Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-25 / 47. szám

1968. február 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Veszélyes kedvenceink Az állatszeretet kellő óvatosságot és körültekin­tést kíván, különösen ott, ahol kisgyermekek is él­nek a háznál. Vannak, akik — eléggé el nem ítél­hető módon — ölelgetik, csókolgatják, szájból ete­tik és ágyukba is befo- godják kedvenc macská­jukat, s közben nen is gondolnak súlyos következ­ményekre. Harapás és Icarmolás Kétségtelen, hogy a ve­szettség! fertőzés a legsú- lyosabb formája az álla­toktól szerezhető bajoknak, A kutyák rendszeres és kötelező védőoltása elejét veszi ugyan sok tragédiá­nak, de még így sem árt óvatosnak lenni. Nem sza­bad figyelmen kívül hagy­nunk, hogy ha ritkán is, de a macska éppúgy meg­betegedhet veszettségben, mint a kutya. Különösen fontos ez olyan, helyeken, ahol sok róka is él. Az állatok harapása nemcsák a veszettség, ha­nem a tetanusz (vérmér­gezés) lehetőségét is ma­gában rejti. A leggondor sabb felügyelet mellett tartott állat is felszedhe­ti a föld szennyét, amely a harapás nyomán a seb­be juthat. A karmolás sem kevés­bé veszélyes- mint a ha­rapás. különösen a macs­ka esetében. Francia or­vosok másfél évtizeddel ez­előtt olyan vírust fedeztek fel, amely a macskán rit­kán vált ki kóros tünete­ket, de az emberi bőrbe jutva fájdalmas hólyago­kat idéz elő és a hónalji nyirokcsomók duzzanatát eredményezi. Ez az u. n. „macskakarmolási beteg­ség” sokkal gyakoribb, — mintsem gondolnánk. Fertőződés bél férgek kel Csaknem általánosnak tekinthető, hogy a fonálfé­reggel fertőzött kutyáktól, macskáktól az emberek is átveszik ezeket a petéket. Legkönnyebben a kutyá­val való játék közben „szerezhetjük be” a kelle­metlen élősködőket, amely a kéz közvetítésével, a szájon keresztül jut a bél­csatornába, ahol megte­lepszik és szaporodik. Sze­rencsére ritkább, viszont sokkal veszélyesebb „szer­zeményünk” lehet a ga- landféreg. mely súlyos egészségromlást eredmé­nyezhet. Óvakodjunk a madaraktól! Hamburgban az orvosok az' 1959-es karácsonyi ün­nepek előtt rejtélyes meg­betegedésre figyeltek fel, mely több halálos áldoza­tot követelt. Később meg­állapították: az ünnepek előtt nagy számban im­portált díszmadarak — fő­leg papagájok — okozták a fertőzést. Valóban- a papagájokkal való köze­lebbi barátkozás néha sú­lyos következményekkel járhat. A betegség kóroko­zója egy vírus, mely a máj, a lép és a tüdő sejt­jeiben mutatható ki. A be­tegség a madarakon nem mutat észrevehető tünete­ket. Az emberben viszont influenzaszerű állapottal kezdődik, később orrvér­zéssel folytatódik, majd rendkívül súlyos lefolyású tüdőgyulladás alakul ki. A betegség ideje alatt mind az ember, mind az állat erősen fertőz. A fertőződés úgy történik, hogy a szék­lettel és a vizelettel távo­zó, majd beszáradó és el­porladó, vírusokat tartal­mazó váladék a levegőbe kerül, onnan pedig a tü­dőbe. A galambokról tudnunk kell azt is, hogy sok élős­ködőnek és kórokozónak a galambfészkek valóságos tenyészhelyei. A madarak tollazatukban magukkal vi­szik e kellemetlen és ve­szélyes „fészekvendége­ket” és úton-útfélen el­hullatják azokat. Még sze­rencse, hogy a galambok általában nem tartoznak a dédelgetett házi kedvencek közé! Az állatokkal kapcsolat­ban tehát ne feledjük el, hogy minden szorosabb érintkezés káros lehet az emberre Szükséges, hogy ezt idejekorán minden gyermeknek az emlékeze­tébe véssük. A szenteltvíz adagoló és társai Mai automaták ősei Az emberek már régen is sokat törték a fejüket azon, hogyan könnyíthet- nék meg a nehéz, vagy gépies munkát. Időszámí­tásunk előtt 110-ben jelent meg „Az automatákéról” című könyv, amelyet Hé- ron görög tudós írt, akit joggal tartanak az ókor egyik legnagyobb mérnö­kének. — Héron ebben a könyvben azt javasolta, hogy a szenteltvíz árusító helyett, — aki a templom lépcsőin ült és a pap által megszentelt vizet árult — automatát kell használ­ni. A Héron által kigon­dolt szerkezet a követke­zőképpen működött: az automatába dobott pénz súlyának hatására rövid időre kinyílik a csap, a víz pedig az alá ja állított edénybe csorog. Ugyan­ezen elv szerint működnek ma a cigarettát és csoko­ládét árusító automaták, csakhogy ezeknél csap he­lyett reteszt alkalmaztak. De vannak ma olyan auto­matáink is, amelyek pon­tosan ugyanúgy működ­nek, mint Héron ősi auto­matája: a kölniszóró auto­mata készülékek. Egyébként a mechanikus vízadagolás eszméje már Héron ideié­ben sem volt új. A bi­zánci Philon mérnök, aki időszámításunk előtt a harmadik században élt és több kötetes mechanikai tankönyvet írt, már jóval Héron előtt említést tett hasonló berendezésről. Ez a szerkezet a következőkép­pen működött: A tölcsérbe, akárcsak Héron automatájába, — pénzérmét dobtak, amely lehullva kinyitott egy csa- not, s ezáltal a tartálvból kifolyt a víz egy kanálba, amely a víz súlyának ha­tására lefelé hajolt és drót segítségével elmoz­dított egy tolókát, ez vi­szont kinyitott egv kis ab­lakot. s ezen keresztül a mosakodni akaró ember hozzáiutbatott az oda he- IvozoH dörzskőhöz A az időben ez rendkívül bo­nyolult szerkezet volt. — Mechanikája azonban oly tökéletes, hogy sok modern kereskedelmi automatán is túltesz. Ajtónyitó automata Héron automatája nagy elégedetlenséget keltett, — a vízárusok attól féltek, hogy elvesztik keresetüket. Egyes papok is ellenezték az újítást, — szentségtö­rést láttak a dologban. — Nemsokára azonban meg­változtatták álláspostjukat, miután megértették, hogy a ravasz automaták segít­ségével fokozni lehet a hí­vők fanatizmusát. Az an­tik világban csodának te­kintették, ha a templomok ajtaja magától kinyílt. Hé­ron ajtónyitó automatát talált fel, hogy megköny- nyítse a rabszolgák nehéz munkáját. A templom aj­taja egy sárga láng fel- gyúlladása után nyomban kinyílt, amikor pedig a láng kialudt, az ajtó bezá­rult. A feltaláló a levegő­nek azt a sajátosságát használta fel, hogy heví­tésnél kitágul, lehűlésnél pedig csökken a térfogata. A régi Görögország pap­jai sóik más technikai „cso­dát” használtak fel saját céljaikra. Arisztotelész „A lélekről” szóló értekezésé­ben említést tett Afrodite istenasszony szobráról, — mely bólintott a fejével és mozgott a szeme, a meg­lepett hívők pedig bele­egyezésnek vagy elutasí­tásnak értelmezték moz­dulatait. Athenatosz görög író „Baráti ebéd egy tu­dósnál” című munkájában emberi alakot mintázó automatáról írt, amely az asztal mellett ülve evett, Vadászkéssel az övben fK'.o.yzáv J» 'á'.ao} äväaa >! ilgjftotj. íffzli'vT h -n&M JniJoiíffi" ivott és különféle mozdu­latokat tett. Ezt a monst­rumot Ptolemaiosz király lakomáján mutatták be időszámításunk előtt 280- ban. Sajnos, nem tudjuk, milyen energia működtet­te ezeket a bonyolult szer­kezeteket. As első vízóra Annakidején nagyon nép­szerűek voltak az állat­automaták. Helliosz görög író „Attikai éjszakáiban” egy emberi kéz alkotta re­pülő galambról ír. Helliosz szavai szerint a galambfi­gurát levegőáramlat segít­ségével mozgatták. De sok eltérő adat maradt fenn erről a galambról, amelyet egy Arhitasz nevű mecha­nikus készített időszámítá­sunk előtt 390-ben. Égy dolog azonban világos: a galamb automata volt, — amely sikeresen utánozta a repülő madár mozdula­tait Természetesen sok ilyen automata csak drága já­tékszer volt. De akadtak másmilyenek is, amelyek kizárólag gyakorlati célo­kat szolgáltak. Ktesztibusz görög mechanikus például az időszámításunk előtti második században vízórát talált fel, amely hosszú időn át működött és na­gyon pontosan járt. Abul- Kasszim arab csillagász 875-ben elkészítette, az ég­bolt modelljét, amelyen csillagok mozogtak. Ez volt az első ember-készítette planetárium. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a ta­lálmányok — függetlenül attól, hogy gyakorlati cé­lokat szolgáltak-e vagy sem —. mai automatáink ősei voltak. Az automaták használata már ma is megkönnyíti az emberek munkáját, később pedig t talán egészen új korszak alaoja lesz az emberiség feilődésében. Ezzel kap­csolatban különösen érde­kes megemlíteni, hogy az első automatákat több »■'«■ évvel ezelőtt. — az antik időkben készítették. A Cseh-erdőben, Tachov körzetében Frantisek Än­derte erdész egyedülálló módon vadászik a vaddisz­nókra; vadászkéssel, egyet­len lövés nélkül. A küzdelem izgalmas módját kutyája. Klip terrier miatt válasz­totta. amely megtámadja a vadat, fogával megra­gadja és tartja; ez pedig lehetetlenné teszi a lő­fegyver alkalmazását. Än­derte erdész módszerére nincs példa Európában. Az ember Tachov köze­lében. erdőkerületének nem egyszer áthatolhatatlan sű­rűiében találkozhat vele. Erről a vaddisznók is mesélhetnének, néhányszor már összeütköztek és min­denkor pórul jártak. A vad­disznót aztán elszállítot­ták, az erdész pedig ment tovább, ahogy jött: zsebre- vágott kézzel, vadászkés­sel az övében, pörge ka­lapban, lábánál terrierjé­vel. Klip lelkén szárad Tulajdonképpen minden Klip lelkén szárad. Nemes vadászkutya: terrier, egyik bácsikája állítólag az etióp császárig jutott. Es Klip Frantisek Anderléhez. A terrierrel finoman kell bánni; különlegesen értel­mes vadászkutya. Nincs még egy kutyafajta, amely saját fenyegetettetettségé- nek érzését annyira el tud­ná folytani, mint ő, még akkor is, ha erre már rá­fizetett. Határtalan vak­merőségükkel és kemény­ségükkel tűnnek ki, ugyan­akkor rendkívül barátkozó természetűek és különösen a gyermekeket szeretik. Persze, mindenki nem ké­pes nevelésükre, nem meg­felelő nevelés esetén vad­dá válnak; A laikusok általában azt hiszik, hogy a terrier oda- ’vlszí' a vadásznak a zsák­mányt. Ez tévedés. A"fér- ‘ rjpr ráveti magát a fel­bukkanó vaddisznóra, és rrovVarclödik az öldöklő küzdelem. Arra törekszik, hogy átharapja az állat nyakát. Ha ez nem sike­rül. szükség esetén akár fél óráig sem ereszti el, nem törődve azzal, ami körülötte történik. Ne fe­ledjük el, a kutya mintegy 20, a vaddisznó több mint 100 kiló súlyú, Küzdelem életre—halálra A harc rendszerint a bozótban folyik. A vadász­nak nincs más fegyvere, mint a vadászkés, — az ügyessége és az ereje. Az állatot a terrier hajtja fel, követi és foglyulejti. Arra törekszik, hogy a vadat felborítsa, megállítsa és mint tapasztalt harcos ar­ra vigyáz, nehogy a vad­disznó egy fatörzshöz szo­rítsa, mert ez a végét je­lentené. A küzdélem közben a vadász előoson, ráveti ma­gát a vadra és vadászké­sével villámgyorsan halá­losat döf a bordák közé. Ez tuljadonképpen kímé­letes halál. A vaddisznó­nak kijár ez. Még akkor is, ha egyesek ezt vitat­ják; mert a vaddisznó féktelen vad, telve harci kedvvel, de nem alatta mos. Frantisek Anderle eddig 24 vaddisznót ejtett el ilyen módon. Iván Dedek (Centropress—Pragopress) Fordította; Gáti István Frantisek Anderle és terrier-kutyája. Klip. (Foto: Zuzana Humpálova, — Pragopress) „Uram, lefoglalom a gyűjteményét../6 Bélyeghamisítók tündöklése és bukása — Uram, lefoglalom ezt a rendkívül értékes albu­mot, amit ki akart csem­pészni, s megindítjuk ön ellen az eljárást! — Kérem, ezek nem va­lódi bélyegek, valamennyit én csináltam! A különös párbeszéd a francia—svájci határon ját­szódott le az egyik utas, Jean de sperati és a fi­nánc között, a vita folyta­tásaként szakértők vizsgál­ták meg a bélyegeket és kijelentették: valamennyi valódi, értékes ritkaság. — Akkor bebizonyítom, hogy az én gyártmányaim. Tessék mondják meg,melyi­ket készítsem el — vála­szolta fölényesen Sperati, majd bevonult „laboratóri­umába”, ahonnan a szakér­tők legnagyobb elképedésé­re néhány óra múlva dia­dalmasan hozta elő a töké­letes hamisítványt. — Én nem akarok be­csapni senkit — nyugtatta meg a szakértőket a „bé- íyeghamisítók királya”, ahogy később elnevezték, — mert a bélyegek hátlap­ján feltüntetem, hogy az én munkám. Csak azt aka­rom, hogy a szegény gyűj­tök albumában ne legyenek üres kockák amiatt, hogy drága bélyegeket nem tud­nak megszerezni. — Ami­kor megöregedett, visszavo­nult a különös mesterség­től. Előbb azonban teljes felszerelését, mintegy 600 hamisítványt, 100 millió frankért eladta az angol filatéliai társaságnak — tananyagul. Sperati hírhedt elődje volt Francois Fournier gen­fi nyomda tulajdonos; ne­vét borzongva ejtik ki a gyűjtők, mert „bélyeggyá­rának’’ termékei ma is köz­kézen forognak. A múlt század végén tevékenyke­dett és alig van ország, amelynek értékes klasszi­kus kiadványait ne hami­sította volna. Végül lelep­lezték és nyomdai kliséit a nemzetközi bélyeggyűjtő szövetség szerezte meg, szintén filatéliai tananyag­nak, hogy a gyűjtők tanul­janak belőle. A bélyeghamisítás törté­nete majdnem olvan régi, mint a bélyeggyűjtésé. Az államok a múlt század óta igyekeznek védekezni a hamisítók ellen. Ügv lát­szik, a világ első bélyegé­nél; az 1840-ben Angliá­ban merielent u. n. fekete nennysnél is számítottak ilyesmire, mert a nyomdai lemezekre minden bélyeg két alsó sarkéba megkü­lönböztető betűket véstek. Mexikóban a múlt század közepén a bélyegek hátol­dalára nyomtak ellenőrző számokat. Sok államban a bélyegpaDírba különböző színű selvemszáíakat pré­seltek. Olaszországban. Né­metországban a bélyegpa­pírba finom hálózatú alap­rajzot nyomtak. Svájc 1862- től 1900-ig a svájci keresz­tet préselte a bélyegbe amely fény hatására a hát­oldalon látszódik. Üjabban a vízjeles pa­pír bizonyult a legjobb vé­dekezési módszernek. Bár ezt is megpróbálták szap­pannal, olajjal utánozni. de a benzinfürdő leleplezi a machinációt. Ma a nyom­datechnika olvan fejlett, hogy gyártmányait semmi­féle hamisító sem tudja utánozni, úgy, hogv az ál­lamok (Magyarország is) sorra áttérnek a vízjel nél­küli bélyegpapír használa­tára, amelyen az ábra szebben érvényesül. Szinte minden állam tör­vénye szigorúan bünteti a bélyeghamisítást, sőt rossz­hiszeműség esetén a hami­sítványok eladását is. Né­hány éve például nagy fel­tűnést keltett, amikor Fa­ruk volt errviptomi királyt Rómában I70n do'lár pénz- büntetéssel súították. mert egy svájci gyűjtőnek ha­mis bélyegeket adott el. A hamisítók ma is változat­lanul garázdálkodnak. A bélyeggyűjtők nemzetközi szövetségében külön osztály működik a gyártmányok le­leplezésére. Értékes bélyeg vétele előtt ajánlatos a hazai gyűj­tőnek is a budapesti bé­lyegmúzeum szakértőihez vagy a bélyeggyűjtő szövet­ség vizsgáló-állomásához fordulni. Mindkettő modern eszközökkel felszerelve mű­ködik. A bélyegmúzeum­nak egyébként tízezer da­rabból álló gyűjtemérve van, amelyben a világ minden tájáról származó hamisítvány megtalálható, a gyűjtők is sokat tanulhat­nak belőle­Hajdú Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents