Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-14 / 62. szám

1968. március 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Háborgó nyugdíjasok... Alkalmazkodva az üzem feladataihoz*.. Találomra megszólítottam a szolnoki cukorgyárban az egyik munkást. — Hol találom a nyug­díjasokat? — Odahaza. Nem jöttek be. — Vajon miért? — „Sztrájkolnak”. Valami bajuk van. Ügy hallottam, ki bántak velük. Megadta néhányuk lak­címét, keressem meg őket — mondta — majd elpa­naszolják. ami fáj nekik. Ősz hajú bácsika sétált le s fel a gyárudvaron. — Mi járatban? — for­dultam hozzá. — Hát csak úgy jövök- megyek. Nem találom a helyemet. Hiányzik a mun­ka nagyon. Tóth Dezső va­gyok — nyújtotta a kezét. — Nyugdíjas? — Sajnos. Nem sokára hetven leszek. Több mint négy évtizedet töltöttem el a gyárban. — És most? — Akinek van kedve, ám tessék: dolgozzon ötszáz forintért két hetet. Én a munkámat, szaktudásomat többre tartom, semhogy ol­csó János legyek Tudja az a nehéz, nem tartozni se­hova. Amíg bejártunk, mégiscsak gyáriaknak szá­mítottunk. 1. Mi hát e keserűség oka? Egyenest a munkaügyi és tervosztálvra mentem meg­tudni. Romvári István készséggel adott felvilágo­sítást.. — Az új gazdasági me­chanizmus bevezetésével átlagbér kötöttségünk van. Az új rendelkezés értel­mében .csak az vehető lét­számba. aki havonta leg­alább 1Ó5 órát dolgozik. Ez meghatározza a nyugdíjasok foglalkoztatásának módját is. Ha nem vesszük őket állományba, de bért fize­tünk nekik, úgv az átlag­bér felszökik, túllépjük az engedélyezett színvonalat. A különbözetet. a nyereség­ből vonják le. Tavaly a következő volt a helyzet. Ha valaki tíz forintos órabérrel ment nyugdíjba, akkor az ötszáz forintért ötven órát kellett teljesítenie. Ez volt a szá­mítás módja. Januártól ugyanezért a pénzért két­szer annyit kell dolgozni az öregeknek, mint koráb­ban. Eevszóval devalválták a munkáiuk értékét, még­pedig a felére. Huszonhat nyugdíjast érint az új rendelTezésből származó probléma. Ha vál­lalják, hogy rosszabb ja­vadalmazás mellett is be­járnak: azzal üzemük jár jól. Ez is az átlagbér rend­szerrel függ össze. Például Tóth Dezső bácsit is, mint létszámbelit „megilleti” az engedélyezett éves több mint 20 ezer forint átlag­bér. holott abból csak hat­ezret vehet fel. Az' ő és társai révén megtakarított összeg szabadon felhasznál­ható. A nyugdíjasok az át­lagbért a munkásállomány- csoportban 2,3 százalékkal viszik lejjebb. Alkalmazá­suk tehát kedvezően befo­lyásolja a bérgazdálkodást. 2. Horváth Istvánnal a la­kásán beszélgettem. Har­minchét évet húzott le az üzemben. — Négy forintos órabé­rért igazi szakember nem hajlandó dolgozni. A segéd­munkás is többet keres. El­hiszem, hogy erővel nem bírom már a versenyt a fiatalokkal, de precíz mun­kában bárkivel kiállók. Túl vagyok már azon, hogy úgy fizessenek, mint valami gyereket. Kettőre műszakba készült Mateicska János, így hát kurtára fogtuk a beszédet. — Nekem muszáj tovább csinálni, kell a pénz, meg összeroppan tana a tétlen­ség is. Ügy higgye el, negyvenöt éven át nap mint nap átléptem a gyár­kaput, nem bírom egysze­riben abbahagyni. De azt megmondom: jól kibántak velünk. 3. Hozzájuk hasonlóan vé­lekedik a történtekről a többi nyugdíjas is. Ez ab­A napokban a jászberé­nyi Déryné művelődési ház klubtermében a város kü­lönböző iskoláinak, illetve a járásban lévő általános iskolák képviselői talál­koztak. hogy KRESZ vetél­kedőben mérjék össze tu­dásukat. A döntőbe került nyolc úttörő közlekedési járőr negyvennyolc verseny­ből kitűnik, bizony sokan nem vették fel a munkát. Szathm&ry Sándor szb- titkár álláspontja: — Nem kelhetünk az öregek védelmére a kollek­tíva rovására. De próbá­lunk segíteni. A Nyugdíj­folyósító Intézethez fordul­tunk, van-e arra lehetőség, hogy a hatezer forintot a gyár saját belátása szerint fizesse ki. Akkor megkap­hatnák mind a órára a bért és nem rövidülnének meg. Legfeljebb félévet dolgoznának csak. Választ még nem kaptunk az inté­zettől. Leelőssy Kálmán igazgató: — Nekünk az lenne a jó, ha a nyugdíjasok a karban­tartás hat hónapjában dol­goznának. Szaktudásuknak akkor vesszük a legtöbb hasznát. Remélem, hamaro­san feloldják a havi 500 forintos tilalmat. Miért ne lehetne szuverén joga egy vállalatnak, hogy hatezer forintot annyi részletben fizessen ki, amennyiben jó­nak látja?! Az öregek — legyünk őszinték — az új gazdasági mechanizmust okolják, mondván: nekik az mind­járt rosszat hozott. Ért­hető, hogy nem látnak tisz­tán. Pedig korántsem a „me­chanizmus” a hibás. Egy­szerűen arról van szó, hogy az adott új rendelkezés egyik lábára sántít. Vagyis a nyugdíjasok ügyét nem rendezték még az illetékes munkaügyi szervek. — A probléma megoldása kézen­fekvő. Az igazgató világo­san megfogalmazta. zője adott tanúbizonyságot felkészültségéről. Jászberény város úttörő járőreinek versenyében az első helyet a Kossuth La­jos általános iskola csapa­ta vívta ki és ezzel végleg elnyerte a két éve védett serleget. Második helyre a jászberényi leányiskola, — míg a harmadikra a jász- anáti központi iskola csa­pata került. A Tisza Cipőgyár üzemi pártbizottsága elkészítette idei politikai intézkedési tervét. A fő törekvés eb­ben az, hogy a gyár dolgo­zóit minél tökéletesebben felkészítsék a gazdasági feladatok megfelelő értel­mezésére, politikai értéke­lésére. Különösen fontosnak tar­totta az üzemi pártbizott­ság a pártéletben a kollek­tív vezetés és a kollektív felelősség elvének az ér­vényesítését, valamint a párttagok marxista művelt­ségének növelését. Az ősszel már nagyon körül­tekintően szervezték meg a pártoktatást. Arra töreked­tek. hogy mindenki, aki­nek szerepe lehet a felada­tok megvalósításában, résztvegyen a politikai to­vábbképzésben. Újabb lehetőségek Ugvanakkor a politikai szemináriumok mellett szakmai konferenciák ren­dezését is szorgalmazták- segítették. Több mint száz olyan vezető beosztású szakembernek a részvéte­lével szervezték ezeket, — akiken leginkább múlik, hogyan gazdálkodnak az anyaggal, a gépekkel, az alkatrészekkel, a munka­idővel stb., s erre ösztö­nözhetik munkatársaikat iß. Azt szándékoznak mindezzel elősegíteni, hogy közösen derítsék ki, milyen lehetőségek vannak még a gyárban, amiket kihasznál­hatnak a termelés eredmé­nyességéért. A tanulásban az idén nyáron sem tartanak hosz- szas pihenőt. A mostani tanfolyamok befejezése után újabb továbbképző­ket, előadássorozatokat in­dítanak. A vállalat szak­vezetői — a szakszerveze­ti bizottsággal egyetértés­ben — az év elején kidol­gozták a műhelyek önel­számolási rendszerét, ami­nek értelmében, ha a mű­helyekben a megkövetelt- nél jobb eredményt érnek el, prémiumot kapnak az ottani dolgozók. Ennek a rendszernek az érvénvesí- tését. segítését is intézke­dési tervébe foglalta a pártbizottság. Nincs bújtatott ember Arról is döntöttek a szakemberek, hogy ha a műhelyekben a seleitet a tervezett szint alá csökken­tik, a megtakarított pénz bizonyos részét ott osztják el. A művezetőknek most naffvobb önállóságot bizto­sítottak a gazdasági veze­tők a bérgazdálkodásban is. Nemrégen a műveze­tők még öt-hat emberrel mindig többnek a foglal­koztatásához kértek enge­délyt, mint amennyire ép­pen szükségük volt. Igv két-három embert mindig bújtathattak olyan esetek­re, ha valaki meebeteg'zik vagy valami miatt kiesik a munkából. Nemrég úgy döntöttek, hogy a megtakarított bér egy részét mindig az üzem­részben fizetik ki azért, hogy ne kényszerítsék ke­gyes csalásra a művezető­ket. A pártbizottság eze­ket az intézkedéseket is helyesli és a végrehajtá­sának segítésére ösztönzi a párttagokat. Az üzemben nem egy­értelmű a helyeslés, meg­oszlanak a vélemények. — Vannak akik jónak tart­ják vagy éppen vitatják azt. hogy ezekkel az intéz­kedésekkel a várt ered­ményt elérik. A párttagok, a pártalaoszervezetek azon­ban mindig vállalják az olvan kísérletezéseket, kez­deményezéseket, amelyek hasznosak lehetnek. Kis és nagy fórumokon A gyakorlat ezideig több­nyire az volt az üzemben. Nagyon talpára kell áll­ni annak a KISZ szervezet­nek, amelyikbe szívesen járnak az ifik. Ha a régi módon dolgoznánk, biztos, hogy becsukhatnánk a ka­put. Itt van mindjárt a KISZ oktatás. Régen ez úgy ment, a propagandista megtartotta az előadást, utána vita, szeminárium. Ma az ilyesmire kötéllel foghatnánk a fiatalokat. Mégis megtartottuk a KISZ oktatást, s szerintem sike­resen. Tudniillik azt csi­náltuk, vetélkedőket ren­deztünk a tananyagból. — Például: a pártkongresszus ifjúságra vonatkozó hatá­rozatáról megkérdeztük a fiatalokat, ki mit tud róla. Aki tudott valamit, el­mondta. Amire nem kap­tunk választ, azt mi fejtet­tük ki részletesen. S így könnyedén, fiatalosan vet­tük át a tananyagot. Állí­tom, érdekesebb volt, job­ban megragadt a hallga­tókban. S hogy még vonzóbb le­gyen, foglalkozások után kiosztottuk a legjobbaknak , szóló ajándékokat. Húsz, harminc forint értéket mindössze esténként. Doboz cigarettát, tábla csokoládét, ilyesmit. De annyira ked­veidé vált az ilyenfajta ta­nulás, hogy a fiatalok bosz- szankodtak, ha elmaradt valami miatt egy-egy fog­lalkozás. Az oktatás másik for­mája szintén az új igé­nyekhez mérődött. Tudni­illik a filmekkel illuszt­rált előadássorozat. Nyolc téma. nyolc filmvetítés. — Megtörtént, hogy hatvanan is megjelentek a filmvetí­téssel összekötött szeminá­riumokon Szervezetünk kis számú, de igyekszik nem elzárkóz­ni a kívülállóktól. Minden­be bevonjuk a többieket is. Jelszó nálunk: a klubestek­re hozzák el a faluból ba­rátnőiket a szövetkezeti lánvok, s a fiúk azokat a kislányokat, akiknek udva­rolnak. A klubesteken a gitárzenekar jóvoltából a legújabb táncdal slágere­ket játszuk le magnetofon szalagról. Munkában sincs különb­ség KISZ-tag és kívülálló hogy ha sok emberrel akartak tanácskozni, a kul- túrotthonban tartottak pártnapot. Sokszor több- százan elmentek, meghall­gatták az előadást, de vé­leményt aránylag kevesen mondtak, vitát kevesen kezdeményeztek, még ak­kor is, ha a legközérde- kűbb kérdésekről volt szó. Most az intézkedési terv­be foglalták azt a javasla­tot, hogy az esetenkénti nagy összejövetelek mel­lett műhelyenként is ren­dezzenek pártnapokat. Ezt azért látják jónak, mert így az átfogó gondolatokat sokkal inkább össze tud­ják kapcsolni a helyi fel­adatokkal és a tanácskozá­sok is közvetlenebbek le­hetnek. Többet, részlete­sebben foglalkozhatnak ilyen fórumokon az üzem eredményeivel, közösen ta­lálhatnak jó megoldásokat. A Tisza Cipőgyár párt- bizottságának politikai in­tézkedési terve az említet­tekhez hasonlóan még sok, a termelési eredmények növelését segítő kérdésben foglal állást. Alkalmazko­dik az üzem feladataihoz és a nevelés, a meggyőzés eszközeivel következetesen segíti azok végrehajtását. fiatal között Az ifjú trak­torosok versenyébe tizen­hét fiatal nevezett be. Ta­valy értékeltük a versenyt. Akkor Farkas Károly nyer­te meg. Az idén ezen is változtatunk. Kollektívák­ban, brigádokban dolgoz­nak a traktorosok. Nem egészen igazságos, s nem is pontos, ha a fia­talok munkáját külön ér­tékeljük. Ezért ettől az év­től ez is másként lesz. A KISZ szervezet szervezi a versenyt, de az idősebbek is résztvesznek benne Elkészült KISZ szerveze­tünk akcióprogramja. Ér­dekesnek tartom. Egyik pontja az ipari tanulók se­gítéséről szól. Tizenkét ipari tanulót foglalkoztat a szövetkezet, de tanulmá­nyi átlagaikkal nincs sok dicsekedni való. Ezért is megszervezzük patronálá- sukat. Érettségizett és egyetemet végzett KISZ tagjaink foglalkoznak az ipari tanulókkal. A forradalmi ifjúsági napok keretében ünnepi taggyűlést tartunk már­ciusban. Ezen osztjuk ki az új tagkönyveket, s talál­kozunk a forradalmi tava­szok még élő képviselőivel. A párt és a KIMSZ meg­alakulása fél évszázados jubileuma tiszteletére két­százötven társadalmi mun­kaórát vállaltunk. A szék­ház, a tanyaudvarok, a géppark rendbetétele sze­repel a tervben. Az akcióprogram bőven tartalmaz ötleteket. Közöttük: kispályás fut­ballcsapatot szervezünk. — Saját magunk készítünk idősebb szakmunkás társa- inkkkal együtt a tsz mű­helyében pingpongasz­talt. Mit mondjak még? Szerintem az a lénveg. igyekszünk úiszerűen.' kor­szerűen. a mai fiatalság igénveibez igazodva tevé­kenykedni Ja. és hogy mutatkoz­zam is be? Azt már mond­tam. a kunhegvesi Vörös Október Tsz KTS7-titkára vagyok. A nevem Bódis Zoltán. Egy bölcselő és a többieh Szombat esténként társadal­muk apraja-nagyja izgatottan a té­vé képernyője elé telepszik, és az „Orion 8’’ űrhajó hősein tanulmá­nyozza: milyen is lesz az emberiség holnaputánja? Erről már az eddigi adások is rengeteg megfigyelést tettek lehetővé. Eltökéltem: megkér­dezem a tévé előtt ülők képviselőit, mi a véleményük erről az elébük tárt holnaputánról? — Válaszaikat most tárgyilagosan közreadom. Egy bölcselő: Csak óvatosan, vár­juk ki a végét. Egy politikus: Ez furcsa. Tudni­illik olyanok is izgatottan tanul­mányozzák ezt a holnaputánt, aki­ket eddig még senkinek sem sike­rült rávenni, hogy a jelen és a kö­zeljövő iránt is érdeklődjenek. Egy hitetlen: Ez lenne a holnap­után? Kuncognom kell. Át akarnak verni bennünket. Amit az Orion 8 körül holnapután címen látunk, nem más, mint Földünk jelene — az abszolút technokrácia díszletei a csillagos égre s a tengerfenékre vetítve. Egy csatlakozó: Így igaz. Varan­gyok, kószáló légiflották, overkill fegyverek, tengerfenéki generálisok, zseniális gengszterek... Ajnye, de ismerős ez az egész. Egy licitáló: No és a többi? Ma­szek-buli az Orionnál, a miniszter együtt járt iskolába a vezérkari fő­nökkel, ezért a vejének mindent szabad éSatöbbi. Egy látnok: Öcska humbug az egész. Ha ezt az emberiség netalán így folytatná, sohasem jutna el a holnaputánba. Legfeljebb a tenger­fenékre. Egy optimista: En bizakodással nézek ebbe a holnaputánba, e jö­vőnek képe módfelett lelkesít! Bíz­vást könnyíthetnénk mai gondjain­kon. Például: minek erőltetjük a lakásépítkezést ha az emberiség a végén úgyis leköltözik a tengerfe­nékre? Egy áruházi igazgató: Helyes a dörgés! Ez a holnapután tetszik ne­kem, engem igazol, nem pedig azo­kat, akiknek mindenük a flancolás, és emiatt még aludni se hagynak. Látják? Két-három féle öltözék és kész. Nem úgy, mint ma: válasz­ték, egyedi darabok, kis szériák... Miért is kellett ilyen korán szület­nem! Egy kőkemény férfiú: Minden ro­konszenvem! Kérlelés? Győzködés1 Magyarázkodás? Szándékok indoko­lása? Elméknek megvilágítása? Egy frászt: Alfa parancs! Egy haspárti: Elkeserítő, ezek ott soha egy harapásnyit sem esznek!? Egy iszákos: Sokat isznak és ez a fő. Egy félszeg: Ez már döfi, ott fenn a Krómán, nem kéretik magukat a nők. Ott én, aki manapság csak szórom rájuk a pénzt és tékozlom a dumát, egy Don Juan lehetnék! Egy hölgy: Én nem a Krómára, hanem a Murára megyek. Csupa férfi, ott nő egyedül leszek, s ott lesz betöltve hivatásom! Egy tollforgató: Izgat, hogy a fél tucat adás során még nem láttam egy újságot. Milyen lesz a holnap­után újságja? Tele lesz-e moszat- érvekkel, spóra-nyelvezettel megírt, száraz, unalmas és csak specialisták számára érthető cikkekkel? És meg- írja-e majd, hogy mi lett Pipával, amiért szabálytalanul vette igénybe a teknőcöt? Ismét egy hölgy: Milyen csacsik maguk, férfiak! Hát nem vették észre hogy ez alatt a nők mit sem öregedtek? Ott az a randa, vén ve­zérkari főnök, rtem különben a kü­lönleges szolgálat agg ezredesse, de láttak manuk ott egyetlen ékesebb hölgyet? Na ugye. Felőlem jöhet a holnapután. H. J. Fábián Péter Tantárgy lett a KRESZ Úttörők vetélkedtek Jászberényben KÖNNYEDÉN, FIATALOSAN — Egy KISZ-titkár monológja —

Next

/
Thumbnails
Contents