Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-06 / 55. szám

1968. március 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 atv KÉPERNYŐIÉ ELŐTT A legszívesebben két programra emlékezünk vissza; az egyik eredeti be­mutató volt, Miller egy- felvonásosának televíziós premierje, szerda este. a másik a nagysikerű Vir- conti-film, a „proletár Ka- ramazovok” szombat éjsza­kai felújítása. Amin vi­szont talán a szokásosnál is többet bosszankodhat­tunk. az a hét egyéb játék­filmjeire tartozik. Történe. tesen az angol Nagy pénz­re és az amerikai Harang, biblia és gyertyára. Az előbbi gyéren csergedező humora, bárgyú komikuma, nemcsak hogy nem szóra­koztatott. de kifejezetten idegesített; az utóbbi cse­pegő érzel messége pedig émelygésre késztetett Ki­ábrándító volt látni a ki­tűnő humorú jeilemszí- ncszt. James Stevart-ot az elvarázsolt „szépfiú’’ szere­pében. s az ugyancsak ki­váló Jack Lemmont (3 Legénylakásból ismerjük) a bohóckodó férfi boszorkány alakjában. Érthetetlen, mi­ért kerültek ezek a filmek a televízió műsorába. 7 rubadur-ügyben öltött bírói talárt a közis­mert játékvezetői hármas, s lettek nyomozók a ver­senyzők. Bonyolult szöve­vényé operai bűnügy rész­leteit, körülményeit kel­lett tisztázniuk, s ez közös erővel, nyomról nyomra haladva sikerült is a Ze­nélő óráknak. A népszerű zenei műsor ismét bebizo­nyította, hogy ötletért nem kell a szomszédba mennie. Most is megtalálta a témá­ból természetesein követke­ző formát, s a műsor iz­galmassá tételének mód­ját. Igaz, a bíró-triászt he­lyenként túlságosan is el­ragadta a nyomozás heve — talán a kelleténél töb­bet produkálták magukat — azért koronatanúnak megmaradt a zene, Verdi halhatatlan muzsikája. Az egységes szerkezetű, alapo. san végiggondolt nyomo­zásban még az okvetetlen- kedő János bácsinak is he­lye volt. Játékos utasás képzeletben; akadályokkal, buktatókkal, váratlan for­dulatokkal. A bulgáriai utazásra benevezett legjobb versenyzőknek éppúgy szükségük volt jó szeren­csére, mint megbízható tu­dásra. A döntőt láthattuk, a több mint ezer verseny­ző közül azt a nyolcat, akik a Bulgáriával kapcso­latos ismeretekben a leg­erősebbnek bizonyultak. Közismert játék szálaira fűzték a kérdéseket, s a kockarázás és lépegetés egyhangúságát jól válasz­tott filmrészletek tarkítot­ták. Megyeri Károly — elég keveset látni — biz­tosan tartotta a kezében a játék szálait, s a jó szívű zsűri is hozzájárult, hogy egy versennyel egybekötött, kellemesnek mondható kép­zeletbeli utazásban volt ré­szünk. S ha képzeletben nem is jutottunk el Vár­náig — a győztesek a való­ságban eljuthatnak majd. V. M. EQY FÉRFI ES EQY NO Claude Leloueh Cannes-i nagydijas, kétszeres Oseardijas filmje Egy társtalan nő és egy társtalan férfi egymásra talál. Közömbösek vagyunk egy­más érzelme iránt, ami két harmóniára lelt embernek minden, egy harmadiknak esetleg csak banalitás, — „hát igen, gratulálok”. Hétköznapi történet Le- louch filmje az Egy férfi és egy nő. Avatatlan meg­fogalmazásban szokvány film volna egy. az 1930-as évek nagy Hollywood-i dömpingjóból. Érzelmes, „ó istenem, de szép” filmecske lenne, amelyet tucatszám láthattunk már, s ha re- zonáltunk is rájuk, észre kellett vennünk, az csak azért történt, mert tuda­túnkban ott lappangott egy- egy hasonló emlék. Leloueh filmje nemcsak annyival több, hogy meg­marad a nagy filmélménye­ink között, hanem azzal Is, hogy az egyén emlékeinek felidézésénél jóval többet ad: az Ember szép küzdel­mét érezzük belőle a bol­dogságáért. Lehet-e „újra kezdeni” az életet? — ezt a kérdést is felteszi a film. Ha ez nem olyan mély izzású mű­vészi elvonatkoztatással történne, ahogyan ez a fia­tal rendezőnek sikerült, ez is közhely, banalitás len­ne. De nem az, mert a szokványosnak hangzó kér­désre adott válasz tiszta­sága és Igazsága mindenkit meggyőz: mindig újra kell kezdenünk életünket, ha az addigi valamiért tönkre ment. Az ember arra vá­gyik, hogy szeressék, tar­tozzék valakihez. Ezt a mély emberi érzést fejezi ki a film, olyan zseniális formai megoldásokkal, amelyek nagyszerűen elő­segítik a film tartalmi lé­nyegének kibontakozását és megértetését. Nehogy nagy filmtechnikai bravúrokra gondoljon valaki: „csupán” annyi történik, hogy a fe­kete-fehér filmkockák pasz­tellszín emlékképekkel cse­rélődnek, majd a film vé­gén a történet jelen ideje is a harmónia színeiben pompázik. Milyen egyszeri és mennyire kifejező ez a megoldás! Ilyen az életünk, a valóság: Különböző élet­szakaszaink vannak, min­den változik. Leloueh film. jétiek művészi nagysága abban is megnyilvánul, hogy minden nyakatekert moderneskedés mellőzésé­vel, a kétszer kettő négy igazságával fejezi ki válto­zások bonyolultságát. Éles törésekkel határolt szaka­szokról, és alig észrevehető változásokról beszél, — ahogy ez az életben törté­nik. Szerzői film az Egy férfi és egy nő, a fiatal rendező Leloueh a forgatókönyvnek is társszerzője volt, az ope­ratőri munkát is saját ma­ga végezte. A film elkészítésekor alig 21 éves Claude Le- louch, a két főszereplő Anouk Aimée és Jean- Louis Trintignant és a filmzene írója, Francis Lai együttes munkája, a legtö­kéletesebb összhangot adja; nagy művészek találkozása ez a film, amelyből mara­dandó alkotás született. — « ■» Hátra arc a fakanálnak Tajti Csaba, a jászapáti Béke Vegyesipari Szövet­kezet műanyagüzemének vezetője éppen akkor jött meg Egerből, amikor be­léptem a présműhelybe. Üz­leti ügyben járt ott — Munkánk van bőven, nincs hiány megrendelés­ben. Délelőtt a Finomsze­relvény Gyárban voltam. Különböző kapcsolókat gyártunk. A Danuvia mo­torkerékpárhoz készítünk műanyagalkatrészeket — mondta, — Újdonság? — Majd lesz. A hőre lá­gyuló műanyag felhaszná­lásával kísérletezünk, mert annak jó piac ígérkezik. Már csaknem ötvenen dol­gozunk az üzemben. Ebbe a műhelybe két hete köl­töztettük át a gépeket Napfényes, tágas a mű­hely. Sisteregnek a lég­pisztolyok. Ezekkel tisztít­ják egy-egy sütés után a sablont. Csörögnek az órák, jelzik a munkásoknak, le­járt a préselési idő, kivehe. tik a kész kapcsolót, lábas­fület Nőknek való özvegy Tóth D. Jánosné már négy esztendeje dol­gozik az üzemben. Azóta jól beletanult a szakmába, s meg is szerette a mű­anyagot. — Nem nehéz munka, igazán nőknek való. A há­rom műszak kicsit terhes. Szépen keresünk, ezerkettő megvan havonta. Sokan szeretnének a helyünkben lenni a faluban. Alig vár­ják az asszonyok, hogy be­jussanak az üzembe — mondta két sütés között. Bolyós Teréz tizenhét esztendős. Hétfőn kezdett. Életében ez az első mun­kahelye, innen viszi haza első önálló keresetét. — Tavaly végeztem el az általános iskolát. Műanyag­esztergályos szerettem vol­na lenni, de nem vettek fel szakmunkás tanulónak. — Miért? — Mert nem Jászberény­ben lakom. Csak az otta­niaknak jutott hely. Nyolc hónapig kerestem munkát, míg végre a szövetkezet­ben megszántak és felvet­tek. — És az éjszakai mű­szak? — Eleinte biztos álmos leszek, hervadozom a gép mellett. Majd lassan meg­szokom, hiszen az időseb­bek is kibírják. Fő az, hogy lesz pénzem. Haza­adom. A szüleim úgy is megveszik majd nekem, amire szükségem van. Nagyobbat nyújtózhatnak Egy hónapig órabért kap, tóm a családot a munka aztán normában dolgozik. mellett is. Nagy pénz ilyen fiatal kis- — Egyszóval magának lánynak ezer—ezeregyszáz lett nehezebb. forint Teri büszke is, úgy érzi, felnőtté avatja a munka. — Igen. Mégis örülök, mert könnyebben élünk. Hiczfel Lászlóné a lábas- fülek mestere. Derűs fiatal- asszony. Mégis öreg mun­kásnak számít az üzemben, hiszen négyesztendős múlt­ja van a szakmában. — Az újaknak már jobb dolguk lesz, mint nekünk. Lavórban mosakodtunk évekig. Néhány nap múlva elkészül a fürdő, jó meleg vízben tisztálkodhatunk műszak után. persze meg­értettük. a szövetkezet pénze véges, csak szép las­san jutott mindenre. A leg­fontosabb az volt. hogy az üzem kiépüljön. Ezért vár. tűk türelemmel, amíg ránk kerül a sor. Biztos a kereset Vágó Miklósné elvált asszony, két gyerekkel küz­dött a mindennapiért. A föl d mű vesszővé tkezetn él vállalt alkalmi munkát. Krumplit vermeltek, ká­posztát gyalultak — mikor mi akadt. — Ahhoz képest álom a műanyagüzemben dolgozni. Biztos pénz, biztos megél­hetés. A tóparti kis üzemben összebarátkoztak az asz- szonyok, lányok. Az egyik brigád már a szocialista cí­met is megszerezte. A fa­kanáltól hosszú út vezetett idáig. Háziasszonyokból munkásnők lettek. Bátrab­bak, magabiztosabbak, „egé­szebbek”. • F. P. Két fia iskoláskorú. A férje keresetéből bizony csak szűkösen éltek, pon­tos beosztással. Október óta nagyobbat nyújtózhatnak Deák Jánosnéék, tovább ér a takarójuk, vagyis a jöve­delmük. : ' — El se tudja képzelni, mennyire kellett már ne­kem az állás. Alig vártam, hogy dolgozhassak. Más­képp néznek egy asszonyra, ha keres. Valahogy önál­lóbbnak, egészebbnek ér­zem magam. — A férje mit szólt hoz­zá, hogy elhelyezkedett? — Nem bánja. Már na-? gyobbak a gyerekek, ellá­Nemzetközi Nőnapra késsülnek a ssaksser vezetek Megyénk szakszervezeti szervei a hagyományokhoz híven készülnek megünne­pelni a nők nemzetközi összefogásának napját. Március 8-án a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának elnöksége fogja köszönteni a tanács nőtagjai, valamint megyénk szakszervezeti nő. felelőseit. Ez alkalommal dr. Bene Zoltán országgyű­lési képviselő, az SZMT tagja mond ünnepi besze­det. Emellett a szakmai megyebizottságok, nem kü­lönben az üzemek, hivata­lok és intézmények szak- szervezeti bizottságai is ünnepségeket tartanak a nemzetközi nőnapon. 12 000 hallgató A társadalmunk időszerű kérdései tanfolyamokat ta­valy szervezték meg elő­ször a szakszervezetek. Az ősz óta eltelt fél esztendő azt tanúsítja, hogy nem­csak az elképzelés volt jó hanem a pontos előkészítés is segítette annak megváló sítását. Megyénkben 514 tanfo­lyam működik, mintegy ti­zenkétezer hallgatóval, s ez azt is jelenti, hogy most négyszer annyian tanulnak szakszervezeti tanfolyamo­kon, mint az előző évben. Voltak helyek, ahol a többműszak, az építkezések megszűnése stb. miatt ösz- sze kellett vonni a tanfo­lyamokat. Ismét más he­lyeken viszont időközben jelentkeztek új hallgatók. Így az év elején jelentke­zők közül alig-alig maradt ki valaki. Az eredményeket elősegí­tette. hogy a tanfolyamok vezetőinek többsége jól kéozett propagandista. Az 514 tanfolyamvezető közül több m:nt 200 végzett egye­temet, főiskolát vagy mar­xista egyetemet Az eddig megtartott foglalkozások témáit nagy érdeklődéssel kísérték a hallgatók. A gazdaságpolitikánk úi cél­kitűzései. az új Munka Törvénykönyve és a kollek­tív szerződés, az életszínvo­nal politikánk stb. mind olyan téma, amely minden­kit érdekel. Az ár- és bér- in tézkedésekről például élénk vita zajlott a legtöbb helyen. Fz is volt a cél. olyan fórumon beszélni ezekről, ahol megfelelő fel­készültségű partnerek se­gítségével értelmezhetik az. intézkedéseket A fogyasztók tanácsa A Magyar Szabványügyi Hivatal úi társadalmi szer­vezetét hozott létre, amely á hivatallal együttműköd­ve. annak munka tát .segítve igyekszik hozzál árulni a közfogyasztású cikkek mi­nőségének fejlesztéséhez. Az új1 szerv a fogyasztók tanácsa. amelynek tevé­kenységét. feladatait ked­den délelőtt az Otthon Áruházban — a tanács el­ső nyilvános szereplése so­rán — Takács Pál, a Ma­gyar Szabvánvügyi Hivatal elnöke sajtótájékoztatón is­mertette. A hiba az Ön készülékében! 2, — Eqy tévé-szerelő naplójából —­Szomorú hely... Egyszobás udva­ri lakás, örök félhomály. A búto­rok legalább százévesek, csak a szú tartja őket össze. A lakás tu­lajdonosa öreg, kopott nénike. alig lehet fiatalabb bútorainál. Amikor megtudta, hogy ki vagyok, idege­sen topogni kezdett... — Isten áldja kedveském... Már nagyon vártam. Este Orion űr­hajó lesz... Tudja azt, nagyon sze­retem... Én már úgysem érem meg, hogy ilyen dolgok legyenek... — Hol a beteg? — Beteg... Ilyen fiatal és máris beteg... — Hol a televízió? — Szedjen piramidont... Meg igyon sok herbateát— A félhomályban megkerestem a tévét. Pokróccal bugyolálta be gon­dos gazdája. A pokróc alól egy mú­zeumi szörnyeteg bújt elő. Az első Orion... — Előbb tudni szeretném, hogy mibe kerül. Csak bele kell lesni a gépbe és egy politechnikás is megállapíthat­ja. hogy itt telíes generál kellene. — Mikor vette a gépet a néni? — A kisfiámtól kaptam. Ők újai vásároltak, ezt pedig nekem adták pedig az állami ócskásnál 3 ezer forintot is kaphattak volna érte... — Ezt a fia mondta a néninek? — A fiam... ő tudja... Nagy em­ber lett. Még titkárnője is van és hozzám is kocsival szokott jönni. Szép fiú... Hasonlít magára, — mu­tat a néni egy falon függő képre, melyen egy fehér ruhás fiúcska ke­zében gyertyával az égre emeli te­kintetét. , — A javítást a fia fizeti? — Nem terhelem vele... Két gye­reke van... Sok kell nekik. Jószerével az összes csövet ki kell cserélni, a képcső sem húzza sokáig... — Azért én száz forintot is rá­szánok, csak estére meglegyen. — Majd összehozzuk olcsón. — mondtam és nekiestem a gépnek. A néni szóval tartott; — Nagyon szeretem a Tévé-hír­adót is. Az ember már nem tud kimozdulni innen, néha hetek is eltelnek, míg valaki rámnyitja az ajtót. Tudni kell, hogy mi van a világban. Maguk annyi felé Járnak, mit mondanak, lesz háború? — Nem lesz, néni! — Az a fő. meg az egészség. Tudja, én mindig imádkozok a bé­kéért, hogy sikerüljön. Jaj, már a harmadik csövet dobja ki... — Muszáj... — De azért a rosszakat is iti hagyja... Hátha kell még valami­re... Nem kerül sokba? Számolja már olcsón kedveském... Nem le­szek hálátlan, — motyogta a néni­ké és egy tízest tett elém. — Tegye el, néni... Jobb helyen van az magánál... — Jaj de aranyos. — lelkende­zett. — Akkor főzök magának egy kis finom herbateát... — Köszönöm... Izé... Tetszik tud­ni, nekünk nem szabad semmit sem elfogadnunk... — Tőlem ne féljen. Nyugodtan megihatja, én nem szólok senkinek. Mit tehettem. Megfőzte a teát és meg kellett innom. Legalább két konyakomba kerül, hogy elverjem az ízét. — Na nénike, most tessék figyel­ni — mondtam. Mint egy varázsló hókusz-pókuszoltam és megjelent a kép. A néni fogatlan szája kinyílt Ügy kacagott, mint egy gyerek, tap­solt örömében... Aztán elkomorult a néni: — Mondja meg, mivel tartozom— — gombolta a bőrbukszáját. — Fizessenek a gazdagok, néni! — mondtam. Maid kifizettetem mással. Lehet, hogy éppen a néni­ké kisfiával, vagy egy hasonló drá­ga gyermekkel. Engem ennyit még nem áldattak az istennel. Ha netán mégis lenne túlvilág, akkor a néni nekem otl kiimádkozott egy proscénium pá­holyt öt minőségi angyallal. De jól­esett éreznem, hogy ezúttal egy kis társadalmi igazságtalanságot egyen­lítettem ki. — Akkor legalább még egy csé sze teát fogadjon el... Na ne fél­jen, nem szólok senkinek. A nénike az ajtóból szólított vissza; — Jaj. kedveském... Adja meg a cfmét, meg a nevét. Magát már úgy megszoktam, hogy nem is aka­rok mással dolgoztatni. Ha valami baj lenne, csak magát hívom. Leírtam egy papírszeletkére az egyik kollegám címét. Neki sem árthat néha egy kis istennek tet­sző cselekedet... (Folytatjuk.) ősz Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents