Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-20 / 42. szám

1968. február 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tizennyolc nagyobb beruházás munkálatait fejezik be az idén megyénkben Pirkadásra várnak Pusztatúrpásztón A gazdaságirányítás re­formjának keretében az új beruházási mechanizmus alapelveit már egyértel­műen rögzítették, a beru­házási rendszer részletes szabályozása azonban még folyamatban van. Ebben a helyzetben még nem lehet átfogó képet adni a beru­házási tevékenység 1968. évi várható helyzetéről sem. A kormány alapvető beruházáspolitikai célkitű­zéseiből kiindulva azon­ban vázolni lehet a fejlesz­tések mértékét és azok alakulását. Az egyik alapelv értel­mében biztosítani kell a harmadik ötéves terv ere­deti célkitűzéseinek meg­valósítását. — A másik irányelv elsősdleges fel­adattá teszi a folyamat­ban lévő fejlesztések opti­mális befejezéséhez szük­séges beruházási eszközök biztosítását, s ezzel együtt a megvalósítás zavarta­lanságát. Mindezek végre­hajtásához az előző év tényszámaihoz hasonló fej­lesztési eszközök állnak rendelkezésünkre. Szolnok megyében az ál­lami és tanácsi vállalatok, valamint az egyéb állami gazdálkodó szervek beru­házásaihoz mintegy másfélmilliárd forint összeggel számolhatunk Ez a volumen — az új beruházási mechanizmus­nak megfelelően — rész­ben állami költségvetési juttatásból, részben pedig a fejlesztési alapok pénz­összegeiből tevődik össze. Megyénkben január el­sején 23 jelentősebb volu­menű — korábban érték­határ felettinek nevezett — folyamatban lévő be­ruházás volt. Ezek közül 18-nak — a tervek szerint — az idén be kell feje­ződnie. öt beruházás teljes befejezése pedig jövőre, vagy az azt követő évék­ben történik. Az említett 23 beruházás idei eszköz­igénye több mint 850 mil­lió forint. Ebből is nyil­vánvaló, hogy ezek a me­gyei fejlesztési lehetősé­geknek mintegy 60 száza­lékát lekötik. Csak tájékoztató jellegű adatok alapján lehet ma érzékeltetni e 850 millió forint forrásmegoszlásának az arányát. Előreláthatólag mintegy 63—65 százalékát az állam biztosítja a beruházóknak költségvetési juttatásként, és 35—37 százalékos arány terheli a fejlesztési ala­pok pénzeszközeit. Ma már eléggé ismert tény, hogy a beruházó vál­lalatok csak jelentős mér­tékű bankhitel igénybevé­telével tudják biztosítani — saját erőforrásaik ter­hére — a beruházásaik tervszerű befejezését. Az ilyen természetű hiteligé­nyek természetes- hogy ab­szolút elsőséget élveznek. A beruházások befejezé­séhez szükséges állami és vállalati pénzeszközök biz­tosítása — közgazdasági és pénzügyi hatása mellett — olyan jelentős létesítmé­nyek üzembehelyezését te­szi lehetővé, amelyek a megye számára nagyon je­lentősek. Itt említhetjük meg a szolnoki vasútállo­más rekonstrukciója első ütemének befejezését, a bútorgyár teljes üzembe helyezését, a Tiszamenti Vegyiművek szuperfoszfát, üzemének bővítését, vala­mint az új porfestékgyárá­nak üzembe helyezését Az idén fejeződik be továbbá a szolnoki mezőgazdasági gépjavító vállalat több év óta húzódó fejlesztése és a tervek szerint megvaló­sul a kunszentmártoni tég­lagyár rekonstrukciója is. A nem termelő jellegű beruházások között is vannak jelentő­sek, amelyek már az idén megvalósulnak. Ilyen a tiszafüredi 12 tantermes gimnázium, a mezőtúri 320 személyes diákotthon, va­lamint a szolnoki vízellá­tás korszerűsítésének első üteme. 1968-at követően befeje­zésre kerülő, jelenleg fo­lyamatban lévő beruházá­sok közül elegendő talán a kiskörei Tisza II vízlép­csőt, a szolnoki épület­elemgyárat, valamint a Ti­sza szabályozási munkála­tait említeni. Az idén induló új beru­házások sorsa ma még bi­zonytalan. A népgazdasági és vállalati erőforrások előzőekben vázolt nagy­mértékű determináltsága következtében természetes, hogy nem lehet jelentős mértékű kezdésekre szá­mítani. Az új állami beruházások sorsa felett a kormány, vagy az illetékes irányító hatóságok döntenek. — A vállalati beruházások kez­dési lehetőségeit — a fej­lesztési alapok teherbírá­sától, illetve az aránylag szűkös bankhitel lehetősé­gektől függően — a válla­latok vezetői döntik el. Ma még sok nehézség­gel, számos bizonytalansá­gi tényezővel kell megküz­deniük a beruházó, a kivi. telező, a tervező és a le­• • ÖnÁ is sznefzttel untjuk ..... a hetenkénti keddi napokon d élután 2—6 óra között megrendezendő PEZSGOS délutánjainkra :::::: Pezsgőből széles választék Poharas kiszolgálás ... BORKÓSTOLÓ lliiii Szolnok, Kossuth L. u. 3. bonyolító szerveknek egy­aránt. A teljes kibontako­zás még eléggé távol van, de az új szemlélet egy-egy megnyilvánulása, hatása már kétségtelenül észlel­hető. TaDasztalatokban — és problémákban is — gazdag esztendőre számít­hatunk, de joggal remél­jük az eredményeket is. Vékes Sándor a Magyar Beruházási Bank Szolnok megyei Fiókjának igazgatója Hajópadlót devizáért A szolnoki fűrészüzem az első negyedévben 2500 köbméter faárut gyárt ex­portra. Főként hajópadlót és zárléceket rendeltek a nyugatnémet, francia, gö­rög és izraeli cégek. Az üzem eléggé jelentős összegű devizához juttatja az országot az idén is. Már­cius végéig belföldre 9000 köbméter fűrészárut, ge­rendát és zárlécet szállít, hogy csak a főbb termé­keket említsük. Kiállítás és komplex estek A kisújszállási. városi művelődési ház vezetőinek az a törekvése, hogy az ér­telmiséget jobban bevon­ják a kulturális életbe. En­nek érdekében sokrétű programot dolgoznak ki. Ennek iegyében kerül sor márciusban a művelődési házban Szilágyi Ildikó öt­vös és Galambos Tamás festő kiállítására. Áprilisban „A szerelem eposzából’’ címmel irodal­mi színpadi bemutatót tar­tanak, melyre elsősorban a város értelmiségi dolgozóit várják. Május táján ren­deznek komplex esteket. Céljaik között különböző korok különböző szempont, ból való megközelítése sze­repel. Debreceni Közúti Építő Vállalat útépítésben jártas SEGÉDMUNKÁSO­KAT, valamint KUBIKOS BRIGÁDOKAT felvesz. Jelentkezés: Jászbe­rény, Liget u. 23. Szol­nok, Verseghy u. 7'c. Debrecen, Barna u. 3—5. Majd két évtizede a túr- kevei városházán úgy dön­töttek: megfelezik a Túr- keve, Mezőtúr közötti tá­volságot, s a felezőpontnál falut építenek. Ezt olvasom az 1949. évben kelt ira­tokban. Azt már a szem­tanúk mondják e’, hogy a 412-es műút mellett házhe­lyeket parcelláztak, rajzó­kat készítettek. kijelölték az utcákat. Üry tűnt, meg­születik egy új falu; pusz- tatúrpásztó. 260 millió forint felhasz­nálásával bővítették a Mis­kolci December 4 Drótmű­veket. Az új gyáregység­ben az építőiparban nél­külözhetetlen előfeszített- nagyszilárdságú betonacél­huzal gyártása folyik. Az új falu nevét azon­ban hiába keresem a hely­ségnévtárban. Túrkevén mondták, nincs ilyen, hal- vaszü'etett terv volt az. Mindössze tíz házat építet­tek azon a részen. A vil'any a ’övőt ielen’ené Az egy'k szélső házban Fehér Laiosék laknak. A település legidősebb házas­párja. Beszélgetünk. Az életről, az életükről. A jövő ná­luk már csak néha jön szó­ba. Otthonülök leltek. Hé­be-hóba . szűnjek rá magu­kat. hogy együtt menjenek be a városba. — Nincs miért — mond­ják. Nem kérnek már semmit az élettől. Azaz mégis. — Villany kellene. Egy kis fénv. A másiik házban Varga Károlyék laknak, ök a leg­régibb lakók az újtelepen. A gazda most a tsz-ben dolgozik, csak Varga néni van otthon. — Hogyan élünk? — is­métli a kérdést. — Nem panaszkodhatunk. A fér­jem iól keres, s ami egy szerény házban kell, az megvan. Rend, tisztaság, egysze­rűség. Szép hímzett ágy- garnitúra, szőnyeg a szobá­ban. A kézimunkák a házi­asszony szorgalmáról és szépérzékéről árulkodnak. Valami mégis hiányzik. Nincs villany. — Sajnos. Évek óta ígé­rik, de sosem jutunk el a bevezetésig — mondja a háziasszony. Iskola a pusztán Régi épület. Kiválik a házak közül, még a neve Az örömszerzés magasiskolája Az ügy nem lenne érdekes ha nem történt vol­na meg. De meg­történt. (Az igaz ügyeknek mindig van olyan árnyé­kuk. hogy talán nem is igazak; annyira valóságo­sak.) Két szál szeg­főt vett az osz­tály. Figyelmes­ségnek nem drá­ga, engesztelésül is elmegy, ha ép­pen ilyen szere­pet szánnak neki. Csak ez le­hetett. mivel a negyedik osztálv serdülő férfiai ki­vételesen nem voltak szerelme­sek fiatal tanár­nőtökbe. A lá­nyok sem rajong­tak érte, ami ugyancsak termé­szetes. így történ­hetett meg az eset. amiért a tanámő megne­heztelt. Az osz­tályt udvariasan, de nagyon társ vi­lágosén kezelte. Ez a legrosszabb. A harag tartós volt, csak az osz­tály közeledhe­tett. Így, érettsé­gi előtt nem jó ujjat húzni a ma­tektanárral. Az osztálynak köze­ledni kellett. Kí­váncsian várták megielenik-e a tanárnő az isko­labulin. Megje­lent. Kerítettek két • szál piros szegfűt, két vál­lalkozó is akadt, hogy átadja. Le­gyen béke. A vállalkozás nem sikerült, a sértés, úgy lát­szik, súlyosabb­nak bizonyult. A tanárnő nem fo­gadta el a virá­got, maradt az osztály a két szál szegfűvel. „Adjá­tok nekem, szó­lalt meg az egyik fiú, anyám, apám holnap lesznek huszonöt éves há­zasok. Megérdem­lik.’’ A szegfűt hazavitte. más­nap átadta a szü­leinek. A fiú bátyja iárt egv lánnyal, harmadnap annak volt a születés­napja. A szülök bólintottak, jó vigve el a két szál szegfűt a vázából. Végül is nem a virág a fontos, hanem a figyelmesség. A lány, akivel iárt meg is kapta a két szil szegfűt, megcsókolta a fi­út. és mindössze annyit kérdezett hol lehet kapni ilyen szép virá got. A fiú mor- gott valamit. A lánynak más­nap idősebb hölgyrokona érke­zett Svédország­ból. Este indul­tak, hogy meglá­togassák az új- elegáns körszál­lóban. A lánynak induláskor ju­tott eszébe, hogy elfelejtett virágot venni. Meglátta a két szál szeg­fűt, gondosan ce­lofánba csoma­golta. Ezzel kö­szöntötte az öreg hölgyet. Az idős rokon nem véletlenül érkezett haza azon a napon. Másnap ugyanis legked­vesebb unokáia ünnepelte 25. szü­letésnapját. Nem­csak kedves és szép volt ez az unoka. hanem okos is. A hosszú svéd éjszakákon sokszor gondol­kozott azon, ho­gyan is lett ez a lány matemati­kus. Senkire nem hasonlít a csa­ládban. a szü­letésnapi ünnep­ségre másnap kedves ajándék­kal állított be: a csomaggal együtt átnyújtotta a lánynak a két szál szegfűt is. A virágot-, míg élnek. egyfrc-m„ szépek. Az unoka nem vette észre, hogy ezt a két szál szegfőt va­lahol már látta. Vázába rakta és másnap reggel fn’ss vízzel cse­rélte ki a régit. A szegfűk mégis hamar p'hervad- tak. Talán bá­natukban ■ (K. I.) is más: czihatpásztói isko­la. Valamikor Czihat bir­tok volt e terület, innen a név. Az egyetlen tanterem­ben Márki Gábor tanító betűvetésre oktatia a gye­rekeket. Tizenketten van­nak. Ketten-hármon egy- egy osztályban. Osztatlan iskola ez. — Nem rossz itt taní­tani — válaszol a kérdésre a foglalkozás után Márki Gábor. — Értelmes, egész­séges gyerekek élnek itt. Hozzáteszem még, hogy edzettek. Egvik-másik nagy­kabát nélkül indul haza. Nem fázik, pedig kcn-a reg­gel iött el otthonról. S nemcsak a közeli tíz ház­ból járnak ide, hanem a két-három kilométerre levő tanyákból is. Tíz év alaft semmi Kinyit a bolt. Asszo­nyok jönnek, vásárolnak, aztán mennek tovább. Nem beszélgetnek. M;ntha nem ismernék egymást. A be­felé fordulás okát rfiaguk sem tudják. így élnek évek óta. A sötétség beálltával bezárkóznak, s csak a napkeltével kezdik útra a maguk életét, a férfiak mennek a tsz-be. az asz- szonyok otthon maradnak a gyerekekkel. Bár alig van gyerek. — Csak kölönc lenne a jövés-menésbe — intézi el egyetlen mondattal a kér­dést Az otthoni munka mel­lett ugyanis kereskednek. Piacra járnak, Mezőtúrra. Mezőtúrra és nem Túrke- vére, ahová csak hivatalos üevben mennek. Ho«y en­nek oka-e a sok téliesítet­ten ígérgetés? Lehet. — Onnan csak kémek tőlünk, de ... semmit sem kanunk. Tíz év alatt sem­mit — ismétlik, hogy na­gyobb hangsúlyt adjanak szavuknak. Nem süttgalambra várnak Mostohagyereknek érzik magukat. Ped'g fizetik ren­desen évek óta a községfej- lesztési alapot. Fizetik az OTP részletet, mert a há­zak kölcsönből épültek. Évekig takarékoskodnak, hogy otthonuk legyen, s a villany hiánya sötétségbe burkolta a kis települést. Éev-kétszáz méterrel a há­zakon túl már van vil­lany. itt nincs. Járda sincs. Daea'ztiák a sarat tavasz- szal, ősszel. Elkelne a segítség. Igaz, e kis település távol esik a várostól. Olyan jövője sincs, hogy valaha faluvá fejlődjön. A tervek sze­rint azonban hamarosan baromfifarm létesül szom­szédságukban, s velük szemben van máris a Tán­csics Tsz gépjavítója, amely munkalehetőséget ad az itt élőknek. Jelenleg :s szinte kivétel nélkül a tsz- ben dolgoznak. Állatte­nyésztők. a villanyfényes istállókból a pislákoló pet­róleumlámpa világítatta otthonba kell lépniük. Refrénként ismétlik: meddig még? Szűcsék, vinezéék, Glad- csenkóék. Gulyásék és a többiek kérdésére választ a február 9-i városi ta­nácsülés adott, ahol az 1968. évi fejlesztési terv- javaslatot tárgyalták, töb­bek között a villamosítási programot. A javaslatot a tanácsülés elfogadta s az idén végre korábban vir­rad pusztatúrpásztón is! Majnár József

Next

/
Thumbnails
Contents