Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-10 / 34. szám
Üzemzavar 1 /(&2-P — I #12' _. r- _ -rt I . iméS ........1 I- ycrí i Kár a térítésért Szem- és fültanúk egybehangzó vallomása szerint, az eset a következőképpen játszódott le: János gazda, illetőleg magántermelő, szokásos tél reggeli terepszemléjét tartotta gazdasága, akarom mondani: kertes háza udvara fölött. Megcsikordult a főbejárat, azaz a kiskapu, és belépett rajt’ Gáspár, a napszámos, vagyis helyesen szólva az idénymunkás. — Mizújs Gáspár? — kérdezte János gazda, alias magántermelő. — Nagy újság nincsen — felelte Gáspár alkalmasint —, csak éppen elnézem a kend portáján ezeket a kályhába való akácfákat,,. János gazda és magántermelő értett a szóból. Különben is már ősszel gondolt arra, hogy jó lenne megritkítani a 'kerítés melletti akácsort, a törzsekből gerendák lesznek az új istállóhoz, a hulladékból meg Gáspár Szöveg nélkül 1024. oldal is befűthetne népes családjának... — Na, jól van, Gáspár, azt a kettőt ott harmadában kivághatod. Sima ügy, ilyenkor télen ezeregy portán ütnek nyélbe hasonló egyezségeket. Esetünkben csak ezután kezdődnek a bonyodalmak, Gáspár favágó nekilátott a favágásnak: kötelet kerített, s a kötél felerősítése céljából felmászott a megjelölt akácfa tetejére. És akkor recccs! — az ág letörött, Gáspárunk a földre pottyant. A többiről már az újság bűn ügyi rovatából értesülünk. A bíróság ennyi és ennyi kártérítésre ítélte János gazdát, mint munkaadót, mivelhogy Gáspár barátunkat, úgymint munkavállalót az ő portáján és saját megbízásából érte baleset... Namármost! Gazdám és szerkesztőm, úgymint munkaadó, azzal bízott meg engem, munka- vállalót, írnék egy derűs téli karcolatot. Kimentem a dermesztő télbe, ki én! Viszont nem igaz. hogy a téma az utcán hever. Az utcán jégkéreg hevert, s bár az egyik forgalmas kereszteződésnél úgy látszott, hogy mégis van valami a jég alatt, nem az volt, amit kerestem. Ezt onnan tudom, hogy a bal bokáim még mindig gipszben van. — De annyi baj legyen! — kiáltottam. — Fő, hogy megvan a téma! — Azzal haza- sántikáltam, begyújtottam az olajkályhába, sajnos, egy kicsapódó lángszem lepörkölte a pillámat, de annyi baj legyen, fő. hogy nyomban írógéphez ülhetek ... sajnos, a szalagváltónak éppen most támadt kedve bedögleni, de annyi baj legyen, megyek a padlásra csavarhúzóért... Tehetek róla, hogy a létra megcsúszott, s én törött jobb kézzel és enyhe agyrázkódással kerültem ágyba? ... Ja, és egy csonka karcolattal, amelyet épen maradt bal kezemmel ugyan befejezhettem volna, de az agyrázkódás végiképp meggátolt benne. Ámbár lehet, hogy megérte az egész. Attól függ. mekkora kártérítést kapok a megbízómtól!... FORGÁCS Lajos ELLENŐRZIK AZ ILLETÉKEK BEFIZETÉSÉT EGY VALLOMÁS! A VALLOMÁSOK idejét éljük. Ezt teszik mostanában a macskák is a háztetőn, de a medvéről nem sokat tudok, mert erre mifelénk nincsenek nagy vadak. Tehát erről is lemaradtunk, nem tudjuk, hogy lesz-e még tél, vagy kinyílnak a virágok meg a bicska zsebben. Mert az kinyílott szegény jó Tsubeláéban. Nem nagyon tetszik neki ez az adópolitika. Azt mondta: — Negyedmagamra keresek. Több, mint kétmilliót kerestem, adót mégis fizetek. Az a Bögyedi feleségével együtt négy milcsit vágott zsebre, ö nem fizet. Közlöm tisztelettel, hogy megtettem életem egyik vallomását. Nem az elsőt. Mert egyszer már fizettem adót. Tizenkét régi dinárt. De az még akkor volt. Akkor a postaköltség sem volt valami nagy. Mindösz- sze húsz régi dinárt fizettem. Most is izgalmas volt.. Amikor mindent kiszámoltam, és leszámoltam kitűnt, hogy öt, de új dinár adót fogok fizetni. A Dominó kisvendéglőben egy adag cse- vap ára, ha azóta nem emeltek. Nekem az egészben az tetszett a legjobban, hogy a Városháza ablakpárkányán kellett kitölteni az adóval- lomási űrlapot. Asztal nem volt. És az is tetszett, hogy mindenki az utolsó napon rohanta meg az adótiszteket. Izgalmas kis sorbanál- lás volt! És még fizettünk is érte. TARTOZOM MÉG egy vallomással. Két celjei — Szlovénia! — legényke volt nálunk, akik Mariborban járnak iskolába. Elragadtatással beszéltek Vajdaságról. Azt mondták ez a fiatalok Mekkája. Azért is zarándokoltak ide a téli szünidőben. Itt aztán ki lehet maradni. Meg is dicsértek bennünket még külön azért is, hogy a mozijegyüzérek milyen szabadon mozoghatnak a mozicsarnokokban. — Olyan jó vadnyugati hangulat van — mondta Mirko vendégem — mint a filmeken. — Ha továbbra is marad kijárási tilalom, akkor a nyári vakációt is itt töltjük el. Kár, hogy nyáron nem dolgozik a sztriptízbár. KISMISKA Orbán Ui. Sajnálom, hogy Ma- tuska Marci riporterrel és a Boro fotóssal nem mehettem ki Sebőkék és Országék disznótorába. Majd legközelebb. Remélem meghívnak, s jön még a kocára dér... IúkHtt grimasz! A napalmbcmbákkal, repülőgépekkel, hadihajókkal, tankokkal, ágyúkkal és a technika minden vívmányával felszerelt Góliát nyilatkozott az újságíróknak: — Dáviddal nem bírok. Parittyája van. A 7 Szarajevóiban a legnagyobb jövedelmet, közel kii- lenomiiilliót, egy szemfény- vesztő vallotta be az Adóhivatalnak. Volt benne bátorság beismerni, hogy miként lehet mifelénk milliókhoz jutni. Vita folyik afelett, hogy bank, posta, vagy a Nyugdíjasok Egyesülete közvetítésével fizessék-e a nyugdíjakat? Egy régi nyugdíjas olvasónk úgy gondolja, hogy mind a három fizethetné. Százharminchét barcelonai egyetemi hallgatót kizártak az egyetemről, mert részt vettek a diákok ü'ősztrájlk- jában. Alighanem ülni fognak. Komoly mellékletünkben olvastuk, hogy társadalmi pénzből fizette hárommilliós kártyaadósságát egy zadarl hajózási társaság „tekintélyes tisztviselője”. Érthető. Ha iSim fizetett volna, elveszíti tekintélyét. Két polgár találkozik. — Nagyon nagy jövedelmi adót fizettem — panaszkodik az egyik. — Nem maradt egy párám-sem... — Semmi jövedelmi adót nem fizettem — mondja még panaszosabban a másik. — Nem is volt egy párám sem. — Gondot okoz nekem a dollár! — mondja szomorúan Simek. — Mert nincsen aranyalapja? — Mert nincsen. Miért döcög 25—30 kiilo- mí'.eres sebessógigel a vonat Újvidékitől Zentáig? — kérdezd komoly mellékletünk. — Mehetnék gyorsabban is — felelte a kérdésre a mozdonyvezető. — De nekem nem szabad elhagynom a vonatot... Szöveg nélkül Hangya András rajra E heti hírmagyarázataink Komoly mellékletünkben olvastuk, hogy háromszor annyi kocsma van az országban, mint iskola ... Az egyslíri nagyvállalat külföldi vendégeket várt. — Hozasson két hordó sört — utasította a titkárt az igazgató —, és egy tucat góskiflit. — De igazgató elvtárs — csodálkozott a titkár —, minek az a sok kifli? Pokolgép robbant egy na- palmbombát gyártó amerikai társaság íinamkfuirti irodájában. Az USA ugyancsak frankfurti főkonzulátusára kézigránátot dobtak. — Nyugtalanító — jelentette ki a Grimasz munkatársának a főkonzuilátus egyik tisztviselője —, hogy már nem mindenki náci Nyugat-Németonszágbain...
