Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-20 / 67. szám

1968. március 20. SZOLNOK M KG Y El NÉPLAP 5 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Olvasóink írják Segítséget remélt, de hiába Van egy' 18 éves beteg öcsém. Lábai bénák, csak két bottal tud járni. Ve- lorexe típusú kocsijával azonban hosszabb útra >‘s el mer indulni. Március 8- án ismerőseinkhez igyeke­zett. A betonelemgyárnál mégis meggondolta magát, visszafordult, de a sár mi­att lecsúszott kocsija az úttestről. Szegény fiú sokáig kín­lódott, szinte a lehetetlen­nel egyenlő próbálkozásba kezdett. Végre emberek tűntek fel, az elemgyár épí­tői. Itt a segítség! — gon­dolta öcsém, s kérte; sza­badítsák meg szorongatott helyzetéből! Ám azok szó és segítség nélkül haladtak el mellette. öcsém négykézláb mász­va, óriási erőfeszítéssel von­szolta ki a kocsit a sárból. Mocskos, sáros ruhában, holtfáradtan tért haza. S csupán ennyit mondott: Azt hittem, hogy emberek­nek szóltam. Tévedtem! Szűcs Árpád Szolnok Köszönet a becsületes megtalálónak Március 4-én reggel vé­giggondoltam, mit kell vá­sárolnom a családnak, mi mindent kell elintéznem, s útnak indultam. Hamar vé­geztem is és dudorászvn érkeztem haza. Otthon rö­vid számadást csináltam, m,ennyit ts költöttem. S a jó kedvem elszállt egy pil­lanat alatt, mert hiányzott háromszáz forintom. Vala­hol kirántottam a pénztár­cám,hói. Remény nélkül, majdnem sírva mentem vissza azokra a helyekre. ahol megfordultam, így az élelmiszer kísker 1-es áru­dájába is. Ott az irodába invitáltak és visszakaptam a háromszáz forintot. Ideaességemben meg sem kérdeztem, melyik el­árusítón’) ■ találta meg a vfinzt. Jóllehet, meg sem köszöntem. Kérem, tegyék tehetővé. hogy esetleges mulasztásom a lap nyilvá­nosságán keresztül pótol­jam. Hálé-ey köszönöm.. Mészáros Jánosné Szolnok Az útiköltség a jóindulaton múlik Kislányom több társával együtt második éve ke­reskedelmi tanuló a Jászapáti és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetnél. Havonta kétszer Szolnokra, illetve Karcagra járnak elméleti és gyakorlati oktatásra. Az utazás költségeit a szö­vetkezet 1967 szeptemberéig kifizette. Ettől kezdve azonban az útiköltséget nem térítik meg nekik. Tudomásom szerint a környékbeli rmsz-eknél nincs ilyen problémája a tanulóknak. Érdeke is min­den szövetkezetnek, hogy minél több szakképzett dol­gozója legyen, hiszen a költség feltétlenül megtérül, ha a tanulók már szakmunkások lesznek. Pál Józsefné Jászjákóhalma Ienlegi törvények értelmé­ben nincs ilyen kötelezett­sége. Kizárólag az fmsz-i vezetők jó indulatától függ, hogy fizetnek-e útiköltsé­get, vagv sem. Számítani lehet arra. hogv a jövő­ben több fmsz-nél lesz ha­sonló helyzet. Mindeneset­re a magunk részéről tö­rekedni fogunk arra, hogy az fmsz-ek vezetőit az ilven kérdésekben megfe­lelő döntésekre bírjuk--.” Pál Józsefné panaszát a Szövetkezetek Szolnok me­gyei Központjához (MÉ­SZÖV) továbbítottuk. A kapott információ szerint a MÉSZÖV illetékes cso­portba ismeri a problémát, eddigi intézkedésük azon­ban eredménytelen volt, ugvanis — idézünk a MÉ­SZÖV leveléből: „•••az fmsz-t az útikölt­ség megtérítésére nem le­het kötelezni, mert a je­Vége a viszálynak Több éve tart már viszályunk az AKÖV török­szentmiklósi kirendeltségével, mert mintegy nyolc­van. körzeti iskolába járó tanulónknak a bérleteit biztosítás nélkül vásároljuk. Úgy tudom, a biztosítási .díj nem kötelező, s az iskola nem is költhet erre. Hosszú lenne felsorolni, mennyi kellemetlenség, bosz- szúság ért már emiatt bennünket. Megtörtént, hogy megtagadták a bérletek ki­adását, s így egy hétig napi jeggyel utaztak tanuló­ink. Nem engedték a gyermekeket felszállni a buszra. Vagy hiába vártak a buszra. Ha a vállalat központjához fordultunk panasszal, minden esetben intézkedtek, csakhooy utána folytatódott kálváriánk. Most egy felháborító eset késztetett a levél­írásra. Egy alkalommal a Martfű felé induló GA 71—82 rendszámú buszra négy tanulónkat engedett fel a gépkocsivezető. Bagimajorba érkezve kérték, áll­jon meg, mert szeretnének leszállni. Mégis csak a 3 kilométerre levő elágazásnál állt meg a kocsi. Itt viszont a gyerekek a gépkocsivezető felszólítására sem voltak hajlandók kiszállni, csak a martfűi vasútállo­másnál, innen utaztuk ugyanis haza vonattal. Itt a. gépkocsivezető csak azért szállt le a kocsiból, hogy a gyerekeket a lyukasztóval fejbe verje. Muzamel Ferenc igazgató, Kengyel A jó kereskedő munkaidejéről Nemrégiben árut válasz­tani mentem Szolnokra, az Üveg és Porcelán Nagyke­reskedelmi Vállalathoz, természetesen munkaidő alatt, örültem, hogy jókor érkeztem, hiszen szebbnél szebb árut láttam. De nem koptam belőlük, nézetelté­résem támadt ugyanis az áruforgalmi osztály vezető, jével a munkaidő miatt. Neki a bemutatótermet kellett rendeznie, s én, mint vevő — oh. mily balgaság — azt szerettem volna, ha rám pazarol drá­ga idejéből maximum másfél órát. Igaz, így eset­leg nem fejezhette volna be pont ötkor a munkáját. Ezt pedia ugye, nem lehet kí­vánni, különösen nem egy kereskedelmi dolgozóról. Még most, az új gazdasági mechanizmusban sem. Úgy vélem, hogy most talán még fontosabb lenne szem előtt tartani a vásár­lók érdekeit, mint bármi­kor. A nngykernél én vevő voltam. De tulajdonképpen eladó vagyok, s a követke­ző napokban nagyon solt vásárlómat kellett áru hiá­nyában elutasítanom. Cseresnyés Zoltánná Jászalsószentgyörgy Ahol nélkülözhetetlen a telefon 1967. december 15-én a város 5. sz. körzeti or­vosi állása megüresedett. A rendelő telefonja az el­távozó orvos nevén volt, így azt a posta januárban leszerelte. Egy körzeti orvosi rendelőben nagy szükség van a telefonra, ezért gazdasági felelősünk január kö­zepén új telefont igényelt. Tudomásom szerint mint­egy két-három héttel ezelőtt a készülékért járó ösz- szeget is befizette a tanács gazdasági felelőse. _ A pénzt Karcagra küldte. Ám a telefon felszerelésével nem sietnek. Sok kellemetlenségünk volt már a telefon hiá­nya miatt, a helyzetünk szinte kétségbeejtő. A pos­ta vezetőiéhez hiába fordultunk eddig segítségért, ő a műszaki vezetőre hivatkozik. De ettől még nekünk mindig nincs telefonunk. Dr. Virágh Mária körzeti orvos • Törökszentmiklós Szívesen hallgattam... A szolnoki rádió márci­us 3-i, vasárnapi műsorá­ban élvezettel hallgattam Pálréti Ágoston ri portját Kodály Zoltánról, melvet dr. S7eghy Endrével készí­tett. Dr. Szeghv Endre nw?a is zeneszerző, s Ko­dály Zoltán híve, követője és kórusműveinek népsze­rűsítőbe. Szívesen vennénk, ha a magyar zene kutatóiról. terjesztőiről többször is hallhatnánk ilyen érdekes riportot. Dr. Bódi Béláné Szolnok Vasalni szeretnék 1967. november 5-én vá­sároltam egy NDK gyárt­mányú. hőfokszabólyzós va­salót. Hat nap múlva már javításra szorult. Még ek­kor elvittem a GELKÁ- hoz. Azóta is várom, hogy rendbehozzák. Mint érte­sültem róla, alkatrészhiány miatt késik a javítás. Jó volna, ha a GELKA köz­pontja nagyobb gondot for­dítana a vidéki műhelyek ellátására. Tóth Józsefné Szolnok Kengyelfutót Kengyelre Március 11-én Szolnokon jártam és sajnos, a kórházban kellett maradnom. Mivel otthon ezt nem tudhatták, táviratot adtam fel. Sajnos, a posta csak három nap múlva kézbesítette. Megérkezett ugyan a távirat Kengyelre 11-én, ez világosan látható rajta, de a dátumot 12-re javították. Reklamálásunkra egy­másra „tologatták” a posta dolgozói a felelősséget. Burzi Ferenc Kengyel Hozzászólás cikkeinkhez A diploma csak a starthoz elég A március 3-i lapszá­munkban megjelent „Dip­lomaimádat” című c'kk olyan problémát vet fel, amely feltétlenül becsüle­tére válik egy megyei lap- " nak. Talán azért alakult ki egy hivatalos, vállalati diploma bizonyítványimái dat. mert így könnyebb embereket megítélni, mint huzamosabb időn keresztül elemezni sokféle képessé­geiket, megnyilvánulásai­kat, fejlődésüket. Sokan, akik a diplomát megszerez­ték, egyszer s mindenkorra lezártnak tekintik a küz­dést, a gvakorlatban — ha csak lehet — kitérnek a próbatételek elől. Sajnos, az orvosok, ta­nárok is ki nem mondot- tan így látják a kérdést. Sokuk szerint a diploma előtti időszak a küzdés idő­szaka. az utána következő a pénzszerzésé. ilyenfor­mán a diploma egy életre jól védett helyet biztosi* egyeseknek; Meg kellene már azt is vizsgálni, hogy a kezdő se­bességnek számító diploma után ki mennyit kamatoz­tatott az életben és meny­nyit fejlődött tovább. Egy­általán ideje volna már rájönni, hogy a diploma a kezdéshez elég, de a foly­tatáshoz több is kell. Vásárhelyi János oki gépészmérnök Kisújszállás Jogi tanácsadó Á háztáji föld használatáról A termelőszövetkezeti tag háztáji gazdasága magába foglalja a háztáji gazdál­kodás célját szolgáló gaz­dasági épületeket, állatál­lományt, valamint a gaz­dálkodás folytatásához szükséges munkaeszközö­ket és a háztáji földet. A felsorolt vagyoneszközök között legfontosabb a föld. Ez adja a háztáji állatál­lomány takarmányszükség­letének jelentős részét s emellett a család tagjai­nak kiegészítő munkaal­kalmat is biztosit. Az új termelőszövetkeze­ti törvény rendelkezése szerint a termelőszövetke­zeti közös földekből ház­táji föld használatára a termelőszövetkezet tagja akkor jogosult, ha a ter­melőszövetkezet által meg­határozott munkamennyisé­get teljesítette. Az öreg, rokkant vagy tartósan munkaképtelen termelő­szövetkezeti tagot a háztá­ji föld használatának jo­ga a munkavégzéstől füg­getlenül megilleti. A háztáji föld területe termelőszövetkezeti tagon­ként 800—1600 négyszögöl lehet. A háztáji szőlő és gyümölcsös területe ezen belül nem haladhatja meg a 800 négyszögölet. A tag a belterületen, zártkertben vagy közvetle­nül a tanya körül levő földjét személyi tulajdon­joga alapján háztáji föld­ként használja. Az új sza­bályozás két vonatkozás­ban jelent lényeges válto­zást: Megszünteti a háztáji földhöz való jogosultságát azoknak, akik csak formá­lisan voltak tagjai a ter­melőszövetkezetnek, mert a munkát fel sem vették, vagy csak alkalomszerűen dolgoztak. Ugyanakkor le­hetőséget ad viszont ar­ra, hogy egy családon be­lül, ha a feltételeknek megfelelnek, többen is ház­táji földet kapjanak. Nem célja a változásnak az, hogy a háztáji föld terüle­te általában csökkenjen. Éppen ellenkezőleg lénye­ge az, hogy a háztáji föld tekintetében is minden ta­got érdekeltté tegyen a közös munkában- továbbá, hogy azok élhessenek ezzel az alapvető tagsági joggal, akik munkakötelezettségü­ket teljesítik Több ter­melőszövetkezetben vitás kérdésként vetődött fel az, hogy az alapszabály szab­hat-e felső határt (például 4 hold) az egy családon belül használható háztáji földterületnek. A termelő­szövetkezeti törvény egy­séges értelmezésének elő­segítésére alakult megyei konzultációs bizottság a kérdés megválaszolása so­rán rámutatott arra, hogy a termelőszövetkezeti tör­vény minden tag számára biztosítja a háztáji földhöz való jogosultságot, ha a termelőszövetkezet által meghatározott munkameny- nyiséget teljesítette. A termelőszövetkezet a háztáji föld mértékének meghatározásánál nem te­het különbséget aszerint, hogy a jogosult férfi vagy nő, vagy egy családban élő termelőszövetkezeti tagok. A háztáji föld használat­ra való jogosultságot nem érinti, ha a tag olyan sze­méllyel él közös háztar­ban, aki maga is háztáji gazdaságot tart fenn, vagy mint alkalmazott illet­ményföldet használ. Azt viszont helyesen teszi a közgyűlés, ha a tag szo­ciális helyzetére, vagy egyéb megbecsülést érdem­lő körülményeire figyelem­mel differenciál s ezek részére többlet háztáji föl­det ad. A háztáji földhasználat jogosultságának feltételét megállapító munksmennví- ség nagyságát a iogszabály nem határozza meg. A ter­melőszövetkezet által meg­állapított munkaidő azon­ban férfi tagonként évi 150, nők részére 100 tízórás munkanapnál kevesebb nem lehet. Az új belépők is jogo­sultak háztáji földhaszná­latra. mert a tagsági vi­szony fennállása alatt csak azt a tagot nem illeti meg a háztáji föld, aki az elő­írt munkamennyiséget ön­hibájából nem teljesítette. A termelőszövetkezeti tag köteles a háztáji földet rendeltetésszerűen használ­ni és személyesen vagy családtagjaival megművel­ni. A háztáji föld mun­káit családtagnak nem te­kinthető személlvel díjazás ellenében csak az végeztet­heti, aki öregsége- rokkant­sága vagy betegsége miatt nem képes földjének meg­művelésére. Ha a termelőszövetkezeti tag az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, megrokkant vagy tartósan munkaképtelenné vált. a háztáji földet a korábban végzett munkája alapján megállapított keretben használhatja még akkor is. ha a községből elköltözött vagy a háztáji gazdaság munkáit mással vé£ezteti. A tsz-tag halála esetén az a nem termelőszövet­kezeti tag házastárs- aki a termelőszövetkezeti öreg­ségi nyugdíjkorhatárt el­érte, tartósan munkaképte­len vagy törvényes tartási kötelezettség alapián mást eltart, a háztáji föld alsó határát meg nem haladó mértékű földhasználatra továbbra is jogosult. Dr. Cs. I. molás-különbözetet annak idején Gonda Pál megfizet­te. A megállapodás értel­mében a juhász hat juhot tarthatott és azok szaporu­latát. 1967. december 17-én felszólították, hogy decem­ber hónap végéia távolítsa el a megengedett létszámot meghaladó állatokat, s ez meg is történt. Szó volt „ cikkben bizo­nyos legeltetésről is — ez állítólag engedéllyel tör­tént. Nem gondatlanság miatt hullott el a nyolc da­rab bárány. Gonda Pál nem kártérítés címén — mint a kérdéses cikk állítja —. ha. nem fegyelmi büntetésként fizetett 200 forintot. (Mun­kaidőben ivott.) Az elhul­lott állatokért az Állami Biztosító fizetett kártalaní­tást. Az írásbeli megállapo­dás szerint a takarmányo­záshoz és n.z almozáshoz a tsz egy lovat biztosít a ju­hászainak, mivel az messze van a központi lóistálló­hoz. Alkalmazott tartásá­ról viszont szó sem volt. Ilyent Gonda Pál nem is tartott soha — rögzíti a tsz-elnök válasza. Szerkesztői üzenet Tudtak a hibákról A fenti panasz megvizs­gálására a 7. sz. Autóköz­lekedési Vállalatot kértük meg. A Panasz jogos volt. A' szabálytalanságot elkö­vető gépkocsivezetőt íe- gvelmileg vonták felelős­ségre. A tanulók utazásá­nak iavítása érdekében 13.25-ös indulással egy új iskolaiáratot állított be a vállalat. A táiékoztatás szerint a kengveli iskola és az AKÖV törökszentmiklósi kirendeltsége között várha­tóan megszűnik a viszálv, ugyanis a két fél ielenlété- ben a helyszínen tisztázták az ügyet. H Ájuhásznak jól megy dolga’' címmel munkatár­sunk február 25-i lapszá­munkban írta meg a Gon­da pál tsz-juhász (Szolnok. Damjanich Tsz) tanyámn tapasztaltakat. Molnár Pé­ter tsz-elnök reagált az új­ságíró megállapításaira hangsúlyozva: a felveteti hibákat többnyire már a cikk megjelenése előtt is­merték. sőt intézkedtek is Így a gyapjú ügyben már 1967. június 17-én rögzítet­ték a tényállást, az elszá­N. 1. Szapárfalu: és még több olvasónk kérésére is­mételten közöljük: a fenn­álló rendelkezések értel­mében a mezsgyehatártól csak 50 centiméterre lehet növényt ültetni. Bokrot, cserjét, dísznövényt az em. lített határtól egy méter­re, közepes lombú fákat 4 méterre, nagylombúakat 8 méterre. Az ezzel kap­csolatos panasszal I. fokon a községi tanácshoz, II. fo­kon a járási tanácshoz kell fordulni;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents