes egészévé válik a legcsodála­tosabb emberi alkotás: a nyelv szövedékében. Ebben áll a költészet művészi volta: az ember lelki ér­zékszervei egymás vonzá­sába kerülnek, egymással szerepet cserélnek, disz- szonanciákat hoznak létre, hogy szilárd és teljes har­mónia alakuljon ki, mint a Bartók-i zenében. Paul Valéry, a franciák modern költője -^zt mondja, hogy „A költőben a fül beszél, a száj hallgatja; az értelem és az ébrenlét szüli az álmot; az álom az, amely világosan lát; a kép és képzelgés néz, a hiány és üresség teremt”. Valahogy így közelíthet­jük meg értelmünkkel Jó­zsef Attilát, aki egy nyári éjszakán „nagy, álmos dzsungel”-nek érezte a lel­két, Adyt, aki erejét úgy érzékelte, mintha az „fi­nom remegések”-ből állt volna össze, s , Radnótit, aki tisztán hallotta, hogy kedvese jelenlétében „ma­gától csendül egy üveg­pohár”. Napjainkban a költészet reneszánszát éljük szerte a világon. Az új generáció a súlyos gondolati lírát, az értelem költészetét való­sítja meg. A fiatal magyar költőgárda kibontakozásá­ban érzékeljük igazában annak az útnak az irá­nyát, melyen József Attila indult el. Ez azonban alap­vetően és elsősorban nem alkati, fogalmazási, formai sajátosságot jelent, hanem eszmei és világnézeti irá­nyulást. S e világnézet — a kommunista világnézet — sodrásában tisztul szün­telenül napjaink költésze­te, e világnézet s az őt építő „adott világ” számá­ra teszik fel újra és újra kérdéseiket a ma költői, így válik líránk egyre egyértelműbben gondola­tivá és közéletivé, s ezért fokozódik iránta szüntele­nül az emberek — első­sorban az fijúság — ér­deklődése is. Jtf öltőink J- akik az éneklés ősi, emberi kényszerében alkotnak — fordítsanak bár Homéroszt, vagy írjanak verset „az ezer élet”-ről, a meséről és az illatról, szólaljanak meg más-más hangon "és szőjék át szellemi életün­ket más-más színekkel: egyértelműen a ma költői, napjaink építői, közös cél­jaink munkásai. Imre Lajos Tavaszi gyermekdivat Az utóbbi évek gyermekdivatja gyökeresen meg­változott. Ma már nem dívik az „őfelsége, a gyermek” habos, fodros, agyondíszített ruhaköltemény. A divat- tervezők — figyelemmel a gyakorlatiasságra, célsze- •rűségre, — a gyerek életéhez, alkatához jobban illő öltözékeket terveznek. A kicsik öltözékének a színei élénkek. Ilyen a különféle színárnyalatú zöld; a homokszín, a sárga többféle tónusban; a piros, a piros-kék, a piros-zöld, a piros-fekete színpárosítás, no és a mindig elegáns fehér és sötétkék. A modem gyermekruházat praktikus anyagai között megtaláljuk a hasított bőrt, a kötött kelméket, a gyapjút, a jerseyt, a kordbársonyt, a terylént és az egyéb gyűrtelenített, szintetikus anyagokat. Az OKISZ Labor divatbemutatóján, a legkisebb korosztály — a 2—4 éves fiatalemberek és leányok — részére készült modellek közül nagyon tetszett az a kisfiú modell, amely rajzunkon is látható: kék-szürke kockás perelin-hatású kabát, fehér inggel, piros bár­sony mellénnyel, szürke hosszú pantallóval és a kabát anyagával egyező sildes sapkával. Mellette a kislány kék kapucnis fregoli kabátot viselt, alatta a kabát színével harmonizáló kockás ruhácskát. Szép szín­összeállítás volt a »fűzöld gyapjúszövet ‘ kabát, pepita ruhával és sapkával. A 6—10 évesek divatját felsorakoztató modellek közül szintén nagyon szép volt egy fűzöld gyapjú- kabát. kockás, kantáros, hólos szoknyával, a szoknya anyagából készült nvakkendős fehér blúzzal. Nagyon csinos összeállítás például az a kihaitós gallérú, piros csíkos ruha, amely fölött mandzsettás. gallér nélküli világosabb piros kabátot hordott a kis maneken. Ele­gáns volt az alkalmi, fehér, perelinhatású kabát, hím­zéssel díszített fehér ruhácskával. Befejezésül néhány rajz, mutatóban a tavaszi és nyári gyermekdivatból. Gáspár Judit i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents