Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

1968. április 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ...és tön kissúrótü Ócskavasért tízezreket Szifon-alkatrészekért még nem is olyan régen nemcsak a megyében, hanem bárhol az országban sorra kereshet­tük fel az üzleteket — ered­ménytelenül. Jelenleg már viszonylag iő az ellátás, bő­ven kapható patrontartó ha­jó, leszorító gyűrű, csavar­kulcs, műanyag nívó-cső a régi és újtípusú készülékek­hez is, ugyancsak cső és nyakgumi, valamint felve­zető cső. de a kiszúrótű vál­tozatlanul hiánycikk ma­radt. Néha ugyan a szem­füles vásárló „kifoghatja”, de többször nincs, mint van. A szifontulajdonosok bosz- szankodnak is eleget emiatt. Kiütni a „nyeregből* A Szolnok-Békés megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagy­kereskedelmi Vállalat áru­forgalmi szakelőadójától megtudtuk; mivel kiszúrótű- ből tavaly sem tudták kielé­gíteni az igényeket, ezért az idei évre százezer darabot rendeltek a mosonmagyar­óvári finomszerelvény gyár­tól. Sajnos a gyár csak öt­venezret hajlandó szállítani. A kieső rész pótlárása nincs más lehetősé", mivel a szi­fonalkatrészeket az ország­ban csak egyedül ők gyárt­ják. Az új mechanizmus kere­tei között azonban lehető­ség volna arra. hogy más céggel — tűgyártás céljá­ból — is felvegyék a kap­csolatot Kis értékű dologról van szó, nem hiszem, hogy egyetlen egy vasipari ktsz sincs az országban, amely a termelésére rátérhetne. A fogyasztók bizonyára pár fillérrel többet is megfizet­nének érte, csak legyen. — Próbálkoztak ilyen lé­péssel? — tettem fel a kér­dést a szakelőadónak. A ka­pott válasz; nemi Pedig a mosonmagyaróvári gyár mo­nopolhelyzetén a jobb ellá­tás érdekében mielőbb vál­toztatni kellene. A nagyke­reskedelmi vállalat csak személyes látogatást tervez, ettől reméli, hogy a pótren­deléseket sikerül majd el­fogadtatnia. Ravasz újítás „Mindenki bosszankodik, csak az újító nem” — aki felvette a részére megállapí­tott összeget — lehetne a mottóia az alábbi esetnek. A vegyipari nagykereskedel­mi vállalat április első nap­jaiban értesítést kapott a mosonmagyaróvári gyártól: űjtípusú kiszúrótűt gyárta­nak, melynek termelői ára a korábbi 2,93 forint helyett 3 forint 40 fillér lesz! A na­pokban már szállítják is az első tételt... összecsapták hát tenyerüket örömükben a ke­reskedők: nem baj, ha töb­be kerül, ráteszik az árrést, a fogyasztó is bizonyára megfizeti, csak már kapható legyen! És valóban lön ki­szúrótű pár nap múlva a telepen. És lön ott még ma is. No. meg ott fog pihenni a 6250 darab mindaddig, míg az április 16-án a fi­nomszerelvény gyárnak kül­dött távirat hatására egy szállítólevél kíséretében visz- sza nem irányítják Moson­magyaróvárra. Mert az úií- tás olyan remekül sikerült, hogy még „imádkozás’’ kísé­retében sem éoíthető be az új, de még a régi típusú szi­fonkészülékekbe sem. Hogy miként történhe­tett ez? A választ nemcsak a ke­reskedők várják, hanem va­lamennyien, mi fogyasztók is, akik szerénykedve még ilyen kérdéssel is rádupláz­nak az előbbi kérdőjelre; A szúrótűre vajon ismét egy évet kell várni? Petres Sándor Napi postánkból Elüzem a jászapáti vasútállomás Krasznai László főintéző, a jászapáti vasútállomás fő­nöke örömmel értesített bennünket arról, hogy a kollektíva 1967-ben teljesí­tette azokat a követelmé­nyeket, amelyekkel pályázni lehetett az élüzem címre. A több mint nyolcvan dolgozó közös munkájának eredményeként kiérdemelték az élüzem címet, s az igaz­gatói dicséretet is. Ünnep­ségüket április 20-án Jász­apátiban tartották meg, amelyre bejelentette részvé­telét dr. Pásztor Pál. a MÁV Miskolci Igazgatóságának ve­zetője. Az állomásfőnök levelében arról is olvashattunk, hogy az első negyedévi termelési tanácskozáson Borbély Ist­ván jegy vizsgáló kezdemé­nyezésére a kollektíva egy­napi munkabérét ajánlotta fel a vietnami hazafiak meg­segítésére. Az 5521 forintot már befizették. Szerkesztőségünk őszintén gratulál a jászapáti vasuta­sok munkasikeréhez: az él­üzem címhez. Engedélyezték a je-je miséket Az egyházmegyei litur­giái bizottság úgy határo­zott, hogy a római Szent Alexis templomban kísérlet­képpen ezentúl is tarthatnak „je-je miséket”, azzal a fel­tétellel, hogy a hiteles litur­giái szöveghez híven ragasz­kodnak. A bizottság java­solta a beat-misék zenei ve­zetőjének, ne vigye túlzásba az elektromos gitárok hang­erejének fokozását, hogy ne zavarja a híveket az elmé­lyedésben. Csökkentett Mirelité árak A Hűtőipari Országos Vál­lalat — a kereskedelemmel egyetértésben többféle mély­hűtött termék — befőtt, zöld­ségféle árát — 10—15%- kal ideiglenesen leszállítot­ta. Szombattól egyebek kö­zött a mirelité vegyes gyü­mölcsbefőttet 6 helyett 3 fo­rintért, a gyalult uborkát 7 helyett 3.50 forintért, a kar­fiolt 15.40 helyett 7.70 forin­tért, a zöldbabot 10.90 he­lyett 9.80 forintért, a körte befőttet 5.60 helyett 3.90 fo­rintért, az őszibarack befőt­tet 7 helyett 4.90 forintért árusítják az élelmiszerüzle­tek. Az árengedményt az tet­te lehetővé, hogy a hűtőipar az idény végén még nagyobb árukészlettel rendelkezik. Az árleszállítástól a forgalom növekedését, s ennek nyo­mán a következő szezon ele­jéig az amúgy is szűkös hűtő-raktártér felszabadulá­sát várják. Ötvöződik a jelen és jövő Az új gazdasági mechaniz­mus bevezetését megelőző hónapokban, a felkészülés időszakában a közvéleményt egy sor elvi probléma fog­lalkoztatta. Többek között a piac. az árak, a nyereség fogalma — kategóriája, a verseny szerepe és így to­vább­Kezdjük a piaccal. Ez a szövetkezet az elmúlt évek­ben mondhatni kizárólag ex­portra termelt. Vajon 1968- ban is sikerült megtartania pozícióját, vevőkörét a vi­lágpiacon? Igen. Sőt, fenn­állása óta a legnagyobb üz­leteket kötötte meg. Márciu­sig 85 ezer pár lábbelire ka­pott megrendelést, 21 millió forint értékben. A keresz- tülvarrott cipőket a Szoviet- unió, az autós modelleket Anglia vásárolta. A kereslet növekvő. A ve­vők a tárgyalásokon jelez­ték, ebben az évben össze­sen 150 ezer Pár cipőt szán­dékoznak megrendelni a szö­vetkezettől. Nagy siker ez a piacon, hiszen azt jelenti, hogy a tavalyi 25-ről 38 millió forintra emelkedik a Dózsa export-termelése. Minek köszönhetően? A vi­A szövetkezet azonban oly­annyira leszorította az ön­költséget, hogy a keresztül- varrottra 5.50, az autós láb­belikre csupán 7 forint álla­mi dotációt kért. Másszóval: olcsóbban termel ki dollárt és rubelt egyaránt. Érthető, hogy— külkereskedelmünk szorgalmazza a Dózsa expor­tot, mert a tőkés és szocia­lista piacom versenyképes áron ajánlhatja, adhatja el a cikkeit. Hogyan hat vissza mindez a szövetkezet gazdasági nö­vekedésére, jövőjére. A fen­tiekben jelzett szubvenciós engedményeik ellenére az 1968. évi 38 milliós árbevé­telre lo százalékos nyeresé­get terveztek. (Az anyagár­változások előtt, 1967-ben 13,8 százalék nyereséghánya­dot produkáltak.) Mire futja majd ebből a haszonból? Helyesebben, Ma már a piaci mechaniz­mus gyakorlatában élünk, a ..váltás’’ periódusában. Ügy is lehetne mondani, minde­nütt letették az .,új gazdasá­gi főiskolán” az első kol­lokviumot. De hogyan? Er­re a kérdésié a mezőtúri Dó­zsa cipőipari szövetkezetben kerestünk választ lágpiacon magas a minősé­gi követelmény. A szövetke­zet cipői állják a versenyt. A vevők elégedettségére vall, hogy nagyobb tételeket ren­delnek, mint eddig. A piac értékítélete pozitív az ára­kat illetően is. Ismeretes, hogy az űj gaz­dasági mechanizmus beveze­tésével az anyagárakat meg­változtatták, a piac törvé­nyei szerint módosították. A cipőiparban használatos anyagféleségek átlagosan 20 —22 százalékkal drágultak. Azt várnánk, hogy a Dó­zsa cipőinek ára felszökött. Ha így történt volna, aligha beszélhetnénk növekvő ke­resletről. Igaz, az állam szubvencionálja a szövetKe- zet termékeit. Minden pár keresztülvarrott cicőre 11 ,76, az autósra 24 forintot haj­landó árkiegészítésként fo­lyósítani. miért létkérdés a 10 száza­lék nyereség elérése? A szö­vetkezet jövője érdekében kell tartaniuk ezt a szintet. Amikor a Dóz--a piaci po­zíciójával foglalkoztunk, em­lítettük, hogy a kereslet nö­vekvő tendenciájú; amit vi­szont az adott kapacitással hosszabb távon nem tudnak kielégíteni. A piac ösztönzésére hatá­rozták el, hogy 20 millió fo­rintos beruházással úi üzem­házat építenek. Céljuk, hogy a jelenlegi 160 ezer pár évi kapacitásukat 450 ezerre bő­vítsék. A termelési érték 38- ról 94 millió forintra emel­kedik az úi üzem elkészül­tével. De nemcsak ez a fontos, hanem az is, hogy a beru­házással Mezőtúr is jól jár, nemcsak a szövetkezei 1970- ben a termelők létszáma 562 lesz, míg most 290. Főként női munkaerőt vesznek feL A városban élő nők fog­lalkoztatottsági helyzetén na­gyot javít majd a szövetke­zet beruházása. Nem vélet­len, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága is párt­fogolja az ügyet, és a ren­delkezésre álló inarfejlesz- tési alapból 4 millió forin­tot szavazott meg a Dózsá­nak. az OKISZ-tól vissza nem térítendő állami tá­mogatásként ugyancsak 4 millió várható. Az első kollokvium jeles A szövetkezetnek saját erőből 12 millió forintot kell letennie. Miből? A feilesz- tési alapját nyolc évre meg­előlegezteti a banknál. A nyereségből törleszti le a felvett hitelt. Pénzügyi hely­zete csak akkor maradhat ilyen körülmények között stabú: ha a tervezett 10 szá­zalékos nyereséget az idén is és a, jövőben is tartani tudja, sőt valamelyest évről évre növeli. Sőt, nagy sző, hogy e be­ruházásnak a tervezett meg­térülési ideje 3.8 év. Vrgvls az ötödik esztendő tettes gazdasági produktuma fö­lött már szabadon rendelkez­het a szövetkezet. A na- gvobb nyereségből játszva fizetheti hitel-hátralékát a banknak. így ötvöződik jelen és jö­vő a piaci mechanizmusban. Piac ár, verseny, beruhá­zás. hitel így telítődik m-g tartalommal a hétköznapok gazdasági gyakorlatában. A jelek arra vallanak, a mezőtúri Dózsa cinőipari szövetkezet az első kollokvi­umát jelesre tetté le. Re­mélhetőleg az év végi szi­gorlat. a mérleg eredménye sem lesz rosszabb. Fábián Péter Közérdekű közlemény A TXTÁSZ Szolnok városi Üzemvezetősége értesíti a lakosságot, hogy a Szolnok, Mátyás király úti lakótelep épület transzformátor állo­mását és az ahhoz csatlako­zó kábelhálózatokat április 23-án feszültség alá helvezi. Erős pozíció, nagy kereslet a piacon Versenyképes árak, olcsóbb deviza Elmúlt egy világ a Kápolnás-dombon Rossz időben a tanító gya­log jár be a faluba. Jobb időben biciklivel. Már csak ő maradt meg a tanyai is­kolában. Nem iskola már, megvette a Petőfi Tsz. Het­venezer forintért. — örültünk, hogy ennyit is kaptunk. Adtuk volna már ingyen is. Béres Béla iskolaigazgató mondja. Gátfalvi Mihály volt az utolsó tanító a ta­nyai iskolában. Csermák István az első. Mikor is? Az iratokat elpusztította a háború. Az iskola a Kápol- nás domb alján épült. A domb tetején kápolna volt. Műemlék, eredetije már az 1500-as években állt. Évente kétszer búcsút tartanak a helyén, Kis Boldogasszonykor és Sarlós Boldogasszonykor. Negyvennégyben a németek felrobbantották a kápolnát. Bátori Ferencné öreg haran­gozó asszony hiába könyör- gött a németeknek. A kápolna darabjai még a messzi tanyákra is elre­pültek. Mély árok tátong a helyén, már benőtte a fű. Azóta is minden évben kör- . menetet tart a tanyák népe a kápolna helyén. Tavaly már csak húszán lehettek. Két esztendeje zárták be az iskolát Az utolsó évben hét tanuló járt csak oda. Első osztályba egyedül a kis Ma­jor Pista. A következő év­ben öt gyerek maradt volna. Ketten a Sági testvérek: Anikó, István. Édesapjuk le­velet írt a minisztériumba, írt ide, írt oda, minek épí­tették meg az iskolát, ha be­zárják. Az itteni parasztem­berek áldozatából épült az. Gátfalvi tanító úgy tudja 1941-ben. Béres Béla iskola- igazgató szerint: — Harminchatban. Onnan tudom, hogy együtt jártunk képzőbe Csermákkal, ide jött tanítani. Idős Lórik Miklósné meg azt mondja: — Az én uram is járt a minisztériumban az embe­rekkel, hogy építsék meg az iskolát. Harminckilencben. Volt előtte már vándor is­kola. Mindig oda vándorolt ahol helyet kapott, ahonnan a legtöbb gyerek járt. Elő­ször pajtában, istállóban lé­tesült az iskola. Gátfalvi, Béres Béla így emlékszik. Lőrikné megint másként. — Dehogyis. Én adtam egy szobát is iskolának, tes­sék elhinni. A tanító sorkosztra járt Minden délben más család­nál ebédelt. Egy családnál annyiszor, ahány gyereket tanított. De Lőrikné megint mást mond. — Én kosztoltam, tessék már elhinni. A tanító, aki tudná, meg­halt. A többi szájhagyomány, vagy pontos, vagy se. Az is­kolán nem változtat Sok gyerek járt oda. Tavasszal nagyon sok. Mikor kinyílt az idő, jöttek a kis liba­pásztorok, tehénőrzők, álla­mi gondozottak a tanyákról. A faluból hozták ki őket a gazdák. Iskolába kellett já­ratni őket Iskola után: sze- ladj a disznóhoz, eredj tehe­net legeltetni. Még negyvenkilencben is harminckilenc tanulója volt az iskolának. Húszán jász- dózsai kisparasztok. tanyai emberek gyerekei. Tizenki­lencen árokszállási tanyáso­ké, tanyásbéreseké. Kérde­zem a tanítót, került-e ki ebből az iskolából híres em­ber? Nem. soha. Még csak egy orvosra, egy mérnökre se futotta. Az ő fia most tisz­tiiskolás. Saját maga taní­totta a saját tanyai iskolá­jában. Ä tanító gyerekét mindig kényeztették a ta­nyai kisiskolások. Sok gyerek járt ide. Ki tudja, mennyi a harminc esztendő alatt. Elvégezték az iskolát, vagy el se végez­ték, mentek dolgozni. Túr­ták a kisföldet, vagy belőlük lettek az új tanyások, az új tanyásbéresek. Mindig egy tanító tanította a nyolc osz­tályt, egy tanteremben. — Utóbb már csak az alsó négy osztályt. Mostanában már a jászapáti gimnázium­ba jutott belőlük. A tanító figyelemmel kísérte őket, jól tanultak ott is. A Kápolnás-domb híres hely, titokzatos hely. Ügy tudják, valaha itt állt a régi falu. Vár volt ez, sárból. Az Eger ostromára vonuló tö­rök el se tudta foglalni. Mocsárvár volt a Nyavalyka patak és a Tárná övezte. A Nyavalyka eltűnt. Nem tud­ni mikor, már csak füves árok a helye. A vár is el­tűnt, az a falu is eltűnt. Szolnokról járnak régészek megvallatni a dombot. Ta­valy huszonhét aranyékszert, hetven borostyánkövet is ta­láltak, mondja a tanítóné. Ö tisztogatta őket. Augusztus­ra megint várják a régé­szeket. Avarkori települést rejt a mély. Ásatások idején sok itt az érdeklődő. A faluból jönnek. A tanyákról már nemigen, nincsenek már tanyák. Mi­kor az iskola épült, száznál több tanya volt a körzetben. Most húsz sincs. A tanyák népe nagyon összefogott ak­kor. Beosztották a fogatot, a gyalogmunkát, építették az iskolát. Vályogból épült., itt verték azt is a tanyákon. Jó masszív épület még. A termelőszövetkezet bor­pincének használja. Rozsdás kályhacső nyúlik ki az aj­tón: a pinceőr szokott me­legedni télen a kálynánál. Az iskola élete, az emberek élete. Elmentek az emberek. Házakat, házsorokat építet­tek a faluban. Ott villany van, víz van. járda van, or­vos van, kultúra van. Itt semmi se volt. Könyvtár se, mozi se, még csak előadáso­kat se tartottak az iskolá­ban. Csak gyűléseket. Itt alakult meg a falu első ter­melőszövetkezete a Dózsa Népe. Az iskolában gyűlése- zett a tsz. Már régen nincs meg az a szövetkezet se. Az iskola nagy csendben él. Már csak a tanító lakik benne. A tanítóné panasz­kodik. — Elprédáltam a sok jó­szágot, Az volt. hogy me­gyünk be a faluba. De még mindig nincs lakás. A tanító bent tanít az alsótagozatban. Két gyerek, a Sági testvérek Apátira ke­rültek, a tanyai diákotthon­ba. A többiek reggel fel- szállnak a herényi buszra, délután a napköziből jön­nek vissza. Az első napok­ban félszegek voltak. Szü­netekben félrehúzódtak az udvar sarkába. Ha Gátfalvi tanítót meglátták, odaszalad­tak hozzá. A falusiak csú­folták őket. Aztán elmúlt minden, beilleszkedtek. A tanyai iskola körül a Petőfi Tsz asszonyai borsót kapálnak. Délben a domb al­jára, az iskola hűvösébe hú­zódnak pihenni, ebédelni. Pont tizenkét órakor Tábo- rosi István letette a kapát, felment a dombra, meghúzta a harangot. A határban fel­kapták a fejüket az embe­rek. Régen nem szólt már a harang a Kápolnás-dombon. Nem is tanácsos hozzányúl­ni, az idő megette már a haranglábat, könnyen össze­dőlhet. A harangon felirat: „Sarlós Boldogasszony Kö­nyörögj Érettünk”. Azt mondja a tanító, már az esperes is gondolkodik rajta, érdemes-e még búcsút tartani a Kápolnás-dombon. A domb tetejéről messzire el­látni. A két tanyarom is ide­tetszik. Nemrégen még Sági Ede. Major István lakott benne. A többi tanyán is látszik, elhanyagolt, nem sok gondot adnak már rá. Ha­marosan elmegy innen az utolsó tanya is. Elmúlik egy világ a kápol- nási oldalon. Már el is múlt. Elmúlt a Kápolriás-domb élete. El is adták a Kápol- nás-dombi iskolát Borzák Lajta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents