Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-03 / 28. szám
> SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 1968. február 3. t • Otven évvel ezelőtt Miről írtak a Szolnok megyei újságok? „Ha a jelek nem csalnak, úgy látszik mégiscsak vége lesz a háborúnak.” Szolnokon sok a feladat, amit a háború után meg kell oldani. Csatornázni kell, és „ezzel kapcsolatban megoldani a víz alatt álló városrészek (Czakó kert, Steiner telep. Szegényház mögötti telek tömbök) víztelenítésének kérdését. Meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy egész városrészek állandóan víz alatt álljanak.” Folytatni kell az utak aszfaltozását, a külterületi utcákat pedig ki kell kövezni. „Sajnos, de való, hogy középületeink vízvezetékkel máig sincsenek ellátva." — Meg kell oldani a lakáshiányt is. Kulturális feladat: közkönyvtárat kell' létesíteni Szolnokon (Függetlenség, 1918. febr. 3.). A Nagykunság heteken keresztül folytat kampányt egy gazdasági kisvasút kiépítése érdekében. A közegészségügyről nem szól a cikkíró. pedig az anyakönyvi hírek, népesedési statisztikák nagyon sötét képet festenek: Karcagon a hét során meghaltak névsora: I. Kovács László 3 hónapos, Dobrai Eszter 16 napos, Sztrelkó József János 19 hónapos, J. Nagy Istvánná, Soltész Juliánná 71 éves, Rápolti Lajosné, örlős Mária 56 éves. A Függetlenségben közölt népesedési statisztika szerint 1917-ben a szolnoki anyakönyvi kerületben a születések száma mindössze 635 volt, ebből is 20 halvaszülés; — a halálozások száma viszont 812, amiből a 7 évesnél fiatalabb korú halottak száma 210 (több mint 25 százalék!), hősi halott 109. A Szolnok megyei felső tízezer élete persze egészen más. Geiger Jenő, a szan- dai uradalom bérlője jan. 26-án vadászatot tartott. „Nem annyira vadászat volt ez, mint egy nagyobb szabású ebéd, melyen az éléskamrának legkiválóbb ételei kerültek felszolgálásra.” Ott volt a vendégek között dr. Küry Albert alispán. dr. Harsányi Gyula polgármester és Riedt István redőrkapitány is, akik a vadászaton nem is vettek részt, csak az eszem- iszomban. A zsákmány: 80 nyúl. Geiger tiszta szeszt is ígért vendégeinek, de annak felszolgálása csak ígéret maradt, amit — úgy látszik — csak a háború után vált be, — írja va Haladás. Ugyanakkor a vármegyei törvényhatóság rendkívüli ülést tartott, aminek tárgya: „A vármegyei aruszétosztó bizottság előterjesztése: több elsőrendű szükségleti cikknek lehetőleg nagyobb mértékben való megszerzése ügyében”, a karcagi bíróság pedig 8 bárándi asszonyt 10—10 K-ra büntetett, mert Bárónőről Karcagra köleskását vittek eladni, holott „annak árusítását miniszteri rendelet tiltja”. Azonban hiába büntetik meg a feketézőket, az embereknek enni kell. a hatósági ellátás pedig akadozik. A Függetlenség fel is panaszolja, hogy az újabb rekvirálás — bármilyen szigorú is volt — nem sok eredménynyel járt. Tudhatták volna ezt előre is a hatóságok, hisz aki a városban lakik, a tanyán tartotta a gabonát, amíg volt; de már ott sincs, mert a rekvirálás előtt szabad forgalomban volt és jó áron értékesítették. Gondot okoz a iparcikk ellátás is. „A ruha és cipő ára már oly magasra emelkedett, hogy maholnap senki sem képes azt megfizetni. Ehhez járul még az is hogy sem egyiket, sem másikat nem lehet kapni” — írja a Karczagi Napló. A munkáskéz pedig egyre fogy: a Nagykunság „Ka- tonarovat”-a 130 eltüntet és hősi halottat sorol fel, akiket pótlandó „Behívják az alkalmatlanok második csoportját” (Haladás). A háborús gondokat, a nincstelenséget elfelejteti a mozi: A szerelem bolondjai, Az éjféli vándor, Az éj lovagja, A sziklavár. — Ezt a célt szolgálja az „irodalom” egy része is, amelyet a könyvkereskedők hirdetnek: Marlitt: Gizella grófnő; Jákó Margit: József főherceg és — dr. Vá- zsonyi Vilmos: A választó- jogi reform. A 250. premier Jubileumi előadás a Déryné Színházban Jókai, ismét egy Jókai regény színpadi változata. A nagy mesemondó tovább éli reneszánszát. — a ki tudná megmondani hányadik „összegyűjtött művei”- nek szebbnél-szebb kiadásával párhuzamosan akár már Jókai színpadot is csinálhatnánk, — egy kis túlzással legyen mondva, mozit is. — ahol csak a nagy öregtől származó színpadi műveket, adaptációkat, filmeket játszhatnánk. Az Állami Déryné Színház 250. bemutatójának darabja az És mégis mozog a föld című híres regényének színpadi változata. A regény témája, mondanivalója nagy lehetőséget kínált a színpadra alkalmazó Bernáth Ilonának, aki élt is a regény hatásosságának minden színpadi lehetőségével. A cselekmény a reformkorban játszódik, tehát a XIX. század első felében, amikor a nemzeti szellem, a hazaszeretet vívta ádáz harcát nemzetté válásunkért, mai nemzeti műveltségünk alapjaiért. A szabadságvágy fegyver nélküli korszaka ez az időszak és a regény — mivel a színpadra alkalmazása kisebb buktatóktól eltekintve sikerült, így a színmű is — obeliszk, azokra a fiatalokra emlékeztetve bennünket, akik a magyar kultúra csatáját vívták, harcosai voltak az Európában mindenhol megindult nagy erjedésnek, amely az önálló nemzeti létért folyt. A regény színpadra alkalmazásával a Déryné Színháznak az volt az elsődleges célja, hogy a mai fiatalság elé a tiszta eszmékért rajongó és harcoló újabb ideálokat állítson: a Körösi Csorna Sándor életútját járó Barkó Pált, a Kazinczy Ferenc, Katona József és Kisfaludy Károly valóságos alakjából ötvöződött Jenőy Kálmán és a nyomorral dacoló, számkivetett nemzet komédiásait, a vándorszínészeket. A kritikus sok-sok kollegája társaságában a sajtóbemutatón látta a színművet, s az a véleménye, hogy a legmértéktartóbb bírálatot azok a „kísérleti alanyok”, a 14—16 éves fiatal nézők százai adták a színműről, akik sűrűn beletapsoltak az előadásiba, akik ünnepelték a darabot. Mert ünnepelték. Ez az egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy Bernáth Honának, a Jókaira annyira jellemző szerteágazó regényből, sikerült megragadnia a dramatur- giailag legfontosabb kulcsképleteket. Segítséget kapott ehhez Surányi Péter dramaturgtól és Szécsi Ferenc rendezőtől. Szécsi legfontosabb törekvése érezhetően az, hogy a fiatalságunk képzeletvilágához alakítsa a nagy történelmi tablót, a hősöket közel hozza a mái kor fiataljaihoz, megértesse cselekedeteiket, egyaránt hasson értelmükre és érzelmükre. A hagyományos dramaturgiai elvekre épült tiszta, fikció-mentes előadás jól visz- szaadja a reformkor, jelen esetben a Jókai-hősök, nagy törekvéseit, hogy az alvó ország felébredjen, végre „megmozduljon a föld”. Az alakítások sajnos nem egyenletesek. Áts Gyula nagy belső izzással formált Jenőy Kálmán-ja az egyes jelenetekben bizony légüres térben marad, mert a szépen felépített, jellemábrázoló folyamatot megakasztják a nem kellő hitelességű — még talán csak beéretlen? — alakítások. A főbb szereplők közül özvegy Jenőyné. Fodor Teréz a megformálója, kemény magyar nagyasszony, Sátory Katinka szerepében Kovács Mari játéka „telitalálat”. Siménfalvy Lajos Tseresnyés-e igen hiteles, megragadó figura. A jelmeztervező Rimanó- czy Yvonne, Jászai-díjas, ruhái igen jól kifejezik a főhősök érzelmét, szándékait: hajbókolás Bécs felé, — a habsburgi cifraságok, élet-halál harc a magyar kultúráért, a nemzeti életérzésért, — egyszerű, népi motívumokkal díszített magyaros viselet A díszlettervező Sosta- rics Zsuzsa hatásos milliót teremtett a színpadi játék számára. A színművet tegnap Szolnok megyében Jászivány községben mutatta be a Déryné Színház. — tiszai — Alföldi mocsaras táj Nagyértékű Mednyánszky festmény a Damjanich Múzeumban ednyánszky László nyughatatlan, örök- vándor természetével, báró létére a csavargók, nyomorgók közti otthonosságával, vagyonos családja ellenére abszolút igénytelenségével, naplójának, — meditációinak különös világával, de mindenekelőtt csodálatosan egyedi festészetével egyedüli helyet foglal el a magyar képzőművészet történetében. 1852-ben született Bec- kón, ahová hosszabb rövi- debb utazásai során visz- szatért. Hajtotta az új tájak felfedezésének, idegen emberek, világok megismerésének olthatatlan szenvedélye. Tanult Münchenben, Párizsban, utazott Itáliában, Becsben. Az első világháború alatt végigrajzolta Galíciát, Szerbiát, Tirolt, mementót állítva a háború szenvedéseinek, a megfagyott, sebesült katonák keserű sorsának. Végigcsavarogta — sokszor egyetlen ruhában a Kányátokat, az Alföldet, a külvárosok nyomornegyedeit. Az 1870-es évek végén néhány hónapot Barbizon- ban töltött, ahol a tájfestést többek között Corot, Millet, Daubigny forradalmasították. Az akadémiz- mus művilágítással készült látványos tájfestészetével szemben az intim, bensőséges, természet után való festést hagyták örökül az európai művészetre. Nagy szerepet játszott a levegő rezgésének puha, párás függönye, a fények természetes hatása művészetükben Mednyánszky az alatt a rövid idő alatt, amit itt töltött, rátalált azokra a festészeti lehetőségekre, — amelyek már ezt megelőzően is foglalkoztatták. Különösen Corot gyöngyházfényű, remegő színei hatnak rá. Medvyánszku a tóiban rejtező hangulatot, mindazt, amit eny természeti látvány, szín, forma, illat, íz hatása együttesen adhat vászonra akarta rögzíteni. Legfőbb kifejezési szándéka a hangulat megragadása volt. „...A han- mtlat iránvát, én c*ak azt látom mindenben Azt keresem a színben van. mint a vonalban, a levenő m<- vAsé.nében. yny mint a n'ö- vénnek illatában, a maion lankasztő határéban,. vnn min* a b*doq határában.” — Írja feljegyzéseiben. — (Pest, 1895. december 14.) A barbizoni hatás azonnal jelentkezett. amikor még ugyanazon esztendőben, 1877-ben leutazik Szolnokra. s ott az Alföld kínálta lehetőségeket, mocsaras tájakat, tágterü sík földeket fest végtelen finom színátmenetben, ködös párás felületekkel. 1880 tavaszán ismét Szolnokon dolgozik, ahol szorosabb barátságot köt Deák Ebner Lajossal. Mednyánszky László szolnoki kapcsolatainak pontos felmérése még a művészettörténet feladata, jelenleg a kutatás a két konkrét itt-tartózko- dáson kívül annyit tud, hogy az alakuló Szolnoki Művésztelep 1899-es beadványát, amelyben az itt dolgozó festők a kultuszminisztertől műteremlakások építését kérték — Mednyánszky is aláírta. Nem datálható pontosan az .,Alföldi mocsaras táj'\ de valószínűleg két alföldi tartózkodása egyikén festhetne. A festmény 1.40x2.20 méter méretű, vászonra olaj technikával készült. Mocsaras síkságot ábrázol felröppenő varjakkal. A kompozíciót kétharmad részében osztja a horizont vonala, melyből egyharmaé a mocsaras föld, kétharmad a ködös felhőzet. Mednyánszky különösen kedvelt barnás színárnyalatait használja fel. hogy a kietlen táj lényegét megragadja. a víztócsás földfelszín szinte színben tükre a fehérbarna átmenetekben go- . molynó felhőzetnek. Mindkét felület csodálatosan példázza Mednyánszky modell- álló készségét, ahogy a fehér vibrációktól eljut a legsötétebb barnákig. A téma szinte feloldódik, épphogy jelzett a festményen, hangulatában azonban tökéletesen visszaadja a mocsaras Alföld belső lényegét. Ez a kév. a Damjanich Múzeum legújabb vásárlása a Magyar Nemzeti Galéria ajánlására jutott gyűjteményünkbe. Ez ideig magánkézben volt, és vételi felajánlás útján került birtokunkba Mint magánszemély tulajdonát eddig igen kevesen látták Mednyánszky László Alföldi mocsaras táj festményét. Most, hogy múzeumunk tulajdonában van, a közeljövőben meanyíló állandó festészeti kiállításunkon minden múzeumlátogató Egri Mária PINTÉR ISTVÁN: Mégsem lett király 15. Elsüllyesztett királyi levél Horthy hiába tárgyal sűrűn Gömbössel, aki továbbra is dédelgeti tervét a kormányzó királlyá választásáról, hamarosan be kell látnia, hogy sohasem lehet király Magyarországon. Cser- noch hercegprímás, aki a budapesti bevonuláskor a protestáns fővezért a parlament lépcsőjén tábori oltárral, díszmisével, fö- pásztori áldásával várta, soha sem tenné a koronát eigy protestáns király fejére. Igaz, ha IV. Henrik számára Párizs megért egy misét, Horthy is katoli-rálna ha ez lenne a trónhoz vezető utolsó lépcsőfok. Az igazi arisztokrata nagybirtokosság azonban nem egyezne bele, hogy egy egyszerű kenderesi birtokos -nemes fiát megkoronázzanak; az 6 szemükben a kormányzó nem elég előkelő származású, s ezen az sem változtat, hogv a grófok és hercegek is szívesen látják kovmánvzóként a budai Várban. Gömbös is látja ezeket az akadályokat. s űjabb tervvel áll elő. Albrecht főherceget házasítják össze Horthy Paulával, a kormányzó lányával. Albrechttet királlyá választják, Horthy lánya lesz a királyné, a királyi nászban vegyül a Habsburgok és a Horthyak vére. a király apósa lesz az ország nádora, s továbbra is Horthy Miklós kezében marad a tényleges hatalom. Horthy nem ellenzi a tervet Albrecht szülei. Frigyes főherceg és Izabella főhercegnő pedig még pénzt is hajlandók áldozni fiuk népszerűsítéséért. Az csak természetes, hogy a leendő Királyt is az EKSZ cRtelközi Szövetség) tagjává kell tenni. Albrecht Svájcból érkezik Budapestre, hogy az EKSZ-nél esküt tegyen. Prónay Pál kíséri el a MOVE Podmaniczkv utcai épületébe. ahol az EKSZ székel. A „vezérek tanácsa” ülését a karzatról nézi végig. A 23 esztendős királyjelöltre nagy hatással vannak a misztikus hókusz-pókuszok, de még nagyobb hatás' tesz rá taggá való felavatása. Attól kezdve ő is az EKSZ, a vezérek tanácsa titkos fejének Horthynak tartozik engedelmességgel. Egy Habsburg tehát már Horthy irányítása alatt álló egyik titkos társaság tagjaként aláve tette magát Ferenc József voll szárny segéd je akaratának, de Horthyt még kötik Habsburg Károlynak tett Ígéretei. Két. esztendeié sincs, hogy Badenben. a búcsúkihallgatóson a flottáját éppen akkor vesztett flottaparancsnok könnyes szemmel ígérte meg IV. Károlynak, hogy haláláig őt fogja szolgálni, s a hűségnyilatkozatokat különböző formákban és utakon még kormányzóvá választása után '< elküldte Svájcba. \ a száműzött királynak. Csakhogy Horthvnak már esze ágában sincs kiköltözni a budai Várból, ahol ideiglenes államfőként tartózkodik. IV. Károlv hívei viszont egyre hangosabban kérdezik? mikor foglalhatja el Károly jogos trónját? A kormányzó Székesfehérvárott mond beszédet, s jól bevált módján fenyegetőzik. s ismé* tudtul adja: csak az történhet amit ő megenged. — Mindenki vezetni akar — mondla —. de senki nem akar vezettetni. Mindenki politizál és mindenki, de különösen egyes csoportok egvmaguk akarják a2 összes kérdéseket megoldani, mégpedig azonnal, egycsapásra Sorrend nélkül, megeondolatla- nul, előkészítés nélkül vetik beV a közvéleménybe a legnagyobb problémákat, ami nem vezethet megoldásra és megnyugvásra. Nem engedhetem meg, hogy a politizálást és hivatlan kritikái egyesek oly mértékben űzzék, hogy az már a tömegek lázítá- sába csapjon át... Üjabban mind sűrűbben lehetett észlelni olyan törekvéseket, akik a király személyének kérdését igyekeznek előtérbe tolni, akik a király személyének kérdését idő előtt bolygatják... Aki nem alkalmazkodik a jogrendhez, az bűnhődni fog. Az első év küzdelmei után a második évet az imperativ megnyugtatás jegvében óhajtom megkezdeni, amelynek Isten segítségével idővel gazdag és hatalmas Magyarország lesz az eredménye koronás királlyal az élén. akit a nemzet lelkesedése fogad tárt karokkol...’’ „Imperativ megnyugtatás?” Horthy ráparancsol a IV. Károlyt visszakívánókra, hogy nyughassanak. Igaz, ugyanebben a beszédében azt is kijelenti, hogy ő „nem nyúlhat a királyi trón’’ után, dehát az aligha nvugta'ia meg Károlv1,. akit előzőleg Horthv mindig hűsége változatlan és rendíthetetlen mivoltáról biztosított. Nyugtalan levelet ír hát Horthynak. amelyben néhány vitatott kérdésben véleményt nyilvánít, leszögezve: „Én, mint alkotmányos király — mert ilyen akarok lenni és leszek is. mint a múltban voltam —. valószínűleg minden magyarral egvütt tudatában vagyok annak. hogy királyt és nemzete' kötelező megállapodások csak akkor lehetnek törvényileg rendezendők, ha én, a megkoronázott magyar király, körülvéve egy felelős magyar kormánnyal, az uralkodói hatalmat útra gyakorolni fogom”. S-*ó sincs már róla, hogy a? exkirály indíttatva érezné magát megköszönni Horthv magatartását. Inkább parancsolja. mint kéri. hogv Horthy a levélben foglaltakat hozza nyilvánosságra. A kormányzó azonban íróasztala mélyébe süllyeszti a királyi levelet Nagy nehezen elérte, hogy a királykérdést a Politikusok levegyék a napirendről, már nyeregben érzi magát, igazén nem fontos, hogy a király szószéket kapjon. Csemoch hercegprímásnak, — nem sokkal IV. Károly leve'é- nek megérkezte után felkeresi, hogy a király megbízásából a kormányzó véleményét megtudakolja — sajnálkozva mondja; — Éppen a napokban járt nálam egy angol politikai megbízott és azt mondta; az an zol kormánv semmiképpen nem tűrné. hogy őfelsége, akinek továbbra is leghűségesebb alattvalója vagyok, elfoglalja trónját— A hercegprímás különösebb vita nélkül távozik. Az egyház bölcs feje meg van győződve, hogv mindennek eliön az ideje. Horthy viszont elszánja magát. hogy ha kell. hűséges katonáinak fegyvereivel, de megakadályozza IV. Károly hazatérését. az antant tiltakozása sokkal kevesebbet nyom a latba, mint az. hogy az esetben el kell hagynia a na«v-nehezen megszerzett pozícióját. (Folytatjuk.)
