Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-07 / 56. szám

1968. március 7. VIt’GVEI NÉPLAP ti Társaság hiányában „Társaság hiányában megismerkedne komoly gondolkodású, káros szenvedélyektől mentes, jó megjelenésű, korban hozzáillő barna szak­munkással, házasság céljából, hasonló adott­ságú, otthont szerető 23 éves szőke lány. Vidéki is írhat. Komoly szán­dék jeligére a kiadóba”. Ehhez hasonló hirdetések tucatjával jelennek meg a napilapokban, sőt a fiatalok kedvenc lapja, a Magyar Ifjúság is egyre-másra kö­zöl olyan hirdetéseket, amelyek így kezdődnek: „Társat keresek...” Igaz lenne, hogy sok fiatal tár­sasághiánnyal küzd? Hogy társat másként nem, csak újsághirdetéssel vél találni magának? Ha ez így van — márpedig így kell len­nie. másként miért lenné­nek ezek a hirdetések — kérdés, miért nincs olyan hely, ahol a fiatalok meg­ismerkedhetnek egymással7 Olyan presszó, klub, ahol találkozhatnak? Társat ke­resni természetes emberi dolog, az élet rendje. De hogyan és hol? Jászberényi fiatalokkal beszélgettünk erről a témáról. Jászbe­rényben körülbelül hatezer KISZ korosztályba tartozó fiatal él. S a szórakozási lehetőségük? — Van a Lehel étterem, ahová este már egy jobb érzésű fiatal nem megy be. Miért? A kocsmákat korán záriák a városban, s akik még inni akarnak, azok át­mennek a Lehelbe. A pin­céreknek igazuk van, ke­resni akarnak. Az ivós ven­dégéi többet fogyasztanak, többet fizetnek, mint mi, akik limonádét. bambit vagy egy üveg sört iszunk meg. Azonkívül van a le­hel klubban egv héten egy­szer ötórai tea. Oda vi­szont csak a tizenévesek jáirtói húszon felüliek nem érezzük ott jól ma­gunkét.' Aztán van még a „hepéi”- Az egy táncte­rem, de ott rendszeres a verekedés, szóval mi oda se megyünk. Van továbbá a városban egy mozi és két eszpresszó. Ezek közül az egyik este nyolckor, a má- pik este tízkor zár. Sorolták azok a fiatalok, akiket beszélgetésre hív­tunk meg Gondos László­val. a városi KISZ vb-tit- kárával. Bemutatom őket: Erkí Rozália, a Hűtőgép- - gyárban gyors-gépírónó. Homoki Krisztina és Lovas Julianna a tanítóképzőbe járnak, most másodévesek, Kiss Agnes negyedikes gimnazista. Kiss Emőné a Vörös Csillag Tsz-ben nö­vényvédő agronómus. Ba­logh Elemér technológus az Aprltógépgyárban, Csirke András, a városi tanácsnál pénzügyi előadó. Pesti Miklós ipari tanuló a Hű­tőgépgyárban és Csanádi Sándor negyedikes gimna­zista. Ta lálkozhatunk az utcán ELEMÉR: — Sok vá­lasztásunk nincs. Ha talál­kozni akarunk egv kis­lánnyal, akkor megállapo­dunk. hogy ekkor és ekkor várlak az utcán és meg- beszéliük. melyik sarkon. Ha sikerül jegyet kapni, moziba megyünk, de mire vége az előadásnak, bezár­nak a presszók. Így hát sétálunk. Ennyi az egész. MIKLÓS: — Nincs iga­zad. Jöhetnétek például az irodalmi és művészeti klub délutánjaira. Nagyszerű vi­ták zajlanak ott és táncolni is lehet. ANDRÄS: — Na, ne mondd. Ki tudott arról, hogy ilyen egyáltalán van a városban? Én most hal­lok erről először. Nagy baj van a propagandával, ba­rátom. ÁGI: — Én jártam már ott egyszer. Csak vélemé­nyem szerint az a klub egyfajta igényt elégít ki. Nem beszélve arról, hogy meglehetősen zártkörű. — Hogy (menjen oda el egy lány egyedül. Mi, még öt­órai teára is úgy megyünk el, ha fiúk vannak velünk. De legtöbbször az iskolá­ban rendezünk táncdél­utánt. Ott jól érezzük ma­gunkat, ám szerintem an­nak is megvan a maga hátránya. A gimnazisták is külön szórakoznak, a taní­tóképzősök is, a gyáriak is, tehát meglehetősen elsza- kítottan élünk egymástól ebben a városban. Réteg­ződött a fiatalság és ez nem helyes. KRISZTINA: — A gim­nazistáknak jó. Fiúk, lá­nyok többen járnak együtt iskolába, így jól sikerül­hetnek a klubdélutánjaik. De mi, akik más-más vá­rosból jöttünk ide Jászbe­rénybe tanulni, így nem is­merünk itt senkit és az egész évfolyamunkon mind­össze hét fiú van, a többi kétszáz lány, mi hogyan rendezzünk magunknak klubdélutánt? Csak egy­mással táncolhatunk. Nincs a városban olyan hely, olyan ifjúsági klub, ahol megismerkedhetnénk vala­kivel és igaz barátságot tudnánk kialakítani. JULIANNA: — A múlt­kor az intézetben tanács­tagi beszámolót tartottak. Megkérdeztük, mikor lesz ifjúsági klub a városban? Azt a választ kaptuk, ta­lán négy év múlva, igén- ám, de mi akkorra már régen nem leszünk Jászbe­rényben, hanem valami ta­nyán vagy egy kis falusi iskolában tanítunk. Érthe­tő, Ha mi most szeretnénk egy kicsit kedvünkre szó­rakozni. Nem 'szólva arról, Hogy jó lenne most társat találni magunknak, amíg 20—21 évesek vagyunk. Marad az újaághirdetéa? KISSNE: — Az ilyen vi­szonyok láttán érthetőnek találom, ha egy lány új­sághirdetést ad fel, hogy társat keres. Én nem íté­lem el azért. Mindig meg kell nézni, miért válasz­totta azt a megoldást. Es szerintem egy lány nincs olyan helyzetben, hogy egy fiúval közvetlenül maga kezdeményezzen ismerke­dést. Természetesen a fiúk­nál más a helyzet. MIKLÓS: — Miért, egy fiú nem lehet magányos? Nem lehet visszahúzódó? Az is adhat fel hirdetést. Bár az én egyéni vélemé­nyem az, hogy akik új­ságban hirdetnek- nem gondolkodnak komolyan. A társkeresésben nem a hir­detés a megoldás. KRISZTINA: — Én meg­értem a hirdetőket. Egyet­értek azzal is, hogy ifjúsá­gi klub kellene, ahol a kü­lönböző foglalkozású fiata­lok találkozhatnak, össze­ismerkedhetnek. Ám le­gyen annak a klubnak programja, ne a tánc le­gyen az egyetlen szórako­zás. Legyenek irodalmi vi­ták, filmankétok, előadá­sok is. ROZÁLIA: — Szerin­tem, ahol jó a KISZ alap­szervezet, ott nincs magá­nyos fiatal. De legyünk őszinték, vajon a lányok­ban nincs hiba? Ha valaki irodába kerül, már nem akar szóbaállni munkás fiúval. Sok lány maga is hibás abban, hogy magá­nyos. JULIANNA: — Nem ér­tek veled egyet. Nem egy tanítónőt ismerek, aki szakmunkáshoz ment fele­ségül. Nem a foglalkozás és nem a diploma számít. Intelligens- értelmes, ko­moly gondolkozású legyen az a fiú, akit választok. Az a legfontosabb. i\em tárunk a süttgalambra LÁSZLÓ: — A legutób­bi városi KISZ vb ülésen tárgyaltunk erről a prob­lémáról. Igazuk van a lá­nyoknak, fiúknak: ahhoz, hogy jól érezzék magukat egy városban, hogy ne le­gyenek társtalanok. ma­gányosok, olyan szórakozó helyet kell biztosítanunk számukra, ahová egy egye­dülálló lány is elmehet, ha kedve tartja. A Lehel étteremben szerdán nincs zene. Ezért a vendéglátó­ipari vállalattal már tár­gyaltunk arról, hogy min­den szerdán este 6-tól— 10-ig mi vennénk birto­kunkba a termet. Műsort, zenét a fiatalok szolgáltat­nának. Lehetne ott író— olvasó találkozót, divatbe­mutatót, élménybeszámo­lókat tartani. Természete­sen ez szeszmentes szóra­kozóhely lenne. Ezenkívül az új úttörőházban, helye­sebben annak az alagsorá­ban egy pinceklubot aka­runk csinálni. Ez most na­gyon divatos. Talán má­jusban már meg is nyit­hatjuk. A fiatalok szívesen végeznének társadalmi munkát, nem is keveset, azért, hogy meghitt klubot teremtsenek maguknak. — Azonkívül van a városnak egy termálfürdője, amely rendelkezik hatalmas tár­salgókkal- büfével, presz- szóval. Szeretnénk megál­lapodni a fürdő vállalattal abban, hogy vasárnapon­ként ezeket a társalgókat klubnak nevezzük ki. AZ ÚJSÁGÍRÓ: — őszintén beszéltek gond­jaikról a jászberényi fia­talok és igazuk van. De talán már nem is megbe­szélés szükséges, hanem a tett. A KISZ vb-titkár ál­tal elmondott ötletek, ja­vaslatok életre valóak. Ám üres már Jászberényben a volt Pannónia Szálló épü­lete is. Miért ne lehetne annak földszintjén zenés ifjúsági presszót létrehozni a vendéglátóipari vállalat­nak? Az építkezésnél se­gítenének a szakmunkás, az ipari tanuló fiatalok. — Olcsóbb is lenne az átala­kítás. Igen, segítenünk kell a fiataloknak nekünk, idő­sebbeknek. És nemcsak Jászberényben, a megyé­ben mindenütt. Hiszen mi is voltunk fiatalok. Varga Viktória A " rrl • rr r r , cipók minőseget vizsgálja a NEB A megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság az első fél­évben a cipők, különös te­kintettel a gyermek és az általános használatú ci­pők minőségének alakulá­sát, javításának lehetősé­geit vizsgálja. A martfűi Tisza Cipő­gyárban és a Jászsági Egyesült Cipészipari Ktsz- ben megnézi: a gyártmány­fejlesztés összhangban van-e az igényekkel, gyár­tanak-e valamennyi kor­osztály részére lábbelit. Fi­gyelemmel lesznek a gaz­daságosságra, a technoló­gia fejlesztésére tett intéz­kedésekre. Ellenőrzik, mi­lyen mértékben alkalmaz­zák az anyagi ösztönzést, mind a cipőgyárban, mind a ktsz-ben a minőség ia- vítására. Megvizsgálják, hogy a fogyasztói reklamá­ciók nyomán milyen intéz­kedéseket tettek a hibák megszüntetésére. A NEB átfogó, mindenkit érintő vizsgálatához a la­kosság segítségét is kéri. Amennyiben minőségi hi­bás cipőt vásárolnak, a ki­cserélés mellett értesítsék a Népi Ellenőrzési Bizott­ságot is. A vizsgálatok eredmé­nyéről különben, amely még ebben a hónapban be­fejeződik. tájékoztatjuk ol­vasóinkat. KÖNYV­SZÉPSÉGEK Az Országos Könyvmű­vészeti Bizottság most ho­zott döntést arról, hogy mely könyvek érdemelték ki az 1967-es termésből . Az év legszebb kiadvá­nya" címet. A kiadói fő- igazgatóság közlése sze­rint a könyvszépségver- srnyben ezúttal 300 féle ki­advány „indult’’ és elbírá­lásukban — első alkalom­mal — külföldi szakértők is segítettek. Kategórián­ként ítélték oda a „leg­szebb” címet összesen 23 írói—nyomdai produktum­nak. A szépirodalmi művek csopo’-'Há'-an első helyre az „Űj kor nyitánya" ci- mű, dokumentum-jellegu kötet került, amely magyar közéleti személyiségek, ne­ves tudósok. írók. művé­szek szovjetunióbeli élmé­nyeit fogta csokorba a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában. Ebben a ka­tegóriában kapott kitünte­tést Qyurkó László műve is — a „Lenin, október”. Különleges, művészeti és exPort-könwek kategóriá­iéban a két első helven a Corvina Kiadónál készült ..Afrika művészete” (Rod- rnas T'bor munkáját és a ..Róma” című (Pogánv Érigyes szerkesztette) al­bum szerepel, azután ígv folytatódik a sor: Oharies Bavifolaire „A rom’ás vi­rágai” (Magyar Helikon), továbbá az .Akadémiai Ki­adó gondozásában megje­lent három tudományos mű, szerzői Geleji, Komár- Szutter, Rodé. A tudományos és szak­lexikon”. Petőfi „János vitéz”-e lett az egyik leg­szebb ifjúsági kiadvány (s Móra gondozásában), a má­sik pedig Gazdag Erzsi „Hívogató” című munkája amely a Minerva-sorozafc. bán jelent meg. Az isme- retteriesztő tömegkiadvá­nyok kategóriáidban a Me­dicina-szerkesztésben ké­szülő „Panoráma-útiköny­vek” is kitüntetést kaptak. Csakúgy, mint Donáth Ti­bor tankönyve. „Az emberi test felépítése” és Luk^s Em'né—Rábai Imre „Fel- datok és megoldások” című Gondolat-kiadványa. További 33 könyv készí­tőit dicséretben részesített- a bizottság. Külön díjai ítéltek oda a Magyar Heli ­kon könyvműhely produk­tumaként kiadott „Biblio- theca Corvininna” és a „Ferenczy Béni” című al­bumért, ya1 ami n t KaSs Já­nos ..15 rézkarc Az ember tragériájához” grafikai ki­adványáért. A Magyar Fo­tóművész Szövetség díjával Gink Károlyt jutalmazták. Azokért a művészi fotokért. amelyeket Lampedusa „L ighea” című kötetéhez készített. A jászboldogházi Arany­kalász Tsz-ben a traktoro­sok téli foglalkoztatását részben úgy oldották meg. hogy drótkerítést készíte­nek a különböző segéd­üzemágak részére. — NZS — Másfélszáz traktorvezető a kőtelki Ady Tsz-ben mai könyvek legszebbjei / a Kossuth Kiadónál készülő „Lenin válogatott művei”, Hajnóczi Gyula tollából a Tankönyvkiadó gondozta ók őri-építésztörténet, a Mezőgazdasági Könyvki­adónál Muraközi Tamás szerkesztésében napvilágot látott „Közgazdasági abc mezőgazdáknak” s még — a többi között — a „Dip­lomáciai és nemzetközi jogi A kőtelki Ady Termelő- szövetkezet vezetői néhány év óta arra törekednek, a szövetkezet férfi tagjai leg­többjének meglegyen a traktorvezetői jogosítvá­nya. az Ady Tsz-ben mint­egy százhetven olyan férfi dolgozik, akiknek életkora 18 és 40 év közötti. Nos, közülük százhatvannégy- nek van alapfokú vagy en­nél magasabb traktorveze­tő jogosítványa. S mindezt négy év alatt érte el a szövetkezet. E tekintetben alighanem elsők az ország szövetkeze­tei között. Náluk aztán nem gond, ha megbetegszik egy traktoros, ki üljön a helyébe. Ezen a télen is huszonöt szövetkezeti tag hallgatta végig a tanfo­lyam előadásait. S közülük — éppen a napokban — huszonnégyen tettek sike­res vizsgát. A megyei vizs­gabizottság előtt 3,84 szá­zalékos átlaggal bizonyítot­ták be tudásukat a hall­gatók. MEGGYŐZŐ INDOK Házilagos csoportból vállalat A szerelés zajától, a ka­lapácsütések csengésétől le­hetetlen hallani egymás szavát a lakatos műhely­ben. Egy másik helyiségbe megyünk át Szántó János­sal, a jászberényi járási tanács vb költségvetéséből gazdálkodó vállalat vezető­jével. Elhanyagolt külsejű ház udvarára nyitunk be Jászjákóhalma egyik kis utcájában. — Ez lesz az irodánk, a központ — hallom mögöt­tem Szántó János hangját, s mielőtt kérdéssel fordul­nék vissza hozzáteszi: a tanácstól kaptuk ezt a romos épületet s most saját erőből átalakítjuk. Tavaly ugyanis még „házilagos cso­portként” szerepeltünk. Ja­nuár elseje óta nevet vál­toztattunk, s a csoportból vállalattá nőttünk. Ez az átkeresztelkedés nem csupán formaság. lS)67-ben még csak hu­szonkét embert tud­tak foglalkoztatni, s ma már ötvenhat szak- és se­gédmunkás dolgozik külön­böző munkahelyeken. A tervek szerint ez a szám hamarosan száz fölé emel­kedik. Univerzális vállalat­tá alakulnak. Minden szak­ipari munkát el tudnak vé­gezni majd. — A községekben meg­szűntek a házilagos csopor­tok s a jövőben mi építünk valamennyi tanácsi létesít­ményt. összességében mint­egy 7—8 millió forint érté­kű munkát — indokolja meg a vállalat igazgatója a ■ felfejlesztést. — Bírják ezt kapacitás­sal? — Hogyne. Még tartalék kapacitást is terveztünk, csaknem egymillió forint­nyi értékben. Nem érhet bennünket meglepetés az évközben jelentkező pótfel­adat esetén sem. — Honnan szerzik a szakmunkásokat? — Többségüket helyből. A községből eljáró mun­kások szívesen jönnek ha­za. hiszen állandó munkát tudunk biztosítani és jó kereseti lehetőséget. Máris többen jelentkeztek. A hi­ányzókat pedig a megszün­tetett házilagos éoítőcso- portokból toborozzuk. Ami tehát a szakembere­ket illeti, nem lesz baj. Biztosított a térgvi feltéte­lek jó része is. Hamarosan megoldiák az asztalos mű­helyben a porelszívást, már készül az úi lakatos műhely és az iroda. Nem ilyen ked­vező viszont a szerszámel­látásuk. Nincs szállítóesz­közük. Ez drágítja a gaz­dálkodásukat. Az asztalos és lakatos műhelv berende­zései bár üzemképesek, de nem korszerűek, hiszen azokat a „géptemetőből” hozták vissza. s javították meg. A községi tanácsoktól eddig 208 ezer forint segít­séget kaptak, de még to­vábbi támogatásra . van szükségük. — Megalapozott-e a se­gítség kérés? — Különben nem is kér­nénk. A tanácsok tulajdon­képpen önmaguknak is se­gítenek, ha bennünket tá­mogatnak. Mi építjük ugyanis Jászfényszarunak az úi tanácsházát, Jászivá- nvon a komplett vízmüvet, Jánoshidán az orvosi ren­delőt lakással együtt, pusz­tamonostoron a művelődési házat, hogy csak a legfon­tosabbakat említsem. Jár­dák építése. tatarozások, felújítások mind a mi feladatunk lesz — Még eav kérdést. Mi­lyen előnnyel jár n válla­lattá való fejlesztés? — A népgazdaságnak, a tanácsoknak azzal, hogy nem szétaprózott feladato­kat kell megoldani, olcsób­bá válik az építkezés. Tud­valevő, hogy a kisebb mun­kák aránytalanul drágáb­bak, mint a nagyobbak, A minőségben is lényeges ja­vulásnak kell bekövetkez­ni, hiszen az állandó mun­ka biztosításával jó szak­embereket tudunk foglal­koztatni. Amj pedig az egyéni előnyt illeti, ha az ember otthon dolgozhat, az már egy fél fizetéssel felér. Meggyőző indok- mj _ *

Next

/
Thumbnails
Contents