Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-20 / 67. szám

1968. március 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP TV KÉPERNYŐJE ELŐTT Egy izgalmas tévériport arról, hogy a hallgatás is lehet bűn. Közösen készí­tette a Televízió és a Ba­lázs Béla Stúdió. A vállal­kozást dicséri, hogy idő­szerű és elevenbe vágó problémát feszeget: a tár­sadalmi közöny ellen emel szót. Kovalik Károly azokat vallatja meg vil­láminterjú formájában, akik tétlenül asszisztáltak egy világos nappal elköve­tett brutalitásnál. A ka­mera azokat kanta lencse­végre, akik nem mozdítot­ták sem ujjúkat, sem szá­jukat, hogy megakadályoz­zák egy idős ember tragi­kus halálát. Az eset a Ru­das utcában történt- de — sajnos — hány hasonló esettel találkozhatunk, ha nem is végződik vala­mennyi emberhalállal. Itt Szolnokon is. A napokban magam is szemtanúja vol­tam egy drámai' utcajele- netnek, amikor az esti szürkületben az őt üldö­ző ittas férfi ellenében egy nő kétségbeesetten ki­áltozott védelemért, segít­ségért. Tudok arról is,, hogy nem is olyan régen, egy italbolt előtt a nézők szeme láttára hagytak vér­ben egy idős férfit —csak­nem halálra rugdosva. És senki nem lépett közbe. A társadalom elevenjébe vág tehát Szálkái Sándor riportfilmje, a kérdéses esetben jogos türelmetlen­séggel kéri számon a mu­lasztás okát, s figyelmez­tet a közösség iránt érzett felelősség nagyságára. — Igaz, a beavatkozás mód­jának megválasztásában körül (ekintőknek kell len­nünk — éreznünk kell mikor elég a személyes beavatkozás figyelmeztető szóval, mikor kell a rend­őrséghez folyamodnunk stb. — ez azonban nem ment­het fel senkit lelkiismeret- beli kötelessége alól. Ezt fogalmazta meg világosan a Hallgatás. Varga Vilmos kitűnő képeivel, s ezért látjuk még sokáig magunk előtt a Rudas László ut­cai gyilkosság „néma” szemtanúit. : : \ Albert9 • ♦ I hol vagy? \ Régóta kedvelem — * j és főleg kitartóan fo- * ♦ gyasztom — a Győri * Keksz és Ostyagyár iz­* letes termékét, az Al- » bért kekszet. Mérsékel- í fen bár, de örvendez- ! tem is, amikor idén ja- ! nuárban 4 forint 80 fii- | lérre csökkentették az > árát. A régi árát mi- ! hamarabb el is felej- » tettem. ♦ A kereskedelem — ♦ úgy sejtem — ennél * többre akar rávenni. Ar­* ra, hogy magát az Al­♦ bertet is elfelejtsem. • Amióta olcsóbb, ugyan­is nem tudok hozzá­jutni a szolnoki üzle­tekben. Nem hiszem, hogy a győri gyár ta­gadta volna meg a szállítást. Arról tulaj­don szememmel olvas­tam a legtájékozottább lapokból, hogy ott tel­jes lendülettel termel­nek. Még a nyugdíja­sokat is behívták, any- nyi megrendelést kap­tak újév után. Igaz, hogy az én drá­ga... dehogy is, olcsó Albertem helyén új árukat találok, köz­tük például csokoládés parányi, 25 dekás cso­magolásban á 12.50 fo­rintért. — Hm. Igazán nem vagyok az újnak ellene, de az Albertról egykönnyen nem mon­dok le. Kitartóan vá­rom, s remélem, ha drágább korában eszé­be sem jutott kimara- dozni, olcsóbb korá­ban már tisztességből sem tesz ilyent. — borsi — Közel esik Vietnam A lehetőség drámája mér tudniillik az igazi drá­máé Bencsik Imre mást lá­tott tévéjátéka. Az Írnokok kálváriája. Hét városi tisztviselő, hét szürke kis­ember börtönbeli utolsó éjszakája a halál előtt; ki­tűnő alkalom, hogy az em­ber megméressék. Nem hősök vannak együtt a cellában, csak hivatalno­kolt. Amiért ide kerültek, az sem hőstett; csupán ha­zavittek néhány anyaköny­vet a kilakoltatási parancs ellenére. Ezért minősültek fegyveres földalatti mozga­lomnak, s vár rájuk a ha­lai, Egyetlen éjszaka négy stáció tartalmába sűrítve. Nagyszerű lehetőség, hogy e szürke kisemberek hogyan jutnak el a kény­szerű hősiesség vállalásáig, ha emberek akarnak ma­radni egy vérszomjas ha­talommal szemben, A lé- lekjárásnak ezt a drámai kálváriáját azonban nem járja végig Bencsik Imre, stációkat hagy ki. Ezért nem meggyőző Nevelős és irnoktársainak váratlan hősi kiállása. A szereplők belső konfliktusainak tel­jesebb rajza hitelesebbé tehette volna a drámát. Talán ez az oka annak is. hogy a színészi teljesít­mények között sem akadt igazán kiváló. Bencsik Im­re tévéjátéka azonban még így is tartalmas és meg­rendítő élményt - jelentett a Péntekesti, Tévészínház műsorában. >. A bognárműhely mellett van a klubhelyiség. Este­ledik az idő, szállingóznak a fiatalok. Szabó Sándor növénytermesztő, Csontos László traktorossal biliár- dozik. Sólyom István ipari tanuló nézi őket. Idősebbek is vannak. Fodor László lóápoló viccelődik Csontos Lacival. Azt mondja, tű­sarkú traktorral jár. Laci elvörösödik, mivelhogy a tűsarkú traktor a kormost jelenti, a traktorok legala- csonyabbrendűjét. — Járt csak vele — mondja —, mert most már lánctalpast vezet Nincs is ebből harag. Már csak azért sem, — mert Csontos Laci a KISZ szervezet tagja, a Fodor bácsi lánya pedig az ifjú­sági klub vezetője. Sőt Fo­dor bácsi a fiatalok párt­jára áll, amikor arról a bálról esik szó. összenéznek a fiatalok. Aztán Jenei Lajos KISZ-titkár gyors- beszédűséggel mégis elő­adja. — Igaz volt. Bált tartot­tunk. Jó hangulatban haj­nalig mulatott a nép. Még öt kilométerről is eljöttek a fiatalok, idősebbek. Más­nap hivat az elnök, Rácz elvtárs. „Többet a KISZ szervezetnek nem engedé­lyezek rendezvényt”. — „Miét elnök elvtárs?” — „Azért, mert kitördelték a fákat.” Valaki duhaj kedvében tényleg kitört két növen­dékfát a majorban. KISZ­Az Orion utoljára ugyanis az Invázióval vé­get ért hét részre terve­zett kalandsorozata. Mc- Lane 'és hűséges pajtásai nem tűnnek fel többé a televízió képernyőjén, ka­landozásaiknak egyszer és mindenkorra vége. (Ha csak meg nem ismétlik!) S ezt akkor is megérez­hettük volna, ha a Rádió- és Televízióújságból előre nem tudjuk, hogy ez lesz az utolsó kiruccanásuk. Miből? Abból a bizonyos csókból, amely esedékes volt ugyan már régen, de csak a végén csattanhatott el. Mint gyermekkori ol­vasmányaim detektívhistó- riáiban, ahol a főhős ve­szélyes kalandok után így vett érzékeny „búcsút” ol­vasóitól. Nos, megesett, s egy idő­re csend lesz az űrben. Az űr-angyal természetesen még utoljára megmentet­te a végveszélytől a Föl­det, s most már élvezi Ta­mara közelségének zavar­talan örömeit. Nem keli örökké tartani felettesei­nek érthetetlen bosszújá­tól, sem egy újabb va­rangy-inváziótól. Legfel­jebb attól, hogy hajdan­volt őrangyala, a szépsé­ges szőke Tamara túlságo­san átprogramozza szíve mellett az agyát is. Hűsé­ges társai az űrben, bizo­nyára ropják a? űr-vugit, háttal egymásnak, össze- összekoccanva, nekünk még kissé szokatlan módon. S míg az Orion dicső sze­mélyzete ígyen végzé dol­gát. nekünk van időnk el­gondolkodni s megállapí­tani: a jövő — igaz fan­tasztikus — címkéjével na­gyon is ósdi dolgot tuk­mál ránk az Orion szerző­párja és a megvalósító Michael Braun. Az Orion kapitányában régi kaland- történetek jól ismert hő­seinek mását láthattuk vi­szont; a hőst, aki halálos veszedelemmel kacérkodik állandóan, s akinek a kör­nyezete is arra való, hogy ellenükre is bizonyítsa nem mindennapi képességeit. Csak hát colt helyett su­gárpisztolya van, paripa helyett űrhajón vágtat, s golyózápor helyett kozmi­kus erőterekben állja a sarat stb. Mindez csak egy kis rutin-képzelet dolga. Ennél többre az Orion al­kotóinak nem futotta az erejéből. A Világirodalmi Magazin vasárnap esti számában komor és sötét alaphangu­latú írások kerültek egybe egy központi gondolat je­gyében: emeljük fel a r szavunkat a közöny, az elembertelenedés ellen bár­milyen formában is jelent­kezzék. Az összeválogatott irodalmi anyag ezt sugall­ta, s megdöbbentő példákat sorakoztatott fel a képer­nyőre átdolgozás megszo­kott Magazin-stílusában, egyszerű eszközökkel. S ha az írások nem is kép­viseltek azonos színvonalat, akadt közöttük gyengébb is — egybefogta őket a Franz Theodor Csokor Dön- tcned kell című versben programként megjelölt alapgondolat: az embernek döntenie kell, talpra akar-e állni vagy földre zuhanni. Keresnünk kell a módját, hogy emberi mó­don szót értsünk egymás­sal . hiszen a közöny, a kö­zömbösség az egyik legna­gyobb veszedelme az em­beriségnek. A jelenetek közül a szemtanúk és a Rend a lelke mindennek külön is figyelmet érde­meltek. Az utóbbiban Gá­bor Miklós kivételes te­hetségét csodálhattuk meg egy szokatlan szerepben, V. M. Biometrien koherenciáért ■ Tizenkét ország -mintggy 80 kutatójának, szakembe-. rének részvételével tudo­mányos konferencia kez­dődött kedden a Magyar Tudományos Akadémián a biometria, a biológiai tu­dományok területén alkal­mazott matematika tárgy­körében. Szentágothai János aka­démikus megnyitója után N. L. Le Roy, a Nemzet­közi Vémmetriai Társaság főtitkára üdvözölte a szim­pózium , résztvevőit. A liirkeve! Vörös Csillag Tsz-ben a régi takarmány- előkészítőt átalakították munkagépjavító műhellyé. — Az új műhelyben jelenleg 10—12 traktoros dolgozik, még „bevetésre” nem kerülnek a tavaszi munkákhoz FILHARMÓNIAI HANGVERSENY A SZÍNHÁZBAN A HÉTFŐ ESTI HANGVERSENYEN A KITŰ­NŐ BUDAPESTI MÁV SZIMFONIKUSOKAT HAL­LOTTUK. SZÉPEN KIEGYENLÍTETT, — SZÍNES HANGZÁSKULTÜRA JELLEMEZTE ‘JÁTÉKUKAT. AZ IGÉNYES KARMESTERI IRÁNYÍTÁS MINDEN REZDÜLÉSÉT SZINTE MARADÉKTALANUL MEG­OLDOTTAK A műsor első számaként Weiner Leo l. Divertimen­to- ja hangzott el. Ezt a népzenénk hangulatvilágá­ból kinőtt és a XIX. szá­zadi verbunkos stílusban formált hangulatos, színes, itt-ott sziporkázó kis mű­vet a zenekar és a kar­mester kitűnő színvonalon szólaltatta meg. Minden dallamvonalat mesterien megrajzolták, s minden bukfences, magyaros rit­must szellemes élettel te­lítettek. Mégis, a hangverseny fénypontja Schumann A- moll zongoraversenye volt. Ezt a megunhatatlan re­mekművet Stíuhmann a zongoraművész . felesegének írta, s abba szerető szívé­nek minden érzését bele­írta. így lett ez a mű a zeneirodalom egyik leg­szebb szerelmi vallomásá­vá. Telitalálat volt a ne­héz zongoraszólamot a szí­nes fantáziájú olasz zon­goraművészre, Guido Sil- verire bízni, aki őszinte hangon, nagy belső átélés­sel tárta fel a mű sok-sok szépségét, érzésgazdagságát, felkorbácsolt szenvedéllyel zengő hangulatait Kár, hogy néhány gondolat meg­fogalmazása kissé kemény­re, a mű koncepciójának ellentmondóan kiabálósra sikerült. Sajnáljuk azt is. hogy a lelkesen ünneplő közönség következetes un­szolására sem adott a mű­vész ráadást. A finoman kisérő zenekar és a min­denre gondosan ügyelő karmester ebben a műben is remekelt. A pompásan sikerült hangverseny befejező szá­ma Schubert III. szomfó­niája volt. (És sajnáljuk, hogy ez volt, s nem in­kább egyik nagyon idekí­vánkozó Brahms szimfó­nia. Ez a Schubert szimfó­nia, mint a többi fiatal­kori, tele van Mozartos, a menüett Haydnes idézetek­kel, elgondolásokkal. — Ezért a Shcumann mű csúcspontja után túlzott kontrasztként hatott Schu- bertnek ez a tanulmány- szimfóniája. A hangver­senyműsorok összeálltóinak illene ilyesmivel is szá­molni). A zenakar és fő­ként B o r b ély Gyula, a biztoskezű és ízlésű kar­mester igyekezett mindent megtenni a siker érdeké­ben, mindnyájunk élmé­nyéért. Kár. hogy a sze­rény mű korlátozta őket ebben. Mindent egybevetve, — szép, kellemes este volt. Hiszem, hogy mindazok, akik eljöttek, jól érezték magukat és sok nemesen széppel gazdagodtak. De jó volna, ha még sokkal töb­ben eljönnének ezekre az emberszépítő hangverse­nyekre. K. A. tag volt-e vagy sem, de a KISZ-bái éjszakáján tör­tént.' A KISZ-t érte szé­gyen. — A két fa helyett ül­tettünk sokkal többet — mondta Jenei Lajos. Tu­lajdonképpen már ekkor elhatározták a fásítást. Be­széltek róla a fiúk, rend­ben van, a becsületet hely­re kell tenni. Most pedig a csugari fiatalok között a szombat^vasárnapi fásítás­ról esik a legtöbb szó. — Igen, mert azóta történt még valami. Ott keedődik, hogy ér­dekesen működik a Petőfi Tsz KISZ szervezete. A fiatalok fele a városban, fele a tanyán lakik. így osztják meg rendezvényei­ket is. Az egyik gyűlést a városi székházban tartják, a másikat kinn a major­ban. — Vagy a tanyasiak mennek be, — vagy a városiak jönnek ki. Akár­hol is van, mindig érde­kes. Az agrárkörön ismer­ték meg például igazán, milyen is a szövetkezetük. Feldolgozták grafikonon mennyi gépük van, miből mije van a Petőfinek. Két kislány, Bajzák Mária és Bihari Margit a Ki miV tud a meaőgazda^ágról ? megyei döntőjében képvi­selte a szövetkezetei. Azt is megcsinálták egy­szer Kiss Antalék, hogy telik a szövetkezetben a fiatalok egy napja. Az if­júsági klub ki mit gyűjt köre kiállításra készül. Je­nei Lajosnak kétezer gyu- facimkéje van. Ticc Ist­vánnak 120 naptára. Biha­ri Margit szalvétát. Simái Rózsa képeslapokat gyűjt. Bíró Sándor hímez. Máskor veteránokat hív­nak meg, zászlót avatnak, patronálják a csiderbere- ki iskola úttörőit, szóval mozgalmas áz élet. Még a kívülállók is velük tarta­nak. Szabó Lajos a ktsz- ben dolgozik, de itt KISZ- tag. Sólyom István Szolno­kon ipari tanuló, de ide jár haza. Azt mondja Sza­bó Sándor: — összetart nálunk a fiatalság. O nemrég szerelt le a honvédségtől. Ha szabad­ságot kapott, mindig bené­zett a KISZ szervezetbe. Különben a bevonulókat mindig regruta-bálon bú­csúztatják a kiszesek. A városba meghívják Vitray Tamást, Dobos Attilát, má­sokat, s oda bérletet kap­nak a legjobb KISZ-tagok. Az idősebbek is azt mondják, még ők is szíve­sen bejárnak a KISZ-be. S a fiatalok nemcsak jól dolgoznak, pénzük is van. Ezerhatszáz forintjuk. Ab­ból már sok mindent lehet .kezdeni. Elmenni közös ki­rándulásra, megjutalmazni a legjobb fiatalokat, va­csorát rendezni. — Ok is ilyesmikre szánták. Aztán jött az akció. Tranzisztoros rádiókat a vietnamiaknak. Ezerhatszáz forint szép pénz. s oda is adták volna minden további nélkül. De, adhatnak ők többet is. — Szervezzük meg nagy­ban a fásítást. Tetszett az ötlet. Két napig, szombaton és vasár­nap összejönnek a fiata­lok. Fásítják a majort, a bejárást, ahová csak fa kell. A fásításért pénz tár. A pénzt odateszik a töb­bihez. S azon Vesznek tran­zisztoros rádiót. Nagy a készülődés. Most mindenki a fásításról beszél Csug.a- ron. Gyertek Vietnamért fásítani — mondogatna Je­nei Lajos. És könnyű dol­ga van. Csugarhoz eev- szerre közel lett Vietnam. Eddig is sokat hallottak, tv-ben láttak a harcoló vietnami fiatalokról. Az olyan távolinak tűnt. Most, hogy ők is tehetnek vala­mit értük, mindjárt köze­lebb esik hozzájuk. És er­re az akcióra Rácz elvtárs, az elnök sem mondja: nem engedélyezem. B. I*

Next

/
Thumbnails
Contents