Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-13 / 36. szám
1968. február 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A „tiszteletes úr" Modern-e a modern lakás? — Hogyan mondta? A Sándor tiszteletes úr? Na, nem, ez még viccnek is erős. A társaságban, ahol Győri Sándorról is szó esett, valaki azt mondta: — Oh, a tiszteletes úr? — Nem tudtam, mi rejlik e megjegyzés mögött. Jól ismertem őt és teljesen komoiy- ra véve a lapot a védelmére keltem. Mondtam, hogy, régi ismerősöm, meg azt, hogy én mindig jó kommunistának, nyílt, szókimondó embernek tartottam. Nem kenetteljes, néni szokott prédikálni, miért mondják akkor, hogy tiszteletes úr? — Rászolgált — mondta akivel vitáztam. — Egyébként a Tisza Cipőgyárban a szemébe is mondják. Persze csak a legjobb barátai merik így szólítani. Furdalt a kíváncsiság és az első adandó alkalommal a végére iártam a dolognak. Győri Sándor a lakatos műhely sarkában levő üvegkalitkóban, a művezetői irodában ült. Lakatos művezető. Magas, jólmegtermett alakja az íróasztal fölé hajolt. Hosz- szú ideig a gyári NB I-es kézilabda csapat taeja volt. Teljesen rövid hajában sok az ősz szál. Amint hellyel kínált a parányi irodában a tár«vra tértem. — Mondja, mivel szolgált rá. hoov tiszteletes úrnak szólítsák? — Tudja, milyenek a haverok. Mindenből viccet csinálnak. a társadalmi temetések miatt-.. Persze erre nem gondoltam. Hét vagy nyolc éve ő búcsúztatja mindazokat, akik örökre eltávoztak a gyári kollektívából. — Most már értem. Gpőri elvtárs, hogyan kezdte. hogyan csöppent bijle...? — Nem tudom. emlék- snk-e arra, amikor Tiszá- p.'ispökiben az a tragikus szerencsétlenség történt. A kislány, akit a vőlegénye revolverével véletlenül agyonlőtt a kisöccse. a mi dolgozónk volt. A párttit- kárral együtt mentünk a temetésre. Ülünk az autóban, egyszercsak megszólal: — Te Sanyi, még három óra van a temetésig. Nyugodtan felkészülhetsz addig, mert te fogod búcsúztatni. így kezdődött. — Azután? — Huszonötször, harmincszor? Nem tudom már hányadszor álltam összeszorult torokkal volt barátaim, munkatársaim koporsója fölött. Egy kedves, jó baráttól rövid időre is rossz megválni. Hát még--- Eh, szomorú az, amit én csinálok, de valakinek csinálni kell. Itt volt ez az Aurél bácsi is... — Aurél bácsi? Mi volt vele? — Szegénv, néhány éve hagyott itt bennünket. Több mint tíz évig dolgozott a gyárban, jobban mondva a gyáron kívül, mert a munkásszállások, s az ágyneműk tisztaságáért felelt. Amikor meghalt, akkor derült ki. hogy személyi igazolványa sem volt. Több mint tíz évig igazolvány nélkül... Ped'g a rendőrség körzeiti megbízottiával nap mint nap találkozott. Mindenki úgv, tudta, hogy csak egy fia van. áld Karcagon él és aki rendszeresen meglátogatta. — Nem így volt? — Képzelje, a gyászszertartás már megkezdődött, amikor begördült egy gépkocsi. A szó a torkomon akadt, mert aki kilépett belőle, szakasztott Aurél volt. A második fiú... — villant az agyamba. Kicsit megzavart az eseménv, de folytattam tovább. Nemsokára még két gépkocsi érkezett és még négy gyermek iött a temetésre. Nagyon furcsán éreztem magamat. Valóságos rejtély, h'szen a ió öreg életében egy szót sem szólt a többi gyerekéről, soha nem mozdult ki Martfűről, s ők soha nem látogatták apjukat. — Visszatérve a beszél getésvnk elejére. haragszik, ha a barátai néha azt mondják, hogy „tiszteletes úr”? — Az ilyesmivel nem szabad viccelni. Az elmúlásról beszélni is nagyon nehéz, úgy. hogy szemé- lves érzéseket ne érintsünk, hogy lapnangó fájdalmakat ne bolygassunk. Szeretném, ha nem mondanák-•• — bognár — A Magyar Urbanisztikai Társaság legutóbbi klubvitáján sok szó esett arról, hogy bár az új otthonok többsége mindennemű közművel ellátott, mégis azokkal csak> a jelenlegi meny- nyiségi igényeket tudjuk részletekben kielégíteni, s hogy a kisméretű új lakások tulajdonképpen új lakásigénylőket szülnek. Vegyünk egy példát Szolnokról. Felépítettünk egy 44 lakásos házat, amelyben 22 egyszobás, 22 másfélszobás. Az egyszobásokba is mindegyikbe fiatal házasok költöztek. Megszületik az első gyerek, már kicsi az új lakás. Igényelnek nagyobbat. — Csakhogy Szolnokon még mindig sokan vannak nagycsaládosok, akik lakásra várnak, vannak szanáltak, akiknek régi házuk helyett hasonló nagyságú lakást kell adnia a tanácsnak és zömében a legnagyobb lakás, amit éoít'mk, kétszobás. Marad tehát a választás: ha netán sikerül. lakásukat nagyobbra cserélni, jöhet az újabb Eredményes „ ” Egy hétköznap este Jászíadányban (Tudósítónktól.) Délután 4 óra körül értünk a községbe. A művelődési otthon előcsarnokában sokan várakoztak, mint kiderült: tüdőszűrés van a faluban. Gallad Márta, a kultúrotthon igazgatója meg is jegyezte mindjárt. hogy egyébként sem bővelkednek helyiségekben. A terem sok mindenre kellene. Az ifjúsági klub színes, változatos programú. A honismereti szakkörrel karöltve a helyi munkás- mozgalmi hagyományokat dolgozzák fel 1918 novemberéig. Az idén is benevezték a kiváló ifjúsági klub mozgalomba. Alig va« vége a tödő- szűrésnek, szállingóznak már az énekkar tagjai. Mi pedig tervünknek megfelelően elmegyünk a Petőfi Tsz népművelési ügyvezetőjéhez. A lakásán megtudjuk. hogy kinn van a baromfifarmon. Gondoltuk, megnézzük, mit csinál este egy népművelési ügyvezető a tanyán. A farm megközelítése kicsit körülményes, bár az egyik jászladányi kislány készségesen elvezet bennünket a temetőig. Innen foronyiránt a gyepen meg a szántáson. Fényt csak egy helyen látni — az egyik ablakból de. : ajtót sehol. A szokatlan köreire — megpróbáltuk a sarat leverni a lábunkról — kinyitják benn az ablakot. önkéntelenül kérdezték a bentiek; ,.Hát maguk hogy kerültek ilyenkor ide?” Mondtuk, hogv nehezen. meg azt is, hogy az ügyvezetőt keressük. Azután már azon csodálkoznak hogy oda is találtunk. Itt van a tsz oárttitkára is, meg a baromfifarm dolgozói. De mi még mindig kinn vagyunk. Azt tanácsolják, ne kerüljünk olyan nagyot, ha már ezen az oldalon jöttünk, ugorjunk csak be az ablakon. Nagyon barátságos. meleg helyre ugrottunk be. s kiderült, hogy épp egy alakuló szocialista brigádba. Az ügyvezető és a párttit- kár közösen ismertették a szocialista brigádmozgalom követeim én veit és megbeszélték a vállalatokat. Mikor visszatértünk az ügyvezetővel a művelődési otthonba. már teltház volt az előcsarnokban, az immár országosan ismert jászladányi kórus próbált. A sok ismerősarc mellett szép számmal láttam újakat is. — Igen. sok úi taggal sikerült erősíteni, frissíteni a kórust — mondta el a próba szünetében Kalmár István karnagy, aki ..civilben’’ tanár és népművelési ügyvezető a másik tsz- ben. — Éppen ezért, meg mivel előbbre hozták a minősítő versenyt, erős ütemben kell a próbákkal is haladnunk — mondta. Mikor ellövünk Jászla- dányból, este 9 óra körül, még halljuk az utcán az énekkar puháiét. Horváth Attila gyerek, ha nem sikerül, a fiatalok megelégednek az egykével. Az egyéb nagyszerű intézkedések mellett a lakásnagyságra is kellene gondolnunk, amikor arról beszélünk, növelni kellene hazánkban a születések számát. És ez csak a gyerekgond. Hova fektessem a papát ? Sok szó esik arról is, hogy a fiatalok gondoskodjanak magatehetetlen idős szüléikről. Ez természetes is, ennek így kell lenni. Csakhogy a minap azt kérdezte tőlem egy huszonegynéhány éves fiatalasszony: mit tegyek, — egyszobás lakásunkba hová fektessem az apámat, hiszen mi hárman a gyerekkel már így is alig férünk? Nagyobb lakásnál ez nem lenne gond. Es emberi szempontból sem a megoldás egyedüli útia az öregek szociális otthonba való elhelyezése. Azt is megkérdezhetnénk: mitől modern egy rrjai lakás? Attól, hogy a ház falát kívülről színesre festik, hogy belül már gázfűtés van, hideg-melegvíz? Nem. Ez nem modernség. A lakás akkor modern, ha megfelel a mai ember élet- feltételeinek. A mi lakásaink ezeket a feltételeket még nem elégítik ki. helyesebben a nagyobbak csak kismértékben elégítik ki azt. A mai kor embere műveltebb, mint a régiek voltak és gyermekeink még műveltebbek lesznek, mint mi vagyunk. Vita a családban A munkaidőcsökkentés, a több szabadidő biztosítása, a háztartás gépesítése, a készételek előállítása, sok-sok egyéb révén mind azt segíti elő, hogy az emberek többet törődjenek maguk művelésével, a pihenéssel, a szórakozással. Többet olvassanak, tanuljanak. Ám vajon megtehe- ti-e ezt az a családapa, vagy családanya, aki élettársával, gyermekével vagy gyermekeivel egyetlen szobában lakik? Kielégíthe- tik-e a házasfelek megfelelően kulturális vagy ép- I pen biológiai igényeiket, amikor iskoláskorú gyermekükkel egy szobában élnek. Az állandó alkalmazkodás egyenlő a sok vitával. Nem a teljességgel, csupán néhány vonatkozásban próbáltam bizonyítani, életünknek egyik fontos tényezője a lakás nagysága. Egyébként néhány érdekes adat e témával kapcsolatban. Míg nálunk egy szobára átlagban mintegy két lakó jut, addig Csehszlovákiában 1.3, az NDK-ban 1.2, a Szovjetunióban 1.5. S hogyan építünk jelenleg? Megyénkben 1966-ban összesen 2377 lakás épült, ebben benne szerepelnek a kislakásépítés adatai is. melyek zömében kétszobásak. És ebből a több mint kétezer lakásból csupán 243 volt a háromszobás. Mozgatható Itöz-alak Ismét az urbanisztikai társaság vitájára hivatkozom, ahol az ország neves városépítészei felhívták a figyelmet arra: a tervezők ne az átmeneti megoldásokat keressék. Az épülő lakások többsége — állami és szövetkezeti lakásoké, a társasházaké — két és fél vagy ennél több szobás legyen, vagyis véglegesen lehessen rendezni egy-egy család gondját, igényét. — Ugyanakkor egyre sürgetőbb követelmény a lakásokon belül a helyiségek számának növelése. Ennek érdekében különböző építési módszereknek, tervezői megoldásoknak kell előtérbe kerülniük. Nyugati országokban már készülnek a mozgatható közfalak —, hogy csak egyet említsünk az új módszerek közül. Nekünk is ilyenfajta megoldásokhoz kellene nyúlnunk új lakásaink építésénél. Hazánkban jelenleg mintegy 400 ezer lakásigénylőt tartanak nyilván. Igényeik kielégítése sürgető Madat, amellett, hogv természetesen a lakáskérőknok js többet kell tenniük azért, hogy mielőbb otthonhoz jussanak. Anyagiakkal hozzájárulni az építkezéshez. Ám, hogy később ne ie- lentekzzenek új igénylőként; hogy valóban modemek, korszerűek legyenek lakásaink, azon gondolkodni és tenni a tervezők, az építők feladata. Varga Viktória PINTÉR ISTVÁN: 1! | Mégsem lett | király 23. Élliillllllllllíllll Sürgős a fiúunoka Ifj. Horthy Miklós és gróf nagykárolyi Károlyi Consuela házasságából csak két leányunoka születik. Az Ifj. Horthy 1929-ben lovaspó'ózás közben szerencsétlenül jár, leesik a lóról. amely megtapossa. Sokáig é'et-halál között lebeg. s bár életben nv>raá. sem háznsé’etre. sém összefüggő gondolkodásra rém képes többé. A7- apa — környezetének tanácsára — 1939- ben eltávolítja őt az országból. Brazíliába nevezi ki követnek. Rio de Janeiro-i utazását egyben arra is felhasználta, hogy a család vagyonának egy részét biztonságba helvezze. 1939. december 28-án Budapestről Triesztbe diplomáciai futár érkezik, akit a következő napokban még két megbízott követ, tömött, lepecsételt futárpoggyásszal. Triesztben váriák meg az állomáshelyére utazó Ifj. Horthy Miklóst, akinek hajója innen indul az akkori brazil fővárosba. A főméi tóságú családból származó úi követ néhány nap múlva átveszi a csomagokat és a Savoya nevű óceánjárón Dél-Amerikába indul. A diplomáciai bőröndökben sok ezer angol font, más valuta és aranyrúd rejtőzik. A kormányzó fia a három és fél millió pengőnvWüb értéket argentin és brazil bankokban helyezi el. A legidősebb gyermek, István, sehogyan sem akar megházasodni. Az apja minden reménysége pedig ebben a fiában van, aki 1904. december 9-én született polában. Magánúton ott. végzi el az elemi iskolát is. A háború esztendeiben, 1914—18-ig Bécsben és Badenben járja a középiskola négy alsó osztályát. Ania azt szeretné, ha az 6 hivatását követné. s Istvánt fel is veszik a fiumei haditengerészeti iskolába, de mielőtt tanulmányait megkezdhetné, bekövetkezik az összeomlás. Nem lehet belőle fiumei tengerésznövendék, s így gimnáziumban tanul tovább. A budapesti Toldy Ferenc Reálgimnáziumba jár négy esztendőt s ott is érettségizik. A gimnázium után a műegyetemre iratkozik be. S amikor megkapja a gépészmérnöki diplomát, apja két esztendőre egy vadászexpedícióval Afrikába küldi világot látni. Hazatérése után a csepeli gyárban a repülőgépmo- tor-osztály mérnöke, s miután itt is némi gyakorlatot szerez. a főméltóságú papa utasítására Detroithan, a Ford Műveknél a kísérleti tervezési osztályon dolgozik, hogv ezt is kitapasztalja. A nyári szabadsága alatt Horthy Istvánnak — hiszen nem a fizetéséből, hanem az apjától kapott bőséges zsebpénzből él — módja van rá. hogy autón bejárja az Egyesült Államokat. Huszonhat éves korában, miután lehetősége nyílt rá. hogy tapasztalatokat gyűjtsön, hazatér. 1930- at írunk, a nagv gazdasági válság, a munkanélkö’iség talán legsúlvasaHb esztendejét, de a kormányzó fiának term-sze'esen nincsenek elhelyezkedési gondjai. A MÁVAG az autóosztály helyettes vezetőjeként alkalmazza, gyorsan halad előre, s hamarosan már ő lesz a MÁVAG vezérigazgatója. A „kis Horthy”, ahogyan városszerte nevezik, külföldön főként aÄ tanulta meg. miként él az Egyesült Államok felső tízezrének aranyifjúsága. Mérnöki, sőt vezérigazgatói munkakörénél jobban érdeklik az éjszakai élet örömei. S mivel rangja és pénze is van, s ha elkezd mulatni, mindkettővel ”ajmi keveset törődik. kedvencévé válik a budapesti éjszakai életnek. A jó- vágású, fekete fiatalember egyaránt közkedvelt a táncosnők és a könnyebb vérű társaságbeli úrilányok körében, legfeljebb a főpincérek számára kellemetlen a megjelenése. Akármennyi pénze is van, a fiatal Horthv- nak ez sohasem elég, s gyakran marad adós a számla kiegyenlítésével. A főpincéreknek nem kell félniök. hogy elveszik a pénzük, biztosak lehetnek benne, hogy rövidesen megjelenik a kabinetirodából egy úr aki a f "méltóságú asszony meghúzásából megfele’ő borravalóval megtoldva rendezi a számlát. d” mindig hozzáteszik- a főméltóságú asszony meghagyta, hogy ez az utolsó eset. s ha még egyszer tűrik fia lerészegedését. annak súlyos következményei lesznek. Amikor a kormányzó fia legközelebb megjeleni megpróbálják alázatosan, dadogva fi- pvelmeztetni, de vesztükre Horthy István nemcsak a kabinetiroda uraira tesz nvomdafestéket nem tűrő ki Mentéseket, hanem saját fóméltóságú mamájára is olyanokat mond. hogv messze áthágta a kötelező fiúi tisztelet határait, hallgatni is veszélyes. A „kis Horthy” nemcsak saiát családjáról, szülei bizalmasairól, hanem az országló papa szövetségeseiről is ilyen hangnemben nyilatkozik. Annál inkább csodálja az angolokat, s az amerikaiakat. Amit ő Amerikából látott és kóstolt — flört, görlök, bárok, italok. mulatságok — örökre meghódították őt a nyugati életforma számára. A budai Várban egy-egy kiruccanás után nemcsak a kormányzó idősebb fiának számlái, hanem k\jelentései is riadalmat okoznak. Hiszen nem kétséges. ■ hogv Hitler tudomására iutnak — mindenütt vannak hitlerista besúgók, éo- pen a kormányzó fiának környezetében ne lennének? Nincs könnyű dolga a főmé1- tóságú házaspárnak, amikor hozzálátnak, hogy István fiukat megnősítsék. Nem lehet tovább várni a dinasztiaalapítással. Az országgyaranításban elért sikerek, az ezzel elért nimbusz soha vissza nem térő kedvező körülményeket teremtettek, a családi v ágvak teljesítéséhez. Itt van hát az alkalom, hogy Horthy Miklós fiát utódjává tehesse. s ha 6 masa elmulasztaná, s felesége nem engedi. A terv készen van. Pista megnősül. A gyerekkel nem várnak sürgős a fiúunoka. A meny addig szül, amíg fiú születik, S ha már megvan a fiú. akkor Horthy Istvánt kormányzóhelvettessé választatják. Az ő fiából, a kormányzó unokájából már király lehet. (Folytatjuk.) ^
