Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
1968. február 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Óriás C S 1 z m a mmmm Hat csizmadiamcster a szászországi Döbelnben készítette ezt az óriáscsizmát 1925-ben. céh&k fennállásának 600.. évfordulójára. 750 munkaóra alatt tíz marha bőrét dolgozták fel a szárának és 92 kilogramm talpbőrt használtak fel. A csodacsizma 3.70 méter magas, a talpa 1.99 m hosszú, a sarkantyúkerék átmérője fél méter. A lovagnak, akinek ez a csizma megfelelne, 12 méter magasnak kellene lennie. A csizmaóriás a szászországi Leisnig Mildenstein- várának múzeumában található. Minerva és Dakar sorsa 223 tengeralattjáró süllyedt el baleset következtében a XX. században — Sohasem gondolunk arra, hogy egyszer elsüly- lyedhetünk. Teljes biztonságban érezzük magunkat tengeralattjárónkon. —Ezt a választ adta hetekkel ezelőtt a Minerva nevű francia tengeralattjáró másodtisztje egy tévé-riporter kérdésére. — A riporter ugyanis részt vett egy gyakorlaton; két napig utazott a Minervával a tenger szintje alatt. Két héttel ezelőtt Toulon partjánál elmerült a Minerva egész legénységével, köztük a magabiztos másodtiszttel együtt. A Földközi-tenger keleti részén éppen akkor kutattak izraeli, angol, amerikai és török hajók a néhány nappal azelőtt eltűnt Dakar tengeralattjáró után. A szerencsétlenül járt búvárnaszádok egyike sem adott vészjeleket. Mindkettő olyan vizeken hajóINDULHATUNK A HOLDRA! Beszélgetés a szovjet sikerekről és tervekről T. Butorac, a zágrábi Vjesnik munkatársa, felkereste Borisz Pavlovics Konsztantyinov fizikust, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnökét, elbeszélgetett vele a Szovjetunió holdkutatási programjáról és az űrkutatás időszerű problémáiról. — A Szovjetunió hatalmas ország — mondta Konsz- tantyinov fizikus — lakóinak száma meghaladja a 260 milliót. A sokféle kutatóintézetekben 700 000 ember dolgozik. Ez óriási szám, tekintettel arra, hogy a világon nem egészen 3 millió tudóst és szakértőt tartanak nyilván. A Szovjet Tudományos Akadémiának 174 rendes és 360 levelező tagja van, továbbá 25 000 tudományos munkatársa. Szakértőink kollektív munkát vérteznek — Szakértőink rendkívül sok, bonyolult problémával foglalkoznak. Tavalyi sikereink közül a legbüszkébbek a Venus—4 teljesítményére vagyunk. Először is az űrszondát Föld-körüli pályára vezéreltük és csak utána indítottuk hosszú útjára. Útközben többször is korrigálni kellett a műbolygó pályáját, hogy pontosan eltalálja célját. Erőfeszítéseink sikerrel jártak, mert Földünktől 78 millió kilométernyi távolságban a Venus—4 elérte az Esthajnalcsillag légkörének külső határát. A legbonyolultabb munkák csak ekkor következtek, üzembe kellett helyezni a rádió adó-vevő készü'éket. hogv a műszerek által észlelt adatokat eljuttassa hozzánk. — összefoglalásként hangsúlyoznom kell, hogy egy- egy világhírű vállalkozás sok szakember gondos munkáját követeli meg. A Venus—4 műszerei lemérték az Esthajnalcsillag légkörének terjedelmét. az atmoszféra hőmérsékletét és vegyi összetételét. Az adatokból megállapítottuk, hogy földi értelemben vett élet a Venuson nem alakulhatott ki. Ez természetesen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a Venus légkörének magasabb részeiben nincsenek egyszerű szervezetű élőlények. A kutatásokat tovább folytatjuk, és reméljük, hamarosan újabb műbolygót küldünk az Esthajnalcsillag irányába. A Vjesnik újságírója ezután megemlítette, hogy egyesek a szovjet sikerek méltatásakor megállapítják, hogy a szovjet nép rendkívül tehetséges és a tudományos munkát megkönnyíti az oktatási rendszer. Vannak olyan vélemények is, hogy a sikereket a tudományos munkára fordított óriási költség- vetés is elősegíti. 1966-ban például 6.5 millió rubelt költött a szovjet kormány a tudomány fejlesztésére. — A legnagyobb tehetségek is megtorpanhatnak, ha fejlődésükhöz nincsenek meg a feltételek — válaszolta Borisz Konsztantyinov. — Fontos a tehetségek felkutatása és felkarolása, de még fontosabb a zavartalan munkakörülmények megteremtése. — Kollektív munkát végzünk, ez korszakunk követelménye. Egv-két évszázaddal ezelőtt a tudósok megengedhették maguknak azt a fényűzést, hogy egyedül, egyszerű segédeszközökkel végeztek kutatásokat. Mananság a tudományos munka közös tevékenység, — sok nénzt emészt fel és a legkiválóbb szakembereknek kell — együttműködniük. — Lehet Lehet, hogy az elsők lesznek. Sajnos, az űrkutatás még mindig verseny, presztízs-kérdés, — Ahogy azonban tovább kutatjuk a világűrt, mindinkább többen emlegetik az együttműködés szükségességét. Az első lépéseket már megtettük, egyezményt kötöttünk az űrhajósok kölcsönös mentéséről és elhatároztuk, hogy a világűrbe nem bocsátunk fel tömegirtó fegyvereket. — Az amerikaiak a múltkor fél méterrel elmozdították a Holdra íz- ereszkedett kutató laboratóriumukat. Nagy teljesítmény volt ez? — Egyáltalán nem. Ha az űrlaboratórium egyszer eljutott a Holdra, elmozdítása, a tolórakéták megindítása és leállítása egyáltalán nem nehéz. Sokkal bonyolultabb manőver lesz visszaindulni a Holdról, hiszen ott nincs rakétakilövő telep. — Miért van az, hogy az amerikaiak mindig előre bejelentik ürkísérleteiket, a szovjetek pedig hallgatnak róla és csak a kilqvés után közlik a nyilvánossággal. — Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy az amerikaiak minden kilövésüket előre bejelentik. A katonai műholdak felbocsátásáról például sohasem tesznek említést Vé’eménvem szerint a nyilvánossággal való közlés a megszokás dolga. Mi ahhoz a közmondáshoz tartjuk magunkat: nyugtával dicsérd a napot. Repülőtányérok ped'g nincsenek... Az elckész'j'et?k be'eieződtek A Vjesnyik munkatársa ezután azt a kényes kérdést tette fel. hogy mikor jut el az ember a Holdra. — A Hold-utazás már nem tekinthető a képzelet szüleményének. Meggyőződésem szerint már a közeljövőben megvalósul. A vállalkozás előkészületei befejeződtek. Van még néhány megoldatlan probléma, mint például a napfény káros hatásának ld- küszöbölése, de ezen már dolgozunk. — Az amerikaiak azt mondják, hogy űrhajósaik 1970-io biztosan eljutnak a Holdra. — Eddig csak az űrkutatásról beszéltünk, térjünk vissza a Földre. Az utóbbi időben a világon sok szó esik a repülőtányérokról. Már a Szovjetunióban is írnak megjelenésükről. A bolgárok hivatalos közleményt adtak ki, hogy Szófia fölött 30 kilométeres magasságban repülő tárgyakat észleltek, amelyek a széllel ellentétes irányban haladtak. Mi az ön véleménye erről? — A tudomány sokat fejlődött az utóbbi időben és az emberek elvárják, hogy a tudósok minden jelenségre válaszoljanak. — Minden jelenséget ml sem tudunk megmagyarázni. — Menzel kollégám vaskos könyvet írt ezekről az égi jelenségekről, és megállapították, hogv természeti tünemények, általában nagy magasságban úszó felhők. Két évvel ezelőtt, amikor Kanadában jártam, az újságírók nekem szögezték a kérdést, hogy ml a helyzet nálunk a repülőtányérok ügyében. Azt válaszoltam nekik, hogy nálunk ilyesmit nem láttak. Nem szabad elfelejteni, hogy általában a tudománytalan és a véletlen megfigyelések adnak okot a repülőtányérok észlelésére. Nem tudom elképzelni, hogy a naprendszerünkben a Földön kívül hol fejlődhettek ki értelmes lények. Megállapítottuk, hogy a Venuson semmi esetre sem, a Marson viszont túlságosan nagy a hideg. Ami pedig a naprendszerünkön kívüli csillagokat illeti... Nem hiszem. A legközelebbi naprendszer tőlünk négy és fél fényévnyire van. Ez óriási távolság — A világűrkutatás drága dolog, sokan felróják ezt, és azt szeretnék, hogy a világűr titkainak felderítése helyett, inkább a Földön rendezzék a helyzetet és javítsák az életkörülménye, két. — A világűrkutatás nem is olyan drága dolog viszont nagyon hasznos. — Nemcsak a tudományt és a technikát fejleszti, hanem a gazdasági életet is. Megkönnyíti az időjóslást, a tengerhajózást és a légiforgalmat, egyszerűsíti a térképészeti felvételezést és a geológiai kutatásokat. Hallottam én is már olyan kijelentésekről. hogy ha lemondanánk a világűrkutatásról, az emberiség sokkal boldogabb lenne. Én nem hiszem. Szilárd meggyőződésem szerint az emberiség csak boldogabb lehet az űrkutatással. zott, ahol a tenger kétezer méter mély. A Dakar 69 főnyi legénységével Portsmouth kikötőjéből tartott Haifa felé; január 29-én kellett volna megérkeznie. Izrael az 1944-ben gyártott. 1280 tonnás tengeralattjárót — Angliától vásárolta. A járművet Portsmouthban szinte egészen átépítették, korszerűsítették, s tavaly no- vem’-^rben készültek el a munkával. A 700 tonnás Minerva 1964-ben épült. — Igen biztonságos jármű — jelentette ki Bouillot kapitány, a tengeralattjáró korábbi parancsnoka. Az új parancsnok André Fauve, 33 éves volt, mindössze tizenegy nappal a szerencsétlenség előtt foglalta el posztját. A Dakar legénysége is viszonylag kevés tapaszta- , lattal rendelkezett. November 10-én vették át a hajót Portsmouthban, az angol partok mentén megtett próbaút után január elején megindultak a me- diterán vizek felé. A századforduló óta — a Minervát és a Dakart is beleszámítva — 223 tengeralattjáró süllyedt el baleset folytán; 4000 tengerész vesztette életét. A lista élén a németek állnak 76 balesettel, őket követik az angolok (47), az amerikaiak (28) és a franciák (20). Csak a második világháború alatt 42 német tengeralattjáró süly- lyedt el baleset, leggyakrabban összeütközés következtében. Ezenkívül a szövetségesek 711 tengeralattjárójukat semmisítették meg. A legtöbb áldozatot követelő tengeralattjárókatasztrófa az amerikai keleti partok előtt történt, amikor 1963. április 10-én a 3750 tonnás atommeghajtású Thresher süllyedt el 129 főnyi legénységével. A búvárhajó új merülési rekordot akart felállítani, s 2600 méter mélységben a víz nyomása összerop- pantotta. A szerencsétlenség színhelyén, a víz felszínén csak néhány gumikesztyűt és más kelléket találtak. A roncs a legénységgel együtt a tenger fenekére süllyedt. Franciaország már ■ harmadik tengeralattjárót veszti el Toulon partjainál: 1964. december érán süllyedt el a németektől zsákmányolt U—2326 .22 főnyi, 1952. szeptember 34- én pedig a La Sibylle 51 főnyi legénységgel. A Dakar és a Minerva legfeljebb 3—4 napig maradhatott egyfolytában a víz alatt, s ezért az utolsó remények is szertefoszlottak, hogy a személyzetet még életben találják, amikor a búvárhajók a negyedik napon sem merültek fel. A keresést megnehezítette, hogy a két hajó közül egyik sem adott le vészjeleket; csak több órával azután kezdték meg a kutatást, miután utolsó jelzésüket felfogták. — A közbeeső idő alatt a járművek több száz kilométert tehettek meg. Sajnos, nem sikerült őket felkutatni. Hogy mi okozta a katasztrófát, talán sohasem sikerül megtudni. (Der Spiegel) Úgy érzik, hogy akváriumban élnek..* • • Uve^-betegség New Yorkban sokan egy furcsa betegség áldozatai lettek, amely más országokban is elterjedhet. Elsősorban olyan emberek kapják meg ezt a betegséget, akik üvegből és betonból épült, sokemeletes házakban laknak. A betegség tüneted: szédülés, üldözési kényszer- képzet, s egy sötét szobában való elrejtőzés vágya. A betegség kiváltó oka a hajszolt életmód és a modem, üvegfalú épületekben folyó megfeszített munka. New Yorkból a legújabb épületeket főleg üregből és betonból emelik. Az emberek csak egy idő múlva kezdik észlelni a kóros jelenségeket. Az üvegfalú épületekben a titkárnők például igyekeznek az ablakoktól minél távolabb ülni. a lakók rendszerint hosszú. sötétszínű függönyöket akasztanak a fal nagyságú üvegablakokra. James Feetch professzornak, a Kolumbia Egyetem tanárának szavai szerint az üvegfalak mögötti élet számos problémát vet fel. Ka a mennyezettől a padlóig csupa Qyeg a fal, akkor az emberek nagyon gyakran elszédülnek. Ezenkívül a meleg és a napfény lg ká- bítóan hat. Még a légkoncionáló berendezések sem nyújtanak lényeges enyhülést, mert nem tudják ellensúlyozni a napsugárzást Az üvegfalak mögött élő lakóknak az az érzésük támad. hogy akváriumban élnek és a szomszédok bámulják őket. összejöveteleken. ünnepségeken az ilyen lakásodban a vendégek mindig igyekeznek a „normális’’ falakhoz húzódni. William Pálmán. híres New York-i lakberendező elmondta, hogy sok üvegfalú lakás tulajdonosa azzal a kéréssel fordult hozzá: valami módon enőkkentne az ablakok méreteit A hatalmas üvegfelületek ugyanig bizonytalanságot és kiegyensúlyozatlanságot keltenek a lakókban. Az üvegfalú házak lakót közül sokan — mivel nem voltak tisztában rossz közérzetük okaival — ideg- gyógyászhoz fordultak. A szakorvosok azután újabb tünetet fedeztek fel náluk, — a fotófóbiát, vagyis a fénytől való irtózást. Az ablakok befüggönyözé- sével azonban még nem oldódnak meg az üvegfalú házak lakóinak problémái. Állandóan nyugtalanítja őket ugyanis a gondolat, hogy milyen sokba kerül nekik a pompás kilátás, amiben nem is tudnak gyönyörködni. (Az ,,Observer”-ből)
