Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-14 / 37. szám

1968. február 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A KÉPERNYŐJE ELŐTT Nyaralók Gorkij sok szempontból ma is megszívlelendő ta­nulságokat hordozó drámá­ja; hiszen a századelő orosz nyárspolgárainak színpadi kritikájában félreérthetet­lenül szólal meg a min­denkori nyárspolgárság bí­rálata is. Enni, inni... pihenni, esetleg egy kicsit nyava­lyogni — hangoztatja e kispolgári magatartás szó­szólója — a részeges és féltékeny Szuszlov. Gorkij alacsony sorból való értel­miségi nyaralói tehát nem egyszerűen csak kiruccan­tak egy kis pihenésre, erő­gyűjtésre, nekik életformá­juk a nyaralás. Kívül és belül egyaránt erre ren­dezkedtek be. A polgári jólét polcaira kerülve a társadalmi tétlenség nem éppen rokonszenves és hasznos útját választottak. A nép tömegével — ahon­nan jöttek — már rég meg­szakadt a kapcsolatuk — a gyökerek már régen nem tartanak. Elbújtak az élet elől. ..olcsó boldogságot akarva mind”. Ez a bol­dogság azonban korántsem felhőtlen. A nyaralói idill hangulatát apró konfliktu­sok zavarják, illegálisan kavargó érzelmek tarkít­ják. Míg végül a dráma ha­talmas akkordokban rob­ban ki: a iólét kispolgári filozófiája és a társadalo­mért felelősséget érző ér­telmiségi élet-programja ki­mondottan is összecsapnak. Enni, inni... pihenni? Nem. „Minél messzebb a naplopóktól. Élni akarok! Élni fogok... és tenni vala­mit... ellenetekre is.” Var­vara szavai ezek. aki hátat fordít családjának, s a tét­lenség szigetéről a cselek­vés tengerére száll. Babocs- kin rendezése főként a nagy összecsapás pillana­taiban éri el a kívánt hő­fokot.1 A megelőző részek drámai izgalmát, a feszült­ség fokozását közbevágott képek, felvillanó jelenetek, vagy félbeszakadt párbe­szédek nyugtalanító ritmu­sú módján kívánta elérni. Nem sok sikerrel. Míg a gorkiji-indulatok ábrázolá­sában jeleskedett, addig a csehovi-atmoszféra árnyal­tabb festésében, a részletek finomabb értelmezésére ke­vesebb energiát fordított. A színészi játék is ebbe a rendezői koordináta- rendszerbe illeszkedik — nagy pillanatok elnagyolt, esetenként túlharsány moz­zanatokkal keveredtek. Bisztrickája vérbő. kikapós Julija Filippovnája az egyik legegyenletesebb tel­jesítmény volt a népes sze­replő. illetve nyaraló gár­dában. A Gorkij-dráma filmvál­tozata aligha több filmre rögzített, külső felvételek­kel tarkított korrekt szín­házi előadásnál. A televí­ziós premier tehát elma­radt. (Ezúttal a szinkron is halványabb volt a szo­kottnál.) A Vietnamról szó­ló kubai film ugyanakkor igazi bemutató hangulatot hozott. Erre utalt Bokor Péter eligazító bevezetője is­Hanoi, kedd, 13-ika miután már Lipcsében dí­jat nyert, a közelmúltban a Tours-i fesztiválon. — ahol Kósa Ferenc öngyil­kossága a kritika díját kapta — döntő többséggel került élre egy három rész­ből álló dokumentumfilm­sorozat első tagjaként ná­lunk is bemutatkozott. A valóság igézetén túl a film kétségtelen sikere művé­szi értékeiben rejlik. Me­rész asszociációi a bevezető képsorban: drámai kont­rasztjai — hangban, fény­ben — sűrítő technikája, balladás kihagyásai jól tük­rözték s nemcsak tanúsítot­ták a vietnami nép életét és drámáját. Gyűlöletből ener­giát — tért vissza többször és szinte refrénszerűen a felirat, de a „kiáltást” a képek nyelvén fogalmazták meg a dokumentumfilm al­kotói. Egv másik hazai ri­port is Vietnammal volt kapcsolatos: nálunk tanuló vietnami lányok és fiúk beszélgettek az ügyes és talpraesett riporterrel, Hor­váth Jánossal. A közvetlen és lírai hangulatú beszélge­tésben nyelvünkre fogé­kony, érzékeny lelkivilágé, rokonszenves fiatalokkal ismerkedhettünk meg. Jól­esett hallani a magyar nép­dalt éneklő leányt, s a magyarul verselő fiút. Röviden Grenoble, a Téli Olim­piai Játékok ideiére a vi­lág sportfővárosává vált Stendhal szülővárosában parádés sportversengés fo­lyik. A televízió hazai stábja — Regős Sándorral az élen — frissen és öt­letesen tájékoztatja a né­zőket a jelentősebb esemé­nyekről. Egy-két technikai hibán kívül információink zavartalanok. Ez a szolgá­lat azért is jó. mert eleve válogat — s a nézőnek^ is lehetővé teszi a válogatást. Olvkor azonban egy-két ri­portot is szívesen látnánk, magáról a városról. Hiszen Grenoble ünnepel — kiállí­tások. megnyitók, színházi előadások szerepelnek prog­ramiában. Stendhal egyik regénvéből készült operát, sporttémájú balettet mu­tatnak be Bejárt betanítá­sában stb. A sport parádé­ja közben a szellem pará­déjából is csippenthetné­nek. vagy kérhetnének a szerkesztők. A második kaland után világossá vált: az Orion­űrhajó kapitánya nem más mint a kozmosz ..Angyala”. Munkaruhájában is; hátha még űrfrakkot öltene. En­nek ellenére angyali dol­gokat művel — de fele iz­galommal, mint földi kol­légája. Jóval több izgalommal járt, de csaknem ugyan­annyi ostobasággal a Gyil­kosság gyorsírásban. Már a kezdet is hátborzongatóan — ócska volt; egy kéz. amelyik remegve benyúlik a képbe... A Halló vendégeskedése a farsang jegyében történt. Az egybevágott, különböző időben készült részletek nem oldódtak fel harmo­nikus egészben. A farsangi kavargásban mintha nem lett volna minden a he­lyén. A Brecht-évforduló kap­csán színesebb és bővebb megemlékezést is szívesen láttunk volna. A Kapcsol­juk divatbemutatóján vi­szont az árakra is kíván­csiak lettünk volna! V. M. Pályázati hirdetményi A Szolnok megyei Tüdő­beteggyógyintézet (Szolnok, Vöröscsillag u. 4.) pályázatot hirdet egy műtőssegédi állásra Szak- képesítéssel vagy kórházi gyakorlattal rendel­kezők jelentkezzenek. Az állás 1968. február 16- ával betölthető. Tizenkétezer holdas nagy tsz alakult Besenyszőgön Palotás a példa Nagyhatárú termelőszö­vetkezeti gazdaság alakult január végén Besenyszö- gön. E pillanatban még 12 ezer holdat birtokol a Kossuth Tsz, de kilátásuk van még újabb 800 hold legelőre. Így az abádsza- lóki Lenin Termelőszövet­kezet után Szolnok me­gyében a besenyszögieké következik a nagy szövet­keztek sorában. Tavaly még négy közös gazdaság működött a besenyszögi határban: a Lenin, a Dó­zsa Népe, a Rákóczi és a Szőke Tisza. Már tavaly egyre többet foglalkoztak az egyesülés­sel a besenyszögi szövet­kezetekben. Sokan mellette szóltak, sokan ellene. — Az új szövetkezeti törvény kimondja: csak titkos szavazással, s akkor egyesülhet a tsz, ha a tagok kétharmada mellette van. Az előkészí­tő bizottság megalakult Besenyszőgön, elnökévé Po- povics Antal tsz-elnököt választották. E bizottság irányításával megtörténtek januárban a titkos szava­zások. A Lenin és a Dózsa Né­pe Tsz-ben szinte egyönte­tű volt az igen. A Rákóczi és a Szőke Tisza Tsz-ben nem sokon múlott a két­harmados többség. De ez az igazságos, ez a demok­Alig vártam, hogy vége legyen a vacsorának, ak­kor talán több ideje ma­rad a társalgásra. Rosszul számítottam. A nyugodt negyedóra egész este nem jött el. Alkalmazkodtam. Két tánc közötti szünetben (sokat táncolt az est folya­mán) vagy két intézkedés között beszélgettünk. — Előzőleg Szelevényen dolgoztam. A férjem... — Igen, ő elmondta. Bu­dapesten éltek, ön kórház­ban kapott állást, ő pedig egy vasas üzem termelési osztályvezetője volt. Elha­tározták, hogy ön megpró­bálja a vidéki körzeti or­vosi életet. Hátha jobb lesz. így kerültek Szele- vényre. Nem bánta meg? — Nem. Igen. Az utóbbi igen annak szólt, aki táncra kérte. Az emberek jókedvűek voltak. Cserkén így van ez min­dig. Ha valamilyen rendez­vény van, mindenki hoz egy demizson bort. A mai esten meg fontos eseményt kellett megünnepelni. A A község jól sikerült in­gyenes véradását. A vér­adók finom birkapaprikást meg egy üveg sört kaptak. A többi itókáról kiki maga gondoskodott. Elég becsü­letesen. — Tudja Szelevényről azért jöttünk el... — Hogy a férjének ne kelljen olyan messziről be­járni a Kunszentmártoni Gépjavító Állomásra, ahol főmérnök. Ezt is elmesélte ő. Megkérem, a községi Vöröskereszt munkájáról beszéljen. — Több mint háromszáz tagja van a cserkeszöllői községi Vöröskereszt alap- szervezetnek. Nagyon ren­des, lelkiismeretes és szor- onlmas kollektíva. Szeretem őket. A vezetőségnél öröm enyiltt dolgozni. Megmon­dom őszintén, ha nem ilye­nek lennének, nem csinál­nám. — Úgy hallottam, sok időt és energiát fordít az alapszervezet segítésére, iránvftására. — Igen. Ez az igen megint a tán­cosának szólt. Nem szíve­sen beszél erről a külön ratikus. Mert végül is az össztagság nagy része igent mondott. Január végén összehívták az egyesülő közgyűlést. Az új szövetke­zet több mint hatszáz tag­ja megválasztotta — ugyancsak titkos szavazás­sal — Horváth János ag­rármérnököt elnöknek, Da- nyi Mátét elnökhelyettes­nek, Popovics Antal agrár­mérnököt termelésvezető­nek. S megválasztották a huszonhárom tagú vezető­séget. Az új vezetőknek meg­vannak az elképzeléseik. A legelső: megállapodtak az alföldi kőolajfúró válla­lat geodéziai csoportjával. Azok vállalták, március 31-re szállítják a belvíz- rendezés teljes tervdoku­mentációját. Még ebben az évben másfél millió forint­ból legalább négyezer hol­dat mentesítenek a belvíz­től. A további területet a következő három évben építik ki, előreláthatóan hat millió forintból. Eh­hez nagyarányú állami támogatást is kapnak. Már csak ez döntő fordu­latot hozhat a besenyszögi szövetkezeti gazdálkodás­ban. Részben igaz a köz­mondás: rossz föld nincs, csak rossz gazda. Legalább­is az igaz, rosszabb földön leterhelésről. Nem ez a lényeg — mondta — vala­kinek. Az a fontos, hogy látja fáradozásának értel­mét. Pedig nagy a körzete. Nagyon gyakran harminc kilométert is motorozik vagy autózik (attól függ milyen az út) naponta a tanyák között. Reggel nyolctól este nyolcig. Akkor jön a Vöröskereszt. De ar­ra is marad ideje, hogy az elsős kisfiával és a har­madikos kislányával is fog­lalkozzon. Tudják ezt a községben is. Nagyon sze­retik dr. Jekkel Magdát. — Itt vagyok újra. Hol is hagytuk abba? — Mondja, megtérül az a plusz energia, amit a Vöröskeresztre áldoz? — Természetesen. Min­den vöröskeresztes tag egy- egy új karja az orvosnak. Segítőim az egészségügyi felvilágosító, nevelő mun­kában, a tisztasági mozga­Leány az Az üzemi konyhán elfo­gyasztott ebéd után — mel­lesleg megjegyzem, a la carte étkezés is van — az egyik művezetővel beszél­gettünk. január elsejével új gyártmány megy a fu­tószalagon. Azóta annyi a gondja, baja — mondta —. hogy a reggelit és a tíz­órait szinte érintetlenül vi­szi haza. Pedig csak rá kell nézni, nagyon szeretheti a hasát. — Azután itt van a sok új munkás — mondta. — Velük is nagyon sok a ve- sződség. Egy csomó fiatal lányt is kaptam. Aki ott jön. a kék kendős. az is új. Az oszlop mellett az a hosszú hajú is. Mellette egy régi. Odább megint egy új ember, ott ni, az a színes kendős. igen az a kreolbőrű szép kislány--­— Az a színes kendős? Ejnye de ismerős az arca. Hol is láttam? Várjon csak. Megvan! Igen, délben az üzemi is lehet jobban gazdálkod­ni. Erre vall az új tsz ve­zetőinek másik elgondolá­sa. Még ebben az eszten­dőben duplájára növelik a lucerna területet. S már jövőre forrólevegős lucer­naszárító üzemet vásárol­nak. Egyenként ezt külön egy szövetkezet se tudta volna megcsinálni. Ugyan­csak új dolog Besenyszö- gön: szeretnének bekapcso­lódni a vetőmagtermesz­tésbe. S mé'i nagyon sok olyan terv foglalkoztatja az új tsz vezetőit és tagjait, ame­lyek csak azáltal kerülhet­tek napirendre, hogy egye­sültek a kis szövetkezetek, kiegyenlítődtek a közgazdasági adottságok A tagokra például nagyon megnyugtatóan hatott csak az, hogy ezentúl egysége­sebb minőségű háztáji föl­det kap minden szövetke­zeti tag a faluban. Moz­galmas napokat élnek most a besenyszögiek. S egyre többször elhangzik Palotás neve. A Palotási Állami Gazdaság ugyanezen a föl­dön gazdálkodik, sokkal jobban. Most az egyesüléssel kö­zelebb került hozzájuk a palotási szomszéd. Példa lett, követendő, s most már követhető út is. B. L. lomnak, s a legfontosabb, ingyenes véradás megszer­vezésében. — Nagyon szép ered­ményt értek el. A tavalyi ötvenkettő helyett százti- zenketten jelentkeztek vér­adásra. Volt, aki megkér­dezte a doktornőtől, hogy ad-e vért? I — Igen. Ilyen is volt. De más is. A tehenészek azt mondták, hogy ők véradás után nem tudnak fejni. — Nem? — kérdeztem. Ide figyeljenek, ha én nő lé­temre utána harminc kilo­métert lemotorozok, mert a betegeimet nem hagyhatom ellátatlanul, akkor maguk férfi létükre szégyelljék magukat, ha nem tudnak megfejni. — S az eredmény? — Kétszáztizenkét jelent­kező közül kétszáztizenegy vért adott. étlappal étkezdében az asztalomhoz ült — Legyen szíves... — nyúlt az étlapért. Átnyújtottam, összerán­colt homlokkal hosszasan böngészte, azután a pin­cérhez fordult — Tóni bácsi még min­dent lehet kapni? — kér­dezte. — Kedvesem, a levesek közül már csak húslevest tudok hozni. Van ezenkí­vül babfőzelék feltéttel, tú­róscsusza és sertésflekken burgonyával. — Akkor húslevest ké­rek és utána sertésflekkent — mondta. — Igen, ő volt az. most már biztosan tudom. — Ö? — A művezető na­gyot nézett — Az nem le­het. Méghogy az étlapot— — Miért? — Éppen az előbb akar­tam mondani, hogv az a szép kreolbőrű kislány ci­gány és mii ven szomorú, teljesen analfabéta... — bj — i Opera-est a színházban Az Országos Filharmónia hétfői bérleti hangverse­nyén Gluck „Orpheus és Eurydike” című operájának oratóriumszerű előadása hangzott el. Willibald Gluck (1714— 17S7) az operának nagyje­lentőségű reformátora. A túldíszített. állandóan ün­nepélyes hangvételű barokk opera típus helyére olyan dalművet állított, melyben a zene, feladva minden ön- célúságot, az esemény, a dráma kifejezése, annak színes hordozója. Ahogyan Gluck az opera előszavában írja: a klasszicizmust lelke­sítő ókori szépségideálok mintájára „csendes nagy- ság”-gal, „szép egyszerűség­gel” legyen a dráma ré­szese. Az Orpheus, Gluck első reform-operája, a klasszi­cista operakultusznak nagy­szerű indítása. Az ismert történetet, a síron túl is élő igaz szerelem himnu­szát, a görög mitológiából (Ovidius: „Metamorpho­sis”-aiból) merítette. A cse­lekmény Eurydiké sírjától az alvilágba vezeti Or- pheust. Erosnak, a szerelem mindenható görög istené­nek segítségével végül is győz a szerelem, s Orpheus és Eurydiké boldogan visz- szatérnek a földre. Az opera hangverseny- szerű. előadása jól sikerült. Erdélyi Miklós karnagy biz­tos kézzel, minden fonto­sat kihangstVyozva, a glucki elgondolást pontosan és hí­ven követve rajzolta meg nagy együttesével az egy­szerűségében i$ nagyon szép zenét. Különösen a nagy drámai csúcspontok maradéktalan hangsúlyozá­sa jelentett pompás él­ményt. Az est másik nagyszerű ' élménye Komlóssy Erzsébet, Orpheus megszemélyesítője, kitűnően átélt, színesen ér­zelemgazdag, őszinte drá- maiságú nagy muzikalitású közreműködése volt. Andor Éva Eurydikeként és Han- kiss Ilona Erősként szintén jól oldotta meg a zeneileg nagyon igényes feladatát. Az operában fontos sze­repet betöltő kórust (a pász. torok, fúriák, nimfák, dé­monok hangját megszemé­lyesítve) a KISZ Központi Művészegyüttes kitűnő Egyetemi Énekkara képvi­selte, Tóth Béla karigazga­tó szakavatott vezetésével. A mű drámai súlypontjait, változó hangulatait mara­déktalanul, szinte a hiva­tásos kórusok színvonalán tolmácsolta az üde hangú, szép hangzású kórus. A Postás Szimfónikus Ze­nekar, a kitűnő muzsikus, Bodonyi István koncert­mesterrel az élen, kiegyen­lített hangzáskultúrával. el­fogadható színvonalon adta elő a zenekari szempontból is igényes művet. Odaadás­sal követte a biztos kézzel vezető Erdélyi Miklóst. Szépséghiba volt a jól sikerült esten, hogy az énekkar alaposan elkésett. A türelmesen várakozó kö­zönség számára nem elég indok a köd, mint objektív nehézség. Ha ez a kitűnő kórus ilyen szép feladatok­ra vállalkozik és minden­képpen jó, hogy ezt teszi, akkor biztosítani kell a pontos megjelenést. Sajnos a késés miatt elmaradt az akusztikai próba, így az első részben a kórust alig hallottuk. K. A. IPARI TANULÓKAT szerződtetünk 1968'1969- es tanévben ács. bá­dogos. burkoló, festő, villanyszerelő, víz-gáz- szerelő és kőműves szakmában. Kőműves szakmában szállást és étkezést biztosítunk. — Jelentkezés — előjegy­zés: „Április 4”. Ma- aasépítő és Szerelőinari Ktsz Bp. VIII. kér. Auróra u. 23. Jnierjű tánc közben — bognár —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents