Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

I 1968. március 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAE s Hírünk : - az országban Február 9-én a Népsza- badságban Major Lajos az öcsödi Kossuth Tsz új alapszabályát ismertette s egyben beszámolt a szövet­kezet tavalyi munkájáról. Az öcsödiekről írt 18-án a Szabad Föld is: „KISZ la­kóházak Öcsöd-Bábockán” címmel a tsz KISZ lakóte­lepének építkezéseiről tu­dósít. Nyolcvan—kilencven forint volt tava'y a túr- kevei Vörös Csillag Tsz tagjainak egy napra eső jövede’me. írja ll-én a Szabad Föld. NSZK-bcli cég megrendelésére külön­leges „dohányfákat”, 2 mé­teres dohánycserjéket ter­meszt a mezőhéki Táncsics, a rákóczifalvi Rákóczi és a tiszaföldvári Szobád Nép Tsz — közli a Népszava 14-én. Az öreg tsz nyugdíjasok súlyos és korántsem meg­oldott problémáiról ír Pancs József a Szabad Föld 18-1 számában. „Az évnek 365 napja van, avagy mi­ből éljen a két öreg?” — ökrös Sándor és felesége Tiszasason. Kettejüknek ha vonta 300 forint nyugdíjat fizet a Rákóczi Tsz. 18-án a Nép szabadság a Közép- tiszavidéki és Jászsági Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezetek Területi Szövetsé­gének 1968. évi első kül­döttközgyűléséről hoz tu­dósítást „Új medret keres a folvó...” címmel. A Magyar Mezőgazdaság februárban többször is fog­lalkozott megyénk beli ter­melőszövetkezetekkel. 7-én a kuncsorbai Vörös Októ­ber Tsz zárszámadó köz­gyűléséről közplt hosszabb tudósítást. 21-én részletesen ismertette a törökszentmik­lósi Aranykalász Tsz agro­kémiai laboratóriumát Ugyanabban a számban a februári mezőgazdasági könyvhónap karcagi ese­ményeiről számölt be Pol­gár Mihály, a Dimitrov Tsz főkönyvelője. 28-án kö­zölte a lap Csontos Imre cikkét a „Szikes tala jú ős­gyepek felújításáról a Nagykunságban”. A Mezőgépgyári Dolgo­zó februári számaiban többször is találkoztunk tö­rökszentmiklósi hírekkel. 2-án az úi gvárrészlegbeo megindult, korszerű körük ménvek közt végzett ter­melésről írnak. A Magyar Vasutas február 2-i szá­mában a Jászk* seren léte­sített MÁV gépjavító üze­met ismertetik. A Népszabadság 9-én a Tisza Cipőgyár első ne­gyedévi cipö börzéiéről kö­zöl helyszíni tudósítást: „Szabad a vásár — egvmtt- lió pár cioő gazdám talál” címm°1. 8-án a Szövetke­zeti Hírlap a Jászkiséri Ve­gyesipari Ktsz zománc­edény termeléséről tájékoz­tat. 14-én a Néoszava közli: A Beton és Vasipari M'vek gyáregységet telepít Kun- smntmártonba. 14-én a Szövetkezeti Hírlap a jász- árokszállási TÜZÉp-teleo forgalmáról ír. A telep 1967-ben 8 milliós forgal­mat bonyolított le. ebből 5 millió építőanvag eladá­sából származott... 16-án az Esti Hírlap a Tiszamenti Vegyiművek porfestékgyá­ráról hoz képet. A Népi Ellenőrzésben Rácz Lajos, a karcagi Bé­ke Tsz főkönyvelője, a Szolnok megyei NEB tagja adja közre tíz esztendős ta­pasztalatait a társadalmi munka szervezéséről. A Szabad Föld ll-én Földeáki Béla interjúját közli Oláh Jánossal, a Hazafias Nép­front Szolnok mezvei tit­kárával. 15-én a Tanácsok Lapja a Kisújszálláson megtartott „Mezővárosok kerekasztal konferenciájá­ról’’ tudósít. Megyei vonatkozású ese­mények közül az immár hírhedt Burai-ügy „dicse­kedhet” a legnagyobb sai- tóvisszhanggal. Mindegyik országos napilapunk s a legtöbb megyei lap kisebb- nagyobb mértékben foglal­kozott az új tárgyalással. Itt csak két hetilap hosz- szabb cikkét említjük meg: 24- én az Élet és Irodalom­ban Erdős Péter: „A tör­vény életm'dia” címmel, 25- én a Szabad Föld ripor­tere „Hová lett Burai ruhá" ja?” kezdettel közli észre­vételen a tárgvalásról. A Kisiparos Újság febru­ári számaiban több ripor­tot találtunk Szolnok me­gyei kisiparosokról, l-én a ci bak házi Jauernik rézmű­ves-dinasztiáról olvastunk 15- én két törökszentmikló­si asszonyt mutattak be, Lőrincz Bé’.áné női fodrászt és Strapecz Pálné szűcs kisiparost. A Szövetkezet­ben ifj Nánási László Fo­dor Károlyról, a kunmada- rasi ruházati bolt vezetőjé­ről írt. Ari Kálmán a Ké­pes Újság bán Bodnár Zsig- mondot, a híres kisújszál­lási nádfedőmestert vallat­ja tudományáról. 15-én a Ludas Matyi Szolnokot tűzte tollára csalafinta ta­lálós kérdésedben. Söptoi János, a Szabad Éöld ri­portere a Jászságban járva egyik falu elkívánkozó fia­taljainak tájékozatlanságá­ról fest lehangoló képet a lap 11 —i számában; „Hová vezet az útjuk? Gyorsfény­kén ti z«*n ha tévesekről”. A törökszentmiklósi Ber­csényi Miklós gimnázium tanulói nagy mennyiségben készítik a természettudo­mányos szertáraknak szük­séges szemléltető eszközö­ket. A Munka és Iskolá­ban Kovács Gvula és Tóth Sándor a grafit kristályrá­csának elkészítését ismer­tetik. 28-án a Népszabad­ság „Szülőknek nevelésről” rovatában Kopjás Sándor, a szolnoki iárási tanács nép­művelési felügyelője írt a művelődési házak gyermek- foglalkozásairól A Pajtás 29-én az újszá- szi 2644-es Ságvári Endre úttörőcsapatot mutatta be „3-an a bajnokok közül” címmel. Tiszafüreden a lakosság 30 százaléka tagja a köz- művelődési könyvtárnak — írja a Könyvtáros. Egész estét betöltő dokumentum­film készül Szolnok megye politikai, gazdasági és kul­turális életének változá­sairól. A film első része a túrkevei Finta-testvérek életútjáról számol be — közli a Magyar Nemzet 3-án. 14-én az Esti Hírlap a Karcagon létesítendő sza­badtéri múzeumról ad hírt 16- án a szolnoki Hegedűs László pénz- és éremgyűj­teményének érdekesebb da­rabjait ismerteti. 9-én a Népszabadság közölte Egri Mária művészettörténész írását Berényi Ferenc és Nagy Sándor szolnoki ki­állításáról. 17-én a Képes Újság Gecse Árpádot az idős alatt: 'ni festőművészt mutatta be. A Kortárs feb­ruári számában jelent meg Vas Zoltán „leleplező ta­nulmánya” Horthy Miklós­ról. Bevezetőiében a Hor- thv-esalád kenderesi birtok- vásárlásáról s gazdálkodá­sukról is ír. Tanulmányá­ban a továbbiakban vissza­visszatér a kenderesi ud­varházban zajló életre. Vas Zoltán Horthy-életraj- zának folytatását a Kortárs március* száma közli. Dr. Kardos Józsefné A KARCAGI KÍSÉRLETI INTÉZET GAZDA­SÁGA Karcag-Tilalmas 3 éves tanulmányi időre JUHTENVÉSZTŐ mezőgazdasági tanulókat vesz fel. Jelentkezők részére írásban bővebb felvilágosítást adunk. PIHEN A KOMP, KIKÖTÖTTÉK... (Foto: Nagy Zsolt) Az utolsó fényhépes5«ép őr iát a Kiscelli Múzeumban A miniatürizálás korát éljük. Van mini-szoknya, mini-autó, mini-vizor, gyű- szűnyi nagyságú rádió, gomblyukba helyezhető fényképezőgép. — Ezúttal azonban egy fényképező­gép óriásról kívánunk szólni. A másfél méteres kihúzatú, közel százeszten­dős monstrum váza és szerkezete Becsben, a pa­tinás Wanaus cégnél ké­szült, objektívjét Thall- tnayer londoni optikus szál. lította. Az óriásgép mére­te mellett maga az ember is eltörpül, hatalmas kihú- zatába akár egy két-három éves kisgyerek is belebúj­hat, a ma használatos, modern fénykékezőgépek elférnének a rendkívüli méretű masina objektívjé- ben. A hatalmas „faládát” an­nakidején a Kiossz Nyom­dai Műintézet használta. A mai miniatűr 24x36 mm-es, vagy még annál is kisebb negatív méretekhez képest óriás 30x40 centiméteres üveglemezekre készítették egykor a felvételeket. Ez­zel a géppel örökítették meg a régi Pest-Buda épü­leteit, utcáit és a több­száz hatalmas üvegnegatív és a róla készült másola­tok felbecsülhetetlen se­gítséget nyújtanak a kuta­tó muzeológusoknak, város- történészeknek. A fényképezőgép és a nagyértékű, a mai techni­kát figyelembe véve is ki­váló minőségű felvételek a Kiossz hagyaték többi muzeális értékű darabjával együtt a Kiscelli Múzeum birtokában vannak. A hábo­rúban megsérült, régi fény­képezőgépeket, kazettákat és az u. n. utazó fénykép­berendezést a közeljövő­ben restaurálják, majd a legszebb képekkel együtt kiállításon mutatják be a pesti közönségnek. A fővá­rosukat szerető budapes­tieket, az amatőr és hiva­tásos fényképészek nagy tábora megismerkedhet majd a fotózás hőskorá­nak gépeivel és alkotásai­val. ’ t Csütörtökön reggel min­dig ketten indultak isko­lába Szüléé’ktől. A kis­lány egész úton csacsogott* míg végigmentek a vásár­tér mellett az Akácfa ut­cán. Apja nagyokat hall­gatott. Boriká elsős, né­gyeseket, ötösöket hord ha­za. Apja negyedikes, s azon mosolyog, szerencsére a technikumban nincs el­lenőrző füzet. A matemati­ka miatt. Másodikban megrántották belőle. Ak­kor Szüle József elment Győri tanár úrhoz. — Abbahagyom. Nem kínlódok vele. Dolgozok, pénzt keresek én is mint a többi traktoros. — Józsi, nem szabad. Neked jó eszed van. Két hétig győzködte Győri János, a jászkiséri kihelyezett technikum osz­tályfőnöke. Ismerte Szüle Józsefet, hiszen ő üzent ér­te. Hatvankettőben volt ez. A törökszentmiklósi me­zőgazdasági technikum le­velező osztályt indított a kultúrotthonban Vagy a művelődési otthon hívta a technikumot. Mindegy. — Hatvanötén jelentkeztek a faluból. Szüle József trak­torosnak a bátyja kislá­nyaitól üzent Győri János. Jött is. Végighallgatta az előkészítő tanfolyamot Le­tette a felvételi vizsgát negyvenkilenced magával. Es most érettségire készül huszonhat jászkiséri társá­val. Ilyen keservesen aligha születik még érettségi bi­zonyítvány, mint a Szüle Józsefé. Nem a tanulás miatt. Másodikban sem azzal volt baj. Szüle Jó­zsef jó felfogású ember, azt mondják tanárai. Csak a harmadik évben derült ki. Szüle József techni­kuma szálka lett a Tán­csics Tsz akkori vezetői szemében. Egyetlen trakto­ros a faluban, aki nekivá­gott. Tanyán nőtt fel< a Hajmaiban: — Hat köblös földemen dolgoztam. A Tomi erdőhöz nem messze. Szerette a' földet na­gyon. A tantárgyak közül is a növénytermesztést ked­velte legjobban. Meg a történelmet. Dr. Madarasi István növénytermesztési, Győri János történelem ta­nárt szerette legjobban. A tanárokat a tantárgyakért I vagy a tantárgyakat a ta­nárokért. A szövetkezetben nem szerették, hogy Szüle József tanul. Az üzemgaz­dász mindig kiabált. — Ki küldte magát a technikumba? Minek az ilyen ember a tsz-be? Szabadságot se kapott, ötven fizetetten napja rá­ment évente a technikum­ra. Két-háromszáz forint­tal kevesebbet vitt haza mint társai minden hónap­ban. Az asszony tudta. — Nem szólt érte. Szüle Jó­zsef is tudta, mennyire kellene a kereset, ott a két gyerek. Akkor ment be, abbahagyja, nem kínlódik tovább. De még akkor sem mondta meg miért. Csak a harmadik évben derült ki, mikor a szövetkezetben le­váltották az üzemgazdászt, az elnököt is. Az új elnök, Tóth Laci bácsi behívatta. — Tanulj csak. Ezentúl megkapod a szabadságot. Ha végeztél, számítunk rád. Még Németországba is ki akarták küldeni. Kéthetes tanulmányútra mentek a technikumi hallgatók. Szü­le József nem adta be a kérvényt, úgyis tudta* nem engedi a tsz. Mikor az új vezetőség hozzájárult vol­na, már lejárt a jelentke­zési határidő. Itthon ma­radt. Nem csinált belőle ügyet, a négy év alatt hoz­zászokott a lemondáshoz. Azelőtt akárhogy esett az eső, el nem maradhatott a meccsről. Most mindig másoktól hallotta meg az eredményt. A tévéműsor kezdődött, ment át a má­sik szobába, de sokszor át­hallatszott a tévé hangja. Vasárnaponként korán kelt, megetette a jószágo­kat, akkor átszólt a báty­jának, mentek Gőzékhez. Gőz Sámuelné is techni­kumba jár. Neki két kis­gyermeke van: Ö nem hagyhatta a kicsiket ma­gukra. Szüléék jártak hoz­zá, hármasban tanulni. — összeszokott az osztály a négy év alatt. Sok diák- csínyt is műveltek. Kati­nak egyszer telerakták ve­rébfiókákkal a táskáját. A csatornából szedték a kis verebeket, mint a vásott gyerekek Felkötöttek kesz­tyűt a villanybúrára. — örültek, mikor Gulyás Eszter. Holló Márta, Ba­logh Irénke férjhez ment, Simonvi Gerzson megnő­sült. Érte szomorúság is őket. Órájuk volt éppen* mikor Simonyi Gerzson kislányát temették. Koszo­rút vettek, kiment az osz­tály is a temetésre. Vizsgák után mindig el­határozták. a nyáron ta­nulnak Mikor letöltötte a 15—16 órahosszát a Zeto- ron, hóltfáradtan haza­ment, kezébe se tudta ven­ni a könyvet. Nyáron is jártak minden hétfőn a művelődési házba matema­tikából és magyar iroda­lomból korrepetálni estén­ként. Ilyenkor odaadta a gépet társainak, vigyétek már be. Nagyon szívesen megtették. Majdnem negy­ven traktoros dolgozik a Táncsics Tsz-ben, mikor Szüle József beiratkozott a technikumba, még négyen voltak. Mindenkor segíte­nek. Azt is természetesnek vették, mikor az új veze­tőség felemelte Szüle Jó­zsef órabérét. Többet tud* meg is szenvedett a tu­dásért. Kemény esztendők vol­tak. Mikor Győri János harmadikban megkérdezte, miért nem szólt, högy bánnak vele a Táncsics Tsz-ben, a kékszemű, szó­ke traktoros annyit mon­dott: — Nem szoktam én pa­naszkodni, sose. Hát a bizonyítvány nem olyan, mint a Dósa Erzsi - kéé, a Kossuth Tsz könyvelőjéé. De a tanár űr azt mondta. Józsi oszlopos tagja a technikumnak — Most érettségire készülnek. Április elején Törökszent- miklóson vizsgáznak. Har­mincötén mennek jászkisé- riek, apátiak, ladányiak. Apátin is indult techni­kum, de lemorzsolódtak, hozzájuk csatolták. Fogadkoznak, ha meglesz az érettségi, nem tanulnak többet. De már nevetik, hogy hiányzik majd. Nyá­ron is így volt mindig. — Vizsgák után két-három hétig se találták a helyü­ket, nem tudtak mihez kezdeni. Négy év alatt minden csütörtökön egész napra itt találkozott az osz­tály. Még pár hét van hát­ra. Már hallják az utolsó csengőszót. Pedig a kultúr­otthonban nincs is csengő. Csak ők úgy érzik. Mintha mindig a csengőszó hívta volna őket. .£/? $ V Borzák Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents