Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-11 / 85. szám

I 1968. április lls SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Tekercselik a motorokat a kunmadaras! vegyesipari ktsz újonnan alakult motortekercselő részlegében A gyakorlat periódusában A KISZÖV felmérése, adatai szerint az év első három hónapjában a ke­reskedelem lényegesen ke­vesebb megrendelést adott a szövetkezeteknek, mint 1967 azonos időszakában. A textil és bőrruházati ipar­ban volt különösen szem­beszökő az elétérés a ta­valyi és a mostani igények között. A megyei árualap kiegészítésére a kereske­delmi vállalatok és az fmsz-ek mindössze 18,2 millió forint értékben kö­töttek szerződést a szövet­kezetekkel. A legtöbb ktsz az 1967- ben elért nyereségének megtartására, illetve eme­lésére törekszik. Ugyanak­kor bizonyos jelek arra mutatnak, hogy ennek alapfeltételeit még nem teljesen biztosították. Mindenekelőtt azért, — mert az új árrendszerben a felszámítható haszon iparáganként változó és ál­talában alacsonyabb a ko­rábbinál. A beszerzési for­rások kedvezőtlenebbé vál­tak: a gyártó és készlete­ző vállalatok és szövetke­Kutyák a küszöbön m A tanító úrnak van négy gyermeke és hat kutyája. Kereső viszont csak egy van a családban. Gondot okoz ez. S néha azt, okoz­nak a gyerekek is. A na­pokban felmásztak az is­kola tetejének gerincére. — Még leesnek onnan — bosszankodott a tanács egyik vezetője. — s min­ket tesznek felelőssé, hogy nem szerelünk védőrácsot a cserépre. A tanító úr beteges* gyógykezelésen is volt már. S ideges, nagyon ideges. Akkor meg különösen el­kapta az indulat, am:kor kézhez kapta Győri Lajos levelét. „Barátom, már megint kezded a kötélen a görcsöt kötni” — kezdődik a levél, melyben Győri La­jos méltatlankodását fejezi ki amiatt, hogy gyerekek­kel takaríttatják az iskolát; Farkas Zoltán tanítónak több se kellett, összesze­dette a hatodikos Győri Zsuzsa motyóját. s haza­küldte azzal: iratkozzon be más iskolába. „Én azért fordulok Önök­höz, hogy most mitévő le­gyek, mert itt a környék­ben nincs felső tagozatú is­kola. A legközelebbi 12 ki­lométerre van, viszont kol­légium ott nincs” — irta hozzánk küldött levelében Győri Lajos. mint légycsapóval hajtja a legyeket a csizmájáról-­— Jól ismerheti, ha így beszél róla. Találkoznak rendszeresen? Tekintete vibrál, kény­szeredett a mosolya. — öt éve nem láttam. — És a Zsuzsa, akit ki­tiltott az iskolából? Az me­lyen lány? Mintha támadást kellene védeni, kezét úgy emeli maga elé. — Nem tiltottam ki, csak azt mondtam neki, hogy 24 órán belül iratkozzon át másik iskolába. Különben ió közepes tanuló. S jó út­törő. az iskola és, a szülői ház kapcsolata megjavuljon. Sajnos, erre nem sok re­ményt látok. — Valami baja van a tanítónak itt, — mutat a fejére a juhász. — Szülői értekezleteket sosem tart, pedig arra elmennénk. Csak klubdélutánokat rendez. 0 l3l 1*1 Á levél nyomán indul­tunk a mezőtúri határban levő csergettyűi iskolához. A városi iskola-igazgató­sághoz jó tizenöt kilomé­terre van az intézmény. A vártnál hamarabb ta­lálkozunk. Farkas Zoltán bent van az igazgatónál. Ujjaival idegesen dobol a térdén. — Elővettem a Rendtar­tást. Tudtam, hogy sza­bálytalanságot csinálok, de nagyon felmérgesített a le­vél. Az úttörők vállalták, hogv időközönként kitaka­rítják a tantermet. Ez a Győri meg ír egy ilyen te­gező hangú levelet. Figyelem, próbálok a jellemére következtetni. ■A- Tegező viszonyban va­gyok én kérem sok férfi­val. meg nővel is. Miért ne? Ugye a szocializmus­ban...?! De egy ilyen em­berrel, mint a Győri, aki egész nap mást se csinál, A műúttól jó kilométerre lehet a csergettyűi iskola. S amögött még több mint négyre Győriék tanyája. A dűlőút a mesterszállási ha­tár szélén kanyarog. Odébb a Körös. Gátja mögül a békésszentandrási temp­lomtorony kukucskál. A tanya düledező. apró ablakszemei betörve. A gangon itt is kutyák csa­holnak. A juhász a szobában fo­gad. A kemencét rajzszeg­gel odatűzött újságDapírok fedik. A viseltes ágyterí- tőn két levél tészta szá­rad- A padlót döngölt föld helyettesíti. ■— Miért ne tegezném a tanítót? — berzenkedik az öreg Győri! — Pertuban voltunk mi, csak akkor még szeszeit ő is, azért nem akar emlékezni. Egy­szer itt aludt nálunk, nem bírt hazamenni. Pöttömnyi emberkék fi­gyelnek az ajtó mögül. Csillogószemű, többre hi­vatott teremtések. — Hét lányom van, — büszkélkedik az öreg. — Kettő már férjnél. A hét lány közül' négy még iskolás. Viselik a ta­nyai gyerekek minden nyű­gét. Nekik kétszeresen szükségük volna arra, hogy — Utasítom Farkas Zol­tánt, hogy vegye vissza a kislányt az iskolába. Sze­rencsére nem veszített so­kat, csak három napot — mondja Seres Attila, a me­zőtúri városi tanács vb művelődésügyi osztályveze­tője. Végső megoldást azonban csak a tanyai kol­légium adna. — Túron nem építenek Ilyent? — Átalakítunk egy épü­letet. Nyolcvan, kilencven gyereket el tudunk majd helyezni benne, de erről ne írj, mert megindul a szü­lők áradáta. — A kollégium meg kü­lönben is csak jövőre lesz kész. S akkor is csöpp lesz a tengerben. Be kellene hoznunk a csergettyűi, a törőhalmi, az alsóvízközi, az ókúriai, a tulakörösi és a szárazlaposi gyerekeket. Félmegoldás a busszal való bejárás is. Bejáró tanulónk fs van vagy kétszáz. Ezért nyomasztó gond nekünk a tanyavilág gyerekeinek sorsa. Nagy a mezőtúri határ, sok a gverek rajta. S mennyi él a > megye többi tanyáján! S ki tudja, egve- düli-e a csergettyűi péida7 Vagy értelmes, emberi szó helyett máshol is csak a kutyák csaholása hallatszik rz iskolából esy-egv távoli tanyára, ahonnan ingerül­ten visszavonítanak társaik? Simon Béla Naponta száznál több autóigénylő Január 1. óta naponként több mint 100 igénylő fizeti be jövendőbeli autójának első részletét az OTP va­lamelyik fiókjánál. A Mer­kur Autókereskedelmi Vál­lalatnál megtudtuk, hogy a legtöbb vásárló Trabantot és Moszkvi csőit szeretne; utánuk a Skodák és a Wart­burgok következnek. Az utóbbi időben sok tsz-tag vásárolt gépkocsit. Több községben külön autóklub­tagozatok is alakultak, így például Izsákon, ahol már 300 gépkocsi tulajdonos van. zetek kistételű megrende­léseit csak magas felárral teljesítik. — Például a FERROGLOBUS csak 20— 30 százalékos felárral haj­landó a „súlyhatár” alatti vas- és fémanyagokat le­szállítani. Természetesen ez is a nyereség terhére megy. ' A legsúlyosabb a helyzet az építőiparban, amelynek termelése 43 százalékkal maradt el a múlt év első hónapjaihoz viszonyítva. — Részben azért, mert a ke­reslet csökkent, részben az anyaghiány miatt nem mertek szerződést kötni a megrendelőkkel. Az építő­ipari szövetkezetek máso­dik negyedévi anyagmeg­rendelését még nem igazolták vissza a szállítók. (Tégla, cserép, vasanyag.) A szövetkezeti iparban a belkereskedelmi értékesítés 10,3 százalékkal (3 millió forint) kisebb volt január­ban—februárban, mint ta­valy. Ennek nem kizáró­lag a kereslet csökkenése lehet az oka, inkább a piackutatás. A vázolt körülmények között intenzívebb piacku­tatás szükséges. Az anyag­piacon is jobban körül kell nézni, új kapcsolatok ki­építését szorgalmazni. To­vábbá a választék bővíté­sét sem szabad elmulaszta­ni. Olyan új termékekre gondolunk, amelyeknek nyereséghozama nagyobb a régieknél. Amelyik szö­vetkezet ezeket elmulasz­totta, bizony hátrányba ke­rült. Az előzőekből megállapít­ható, az új gazdasági me­chanizmus még egy kicsit felkészületlenül érte a szövetkezeti ipart. Való igaz, hogy jónéhány, a gaz­dasági életet szabályozó rendelet, utasítás, árjegy­zék az utolsó pillanatban jelent meg. Ez zavartoko­zott. Bizonyság rá, hogy a szövetkezetek többsége csak február közepére ké­szítette el önálló termelési és pénzügyi tervét. Az év első hat hetében tehát „zsebből” irányították a munkát. A kezdeti termelési za­varok a dolgozók kerese­tén is meglátszottak. A szövetkezeti iparban ja­nuár—februárban az átlag- kereset 86 forinttal halad­ta meg a múlt év hasonló időszakának átlagát. De úgy, hogy 35 ktsz-nél nö­vekedett® 21-nél csökkent az átlagkereset. Különösen az alacsony jövedelmet biztosító textilruházati és háziiparban érintette ez ér­zékenyen az embereket. (Az előbbinél átlagosan 251. az utóbbinál 126 forinttal ke­restek kevesebbet a szoká­sosnál.) A termelés egyenetlen­ségét, a kapacitások kiak- názatlanságát az is jellem­zi, hogy 1968 első két hó­napjában az egy órára eső termelési érték 11,3 száza­lékkal maradt el a tava­lyitól; Az új Munka Törvény- könyve is éreztette a ha­tását. Az áramlás megin­dult: két hónap alatt 361 szövetkezeti dolgozó vál­toztatott munkahelyet — Nemcsak a jó szakembere­ket csábítják át máshova magasabb bérrel, hanem többhelyütt egész részlege­ket próbálnak magukhoz édesgetni. A KISZÖV ve­zetőségi ülésén elhangzott: a jászladányi fmsz, az ot­tani hűtőgéjjjavító részleg dolgozóit hívta nagyobb bért ígérve. Állítólag az egyik öcsödi termelőszövet­kezet szívesen „bekebelez­né” a ktsz-t. Hasonló pél­da nem is egy akad a megyében. A munkaerőáramlást és „csábítást” nem szabad egészségtelen tünetnek te­kinteni. Ha meg akarnak valakit tartani és ha meg­érdemli, fizessék meg, amit kér. Egyedi elbírálás­sal, elvi alapon. Ugyanak­kor az is régi tapasztalat: ha egy régi, törzsgárdához tartozó szakembert ötven fillérrel, egy-két forinttal meg lehet „szöktetni”, an­nak nemcsak a pénzzel volt baja, hanem mással is. A „más” orvoslásával sokszor inkább visszatart­hatják, mint némi béreme­léssel; Szólhatnánk még a kis­ipari szövetkezetek pénz­ügyi helyzetéről, beruházá­sairól, a forgóalap rende­zés problémáiról, a vezetés színvonaláról is. Bárme­lyiket részleteznénk vég­eredményben azt a követ­keztetést szűrhetnénk le, hogy a szövetkezeti ipar az űj gazdasági mechaniz­musban még nem működik olajozottan. Áz eltelt három hónap az űj irányítási rendszer gyakorlati követelményei­vel való megismerkedés el­ső periódusaként fogható fel. A gondok, bizonyta­lanságok ellenére is el­mondható: a megye szö­vetkezeti ipara lényegében feltalálta magát, eddig megállta a helyét. Most az első okulások periódusa következik. Erre is alaposan fel kell készül­ni: mindenütt beható elem­zésre várnak az elmúlt ne­gyedévi tapasztalatai. Fábián Péter Uj szocialista brigádok — Éremmel kitüntetett fiatalok (Tudósítónktól) A tiszafüredi vegyesipari ktsz mérlegzáró közgyűlé­sének értékelése szerint a szocialista címért küzdő brigádok közül tavaly négy ért el sikert. Az egyéni versenyben hetvenketten vettek részt, s közülük ti­zenöten a Szövetkezet Ki­váló Dolgozója jelvényt kapták kétheti fizetéssel. A tizenkilenc okleveles egyheti fizetését kapta ju­talmul. Most tizenegy bri­gád határozta el, hogy a szocialista cím elnyeréséért fáradozik Egyénileg pedig hetvenen vesznek részt a munkaversenyben. A Szakma Ifjú Mestere címért tavaly huszonheten vetélkedtek. Eredményük négy arany, négy ezüst és nyolc bronz fokozat, illet­ve oklevél. Az idén har­minchárom fiatal küzd ezért a címért. — nagy — Előfe^yaési lehetőség a% állami vállalatok biztosítására A 11/1968. (III. 3.) sz. kor­mányrendelet és a végre­hajtást szabályozó 1Ó/1963. (III. 16.) sz. pénzügymi­niszteri rendelet értelmében az állami és társadalmi szervek — a költségvetési szervek kivételével — áp­rilis 1-től vagyonbiztosítási szerződést köthetnek. A biztosítási díjat a koc­kázat mértékét figyelembe véve differenciáltan, a biz. tosított vagyontárgyak bruttó értékére vetítve ál­lapítják meg, melyet 3 fejlesztési alapot képező vállalatok — kivéve az ál­lami- és erdőgazdaságokat — ennek terhére fizetnek. Az egyéb vállalatok, to­vábbá az állami és erdő- gazdaságok a biztosítási di­jat eredményeikből fedezik. Az előjegyzés iránti igé­nyeket vidéken a megyei Igazgatósághoz kell bekül­deni. Az állami és társa­dalmi szerveknek gépko­csijaik külföldre távozása esetén gépjárműszavatossá­gi biztosítást kell kötniük, s csupán a költségvetési szervek részére állítják ki díjtalanul a külföldre tá­vozáshoz szükséges bizto­sítási igazolást. SZÓLJ IGAZAT... Álltunk a szolnoki Állami Áruház ci­pőkirakata előtt s gusztálgattuk a 0Ve- reklábbeliket. Észre sem vettük, milyen nagy szél fúj. Miért is figyeltünk volna a szélre, mikor sokkal érdekesebb volt hallgatni az asszonyok eszmecseréjét a gyerekcipők minőségéről. — Ne vegyük meg' azt a barnát a gye­reknek? — mutatott feleségem egy csi­nos, nyomott mintás bőrű félcipőre. Ép­pen csak a számat húztam el, s azt ké­szültem felelni, nekem igazán tök, me­lyikért adjuk ki a pénzt — mikor meg­előzött a mellettünk szemlélődő asszonyka■ — Jaj, azt meg ne vegyék... Lacikám ilyet kapott ezelőtt másfél hónappal és már mind a kettőnek a kérge szétvált há­tul... Én inkább arra a feketére szavaz­nék a maguk helyében — nyújtotta ki mutatóujját egy fűzőnélküli, gumibetétes pompás kinézetű jószágra, sőt nagy el­határozással erősítette meg véleményét. — Megyek is. megveszem Lacikának. Ekkor a feleségem. — Csak azt ne. Mi egy hónapja vettünk ilyet a gyereknek, de már nincs formája. Mintha papírból lenne, úgy meggyvrő- dett a bőre. a ragasztott talp pedig mindjobban leválik. — Igen? — hökkent meg az asszony­társ. — De jó, hogy mi anyák így össze­tartunk — pillantott rám, aki mindezidá­ig megalkuvó szótlansággal füleltem, m'e- ditálásukat. Ez azért sértett engem. Nagymérgeken azt akartam válaszolni, hogy nekem nincs ínyemre a maayar gye- rekcipőipar szapulása, amidőn hatalmas ütés érte a váltamat a. pillanat tört ré­sze alatt az futott át az agyamon, hogy valami titkos piacfigyelő sózott a váltam­ra, azt hívén, talán én is a gyerekcipőket ócsárolom. Ám máris kiderült, honnan jött a csapás. Az Állami Áruház eresze mellől szakí­tott le a szél egy jókora vakolatdarabot. Azt vágta a sórs majdnem a fejemhez Miből is két tanulság vonható le. 1. Nem annak törik be a fejét, aki iga­zat mond, hanem aki elhallgatja véle­ményét. 2. Helyes lenne, ha megjavítanák az Állami Áruház tetőszerkezetét, mert es­het nagyobb vakolat is — és pont olyan­nak a fejére, aki, igazat mond a gyerek­cipők minőségéről. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents