Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
1968. február 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Ön kivel késxíiene interjút ? A haladás mellett álló költőket tartja meg emlékezetében az utókor Beszélgetés Ladányi Mihállyal Felkerestük Ladányi Mihály József Attila-díjas költőt, aki kérdéseinkre a következőket mondta: — Szolnokhoz ma is sok emlék fűz, s amikor meglátogatom a várost, ugyanúgy felkeresem az új épületeket, mint amikor Pesten épül valami. Tulajdonképpen a költői pályát iá-Szolnokon kezdtem; - itt írtam József Attila-díjjal kitüntetett második kötetem verseinek jó részét. E város atmoszférája hatására alakült ki az a groteszk, kissé gunyoros stílus is, ami azóta is jellemzője a verseimnek. — Még mindig fiatal költőként emlegetik. Fiatal költőnek tartja-e önamgát, hogyan vélekedik a ma induló költőkről? — Februárban töltöm be harmincnegyedik évemet, s az idén tizedik éve less, hogy jelentkeztem több verssel a Tűztánc című antológiában. Tehát nem vagyok fiatal költő. Ezalatt a tíz esztendő alatt arra törekedtem, hogy érthetően fejezzem ki a világról és magamról észlelt benyomásaimat, szépítgetés nélkül és maximális őszinteséggel. Ennek a néha túlzásba ’ hajló őszinteségnek az volt az okát, hogy iskolai tanulmányaim során évekig agyonkozmetikázott versekből ismerkedtem az élő irodalommal. Gondoltam, valamivel nekem is hozzá kell járulnom ahhoz, hogy a költészet olvasók előtti hitele visszaálljon. Egész költői működésem az ellenforradalom <s nem az „októberi események” — ahogy ez egyik irodalmi folyóiratunkban legutóbb megjelent!...) utáni idők társadalmi problémáihoz kötődik, ennek az évtizednek jó-rossz körülményeire reagálnak a verseim. Néha elég hevesen reagálnak, igaz. A jövőben sem akarok kozmikus verseket írni. Érthető verseket szeretnék írni. mert a költő azért van, hogy világosságot teremtsen. Nem mindig ezt tapasztalom azonban fiatal kollégáimnál. örvendetes, hogy az utóbbi években a nyugati irodalomba is beoillantba- tunk, de nem helyes, hogy a fiatal költők egyrésze ma már kizárólag ennek az irodalomnak a stílusiránv- zatait tartia modellnek, és eoigon verseket ír. Könyvélmények helyett ajánlanám nekik a mai társadalmi állapotokat... — Hogyan tölti a napjait? — A saját érdekemben eléggé zárkózottan élek, elsősorban a munkám érdekel. Valamikor rengeteg meghívásnak eleget tettem, mert azt mondták nekem, hogy ezzel népszerűsítem a mai magyar irodalmat. Rájöttem, azon-, bán, hogy- a mai magyar, irodalmat szuggesztív és hiteles művekkel lehet csak népeszerűsíteni. A példakép kiválasztásában én is az epigonizmus hibájába estem: legszívesebben úgy élnék ma már, ahogy Traven élt, akit csak könyveiből ismer a világ. Körülöttem sok — nagyon is személyes — legenda szállong: egyrészükhöz csak annyi közöm van, hogy nem cáfoltam meg őket. Naponta keményen dolgozom, négy éve kizárólag az irodalomból, illetve a költészetből élek, s ez nem megy másképp, csak ezzel a módszerrel. Azokon a napokon, amikor nem csavargók, sőt ki sem mozdulok a lakásomból, olvasással kezdem a napot (amelyik általában már jó magasan jár...). Elsősorban újságokat és mai témájú könyveket olvasok, naponta legalább négy órát. A tulajdonképpeni munkához akkor kezdek hozzá, amikor már jól megtornáztattam idegeimet. Fordítok, vagy írok. Verset csak akkor írok, ha valami nagyon a „begyemben van”, vagyis indulati úton jönnek létre a verseim. Szeretem a tflhegyes, puha ceruzákat, a ritka-szép papírt, ezeken és néhány pohár jó boron kívül másra nincs szükségem a munkához. Általában addig dolgozom, amíg egészen el nem fáradok, többnyire hajnalig. — Utóbbi köteteire, ing a Dobszólóra is élénken reenii.lt a kritika Unnyo^ vélekedik a műveiről megjelent kritikákról? — Odafigyelek rájuk. A kritikusok azonban egészen más emberek, mint a költők. Még esvetlen kritikus nem döglött meg azért, mert következetesen kitaz+o+t egy-egv költő mperff'STíScÁVten, v^^ort szárra Voltő vpsrt^t okozta már. hoev kitartott a világ-ál alkotott véleménye mellett... — Ladányi Miháhy közéleti. -oet/f, a nfIPÍ rinliti- kn iránt fogékony köl'ö ként tartják számon. Miként reagál a költs a napi politikára? — A költő számára a politikai élet nagyon is fontos „ősforrás”, & van abban valami figyelemreméltó, hogy általában csak a haladás mellett álló költőket tartotta meg emlékezetében az utókór. Éh ría- gyon komolyan veszem a költészetnek ezt a motívumát. Náia ugyan „non- komformista”, meg egyéb címkéket ragasztanák rám, de ez lényegtelen. Ami verseim tekintetében lényegles az az. hogy komolyan veszem az Alkotmányt, amely ellentétes egy nem-közösségi társadalom jogaival és kötelezettségeivel. Ebből következik, hogy a magam költői eszközeivel harcolok is a korrupció, a demagógia ellen. Előfordul, hogy — alkatomnál fogva — elragadtatom magam és azt mondom: ha nekem tízszer annyi olvasóm van, mint ahány munkása egy kisüzem igazgatójának, miért nem neki van villamosbérlete? Ez természetesen nem azt jelenti, hogy állami gépkocsin szeretnék járni... Már csak az a tény is. hogy én a sarkon bedobhatok egy stampedlivel, a sofőr pedig nem, an- tidemokratikussá tenné számomra a körülményeket, és elvenné a kényelem jóízét. Ezenkívül egy ilyen állami kocsin én folyton közügyekben szaladgálnék, és nem jutna időm írásra... — További tervei? — Arról álmodozom, hogy versesköteteim a jövőben nem kétévenként jutnak majd el olvasóinkhoz. Már az idén szeretnék újabb verseskötetet eléjük tenni. Kiadómban, a Magvetőben van hajlam erre. lényegében tehát minden rajtam múlik. Azonban nemcsak a költészet érdekel. hanem a színház és a gyermekirodalom is. Idevonatkozó terveimről azonban még korai beszélni. Csak annyit, hogy legalább •annyira fontos számomra itt js egyénit teremteni, mint azt a költészet területén szándékomban áll. Ami ebből az interjúból netalán kimaradt, azt majd ezekben a műfajokban mondom el— Legközelebb ön kivel készítene interjút? A közéletben, pontosabban annak kultúráiig vonalán tevékenykedő emberrel beszélgetnék munkájáról. Beszélünk-? eleseti B eszélünk-e eleget és elég nyíltan a hazáról, a hazafiságró! ? Talán furcsa a kérdést így feltenni, ds szükséges. Nem mintha keveselnénk azt a vitát, amely e kérdések körül folyóiratainkban zajlik; inkább a mindennapi közéleti tapasztalatok mondatják. A közelmúltban egy népfrontgyú- lésen — így adódott a téma — az előadó sokat és szépen beszélt a hazáról, a hazafiságról. Ebből a gondolatból vezette le a szocialista nemzeti egység kibontakozásának megannyi örvendetesen pozitív jelét Beszéde után körülfogták, s elmondták a gyűlés résztvevői. hogy még hallgatni is jó volt,, milyen szépen beszélt a szónok a hazafiságról-.. „Miért nem beszélnek erről többet, szívesebben járnánk a gyűlésekre” — mondták. Valóban — miért nem beszélünk? Talán azért, ami miatt a fenti sorokat olvasva is kérdésként merülhet fel egyeseikben: Szép dolog, ugyan miről beszélhetett az a szónok, ha ilyen sikere volt. Ne éljünk oktalanul gyanúperrel. Régen nem igaz már. (ilyen egyértelműen soha nem is volt igaz), hogy népünkre a hazafiság meghamisított eszméi hatnak csupán, a búsma gyarkodó zászlólengetés, vagy a felfuvalkodott magyarság eszméből fakadó, gőgös nacionalizmus. Felnőtt. mindinkább szocialista módon gondolkodó népünk nem „elbírja” csupán. hanem jogosan elvárja, hogy ezekről a kérdésekről is őszintén beszéljünk. Lelkesítsünk ott és ahol csak lehet a haza- fiságra hivatkozva, bíráljunk ugyancsak ott, ahol fellelhetőek a nacionalizmus. á sovinizmus maradványai. Tgaz. mit sem őr, ha általában beszélünk a hazafiságról. Ebből van elég, sőt a kelleténél több is. Beszéljünk konkrétan. Például arról, hogy a mi ha- za fi súgunk szocialista ha- zafiság, aminek megvan a maga konkrét tartalma, s amelynek semmi köze a „Kárpát—Duna nagy haza”, vagy a „szentistváni Magyarország” misztikus képleteihez. A mai haza fi ság nem is lehet más. csak szocialista. Mert az ifla- zi hazafiság, az igazi magyarság soha nem volt elválasztható a haladás eszméjétől. Idézzük Kölcsey-1, aki az akkori magyar hazafiak nevében vallotta: „Jelszavaink valónak; a haza és haladás... Kik a haladás helyett maradási akarnak, aondolják meg, miképpen a kor szerinti haladás éppen maradási hoz magával; vesztegmara- dás következése pedig senyvedői”. Kölcsey eszméje világos: nem az avult célok, nem a reakciós osztályok érdekei, hanem a „kor szerinti haladás’ tartja meg, virágoztatja fel a hazát, és teszi boldoggá a népet. Akad. aki nem így vallja ezt, aki nem köti össze a hazafiság eszméjét a szocializmus, a mai „korszerű haladás” gondolatával? Bizonyára. És hiba volra ezt nem észrevenni. De ennél «vokkal nagyobb hiba volna, ha azt nem vennénk észre, hogy népünk nap mint nap bizonyítja, hogv a korszerű haladás, s szocializmus eszméit vallja. Miért nem apellálunk erre jobban? (Mert olykor ilyen érzése is van az embernek.) Miért nem kötjük jobban össze a ké‘ gondolatot, kimondva: azéri szavaz — a legnemesebb mandátummal, országépítő tetteivel — népünk a szocializmusra. mert szereti a hazáját Elég világosan beszélünk-e arról, hogv mi kommunisták mit értünk a haza fogalma alatt? Bele tartozik ebbe a fogalomba az a terület, ahol élünk; a haza annak a népnek nyelvi közössége is, amelyhez nyelvi, gazdasági, lelkial- katbeli kapcsolataink fűződnek; de mégis; mivel nemzetünk jellegét is hazáik társadalmi, politikai rendje határozza meg, a haza ismérvei közül ezt tartjuk a legfontosabbnak. Ez határozza meg hazánk fiainak sorsát. jri gondolatokat népünk f b nagy többsége osztja. De legyünk következetesek. ássunk mélyebbre — s már bizony több ellenérvvel, a nacionalizmus több fertőző gócával találkozunk. E sorok íróját régen foglalkoztatja egv kérdés. Ugyan mi lehet a magyarázata, hogy történelmi hagyományaink értékelését illetően nem ilyen egységesen pozitív az emberek nézete. Itt van például a szolnoki Verseghy ég Damjanich kultusz. Minden tisztelet a jakobinus papköltőnek, aki Szolnokon született, s ezért neveztetett el róla e városban minden, ami csak lehetséges volt. Verseghy napok is vannak... S ugyanakkor alig tudja valaki, ki volt — mondjuk — Bányai Kornél, aki e tájon élt, s mint szocialista költő a két világháború közötti idők legnagyobbjai közé soroltatik. Kezünket a szívünkre: Damjanich huszárainak, a dicső tavaszi hadjárat szolnoki csatájának emléke talán még sok emberben mélyebben él. érzelmileg, tudatilag pontosabban a helyén van, mint annak a hetven évvel későbbi — s ugyanennyivel hozzánk közelebbi! — másik szolnoki csatának. Pedig még a házak is állnak, amelyekhez megannyi emléke fűződik, a szemtanúk is itt élnek közöttünk. Mégis jogos a kérdés: miért nem emelkedett a köztudatban — « főként a szivekben — az első magyar vroletárdiktatúra a méltó helyére? Az ellenforradalmi rezsim bollérbicskás, gyalázkodó propagandáján túl, ma már inkább magunkban kell az okát keresni Éveken át főleg egy dolgot tanítottak — tanítottunk — iskolában és szemináriumon, tanulmányokban és publicisztikában a Magyar Tanácsköztársaságról: azt, hogy milyen hibákat követtek el vezetői. De az a keserves erőfeszítés sem volt „hiábavaló”, amellyel irodalmárok és „történészek” verejtékezve bizonygatták, hogy a Legvilágosabb Koponya, — aki a valóságban másodrendű szerepet játszott 1919-ben — már akkor is az egyedüli bölcs és zseni volt Így volt, s ime a bűnhődés: még mindig alig tudunk eleget beszélni az olygn nagy hazafiakról, mint Károlyi Mihály. Kun Béla, Korvin Ottó, Stromfeld Aurél, Szamuelly Tibor, Bokányi Dezső. Landler Jenő és sokan mások. M enjünk tovább. A Ieg- agyafurtabb „ki-mit- tud” játékos is nehezen tudna arra válaszolni, mi nincs még elnevezve Jászberényben Lehel kürtjéről. És ha hozzá tesszük a mitikus „jász-kun” közérzetet is. amit 'egyesek oly szívesen hangoztatlak, felmerül a kérdés: nincs emö- gött valami nosztalgikus — vagy dacos? — múltba nézés, a ma konkrét hazaíi- ságának vállalása helyett valamilyen avult, ködös nacionalizmus? Megérne ez egy alaposabb vitát is. Élek a gyanúperrel, hogy megyénk értelmiségi köreiben még nem elég hatásos a mi szocialista hazafiság szemléletünk. Hangsúlyozottan az értelmiségiekről beszélek. pedagógusokról, népművelőkről, művészekről — mert e nézetek hordozói. vagy nem hordozói elsősorban ők. s nem a kétkezi dolgozók, akikről meggyőződésem, hogy messzemenően érettebbek egy korszerű hazafiság eszmény befogadására. mint azt sokan gondolják. íme itt kínálkozik a konklúzió is. Van ellentét a dolgozók tettekben megnyilvánuló, szocialista hazaszeretete és a hazáról, hazafiságról. történelmi hagyományokról vallott közfelfogás között. M intha a tettekben megnyilvánuló hazafiság előbbrejáma olykor a szavak — és a szívek ,— hazafiságánál. Itt is arról van szó. hogy a tudati, világnézeti fejlődés kissé elmaradt a társadalmi lét, a mindjobban izmosodó szocialista viszonyok között. Ennek az ellentmondásnak a feloldását jól segítené, ha többet és a nacionalizmus vadhajtásaival jobban vitatkozva beszélnénk a hazáról. a hazafiságról mindenütt, ahol ennek helye van. Varga József MÉSZÁROS LAJOS: TABÁN TÉLEN GACSI MIHÁLY: KÖSZÖRŰS
