Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-20 / 92. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. április SO. A „héják" a tárgyalások akadályozásának hátterében A skót szakszervezetek Wilson ellen As MSZMP küldöttsége hazaérkezett Phenjanból Tegnap esti helyzetkép A NEMZETKÖZI politikai érdeklődés homlokterében továbbra is a VDK és az Egyesült Államok kormánya előzetes tárgyalásának kérdése áll. Rusk külügyminiszter változatlanul elutasítja a VDK-nak a tárgyalások színhe­lyére tett javaslatát, ugyanakkor — látványosan bizonyí­tani akarva kormánya „jóindulatát” — tíz más ország fővárosát ajánlotta a kapcsolatok felvételére. A VDK-nak azonban a javasolt országok egyikében sincs diplomáciai képviselete. Ha tehát a VDK kormánya — az amerikai állásponthoz hasonlóan — ragaszkodik olyan országhoz, ahol követsége van, akkor kénytelen valamennyit elutasí­tani. Nagyon valószínű, hogy Washington ezt a viszont- elűtasítást akarja kiprovokálni, hogy aztán — mint már oly sokszor — cinikusan Hanoira háríthassa a felelősséget a tárgyalások esetleges elhúzódásáért. Erre mutat az is, hogy az amerikai javaslatok között nem szerepel például Párizs, amelyet U Thant javasolt tárgyalási színhelyül, s ahol a VDK-nak is van diplomciai képviselete. Washingtoni politikai megfigyelők a Johnson-kormány taktikázását a belpolitikai nézeteltérésekre vezetik vissza. Befolyásos katonai körök, nemkülönben a vietnami hadi- szállításokban erősen érdekelt déli iparmágnások a „hé­Pullai Árpád, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára és Gyenes András, a Köz­ponti Bizottság külügyi osz­tályának helyettes vezetője, akik a Koreai Munkapárt központi bizottságának meg­hívására látogatást tettek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, péntekre virradóan hazaérkeztek. ják” fokozódó nyomást gyakorolnák a kormányra, annak érdekében, hogy meghiúsítsák, de legalábbis elhúzzák áz előzetes tárgyalások megkezdését. E véleményt látszik igazolni az is, hogy pénteken ismét fokozódtak az amerikai katonai erőfeszítések Dél-Vietnamban, valamint, hogy heves légitámadásokat intéztek a VDK déli felének sűrűn lakott települései ellen. A SKÖCIAI Aberdeenben befejeződött a skót szák­szervezetek kongresszusa. A kongresszus küldöttei elsöprő többséggel a munkáspárti Wilson-kormány ellen foglaltak állást. Támadták a dogozó kisemberek életszínvonalát sú­lyosan érintő gazdaság-politikáját, valamint külpolitikai irányvonalát* különösen mei-t nem határolja el magát Johnson Vietnami-politikájától, valamint mert nem szakít a görögországi fasiszta rezsimmel. A kongresszus utolsó napján megjelent Wilson brit miniszterelnök is és meg­kísérelte „megmagyarázni” kormánya politikáját. A hír- ügynökségek jelentése szerint azonban nem sikerült befo­lyásolnia a „renitens skótok” hangulatát. Akik a hírekben szerepelnek: A mindenható Springer-konszern Vietnam Hátrálnak az amerikaiak Az-, amerikai légierő csü­törtökön a 17. és 19. széles­ségi fok között bombázta a VDK területét. A támadá­sokban részt vettek az F—111 típusú változtatható számyállásu amerikai gépek is. Hue környékén az ameri­kai tisztogató erők kemény ellenállásba ütköztek és a péntekre virradó éjszaka he­ves harcot vívtak a szabad­ságharcosokkal. Az ameri­kaiak tévedésből lőttek egy dél-vietnami falut — közöl­ték hivatalosan Saigonban — és megöltek harminc pol­gári személyt A DNFF hírügynökségének jelentése szerint a Khe Sanh térségében folytatódó harcok során szerda óta a szabad­ságharcosok 150 amerikait tettek harcképtelenné és öt helikoptert semmisítettek meg. Áz ameri kaiak az el­múlt napokban feladták az 519-es és 622-es magaslatot. Az utóbbi magaslatnál az amerikai légierő valószínű­leg tévedésből bombázta sa­ját egységeit; amikor a szabadságharcosok elfoglal­ták a magaslatot, 60 ameri­kai katona holttestét talál­ták meg, javarészük a bom­bák áldozata volt. Francia—nyugatnémet tárgyalások Hétfőn Bonnban francia— nyugatnémet külügyminisz­teri tárgyalások kezdődtek. Couve de Murville és Willy Brandt — a bonni külügy­Kínai provokáció szovjet hajók ellen Pénteken Moszkvában a tengeri flottaügyi minisztéri­umban sajtóértekezletet tar­tottak a Komszomolec uk­rajnai szovjet tartályhajó Whampou-i incidensével kapcsolatban. Igor Averi n, a minisztéri­um külkereskedelmi főosztá­lyának vezetője hangoztatta, hogy a vietnami kikötőbe tartó szovjet hajó elleni pro­vokációval a kínai hatóságok szándékosan akadályozni akarják a szállítmányok el­juttatását Vietnamba. A szó­vivő meriegyezte, hogy a tartályhajót ért incidens a Mauritius következik „kulturális forradalom” kez­dete óta sorrendben a har­madik. (1966 decemberében a Zagorszk hajót, 1967 nya­rán pedig a Szv’rszk szovjet tengerhajót tartóztatták fel a kínaiak.) Rámutatott, hogy az incidens következtében 11 tengerész sérült meg, egy személy pedig idegösszerop­panást kapott. A veszteglés- ből származó kár 70 000 dol­lárra tehető. minisztérium közlése szerint — a kelet—nyugati kapcso­latok kérdéséről, a német kérdésről, az európai biz­tonság problémájáról, vala­mint az Európai Közös Piac ügyéről folytatnak eszmecse­rét. Elsőízben vétik fel a két ország afrikai politikájá­nak, közelebbről a két or­szág afrikai együttműködé­sének téjnáját. A német kérdés megvita­tása során — az MTI tudó­sítójának értesülése szerint — Brandt szóba fogja hozni azt a késedelmet, amellyel a francia kormány — szem­ben az angol és az amerikai kormánnyal az NDK-nak ar­ra a határozatára reagált, amellyel megtiltotta bonni kormányzati személyek át­utazását az NDK területén. F. ígéret paipadopulosz, a görögor­szági katonai junta vezető­je csütörtökön egy görögor­szági látogatáson levő ötta­gú angol parlamenti kül­döttségnek „tiszti becsület­szavát” adta árrá, hogy „al­kalomadtán visszaadják a demokráciát a görög nemzet­nek”. Az angol képviselők pénteken fel kívánják keres­ni Kanellopulosz volt mi­niszterelnököt, akit a junta jelenleg háziőrizetben ta>"t Az athéni kormányzat csü­törtökön azt állította, hogy a közeledő görög-keleti húsvét alkalmából a Jarosz és Le­rósz szigetén levő koncent­rációs táborokban tartott mintegy kétezer politikai fo­goly közül százat szabadon bocsátottak. A legutóbbi nyugat-berli­ni, müncheni és hamburgi diák tömegtüntetések egyik leggyakrabban hangoztatott jelszava ez volt: „Sajátítsá­tok ki Springert!” A diákok felháborodása Nyugat-Né- metország legnagyobb lap­kiadó-monopóliuma, a Sprin- ger-konszem ellen irányul. Axel Caser Springer, a tröszit feje az évek folyamán ha­talmas sajtóimperiumot épí­tett ki magának. Kezében tartja a központi napilapok 88,7 százalékát, a hamburgi sajtó 69.9 százalékát, a nyu­gat-berlini sajtó 65.8 száza­lékát, a vasárnaponként megjelenő újságok 86,8 szá­zalékát. Az ő kezében van az ifjúsági lapok 91, a rá­dió és tv-újságok 56 száza­léka, a képeslapoknak kere­ken egy harmada. Legna­gyobb újságja, a Bild-Zei- tung, — a szenzációhajhás7ó bulvárlapok prototípusa — 4 millió 200 ezer példány­ban jelenik meg. A Sprin­ger konszern vagyona az el­múlt esztendőben 750 millió nyugatnémet márka volt Az. hogy egy szervezet ek­kora hatalommal rendelke­zik a közvélemény formá­lásában, önmagában is nyugtalanító. De nem ez volt az ok, amiért a Dutschke el­Szovjet—pakisztáni tárgyalások Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke és Ajub Khan pa­kisztáni elnök pénteken folytatták tárgyalásaikat. E tárgyalások során, ame­lyek a kölcsönös megértés szellemében folytak, kimerí­tően megvitatták a szovjet- pakisztáni kapcsolatok to­vábbi fejlesztésének kérdé­seit és a nemzetközi helyzet néhány időszerű problémá­ját. leni merénylet utáni felhá­borodott diáktüntetések részt­vevői Springert vádolták. Az ok az a mód, ahogy a sajtó­diktátor a vezetése alatt ál­ló lapokon keresztül befolyá­solja és félrevezeti a közvé­leményt. Amikor a perzsa sah Nyu- gat-Berlinbe látogatott, ha­ladó diákszervezetek tünte­téseket szerveztek az ural­kodó ellen. A tüntetésekről szóló tudósításokban Sprin­ger lapjai a diá­kokat „vörös ban­dának’’, „zavarosfejű csa- vorgóknak” titulálták. A tu­dósításoknak nagy szerepük volt abban, hogy a nyugat­berlini rendőrség gátlástala­nul lépett fel a tüntetőkkel szemben és egy diákot, Ban» no Ohnesorg-ot a rendőrök meg is gyilkoltak. A legutolsó hetekben is folytatódott a hecckampány a baloldali szocialista diák- szövetség tagjai ellen. Ä Springer-lapok „iskolázott kommunista terroris Iáknak’' /gengsztereknek” nevezték a fiatalokat és sürgették a ve­lük való „leszámolást”. Nein csoda tehát, hogy amikor a diákszövetség egyik vezető­jét, Rudi Dutschkét életve-' szélyesen megsebesítették, a felháborodott diákok a me­rényletben való bűnrészes­séggel vádolták Nyugal-Né- metország elsőiszámű újság­hatalmasságát. És nem csoda az sem, hogy most már a nyugatné­met parlament is kénytelen foglalkozni azokkal a javas­latokkal, amelyek a Sprin­ger lapok ellenőrzésére vagy kisajátítására irányulnak... — A — Kommunista egység — antiimperialista összefogás A kommunista- és mun­káspártok budapesti talál­kozóján, Kádár János meg­nyitó beszédében hangzott , el. hogy „a legfőbb politikai • és erkölcsi feladat” a hala­dás erőinek egyesítése, a közös akciók jobb összehan­golása. Történelmi szükség- szerűség ez, a kor, a nem­zetközi helyzet követelmé­nye az emberiség történe­tének olyan szakaszában, amelyben a reakció erői mindent elkövetnek, hogy összekovácsolják a maguk frontját a haladás és a béke erőivel szemben. A nemzetközi reakció az amerikai imperializmus mö­gött tömörül, s ez lehetőve teszi az Egyesült Államok vezetői számára, hogy világ­méretű, úgynevezett globális stratégiát, dolgozzanak ki a haladó erők feltartóztatásá­ra. A budapesti konzultatív talákozó résztvevői ebből in­dultak ki, amikor megálla­pították, hogy tovább kell szélesíteni, szilárdítani az imperialistákkal szemben küzdő erők frontját. Az an- tiimperialista haladó erőkön belül a legjelentősebb és leg­szervezettebb a világ mun­kássága, amely maga is nemzetközi. „A munkásosz­tály történelmi szerepe és felelőssége igényli, hogy az imperialistákkal szembesze­Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa csütörtök esti ülésén egyhangúlag jóváhagyta azt a Kanada, Etiópia, India, Pakisztán, Szenegál és az Egyesült Királyság által be­terjesztett javaslatot, amely­nek értelmében javasolják a közgyűlésnek: az ENSZ 124. tagállamaként vegyék fel a közelmúltban függetlenné vált Mauritiust. Biafra támad gezzük minden haladó erő akcióegységét’’, — hangzott el a találkozón. A második világháborúban kialakult fasisztaellenes népmozgal­mak, jelenlegi antiimperia­lista mozgalom egyaránt bi­zonyítja: az imperializmus elleni harc abban a mérték­ben hatásos és vezet győ­zelemre, amilyen mértékben képes minden imperialista­ellenes erőt tömöríteni. Arról a kérdésről azonban, hogy ez a tömörítés hogyan történjék, s melyek az elő­feltételei, különböző nézetek hangzottak el a konzultatív találkozón. Megvitatták pél­dául az Ólasz Kommunista Párt képviselőinek javasla­tát — amelyet a marokkói, a reunioni, illetve a román küldöttség is támogattak — hogy o kommunista és mun­káspártok nemzetközi taná­csára meg kellene hívni az egyéb antiimperalista és de­mokratikus pártokat és moz­galmakat is. A vita során e javaslat előterjesztői és támogatói számos helyes és elfogad­ható érvet is felsoroltak. El­mondották például, hogy az imperializmus elleni harc­ban természetes szövetsége­sek a kommunisták, a szo­cialisták, más haladó erők, a legkülönbözőbb politikai és társadalmi áramlatok kép­viselői: mindazok, akik bárr mely oknál fogva készek az imperializmus, a monopóliu­mok diktatúrája, az agresz- szorok ellen, a szabadságjo­gok, a haladás, a béke vé­delmében fellépni. Helyes gondolat az is, hogy az im­perialistaellenes front kez­deményezésében, kibontakoz­tatásában minden országban nagy szerepe volt és van a kommunista és munkáspár­toknak. Ennek a harcnak az élén személyileg is rendsze­rint a legáldozatkészebb és legkövetkezetesebb harcosok, a kommunisták járnak. A találkozó Idején már az előkészítés stádiumában volt, azóta le is zajlott tizenöt Földközi-tenger menti ország haladó pártjainak és mozgal­mainak konferenciája, amely pozitív eredménnyel zárult. A résztvevők elítélték a fi­amén kai flotta Földközi­tengeri jelenlétét, sürgették a közel-keleti válság meg­oldását, az izraeli arabelle­nes agresszió következmé­nyeinek felszámolását. Ko­moly jelentősége van, hogy ennyire különböző erők, mint például az OKP, az algériai FLN, az EAK-beli Arab Szo­cialista Unió, a Török Mun­káspárt és mások felismer­ték az őket egyesítő közös problémákat és mindent el­követtek: hogy közös elvi alapot találjanak az egybe­hangolt akciók megvitatá­sára. Van tehát pozitív gyakorlati tapasztalat — akár regioná­lis, akár globális alapokon — az antifasiszta front ha­gyományainak korszerű al­kalmazására. Ebben a buda­pesti találkozó küldöttei is egységes nézeteket hangoz­tattak. A vita tulajdonkép­pen két kérdésben bontako­zott ki: lehet-e a regionális együttműködés tapasztalatait mechanikusan alkalmazni a nemzetközi világértekezlet előkészítésének módjára, s helyettesítheti-e a kommu­nista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozását egy antiimperialista világérte­kezlet? Budapesten a tanácskozás résztvevőinek döntő többsé­ge arra a következtetésre ju­tott, hogy bár szükség van az összes antiimperialista erők világértekezletére, s helyes, ha azt a különböző haladó erők retüonábs tömörülései is elősegítik, de ilyen világ­értekezletre csak a kommu­nista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozása után kerülhet sor. Jogos a kérdés; ml tör­ténne. ha a kommunista pár­tok egvségük megerősítése, elvi-pol’t;kai olatformiuk kidolgozása nélkül ielenné- nek meg a szélesebb anti­imperialista viliásértekezle- ten? Ha elfogadjuk azt a történelmi tapasztalatot, hogy az imperializmus kor­szakában a haladó tömörü­lések törvényszerűen csakis a kommunisták vezetésével akcióképesek, akkor — ép­pen az antiimperialista ösz- szefogás sikere érdekében — elsősorban a nemzetközi kommunista mozgalom ösz- szekovácsolására és meg­erősítésére kell a föfigyelmet fordítanunk. E nélkül egy szélesebb antiimperialista világértekezlet csak a hala­dás frontjának további gyengüléséhez, saját meg­osztottságunk és nézeteltéré­seink súlyosbodásához ve­zetne. Csakis a kommunista vi­lágmozgalom lehet a széle­sebb antiimperialista front fő ereje. A mi egységünk, nemzetközi mozgalmunk — valamennyi haladó erő von­zási központja. Ha mozgal­munk megoszlik, csökken a vonzereje, másrészt fennáll a veszély, hogy pártjaink feloldódnak valamiféle, ide- ológia’lag bizonytalan kör­vonalú mozgalomban. A bu­dapesti tanácskozás az egye­dül helyes határozatot hoz­ta, anvkor úgy döntött, hogy az idén november-december­ben Moszkvában a kommunis­ta és munkáspártok képviselői találkozzanak és tárgyalják meg tennivalóikat egységük és az összes forradal­mi erő egységének megszi­lárdítása. az imnerializmus elleni harc érdekében. En­nek a gondolatnak a legyé­ben ül össze rövidesen a moszkvai tanácskozás előké­szítő bizottsága, hogy ha­zánk fővárosában immár a nagy tanácskozás' gyakorlati megvalósításához építsen utat. Szabó L. István A biafrai hadügyminiszté- • rium csütörtökön rendkívüli J közleményben adta hírül, J hogy a szakadár köztársaság j egyik katonai alakulata át- J lépte a Niger folyót és el- j foglalta a stratégiai fontos- j ságú Asabát, valamint há- 3 rom másik várost és ezidő ! szerint Aebort fenyegeti. Ez ' utóbbi helység körül heves ; harcok dúlnak. j A szövetségi hadsereg la- J gosi főhadiszállásának egyik 3 szóvivője a fenti jelentést 3 cáfolva kijelentette, nincse- 3 nek olyan értesülések, mi* 3 szerint a biafrai katonaság 3 Asaba közelébe jutott vol- 3 na. a város elfoglalásáról 3 szóló jelentések hamisak — ; mondotta. <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents