Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-12 / 60. szám

1968. március 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MINDENÁRON ÚJAT? HOZZÁSZÓLÁS RDEKES témával foglalkozott a Néplap 1968. február 28-i számá­ban megjelent cikk, mely­nek szerzője azt a címet adta, hogy „Minden áron újat?”. A kérdés feltevé­se jogos. Ez a gondolat így — kérdőjellel együt' — él a pártszervezetekben és a társadalmi szerveze­tekben. Az új gazdasági mecha­nizmus bevezetése nem csak a gazdasági életre hanem a társadalom egé­szére nagy hatással van, és teljes kibontakozása után méginkább így lesz. Magától értetődik, hogy a pártban és a tömegszerve­zetekben dolgozók egyre többet foglalkoznak azzal a gondolattal- hogy az új gazdasági mechanizmus ke­retei között hogyan tudnák hatékonyabban szolgálni a szocializmus ügyét. A társadalmi szervek­ben végzett munka termé­szete olyan, hogy nem le­het azt rendeleti úton megszabni. A pártmunká­ban nincs átfogó reform- határoza.t. Nincs is rá szükség. A párt önmaga — vezető szervei és tagjai — alakítja ki az új módsze­reket, vagy használja a pártmunka régi módsze­reit az új körülmények között. Pártunk IX. kong­resszusa bőséges iránymu­tatással . szolgált, azonban ezek az . iránymutatások általánosak. Ezenbelül ne­künk kell megtalálni a he­lyi lehetőségek kihaszná­lásának legmegfelelőbb módját. Az a feladat áll előttünk, hogy a társadal­mi fejlődéssel összhang­ban állóan állandóan tö­kéletesítsük munkamódsze­reinket. A társíitfairrif.és a gaz­dasági élet" arra kéhysze- rít bennünket, hogy időről- időre 'átgondoljuk mun­kánkat, eredményeinket, elemezzük sikereink vagy kudarcsúnk okát. A PÁRTMUNKA — ■*“ mióta létezik — mint az élő szervezet, állandóan fejlődik, megújul. Ez a megújulás egy végtelen folyamat. A döntő mindig az, hogy miként ad választ az élet által felvetett kér­désekre. Ez a kérdés dön­ti el, hogy a pártmunka módszerei megfelelőek-e. Ha igazodik az élet új követelményeihez, ha a nagy célt — a párt poli­tikájának végrehajtását — jól szolgálja, akkor célra­vezető a pártmunka. Ebben az esetben mindegy, ‘ hogy milyen régen alkalmazzuk a pártmunkának egyik vagy másik módszerét. Az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésének egyik fontos feltétele, hogy a párt-, állami- és társa­dalmi életben olyan veze­tők legyenek, akik a szo­cializmus ügyéhez hűek, munkaterületüket nagy hoz­záértéssel, körültekintéssel tudják vezetni. Olyan ve­zetők kellenek, akik tár­gyilagosan elemzik a hely­zetet, és helyesen tudják meghatározni a feladato­kat. A vezetők általában ilyenek, és éz biztosítékot ad arra. hogy az új gazda­sági mechanizmus adta le­hetőségeket maximálisan ki tudjuk használni. Az új körülmények kö­zött a pártszervezeteknek is az a feladata, hogy ma­gával ragadva a tömeg­szervezetekben és a gaz­dasági szervekben dolgozó­kat lendületes cselekvésre mozgósítson. Mindinkább hárítsa el az útból azokat áz akadályokat, melyek gá­tolják az új mechanizmus kibontakozását. A párt­munka minden területén ez a fő feladat. Hosszú ideje eredménye­sen foglalkoznak pártszer­vezeteink a gazdasági kér­désekkel. Eddig a párt- szervezetek munkájának fő célja a felső szervek által kitűzött tervek végrehaj­tásának elősegítése, ellen­őrzése volt. Első időben többségében a mennyiségi célkitűzések végrehajtására irányultak az erőfeszítések. Most sokoldalúbban kell a termelési célkitűzéssekkel foglalkozni. — Foglalkozni kell azzal, hogy az előállí­tott termék értékesítése mennyire biztonságos, mi­lyen hasznosan használjuk fel a rendelkezésünkre ál­ló nyersanyagot, energiát, milyen az árak alakulása, milyen technológiai szín­vonalon történik a termék előállítása. A pártmunka végzése közben aránylag nagy gon­dot kell fordítani — és főleg sok időt — a széles­körű tájékozódásra Tájé­kozódást kell szerezni a piaci viszonyokról, a szak­mában előforduló techni­kai újításokról, a nyers­anyaghelyzetről, a keres­let várható alakulásáról. A felsorolásomban nem is szerepe] minden, — mert az túl hosszúra nyúlna —, de talán a szerteágazó fel­adat érzékeltetéséhez eny- nyi is elég. A Z ÉLET, az új gaz- dasági mechanizmus új kérdések elé állít ben­nünket. A fentiek is erre mutatnak, de más példát is fel lehet hozni. Üze­meink ebben az időszak­ban fizetik — a múlt évi jó munka eredményekép­pen — a nem lebecsülen­dő összegű nyereségrésze­sedést. Míg a termelés ter­vezésénél gondoskodnak a tartalékolásról, addig a nyereségrészesedésnél a tartalékolásra való törek­vés nem tapasztalható. — Érdemes megjegyezni, hogy indokolt volna valamennyi n> ereségrészesedést félre­tenni, mert ebben az év­ben az új feltéíéíéR’'mel­lett nem biztos, hogy mindjárt a kezdetben olyan jól ki tudják üzemeink használni a lehetőségeket, hogy olyan nyereségtöme­get. tudnak biztosítani, mint amennyit a múltévi munka után az idén. Ez némileg érthető is, hisz az új körülményekhez való hozzáidomulás egy hosz- szabb folyamatot igényel, ezért nyereség szinten tar­tása nagy erőfeszítéseket követel üzemeinktől. Ez lényeges szempont, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az eltelt két hónap alatt — bár a ter­melés ütemesen folyik —a nyereségképződés jelei még nem nagyon mutatkoz­nak. Nem is kíséri ezt a gondolatot ebben a pilla­natban érdeklődés. A fi­gyelem a múlt évi nyere­ségre koncentrálódik. Sür­gős volna ezen változtatni. p' Z IS igazolja, hogy M~i most a nyereséges termelés elősegítésénél is új feladatokkal állnak szemben a párt és társa­dalmi szervezetek. Csak néhány vonatkozá­sát említettem az új gaz­dasági mechanizmusnak, és ebből is látható, hogy milyen feladatok állnak előttünk. Nagyjából ez a helyzet az államigazgatási és a kulturális területen is. Nagyjából, de nem tel­jesen. A pártmunka új módsze­reit nem lehet szobába zárkózva kitalálni, de a le­írtakból is látszik, hogy a régi módszerek új körül­mények között való alkal­mazása mellett ha nem is minden áron, de szükség van új módszerekre is. A pártmunka új módszerei pedig a régi módszerek és az adott helyzet kritikus elemzése alapján születnek. A pártmunka fejlődése, igazodása az új körülmé­nyekhez tehát állandó fo­lyamat. Valahogy úgy van, hogy mindig törekszünk mind tökéletesebben meg­felelni az állandóan nö­vekvő követelményeknek. Sipos Károly az MSZMP Szolnok városi bizottságának első titkára Átomhojtósú léghajó Töprengés, mások jövőjén „Sok szakértő szerint a legújabb műszaki-tudomá­nyos fejlődés a léghajózás előtt új távlatokat nyitott. A léghajó ugyanis kiválóan egyesíti a repülőgép, a he­likopter és a tengeri hajó sajátosságait. Viszonylag ke­vés üzemanyagot fogvaszt, mert a felhajtó teljesít­mény 88 százalékát a gaz szolgáltatja: ÖO—100 tonna terhet is szállíthat; éjjel és nappal, gyakorlatilag bár­milyen időjárás esetén is alkalmas a repülésre: ható­sugara nagy, repülési biz­tonsága ió és nincs szüksé­ge repülőterekre, kifutópá­lyákra és bonyolult földi berendezésekre. Különleges előnye, hogy leállított mo­torokkal is képes a leve gőben maradni, karbantar­tása. sőt javítása a levegő­ben is lehetséges. Szakértők szerint a szállítás költségei léghajóval a repülőgéppel való szállítás egyharmadát teszik ki. Erich Feresch, osztrák mérnök, az Osztrák Közle­kedéstudományi Egyesület­ben bemutatta atomhajtású léghajójának tervét A ter­vezett léehaió 300 méter hosszú, három fedélzettel 30 m széles sétahellvel. ga­rázzsal egy 18 személyes re­pülőgép számára és szóra­kozóhelyekkel az utasok ré­szére. Az Atlanti-óceán fe­letti átkelést 30—40 órára becsülik. Az atomhajtású óriáslég- haió 7 évig tartózkodhatna a levegőben anélkül, hogy új üzemanyagot igényelne. A tervezők szerint egy ilyen léghajó építési költsé­ge 12—13 millió dollár len­ne, ami viszonylag rövid idő alatt megtérü’ne. Ha már benne vannak a tervezésben, nem is állnak meg ennél a 300 m-es hajó­testnél, hanem előkészület­ben van egy további 500 m hosszú, 850 utasya és T3ff - tónha11 terhelésre mére­tezett újabb óriásléghajó. istermetű volt a bába, Márta néni. Kisbabá­nak hívták. A Meggyes ta­nyákról is bejártak hozzá. — Eredj lányom, majd megken a Kisbába. Kisbába mindent gyógyí­tott. Mikor már bizalom­mal voltak hozzá. Az első időben visszaköltözött Szentandrásról, haza Jász- felsőszentgyörgyre. Javas- asszonyok jártak a betegek­hez, a szülőanyákhoz. Ügy szültek a tanyákon az asz- szonyok. Sokan belehaltak, sok újszülött csak pár na­pot élt. A gyermekhalál nem volt gyász. — Isten adta, isten el­vette, majd ad másikat. Nem volt életrevaló sze­gény. Ügy jött a gyerek, mint a csicsóka. Az öreg Matyó- né tizenkilencet szült. Má­sik asszony tizenhatot. Tí- zet-tizenkettőt minden asz- szony. Meghalt egy-kettő? Kevesebb a kenyérpusztító. Kisbába bement Jászapáti­ra, a járási orvoshoz. — Minek ide a bábaasz- szony? Nem kell az embe­reknek Középkor még ez, doktor úr. Visszament Jászfelsőszent- györgyre. De CsosZor Márk, a bíró üzent érte. A bíró együtt szolgált a huszárok­nál Kisbába urával, Batha Imrével. Kisbába visszajött. Bemutatta kutyabőrből ké­szült diplomáiét: „Magyar Királyi Tudo­mányos Egyetem Orvosi Kai- elnöke, dékánja és Tanárai ezennel nyilván megismerjük és mindenek­nek á kiket illet tudtára adjuk: Miszerint tisztessé­ges Nagypál Mártha — Batháné asszony, harmincz- éves. római katholikus hi­tű Jász k. szolnokmegve jászapáti születésű, az elő­írt tudományok megtanu­lása után a Felség által rendelt szigorú próbatételt a bába mesterségből, hogy °nnek gyakorlására jogot nverjen, folyó év, hó. nap­ján kiállván... alkalmatos és tapasztalt Bábának is­merjük. nyilatkoztatjuk és megazonosítjuk.. A Szolnok megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vál­lalatnak mintegy ötszáz dolgozója van a 30 bolt­egységben. — Hetven-hetvenöt szá­zalékban nők dolgoznak itt — mondja Kiss Józseí- né személyzeti vezető. — Boltvezetőnk viszont csak harmincöt helyen nő. Ez nem azt jelenti, hogy nem bízzuk meg őket. Inkább azt, hogy kevesen vállalnak felelős beosztást. — Van egy asszony, Vass Józsefné, a 33-as ruházati bolt divatáru osztályának vezetője. Évek kellettek mire rábeszéltük, szerezzen magasabb szakmai képesí­tést. Fél évvel ezelőtt hoz­zákezdett. A döntéseket, a válaszokat senkinél sem sürgetjük. Vassné így mondja el: — Öt éve unszolnak, hogy tanuljak. Ha elvég­zem ezt a két éves bolt­vezetői tanfolyamot, a fize­tésem is több lehet. Az is sokat számít. Egyébként pedig most már el sem tudom képzelni, hogy a tanfolyam adta segítség nélkül kiismerhetném ma­gam az új árazási felada­tokban, szabályokban. „Elakadt a szavam" Holló Ferencné ugyancsak a boltvezetői tanfolyamra jár. — Ez a helyes fiatalasz­szony tizenöt éve van a szakmában. Szorgalmát, rá­termettségét éppen eléggé megismertük ahhoz, hogy az előbblépését kezdemé­nyezzük — mondja Kiss Jőkséfrié. — A közeljövőben megnyílik egy férfi divat­A bizonyítványt kiállítot­ták a tudós professzorok. Kisbába megkezdte a szol­gálatát. Apró kis lábával sietve járt a tanyák között. Fizetést nem kapott a köz­ségtől. Aki hívta, az hono­rálta. Adtak neki egész ke­nyeret, véka búzát, lisztet, szalonnát, főtthúst, bort Szülés után még nyolc na­pig füröszteni is járt. Kis­bába nevelt leányával élt, de sose volt otthon. Men­tek érte. Mondta a lánya: — Kinn van a járáson. Menjenek a Méneslaposra, megtalálják. A módosabbak kocsival, a szegényebbek gyalog jöttek érte. Egyik tanyáról ment a másikra. Sokszor szo­morúan jött haza. — Mire odaértem, mind a kettő meghalt. Az asszony is, a kicsi is. Éjszaka lámpással járt. Faggyúgyertya köré ablak­üvegből. deszkából kis lá- dikát eszkábált, hogy a lángot el ne fújhassa a szél. Így járt az imbolygó kis láng éjszakákon a ta­nyák között. Eleinte féltek ettől a fénytől. — Tüzesember — húzód­tak be megrémülve a szal­matetős tanyákba az em­berek. Egyszer a Kisbába is falfehéren jött haza reg­gel. Éjszaka a Méneslapo­son látta a Tüzesembert. A néphit szerint a gazda­goktól megvesztegetve, a szegények megrövidítésére igazságtalanul mérte szét a földeket a mérnök. Az lett a büntetése, hogy holta után tüzes lánccal égve méregeti éjszakánként újra a kisemmizettek jussát. So­kan látták a Tüzesembert. Láthatták, még akkor nem csapolták le a Méneslapost. A felgyülemlő mocsárgáz áru üzlet a Beloiannisz úti modellezöbolt helyén. Az igazgató elvtárssal úgy dön­töttünk, hogy felajánljuk neki annak vezetését. — Elakadt a szavam, — meséli a f'atalasszony —, amikor ezt megmondták. Most már napok óta arra megyek, ahol csak rés van bekukucskálok, hogy ha­ladnak az alakítással. Kiss- né Évike azt mondta, abba is beleszólhatok majd, ho­gyan rendezik be az üzle­tet. Sőt már szakemberek­kel elküldték nagykeres­kedelmi vállalatokhoz, tájé­kozódjam, nézelődjem, mi­lyen árut választok az új üzletbe. Ami pedig a leg­izgalmasabb : magam vá­laszthatom ki azokat is, akikkel majd együtt dolgo­zom. Jogtalanul sosem — Idén ez a legnehezebb a káder és személyzeti munkában — folytatja a gondolatot Budai Mihály, a vállalat igazgatója. — A boltvezető megválaszthatja, hogy kivel dolgozik együtt és kivel nem. Ez nagyon indokolt is. Rendesek a mi boltvezetőink. Mégis arra kérem szakadatlanul a sze­mélyzeti vezetőnket, hogy nagy gondja legyen min­denkire. Nálunk sok a ter­hes nő. Sőt, olyanok is vannak, akik egészségileg, fizikailag rokkantak, stb. Szeretnék nyugodt lenni, hogy az ilyen okok soha­sem játszanak közre abban, ha valakit mellőznek. — Az iparcikk kiskeres­kedelmi vállalattól az utób­bi években sok fontos be­osztású •ember -került még magasabb beosztásba. Ez a önmagától meggyulladt, s furcsa alakokat felvéve vi­lágított éjszaka, megrémít­ve a környéket. A Kisbába mástól nem félt. Járt éjszaka lóháton is. Télen ítéletidő volt, egy­szer a gazda éjszaka magá­hoz kötözte Kisbábát a ló­háton, hogy le ne essen mögüle, míg vágtatva ira­modtak ki a tanyára a vajúdó asszonyhoz. Kisbá­ba volt az első szülésznő Jászszentandráson. Keresz­telőre is ő vitte a gyereke­ket mind. Abroszba cso­magolták a csecsemőt, a hátára kötötték, úgy gya­logoltak be vele Apátira, Árokszállásra, Hevesre. A keresztelőlevél sokszor oko­zott bonyodalmat. Az öre­gek elhaltak, a gyerekek azt se tudták, hol keresz­telték őket. Ha hivatalba kellett az irat, összejárták a környéket, mire meg­találták a saját kereszt- levelüket. Mikor a Kisbába meg­öregedett, ötven évi szol­gálat utác elbocsátották. Tulajdonképpen maga mon­dott le. Hetvenhárom éves volt már akkor. Lassan tu­dott járni. Kijött a járási főorvos Apátiról. — Mondjon le a műkö­déséről, Márta néni. Nem akarta. Nem várt rá nyugdíj. Addig kapott valamit, míg dolgozott. Az­tán csak lemondott. Sokat változott a világ, a falusi gyerekek is kezdtek már iskolába járni. Három bá­ba működött már egyszer­re Márta néni után. Az utolsó, Veronka néni, Fa­ragó tenácné tavaly ment, nyugdíjba. Szép ünnepségen búcsúztatták. Most már nincs bába Jászszentandrá­son. Nem is kell. tény arra utal, hogy meg­felelő előretartással gon­doskodnak az emberek ne­veléséről. — Azt hiszem, én sokszor többet töprengek a munka­társaim sorsáról, jövőjéről mint ők maguk — mondja a személyzetis. • • Ösztöndíjas is lesz — Már összeszedtem, hogy 1973-ig kik mennek nyugdíjba, milyen szakmá­ból kell az utánpótlást fel­tétlenül biztosítani. Azt is, hogy kiket lenne még ta­nácsos továbbtanulásra bíz­tatni. — A vállalattól most ti­zennégyen járnak közgaz­dasági technikumba, né­gyen gimnáziumba, tizen­nyolcán boltvezetői tanfo­lyamon. hárman könyvelői szakmában képezik magu­kat. ősztől egyetemi ösz­töndíjasunk is lesz. Sőt, te­kintettel az idegenforga­lom növekedésére, nyelv- tanfolyamokat is szervez­tek. — Politikailag legalább annyian képezik magukat nálunk, mint szakmailag — mondja az alapszervezet párttitkára. Igaz, hogy fő­leg a párttagok tudásáért vagyunk felelősek, azért minden embert ismerek én is, a pártvezetőség is. Min­dig körültekintően döntünk sorsukról. A hatáskört sem úgy vesszük, mint a leváltás­hoz vagy a beállításhoz való jogot. Hanem úgy, mint az illető munkájának, magatartásának és fejlődé­sének figyelemmel kíséré­sére vonatkozó kötelezett­ségünkét. B. E. Tíz esztendeje a szent- anarasx asszonyok a jász­apáti szüioottnonoan vagy a jászberényi Kornázban szüine.í. u Loisó esztenuei- ben Veronika néni se bá­báskodott mar. öegitett a vtrooiionek, tanácsodat auoit a terhesasszonyoknak. Szol­nokról, Jászberényből szak­orvos jár ki havonta a faluba. — Doktor Pótor Aladár hét éve or­vos a faluban. Szülésben nem halt meg asszony az­óta. Csecsemő ugyan há­rom, de azok se szüléskor. Dr. Pótor Aladár moso­lyog, mikor elsorolom, mi­lyen emlékek élnek még Kisbábéról. Az orvos ko­csin jár a betegekhez. Ha rossz az út, a haladás Tsz ad gépjárművet. Tizenki­lenc gyerek? Kettő az át­lag. Kivételesen három­négy. De csecsemőkultusz van Szentandráson. A gye­rekekre mindent rárakná­nak a szülők. Ritkaság az elhanyagolt gyerek. Az utolsó bába, Veronka néni nyugdíjat kap. Az első szülésznő, a Kisbába szegényen halt meg 1931- ben. Egy lámpa maradt utána. A gyertyafényt vé­dő deszkából, ablaküveg­ből ácsolt kormos kis- lámpa. — Benn van a múzeumban. — Mú­zeum? A kultúrotthon fás­kamráját kiürítették, oda gyűjtik az emlékeket. Sípos István kultúrotthon igaz­gató, dr. Kiss Béla 'állat­orvos, az iskolás gyerekek járják a tanyákat, hozzák be a fáskamrába a kézi sódarálót, a malomkövet, a cséphadarót, a fából ké­szült kanalat, a kolompot, a béklyót, a nádvágót. — Mindent, ami a múló kor megőrzött tárgyi emléke még. A telerakott polcokon ott van nagy becsben tart­va a Kisbába lámpása. Vagy negyven éve nem gyújthatták meg. Megőrzik az utókornak. Hogy a Kis­bába lámpása mindig vi­lágíthasson. Borzák Lajos A KISBÁBA LÁMPÁSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents