Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-10 / 34. szám

1968. február 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Melléküzem és adó Mólóban van az a né­zet, amely szerint a ter­melőszövetkezet kizárólag arra való, hogy földet mű­veljen, állattenyésztéssel foglalkozzon. Ma már eiis- merik, hogy a tevékenysé­gi kör bővítése, a mellék­üzemágak szervezése érde­ke a tsz-nek és az ország­nak egyaránt. Ezt a nézetet képviseli a jogalkotás is, hiszen például a termelő­szövetkezeti törvény szinte minden tevékenységet en­gedélyez, ami a mezőgaz­dasági termelést nem érin­ti hátrányosan. Kivételt in­kább az egészen nagyér­tékű felszerelést kívánó, vagy állami monopóliumot képező ágazatok jelente­nek. Ilyenek a kenyérgabo­naőrlés. a cukorgyártás, az édesipar, a hús-liszt készí­tés, a húskonzerv gyártás, mélyhűtés, szeszfinomítás, pezsgőgyártás, élesztő- ts malátakészítés, sörgyártás, fűszerpaprika őrlés, tejpor és tojáspor gyártás, rost­ién és rostkender feldolgo­zás, gyapjú és műbőr fel-, dolgozás. Amint azonban elmélet­ben megnyíltak az utak. úgy nőtt az aggodalom: mi lesz az adókkal. Híresztelések keringtek, amelyek tudni vélték, hogy oly magas forgalmi adókat kell majd fizetni, amik lehetetlenné teszik a jöve­delmező termelést. Megjelent már a forgal­mi-adó rendelet és kide­rült, hogy az aggodalom fe­lesleges volt. A forgalmi adók ugyanis, ha összessé­gében nézzük a terheket, a múlthoz képest csökkentek, így például a faipari fél­kész termékek eladási árá­ból eddig 15—20 »százalék forgalmi adót kellett fizet­ni, ezután csak nyolcat. A bányászati termékek közül például az építőkő forgal­miadója pontosan a felére, 20-ról 10 százalékra csök­kent. A húsipari termékek terhe is Msebb lett, 15-ről 10 százalékra csök­kent. A savanyítás, szörp­készítés forgalmi adója vál­tozatlanul öt százalék, sőt a befőtt és a gyümölcs-íz forgalmiadómentes. A kefe, ecset, meszelő, seprő forgalmiadója 5 szá­zalékról 4-re csökkent, a fonott áru adómentes. Nem kell adót fizetni a sütő- és tésztaipari termékek után sem. Sőt, érvényesítenek egy új elvet, a tss-ek is részesülhetnek az áron alul eladott ter­mékek utáni állami támo­gatásban. Így például füs­tölt és főtt húsáru, vala­mint zsír eladása után a fogyasztói ár 25 százalékát kapják dotációként. A tej és tejtermékek állami tá­mogatása 22 és 53 százalék között váltakozik, a Ke­nyéré 24 és 41 százalék között. A csuhé és gyé­kénytermékek után pedig az eladási ár 19—28 száza­lékát adja a támogatás­ként az állam. Mindezek a százalékok akkor érvényesek, ha a tsz a termékeket közvetlenül a fogyasztónak adja el. Ha nagykereskedelmi vállalat­nak, vagy továbbfeldolgo­zó üzemnek, ágkor az adó lényegesen kisebb. Csupán az terheli a tsz-t, amit a hasonló termékeket készí­tő vállalat nyereségadó­ként, vagy más címen az államnak befizetne. Ez ál­talában néhány százalék. Azonban például az előfel- dolgozás teljesen forgalmi adó mentes Nem kell forgalmi adót fi- ről 40-re. Különösen zetni akkor sem. például r tsz hosszabb-rövidebb idő­re kölcsönadja embereit egy állami vállalatnak, s erre az időre az fizeti a tsz-tagokat. Azonban vi­gyázzunk, ha a tsz munkát vállal el — mondjuk egy parkrendezést — és azt tagjaival elvégzi, akkor már 5—17 százalék adót kell fi­zetnie. Néhány területen való­ban kedvezőtlenebb lett a helyzet. Ezek általában olyan termékek, amik a mezőgazdasággal már nin­csenek közvetlen kap­csolatban. Így példá­ul a vasipari termé­kek forgalmi adója 20-ról 21 százalékra nőtt. a mű­anyagtermékeké pedig 35­lehetséges és érdemes ke­mény a forgalmi adó két területen. A gumiiparban 35-ről 60—70 százalékra, a gombkészítésnél pedig 50 százalékról 66 százalékra emelkedett. Ez még mindig nem jelenti, hogy ebben a két munkakörben semmi fantázia nincs már a tsz-ek számára. Lehetnek cikkek, amelyek még ezt a magas adót is elbírják. S lénye­gesen kedvezőbb a lehető­ség akkor is, ha a tsz a szóbanforgó termékeket nem közvetlenül a fogvasz- tőknek, hanem kooperáció­ban a feldolgozóiparnak, vagy a nagykereskedelem­nek szállítja. Általában tehát az a helyzet, hogy a tevékenységi kört bőví­teni, melléküzemágakat fej­leszteni. A „nagy üzletekkel” pe­dig vigyázni kell. mert könnyen előfordulhat, hogy a vállalkozás valóban nagv üzlet, de esetleg csak az ügynököknek. És megeshet az is. hogy egy drágán ér­tékesíthető cikk termelésé­re rááll egy erős ipar? nagyüzem is, és már mes is szűntek a különleges le­hetőségek. Ilyesmire * is gondolni kell, mielőtt a tsz tíz, vagy százc-f-Vet ruházna be! F. B. Három most végzett kertészmérnök lát munkához A Kertészeti Főiskolán a közelmúltban psztották ki a diplomát a végzett kertész­mérnököknek. Megyénk Kö­zös gazdaságaiba három fiatal szakember került. Varga Sándor — a szövet­kezet ösztöndíjasa volt — a cserkeszöllői Magyar— Román Barátság Tsz-ben, Tánczos Márta a jászszent- andrási Haladás Tsz-ben, Tamási Imre pedig a tö­rökszentmiklósi Aranyka­lász Tsz-ben látott mun­kához. A most végzett fiatalok­kal együtt nyolc kertész- mérnök dolgozik Szolnok megye közös gazdaságaiban. Parlament Kétpón „S a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk.” A cím elolvasása utáni meghökkenést szeretném feloldani, mikor leírom- nem a magyar országgyű­lés költözött le a török­szentmiklósi járásba. Ma­gam kereszteltem el azt a tanácskozást, amelyiken a kétpói tanyavilág lakói hányták-vetették meg dol­gaikat. Tegnapelőtt részt vettem a Hazafias Népfront köz­ségi bizottságának újjává- lasztásán. Nemsok hasonló tanácskozásán voltam ed­dig, érthető hát, ha meg­Földrengés az üzem alatt — Kérem, hogy amint megbeszéltük, a fegyelmet tartsák be. Ha szükségük van a segítségünkre, szól­janak — Kántor György, a szolnoki fűrészüzem üzemmérnöke búcsúzott így a keretfűrészesektől, aztán elmagyarázta a tanácskozás okát. —■' Kicsinyes dolog lenne, hogy mi álljunk oda fi- gyeígetni vagy figyelmez- tetgetni az embereket: — Nem jó, saját és közös ér­dekünkben meg kell szün­tetni, ami most van. Egy fűrészgéphez négy ember van beosztva. És közülük egy szinte mindig oda van. Azon a címen, hogy nincs nálunk étkezési szünet, töb­bet tartanak, mint ameny- nyi máshol szokásos. Nem csak paranccsal — Ügy mondjuk mi ma­gunk között — kapcsolódik a beszélgetésbe Kispál Sán­dor párttitkár «—, _ hogy megszervezik az őrségvál­tást. Mindig van valami indok, hogy egy ember tá­vol legyen. Pedig minden­kire szükség van a gépek körül mindig, ha igazán jól akarunk dolgozni, ha a gé­peket jól ki akarjuk hasz­nálni. Azért ültünk most így össze, hogy ne csak parancsszóval mondjuk, amit mondani akarunk. Na­ponta átlag 238 köbméter, fenyőrönköt kell felvág­nunk. Ez valamennyivel kevesebb, mint amennyit tavaly feldolgoztunk. Vi­szont a minőséget most sok­kal jobban számon kérik tőlünk. Azt szeretnénk, hogy ezt ne csak az üzem vezetői tudják, hanem min­denki, akin a minőség mú­lik is. Éveken át a mennyiség volt itt is a fontos, az ivó­dott rögződött az emberek­be — veszi vissza a szót az üzemmérnök. — Segíte­nünk kell egymásnak más­ként gondolkodni. A. AGYtJSVILI: PROTEKCIÓ Gija csüggedten csukta össze Az el­méleti mechanizmus című tankönyvet „Üristen! — gondolta —. hát meg lehet ennyi mindent tanulni?! Ki kellene ta­lálni valamit...’’ — Apa — fordult az édesapjához —. nem ismered te véletlenül Gabunyijt? — Salva Ivanovicsot? — Azt a professzort. — Hát Salva professzor?! — derült fel az apa arca. — Én eddia mindössze annyit tudtam róla, hogy csak a hozzá beosztott pincéreket tudja eqrecíroztat- ni. s más tudományhoz nem ért. Gija feltárcsázott egy számot, megér­deklődte az elméleti mechanizmus pro­fesszorának nevét. — Georgijnak hívják. Georgij Gabu- nyin — mondta aztán az apjának. — Ismered?... — Georgij?... Nem ismerem. Salva Iva­novicsot ismerem, de Georgijt nem... De hát miért kérdezed? Talán ö fog vizs­gáztatni? — J-i-igen... — sóhajtotta keservesen Gija. Másnap felkeresték Salva Ivanovicsot, s eléje tárták a tényeket. Mire az elővett egy cédulát, s a következőket körmölte rá: „Nyikoloz, hallgasd mea ezt a két embert. A rokonaim.’’ Nyikoloz Gabunyij meghallgatta őket. s ő is írt egy cédulát• „Vano, hallgasd meg ezt a rokon-gyereket!’’ Vano csupa fül volt. s már írta is a cetlit: „Kedves Georgij! Hallgasd meg ezt a fiút. Rokonom.” Georgij — a professzor — valóban meohcllnatta Giját, « ő is írt — a fiú indexébe — egy hatalmas egyest. fordította. Krecsmáry László Amíg mindezt elmagya­rázzák, a fűrészesek, vagy ahogyan ők magukat ne­vezik, a gatterosok cseréhez kezdenek. Minden négy órában váltják a fogas acéllapot, hogy könnyeb­ben, gyorsabban járja a tapadó rönköt. Sok a sétálás Amikor a cserével ké­szek, tőlük is kérdezem: — Igaz-e, jogos-e az ész­revétel, a főnökök szigora? — Tóth György válaszol: — A keretfűrész itt az üzem lelke. Ha nem táp­láljuk eléggé, minden mun­ka lelassul. — Vitte már valaki haza az uzsonnáját? — Igen. — Nem érkezett meg­enni? — Tíz órakor, amikor fűrészt cserélnek, mi ta­karítunk — mondja Turba Józsefné. — Én szeptem­berben jöttem az üzembe. Még -nem vagyok elég gya­korlott. De- ha betanulok, más lesz. Akkor nekem is könnyebb lesz, tudok uzsonnázni, most még né­ha nem érkezem. A haicsár: a hideg A hármas gépnél Szabó László még szerel. Ez a legerősebb gép. A legtöbb fűrészt falja, amikor leg­kevesebbel dolgozik, nyolc van beleszerelve. Ha mű­ködik, körülötte állandóan legalább 3-as, 4-es erőssé­gű földrengés van. Csoda-e hát, ha a közel eső régi gőzvezeték most is fel­mondta a szolgálatot. A nehéz fenyőfűrész illatot a csarnokba becsapódó gőz teszi még fülledtebbé. A huzat, amely a hideg leve­gőt még hidegebbé teszi, valóságos hajcsár itt. Aki nem mozog, nem dolgozik, az rögtön fázik. — Nem is itt a csarnok­ban, a melegedőben, a für­dőben lehet eltölteni az időt — mondja most már Szabó László. — Engem ugyan még sose látott sen­ki műszak vége előtt fü­rödni. Elmenni se szoktam, csak arra a néhány percre, amire feltétlenül kell. De akik hozzám tartoznak, azoknak sose szóltam, ha akartak, mentek. Ez mától megszűnt. Csak minden gatteros így követelje. — Csak maguk mulasz­tották? — Mi is mondunk néha valamit. De az az igazság, hogy az sem mindig talál meghallgatásra. Egy hó­napja mondogatjuk, hogy az automata nem jól haj­togatja a fűrészfogakat. — Féloldalra vágnak. Pedig milliméteres pontossággal kell dolgoznunk. Szóval, hogy pontos legyek, még mindig jobban kellene is­mernünk egymás gondola­tát B. E. kapott a beszélgetés han­gulata — őszintesége. A megtiszteltetés az el­nöki asztal mögé szólított, onnan néztem, hallgattam az elnök — ízig-vérig pe­dagógus — beszámolóját a községben végzett munká­ról. Négy év tevékenysége volt mérlegen. Sok min­denről esett szó ebben a beszámolóban. A teljesség­re való törekvés igénye nél­kül ideírok néhányat; rö­vid elemzés a nemzetközi helyzetről: a lakosság több mint hetvenezer forint ér­tékű társadalmi munkál végzett; felépült a modern. kis lakóinak teljes kényel­met biztosító tanyasi kol­légium; a népfront bizott­ság tagjai ott voltak min­denütt, ahol a községért — a közösségért! — tenni kellett valamit. Rövid volt az elnöki be­számoló, de tartalmas. Vár­juk a hozzászólásokat, azok kis nógatás után — mint gátiát tépett patak — meg is indulnak. Miről szólnak az embe­rek? Arról, hogy jó lenne már egy fiatalabb orvost csalogatni Kétpóra (tréfá­san vetik közbe, hogy ta­vasszal, vagy nyár elején kellene megejteni a vizitet nehogy a nagy sár elrias­sza), ió lenne, ha a kétpói tanyavilág gyorsabban bomlana és megszaporod­nának a községben épül1 takaros házak; sürgősen jó ivóvíz is kellene a község lakóinak, bár már alakul a törpevízmű sorsa. Persze, nemcsak kíván­ság és dicsekedés hangzott el, hanem bírálat is. Töb­bek között arról, hogy igen nagy még mindig a köz­ség egyetlen italboltjának a forgalma. Szívem szerint sorra idéznék a felszólalásokból, hiszen a maga módján va­lamennyiből a közösség fél­tése csendül ki. Mégis, ta­lán csak egy embert, Boda István bátyámat idézném: — Tíz évig katonáskod­tam Horthynak, s mikor hazakerültem, csak akkor jött a neheze Építeni, en­ni kellett. S innét csak azt tudom üzenni azoknak, akiket illet, hogy el a ke­zekkel a békés emberektől! Ott, a kopott kéipói kul- túrházban talán nagy sza­vaknak tetszettek ezek. „El a kezekkel a bé­kés emberektől!” — lehet- e frappánsabban megfogal­mazni népünk álláspont­ját háború és béke kérdé­sében? Hitem szerint nem nagy szavak ezek. hanem egy nagy, őszinte érzés megfogalmazásét láttam bennük. Hiszem, hogy min­denki így érezte. A közeljövőben községek, falvak, városok, tanyák la­kói választják újjá a Ma­gyar Hazafias Népfront he­lyi bizottságait. Afféle számadás lesz ez a végzetl munkáról, meg arró is, ho­gyan tovább? Ezeken a választógyűlé­seken bizonyára az őszinte hang, a közösség iránti fe­lelősség fog dominálni és ez mindenképpen jó igy Felnőtt egy generáció, ame­lyik már felelős a saját' és mások sorsáért. S vajon hol mondja el gondjait-ba- jait, ha nem a népfront gyűlésein, ebben a „tagdíj­mentes” nagyszerű szövet­ségben. de itt ad számol arról is, hogy mit tett a közösségért — értünk. A kétpói embereket hall­gatva magamban parla­mentnek neveztem azt a százegynéhány embert akik nagykabátban, ciga­rettafüstbe burkolózva vi­tatkoztak községük jelené ről és jövőjéről. Nagy szó ez a parlament, de ha a költő szavaira gondolunk, talán igazolva látszik az elkeresztelés. Molnár Sándor kollégium, kis hibával ■ 1 A tiszavárkonyi tanyai kollégiumban ötven kis­diák lakik. A három évvel ezelőtt átadott épület kí­vülről nagyon szép és impozáns látványt nyújt, ma­gasan kiemelkedik a környék földszintes házai közül. De milyen belülről? A falak beáztak, a cserép­kályhák állandóan füstölnek. A kivitelezők ellen nem lehet panasszal élni, mert társadalmi munkában készítették, s az átvevő mérnök annakidején mindent rendben talált. Kevés olyan igazgató van a megyében, aki sza­badidejében az iskola, illetve kollégium cserépkály­háinak tapasztásával foglalkozna. Itt azonban meg kell tennie, nehogy széngázmérgezést kapjanak a gyerekek. A kisebb — bár bosszantó — hibáktól eltekint­ve a kollégium egyébként nagyon otthonosan és ízlé­sesen van berendezve. (Foto; Nagy Zsolt)

Next

/
Thumbnails
Contents