Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-26 / 97. szám

1908. április 26. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 BÚCSÚSOROK VINCE BÁ Szerkesztőségi folyosónkon reggel szétrebbent a szo­morú hír. Meghalt Vince bácsi. Előszedtük a központi lapokat. Igen, ott van, fehéren-fekeién, Busi Vince, a harcostollú újságíró, író tragikus hirtelenséggel elhunyt Budapesten. Hatvankét éves volt. Nekünk Vince bácsi. A szolnoki újságíró társadclomnak kicsit külön halottja is. Innen, a Nagykunságból, Mezőtúrról került a Jöven­dőnk, a falusi olvasóknak szóló képes folyóirat főszer­kesztői székébe. Utóbb a Képes Újság főmunkatársa, egyben a szerkesztőség párititkára is volt nyugdíjazásáig. Pesten, a Duna-parton lakott, de ez neki csak ar­ra volt jó, hogy eszébejuttassa a Tiszát, a Berettyót. Még nemrégen Szolnokon járva újságolta, elcseréli pesti lakását, s vagy ide, vagy Mezőtúrra kölftizik. És hogy majd írogat lapunknak ismét. Az újságírást ugyanis itt kóstolta meg. Mezőtúrról küldözgette írásait a Néplapba. Az olvasók szerették. Aztán az írás olyan szenvedélyé­vé lett, hogy utolsó napig nem tudott megválni tőle. „Hazajárt” hozzánk is. Szinte havonta megjelent a szol­noki szerkesztőségben. tréfálkozott velünk. Derűs, jelle- mes, kommunista ember veit. A párt régi harcosa. Még kubikos korában kapcsolódott be a mozgalomba. Köny­vet is írt a mezőtúri 19-es eseményekről, Szökevények címen. Nagyon szerette szülő megyéjét. Itt mindenki Vince bácsija volt■ Nekünk is az marad, emléke így marad meg bennünk. Biztos alapokon Rónyai László tsz párttit­kárt kereste fel munkatár­sunk azzal a kérdéssel, hogy mit és hogyan dolgozott és dolgozik a közeljövőben alap­szervezetük. A válaszból ki­derül: Ahogyan az alapszervezet tagjai olvastak és egyre töb­bet hallottak az új gazda­sági mechanizmusról, újabb és újabb kérdések merültek fel. Olyan például, hogy ho­gyan értsék az önállóságot? A pártvezetőség nem so­káig tanakodott. Taggyűlést hívott össze. Hadd lássák frissiben, ki mit, hogyan ért. Megvitatják, hogy aztán egy­formán magyarázzák: az ön­állóság elsősorban a dönté­sekre vonatkozik. Nem kap­nak annyi utasítást, olykor megalapozatlan tanácsot a szövetkezeti vezetők sem. Legtöbb tanácsot a tagoktól várnak majd, de azoknak valóban jónak kell lenniük. így jutoTtak például oda, hogy idén már nem termel­nek olyan növényeket» ame­lyek nem kifizetők. Amikor ebben közös ne­vezőre jutottak, a földtör­vényt és a föld járadékot kellett magyarázni, ami még nehezebb volt. Mesterszállá­son, az Úttörő Tsz-ben a tsz-tagok öt-hat százaléká­nak volt ugyan valamikor földje, de már régen le­mondtak róla. Velük volt tanácsos először beszélni: Fizessenek-e föld járadékot ? ök, akik valamikor tulaj­donosok voltak, mit szólnak ehhez. — Szemtől szembe mondják meg egymásnak, hogyan látják jónak, addig, amíg döntést nem hoznak. Aztán viszont ne legyen ki­fogás. A háztájiról is beszél­ni kellett. Az Úttörőben ugyanis évek óta szokás volt, hogy a családtagok számát mindig figyelembe vették a terület kiadásánál. Ahonnan legtöbben dolgoz­nak, oda legtöbbet mértek. Máig is dicsérik az alapszer­vezetnek azt a régi kezde­ményezését, hogy ehhez ra­gaszkodott. Most viszont a körülmények úgy kívánják, hogy az állandó bedolgozók is kapjanak valamennyi te­rületet. Ez főleg az iskola hagyott fiatalokat köti ide, akikre nagy szükség is van. Ügy intéznek mindent, hogy a többseg elégedett legyen. A kicsinyeskedés so­sem hozhat jót. A_ pártszervezet javaslata alapján mindenki, aki rend­szeresen dolgozik a szövet­kezetben, ha nem tag is, megérdemel 400 szögöl föl­det. Ismerik egymást, tud­ják, ki mit érdemel. S azt is, miért lehet ez így jó. — Egyelőre ugyanis csúcs mun­kaidőben sose tudnak elég munkáskezet biztosítani, — sokszor egyenlőtlen a foglal­koztatós. Ha biztosabban tudják, kikre számíthatnak, ezt jobban elkerülhetik. Nagyobb önállóság, na­gyobb felelősség is —mond­ják az alapszervezet tagjai. Aki pedig ezt a gazdaságve­zetőkkel együtt vállalhatja, az elsősorban az ötven párt­tag. Most arra tették javas­latot, hogy a sertéstenyész­tés fejlesztését — ami a ter­vükben szerepel — komp­lex módon oldják meg. Eve­ken át építkeztek, sok új sertésóluk van, de gép ben­ne alig. A fejlesztés pedig csak úgy igazi, ha az is van. Egymás elöl hord fák Évek óta megvan az ön­töző csatornahálózatuk, ön­töztek is, de több brigád nem törődött a trágyázással. Évente egy-két vagon mű­trágyájuk mindig kimaradt, ezt nemrég tették szóvá és most ha nem vigyáznának a brigádvezetők, egymás elől is elhordanák. Miért? Törvényszegés — jórészt ennek a magyarázata. 1965- ig a tsz-tagok nem sok ér­telmét látták a munkavef- senynek. Voltak fellángolá­sok, csak sose fejezték be. Akkor a pártszervezet java­solta, hogy mindenki, aki benevez és kitart az évi ve­télkedés során, kapjon 2— 300 forintot. Amikor ezt ki­fizették, mások is benevez­tek. Tavaly már 2—4000 Ft-ig kaphattak jutalmat a ver­seny legjobbjai. A verseny­kedv ott ragadt, s már két okleveTes brigádjuk is van. Nagyüzemi tanulás Ä tanulással is előbb kel­lene jutni — mondták né­hány éve maguk között a kommunisták. Azóta néhá- nyukat kivéve megszerezték a nyolc általánost, négy év alatt harmincán. Ketten, két gépész pedig most érettségi­zett Törökszentmiklóson. Most már egyre több vi­tának átinák eléje. Jelenleg annak az elemzését készítik elő, hogy milyen legyen a vezetők és a beosztottak vi­szonya, hogyan fejlesszék a szövetkezeti demokráciát. — Azt is felmérik a gazdasági vezetéssel együtt, hogy a termékértékesítési rendszer adta előnyöket jól használiák- e ki. Betartják-e a vállalt kö­telezettségeket. — Segíteni akarnak abban is, hogy meg­felelő összhang legyen a ré­szes művelési és a közös te­rületen végzett munka kö­zött. Az alap, az „előtanul­mány” és a gyakorlat mind­ehhez megvan. B. E. A MEGÚJHODÁS ÚTJÁN — A fogyasztási szövetkezetek új alapszabálya Az a fellendülés, amely egész szövetkezeti mozgal­munkat jellemzi, tapasztal­ható az általános fogyasz­tási és értékesítő szövetke­zetek munkájában is. Meg­újhodásuk a SZÖVOSZ VL kongresszusával elkezdődött és a gazdasági mechaniz­mus reforrnjával erőteljesen meggyorsult Ennek kiemel­kedő állomásaként ebben az évben valamennyi fogyasz­tási és értékesítő szövetke­zet tagsága küldöttgyűlésen vitathatja meg és dönti el, hogy az új gazdaságirányí­tás szellemének megfelelően* milyen alaptörvényt alkot magának. v Bár « szövetkezetek meg­kapták azt az alapszabály- mintát, amelyet országos tanácsuk ajánl, ez a minta c-sak tervezet, tehát nem kötelező előírás Tartalmazza viszont azokat a legfontosabb elveket és módszereket, amelyek vala­milyen érvényes jogszabá­lyon, illetve testületi hatá­rozaton alapulnak. Ez ter­mészetesen nem zárja ki, hanem megkönnyíti, hogy a tagszövetkezetek a helyi adottságokhoz a lehető leg­jobban igazodva dolgozzák ki alapszabályukat, össz­hangban a rájuk vonatkozó törvényes rendelkezésekkel. Az alapszabály tervezet következetesem biztosítja a szövetkezetek számára az önálló gazdálkodás feltéte­leit. Egyértelműen kifeje­zésre juttatja, hogy a szö­vetkezet — mint a benne tö­mörült tagok közös gazda­sági vállalkozása — saját maga határozza meg műkö­dési körét, tevékenvségét, ellátási, értékesítési és min­den egyéb kötelezettségét, ami a tagok érdekeit szol­gálja. A korábbi gyakorlat­tól eltérően, a tagság kizá­rólagos joga lesz a szövet­kezet vezetőinek megválasz­tása, elmozdítása. Érvénye­síthető az a vitathatatlanul helyes felfogás is, hogy a fogyasztási szövetkezetek vezetői fegyelmileg is a tagságnak, a közgyűlésnek legyenek felelősek. Régebben joggal kifogá­solták a szövetkezetek, hogy a SZÖVOSZ, illetve a MÉ­SZÖV indokolatlanul s beleavatkozott munkájukba Ahogyan mondani szokás, „felső szinten” döntöttek olyan gazdasági kérdések­ben is, amelyeket tagszövet­kezeti hatáskörben kellett volna, lett volna célszerű rendezni. Vonatkozott ez például a tervezésre, a be­ruházásokra, esetenként pe­dig egészen kis jelentőségű Ügyekre is. Ez a gyakorlat nem erősítette, hanem gyen­gítette a tagoknak azt a meggyőződését, hogy ők a szövetkezet gazdái. Most kimondja az alap­szabály tervezet, hogy a fo­gyasztási szövetkezet önál­lóan gazdálkodó vállalat, s egyben társadalmi szerve­zet. Minden ügyében a kül­döttgyűlés, illetve az igaz­gatóság jogosult dönteni. — Igen lényeges része a ter­vezetnek az is, amelyik le­szögezi, hogy a MESZÖV- nél, „az eddigi, jellemzően operatív, a tagszövetkezietek és vállalatok gazdasági mun­kájában közvetlenül beavat­kozó és minden részletre ki­terjedő utasításé« tevékeny­séget meg kell szüntetni”. Ezentúl tehát nem rendelhetik el, hogy mivel foglalkozzon a fogyasztási szövetkezet, mi­lyen beruházási politikát folytasson, miféle szerződé­seket, megállapodásokat kös­sön, hány alkalmazottal dolgozzon és így tovább. Miként a SZÖVOSZ, úgy a MÉSZÖV is a tagszövetke­zetek érdekképviseleti szer­ve, demokratikus szövetsége. Fő feladata, hogy a közös összefogásból és az egységes fellépésből származó előnyö­ket biztosítsa, ajánlásaival, javaslataival, szakmai ta­nácsaival és más módon elősegítse a tagszövetkezetek fejlődését. Adódhat az a kérdés, hogy ha a jövőben még önállóbban működnek a szövetkezetek, akkor nem maradnak-e ma­gukra. Erre a kérdésre az ad megnyugtató választ, hogy a kölcsönös segély- nyújtás és támogatás elve ezentúl is érvényesülhet. Sőt, világosabban, mint ed­dig. Jövedelmük tekintélyes részével önállóan rendelkez­nek a szövetkezetek, s or­szágos tanácstik bizonyos időszakra, előre állapítja meg a kölcsönös támogatási alaphoz való hozzájárulás mértékét. Ennek az alapnak a felhasználásáról viszont csak testületi döntéssel ren­delkezhetnek, nem valami­lyen hivatal vagy intézmény elhatározásával. A fogyasztási szövetkeze­tek új alapszabálya akkor felel meg rendeltetésének, ha minden fejezetében sér­tetlenül érvényre jutnak, s majd a gyakorlatban is meg­valósulnak a szövetkezeti demokrácia helyesen felfo­gott követelményei. Szöges ellentétben volna a gazdasá­gi mechanizmus reformjá­nak lényegével, céljaival, de a szövetkezés alapvető el­veivel is, ha parancsszóval, utasitgatásokkal, hatósági jogkör gyakorlásával akar­ná befolyásolni a tagszövet­kezeteket bármilyen szövet­kezeti szerv. Nem szorul bi­zonyításra, hogy a korábbi években kialakult bürokra­tikus, adminisztratív mód­szerek tarthatailamok a megváltozott körülmények között, a fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezeti mozga­lomban is. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ezentúl anarchia lesz a. szövetkeze­tek gazdálkodásában. — A törvények, s egyéb érvényes jogszabályok tiszteletbe tar­tására szigorúan ügyelnek és vigyázzanak is az arra hiva­tott államigazgatási, szak­igazgatási szevek, hatóságok. Mindenekelőtt a szövet­kezeti tagokon és vezetőkön múlik, hogy megnövekedett önállóságával miképpen tud élni a szövetkezet. S tőlük függ az is, hogy alapszabá­lyuk mennyire felel meg az új gazdaságirányítási rend­szer szellemének, elveinek, amelyek gazdasági és tár­sadalmi szempontból egy­aránt kiemelkedő fontossá­got tulajdonítanak a szövet­kezeteknek. G. P. VÍZ-SZENTELÖ I | Olvasom, hogy ezekben a napokban 1 „hivatalosan” is megnyitja kapuit a kö- Z zönség számára a szolnoki Damjanich- Strand. Nyugodtan elkezdődhet tehát az = idény a Damjanich-uszodában. Ám nem | csupán közönség szempontjából volt nieg Z már sokszorosan a premier, hanem, ké­- remszépen, megtörtént a víz-szent e. | lés is. Elnézést ezért a klerikális kife- | jezésért, de így van. Tanú rá legalább- ötven, nagyobbrészt fiatal fiú, lány, ki- Z sebbrészt ifjú-öreg, aki ezen a bizonyos e napon, a délutáni veröfényt élvezte a ? melegvizes medencében. ? Oldalt az úszómedence zöldeskék vize " csobbant egyre másra a fejest és hasast | ugrálok ostromától, a zuhany alatt nyá- Z ri létszámmal illegették magukat höl­- Gyek és urak. Fröcskölt a víz a beszappe- f nozott fejeken, váltakon, a meleg me- . dencében pedig duruzsoltak a lustálko­- dók, udvaroltak a fiúk a lányoknak, s | újságpapírból tartottak ellenzőt a sze- § máikét birizgáló napfénynek a korosab- Z bak. A többi kisgyerek között, egy apró- szöszt srác is nagymerészeket ugrott a Z lejáró lépcsőről, egy foknyi „mág^ssáo­- bői” a. vízbe. Hol ez, hol az seaített őt- elkapni, hiszen mén nem olyan idős. hogy | tudná, ha hasra esik, innia is kell a jó- e meleg léből, ha akar, ha nem. Z így aztán bátrabb lett a kiskoma. K6­- sőbb már két lépcső magasságából is merte belevetni magát a hullámokba. Z Majd gondolt, egyet, s virgoncán felmá­- szott a. medence betonszegélyére. Oúnan ■ is merészeket hasalt a kellemes elemre. Később a lépcső melletti betonkorlá1 Z végére is rámerészkedett. Mondom, pl- | cur ka volt a kisfiú. Akkora, mint a ri- Z lághírü belga gyerek valamikori modell- - je, akiről a brüsszeliek büszkeségét, a Z Maneken Pis-t mintázták. Annak emlé- - kére, hogy az az egyszeri lurkócska man- ? tette meg a várost. Ostromolta az ellen- % ség, már-már elfoglalta a falakat, mikor * a fiúcska gondölt egyet, kiállt a várfalra, I és unzsenirt — lepisilte az ádáz ellensé- - get. A katonákat úgy meglepte a hallat- Z lan szituáció, hogy fegyverüket menten - leengedték, bámulták a kicsit, aztán őr iá. | si hahotába törtek ki. Márpedig veveiö I — szívből, őszintén nevető — emberek - nem ölnek- ök is abbahagyták az Ostro- Z mól. s engedték, hogy a gyerek zavarta- - latiul elvégezze dolgát. " Nos, a mi Damjanich-beli fiúcskánk is - ekkora. Két-három vízbeugrás után egy | negyedik nekirugaszkodásnak készült. Am | hirtelen meaaondolta magát.. Abbahagyta I a nekikésziilődést, , mint aki a világ leg- I természetesebb dolgainak egyikéhez lát, jjí kis fürdönadrágiához nyúlt. Z A következő pillo.natban szivárvány ív- | ben szökellt a vízsugár a medencébe, = csak úgy sziporkázott a fénye, míg leért. I Óriási, egyhangú nevetés harsant. A " félszáz ember olyan őszintét, jóizűt régen I nevetett, mint mikor a kis szolnoki Ma- 1 neken pís ezzel a produkcióval megtar- | tóttá a Damjanich Strand vízszentelöjét... - Én mondom, ha a kis Kabos csinálja Z ugyanezt, tizedannyi sikere nem lett volna, -j Tóth István 1 Napi postánkból Tanzániai diák Kunhegyesen Kunhegyesről kaptuk a le­velet, amelynek írója Cséte Miklós arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a gyarmati ifjúság napja al­kalmából a kunhegyest gim­názium KISZ-szervoaeie nagygyűlést szervezett a művelődési ház nagytermé­ben. Mintegy négyszáz diák — a gimnázium és a mező­gazdasági technikum kiszesei — hallgatta meg Dobi Etel­kának, a gimnázium KISZ- tit’kárának megnyitóját, majd Kiszel Sándornak, a községi tanács vb-titkárénak ünnepi beszédét. A nagygyűlés résztvevői egyperces néma felállással adóztak Martin Luther King, a meggyilkolt amerikai né­ger vezető emlékének. Majd érdeklődéssel hallgatták Ka- vavila Godlove, a hazánk­ban tanuló tanzániai néger egyetemista szavait, aki a budapesíi orvostudományi egyetemről érkezett a klsze- sek meghívására Kunhe­gyesre. Ki volt as első ? A legnagyobb felfedezések feltalálói — a bűzé, az első fémeké, a keréké, sz emelő- csigáé — a névtelenség tör­ténet alatti rétegébe süly- lyedtek. De sok ismeretünk, használati tárgyunk akad, amelynek eredetét, első eu­rópai, illetve haz^i felbuk­kanását a tudománytörténet évkönyvei megőrizték. Így: az arab számjegyeket az Űr 999. esztendejében ama II. Sylvester pápa honosí­totta meg, aki I. István ki­rályunknak a következő év­ben koronát küldött. Tizedes számítási először 1460-ban Regiomontanus, a budai ud­var esillrgásza, utóbb pozso­nyi egyetemi tanár alkal­mazott. Ugyanő rendezte be 1465 körül Budán Magyaror­szág első csillagvizsgáló jái is. Az el$ő földgömböt 1490-ben Martin Behaim nürnbergi csillagász készítette cl. A legrégibb magyarországi földgömb, amely az 1490-es években Készült, ma a krak­kói egyetem könyvtárában van. Az első európai iránytűt 1310 körül a firenzei Flavlo Gioia használta. A „camera omscura”-t, a sötétkamrái 132t-ben Levi ben Gerson alkalmazta. A lőpor első eu­rópai felismerője 1313-ban Berthold Schwarte freibursi pap volt. A revolver szót — mint lőfegyver nevét — 1405- ben Konrad Kyeser vön Eichstädt technikai művé­ben írta le először. A kézi­gránátot 1435-ben — cse­répbe burkolva — használ­ták először. Pisztoly sza­vunk — e fegyver első ké­szítési helyéről — 1465-ből az itáliai Pistoia varosából ered. Noha nálunk már Kálmán király a XII. században ki­mondta: boszorkányok nin­csenek, földrészünk első bo­szorkányégetése 1424-ben Rómában ment végbe: ezút­tal a szép Finicelle asszony! vetették tűzre. S valami vi­dámabb: Európa első pálin­kalepárlóját 1355-ben Ville- neuve orvos, Montpellier vá­ros csodadoktora rendezte be. Apróbb, de fontos haszná­lati tárgyaink közül a gom­bostűt 1365-ben Nümbergben gyártották először. Ugyané korból bronzból készült gom. bostűket — gyűszűkkel egye­temben -T- magyar régészeti lelőhelyeken is találunk. As első zsebkendőt 1500-ban Né­metföldön készítették, vá­szondarabkák voltak kizárólag o^rfúvás t-'W. '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents