Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-11 / 35. szám
I 1968. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Rotterdami képeslap Rotterdam a világ legnagyobb kikötője, a Rajna torkolatában. Évi forgalma megközelíti a 150 millió tonnát, (összehasonlításul: 1966-ban New York kikötő- forgalma 94, Londoné 80, Marseille és Antwerpen valamivel több mint 60, Hamburg, Genova és Le Havre 30 és 40 millió között volt.) Előnye, hogy^az atlanti kikötők közül az árapály ingadozása viszonylag itt a legkisebb, 1.5 méter. A nem sokkal messzebb fekvő Antwerpené például 4 méter. Dokkjait úgy építik ki, hogy azokat a legnagyobb olajszállító hajók is felkereshessék. Jelenleg 150 ezer tonnás tankhajókat tud fogadni, de a torkolattal szemben, a nyílt tengeren most úgy képezik ki a kikötőt, hogy 250 ezer, sőt ennél nagyobb tonnatartalmú hajókat is fogadhassanak. Az olajhajók forgalmával függ össze a város rendkívül fejlett petro- kémiai ipara. A világ legnagyobb olajtársaságai hatalmas olajfinomítókat építettek itt. Rotterdamot a folyó két részre osztja. A két városrész közötti forgalmat korábban a hidak bonyolították le. Ezek azonban kevésnek bizonyultak, és — bizonyos mértékig — a hajózást is akadályozzák. A hidak tehermentesítése és később helyettesítése érdekében épülnek az alagutak a folyó alatt. A 4 pályás Maas-alagúton át például naponta 80 ezer autó mehet keresztül. Külön alagutak épülnek a gyalogosok, és a Hollandiára annyira jellemző kerékpárosok tízezrei számára. Az 1968-ban elkészülő Metró ugyancsak alagúttal köti össze a folyó két partját Rotterdam rengeteget szenvedett a hitleristák bombáitól. Úgyszólván alig maradt épülete. Néhány műemlékjellegű ház helyre- állításán kívül a város teljesen újjáépült a háború után, s ma egyike a világ legkorszerűbb városainak. Emlékeztetőül a náci terrorra, „1940. május — az elpusztított város’’ felirattal a képünkön látható szobrot emelték a város lakói. G. I. A kapitalista világ huszonöt legnagyobb vállalata a foglalkoztatott dolgozók száma szerint 1 JE4IS-P4VL SARTREt Az apartheid ■f'i. .--.y általa t neve Orszá g Szakma Dolgozók száma ^ t> ■ ..- J.aV •••.K-r'.ty..)’ (1000) L General Motors USA gépkocsi 745 2. ATT USA hírterjesztés 651 3. Ford USA gépkocsi 388 4. General Electric USA villamosság 350 5. Unilever Hollandia—Aglia élelmiszer— takarítószer 300 6. Siemens NSZK villamosság 257 7. Philips Hollandia villamosság 244 8. U. S. Steel USA vasipar 205 9. ITT USA vili., telefon 204 10. I. B. M. USA elektronika 198 11. Chrysler USA gépkocsi 183 12. Royal Dutch Hollandia olaj 174 13. ICI Anglia vegyi 172 14. Western Electric USA villamosság 168 15. 16. Standard Oil (N. J.) General Telephone USA olaj 149 and Electronics USA telefon-berendez. 140 17. AEG-Telefunken NSZK villamosság 138 18. Fiat Olaszország gépkocsi 135 19. Betlehem Steel USA vasipar 133 20. Hitachi. Japán villamosság 130 21. Boeing USA repülőgép 128 22. Volkswagenwerk NSZK gépkocsi 127 23. Westinghouse USA villamosság 125 24. RCA USA villamosság 124 25. BMC Anglia gépkocsi 120 A z Egyesült Nemzetek Szervezete 1968-at az emberi jogok nemzetközi évének nyilvánította. Húsz évvel ezelőtt, 1948. december 10-én fogadták el az Emberi Jogok Általános Nyilatkozatát. A Dél-afrikai Köztársaság fajgyűlölőinek az emberi jogok ellen elkövetett bűntetteit leplezte le a neves francia közéleti személyiség és író, Jean-Paul Sartre. A közelmúltban beszédet mondott annak az Egyesített Bizottságnak- az ülésén, amely a Dél-afrikai Köztársaság fajgyűlölő hatóságai által folytatott apartheid politika ellen hivatott harcolni. Itt közüljük Jean-Paul Sartre beszédének rövidített változatát. J elenleg Afrika testén fenyegető rákos daganat található, amely hamarosan még tovább terjedhet: ez az apartheid, amelyet a Dél-afrikai Köztársaság kormánya valósít meg. A „különvált fejlődésnek” nevezett ^gyakorlat valójában nem mást jelent, mint azt, hogy az európai származású hárommilliós lakosság képviselői olyan politikai rendszert valósítanak meg ahol rabságban (és ez a szó még nem is a legerősebb) tartanak 14 millió afrikai, ázsiai és kevert származású embert. Ennek a 14 millió személynek semmiféle politikai joga sincs. Nem választhatják be őket a parlamentbe, tilos szakszervezetekben egyesülniük. Számukra annyi feltétlenül betartandó szabályt írtak elő, hogy azokat gyakorlatilag lehetetlen teljesíteni. Ezért ezeket az embereket mindig a letartóztatás fenyegeti. A hivatalos kormánypropaganda arra irányul, hogy megakadályozza a nemzeti öntudat kialakulását az afrikaiaknál. Megfosztották őket az összes jogoktól. Nincsenek gazdasági jogaik sem. A Dél-afrikai Köztársaság afrikai lakosságának 75 százaléka olyan földeken lakik, amely majdnem teljesen alkalmatlan megművelésre. Ezek a földek az ország területének 12 százalékát foglalják el. Azok a települések, ahol az afrikaiak élnek, tulajdonképpen a nyomornegyedek és a koncen+rációs táborok kombinációi. A városokban ahol fehérek élnek, az afrikaiak csak személyazonossági igazolvánnyal mehetnek munkába. A munka befejezés után azonnal vissza kell térniök nyomornegyedeikbe. Megtagadják tőlük azt a jogot, hogy szakképesítést szerezzenek. Szakképesítést igénylő munkát csak fehéreknek juttatnak. Az afrikaiaknak marad a piszkos, esetleg néha a félképzettséget igénylő munka. ... Politikailag és gyakorlatilag az apartheid a rendőri terrorra támaszkodik. A városokban a rendőrség állandóan razziákat tart. A feketéket 180 napig a rendőrőrsökön tarthatják vádemelés nélkül, és megkínozhatják őket. Az esküdtek a döntést zárt ajtók mögött hozzák Gyakorlatilag az afrikai nem védheti meg magát. Állandóan gyanúsnak ítélik. Mi több, gyakran ítélethozatal nélkül börtönben tarthatják azzal az ürüggyel, hogy ily módon megmentik attól a kísértéstől, hogy ismét a politikai „káosz” útjára lépjen. JTz a gyakorlat az apartheid-elmélet alapvető tételéből indul ki, amely megengedhetetlennek tartja a faji integrációt és a fehérek más fajok feletti abszolút felsőbbrendűségét hirdeti. Az alsóbbrendű lények kategóriájába számítják mindazokat, akiket számukra előnyös ilyennek tartani. Nincs a világon még egy olyan ország, ahol az antiszemitizmus olyan torz formákat nyerne, mint a Dél-afrikai Köztársaságban. A dél-afrikai fehér telepeseknek nem tetszenek az angolok, — ezért angol-zsidóknak nevezik őket. A terror kiterjed a liberális beállítottságú fehérekre is. A Dél-afrikai Köztársaságban fennáll a „kommunizmus elnyomásának” hirhedt törvénye, amelynek értelmében bárkit letartóztathatnak. A „száznyolcvan nap” törvénye kiterjed a fehérekre is, ha tevékenységük a feketék védelmére irányul. Ezért félnek ők állandóan mind a „fekete veszedelemtől”, mind saját maguktól. A terror érvényesül az értelmiségiekkel szemben is. A külföldi kulturális források nagy többségét betiltották. A betiltott irodalom listáján rengeteg könyv található, (köztük természetesen Kari Marx művei). A Dél-afrikai Köztársaságban a fehérek fényűző, léha életet élnek, amely fokozatosan elnyeli őket. A szocioliógiai kutatások felhívták a figyelmet az iskolai oktatás rendkívül alacsony színvonalára. 71# ár a bevezetőben kl- jelentettem, hogy ez a rákos daganat még toaz emberi jogok nemzetközi éve vább terjedhet. Ez elsősorban azoknak a titkos és nyílt egyezményeknek és kapcsolatoknak a révén lehetséges, amelyek a Délafrikai Köztársaság fajgyűlölőit Portugáliához, valamint lan Smith törvénytelen rhodesiai rezsimjéhez kötik. Ezek az egyezmények sokkal inkább agressziósak, mint védelmi jellegűek. A Dél-afrikai Köztársaságban sok fehér nem titkolja, hogy az imperializmus eszméit az egész afrikai kontinensre ki szeretné terjeszteni. Mi több, az eszme, miszerint egy erős állam megvalósíthatja az apartheidet, a fasizmus kialakulásához vezet. Ez volt egyik forrása a nácizmus újjászületésének Európában és az Egyesült Államokban. Az országban bátorítják a fasiszta mozgalmat az ifjúság körében. Mégis, minden nehézség ellenére Dél-Afrikában egy sor szervezet bátran, elismerésre méltóan küzd a gyűlölt fajvédő rendszer ellen. A szabadságharcosok, — rendkívül nehéz körülmények között, — a helyzettől függően — mind a békés eszközöket, mind a fegyveres harcot is felhasználják. jf^étségtelen, hogy az apartheid egész bolygónkon fenyegeti a békét Az Egyesült Nemzetek Szervezete aggodalmának kell, hogy hangot adjon. Hiszen ez a szervezet olyan elveken alapul, amelyek a faji megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolását tűzi ki célul. — 1963-ban az ENSZ azzal fordult valamennyi tagállamához; szakítsa meg diplomáciai kapcsolatait a Dél-afrikai Köztársasággal, és léptessen életbe bojkottot a vele való kereskedelemben. A Dél-afrikai Köztársaság fajgyűlölő politikájának tanulmányozására kijelölt különleges ENSZ- bizottság a következő nyilatkozatot tette közzé: „A Dél-afrikai Köztársaság továbbra is az apartheid embergyűlölő politikáját folytatja, elsősorban bizonyos nagyhatalmak bűnrészessége jóvoltából, amelyek az ország fő kereskedelmi partnerei.” Erich Karl Wiedwald, aki azt állítja, hogy a bujkáló Bormann egyik testőre volt, és hat hónappal ezelőtt qiég kapcsolatban állt vele, részletesen beszámolt Hitler helyettesének meneküléséről és mai életéről. Wiedwald elbeszélése szerint Martin Bormann Brazíliában, a brazil—paraguayi határ legdélibb végén él. Pontosan, a határtól' 15 mérföldnyire északra. a Parana-folyó nyugati partjától egy mérföldnyire. A birtok neve: „Kolonie Waldner 555”. A helyet semmiféle tábla nem jelzi, csupán egy szalmatetős őrkunyhó van itt és mintegy 50—60 őr, aki bármilyen gyilkosságra is kész, hogy megvédje Bormannt. Ha Wiedwaldnak igaza van. akkor ez a náci gonosztevő a világ egyik legnagyobb erődjében rendezkedett be. A birtokot keletről a folyó védi, délről áthatolhatatlan dzsungel, és ha valaki mégis áttörne rajta, Bormann riadóztatná az ott lakó indiánokat, A „KOLONIE WALDNER ~ titka Lljabb feltevés — Hol bujkál Martin Bormann akiknek zömét lepénzelte. A nyugatra vezető utak olyan területeken haladnak keresztül, amelyet német telepesek laknak. Bella Vista és a Waldner-kolónia között 14 német település van: itt többségükben volt SS-ek, megrögzött nácik élnek. Wiedwald elmondotta, hogy 1958 decemberében távozott el a „Kolonie Waldner 555”-ből. Bormannt 1965 márciusában látta utoljára Montevideóban, helyettesével pedig, Schwenttel 1967 nyarán találkozott Hollandiában. Bormann nem olyan ember, aki ok nélkül helyet változtatott volna. 1947 végén az „argentin Svájcban” élt egy 5000 hektár kiterjedésű szarvasmarha-tenyésztő ranchon, egy tó partján, San Carlos de Barilochetől 60 mérföldnyire délre. Csak 1955 végén távozott el innen, amikor politikai protektorának, Peron diktátornak az uralmát megdöntötték. Wiedwald szerint Bormann az Andokon keresztül Chilébe ment és fölkereste barátját, Richard Glücks tábornokéit, aki a „régi szép időkben” a koncentrációs táborokért és az azokban megölt zsidóktól elrabolt vagyonért volt felelős. Glücks akkor (és Wiedwald véleménye szerint ma is) Chilében a Ranco-tó mentén lévő ranchon éL Itt tartózkodott Bormann és néhány kiválasztott híve csaknem két évig. A „Kolonie Waldner 555” azonban biztosabb, mint a Ranco-tó. Területén 8 barakk emelkedik. Bormann háza az egyetlen szilárd építésű bungalow. Nem meglepő, hogy háza legközelebb fekszik ahhoz az'úthoz, amelyen el lehet menekülni a településről. Itt kifutópálya is van, ahol két repülőgép áll készenlétben. Bormann-nak óriási vagyona van. Tőkéje két forrásból származik: 35 millió font a náci párt pénzalapjából és Hitler magán- vagyonából (amelyet Bormann teljes egészében elsajátított), és további 13 millió font az SS pénz\ alapjából. Wiedwald szerint Bormann ma már régi fényképei alapján teljesen fel- ismerhetetlen. Egy Buenos Aires-i plasztikai sebész teljesen megváltoztatta az arcát. A homlokán lévő kis sebhelyet, amely a háborús időben készült fényképein látható, most gyulladt varratok takarják. Bormann. hogy elrejtse ezeket a sebhelyeket, mindig széles karimájú kalapban és sötét szemüveggel jár. Egyébként (ugyancsak Wiedwald szerint) gyomorrákban szenved, de úgy látszik, beletörődött betegségébe. Szertelenül dohányzik és iszik. Olykor „szónoklatokat” tart a kolóniában. akárcsak Hitler. Figyelemre méltó, hogy a táborban a következő ünnepnapokat tartják meg: Hitler születésnapját (április 20). a hatalomra kerülését (január 30), az elvetélt 1923-as államcsínyt (november 9), és Bormann születésnapját (június 17). Ilyenkor a Horst Wessel- dalt éneklik és más náci dalokat. (Magyar Szó) KozJI politikai | I M I ! g ! I A I I l I I I 1 | N | öiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiRitijji !
