Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
AZ iKER BOSSZÚJA A pszichiáternél Mr. Brown ült Eljött, mert könnyíteni kellett a lelkén. — Mondjon el mindent sorjában! — szólt iiozzá gyöngéden az orvos. — Mr. Brown megköszörülte a torkát. Tudja doktor, a dolog kissé hihetetlennek hangzik. Az ikertestvéremről van ugyanis szó. — Mi van vele? — kérdezte tovább türelmesen az orvos. — Mindig összecseréltek minket! — folytatta Mr. Brown. Sohasem tudtak megkülönböztetni bennünket egymástól! — És ebből bonyodalmak adódtak? — Így van doktor, pontosan így! Már az iskolában Is mindig én kaptam verést helyette. — Értem. És azután? — Később a serif mindig helyette dugott a dutyiba. — Hihetetlen! — Aztán volt egy barátnőm. Nagyon szerettem, de megszökött a fivéremmel. A pszichiáter megértőén bólintott: világos, mindennek ki kellett hatni páciensére. Értem — mondotta — az eset teljesen világos. önnek Ikerkomplexuma van. — Komplexumom? — rázta elégedetlenül a fejét Mr. Brown. Az már elmúlt! — Megszabadultam tőle! — Megszabadult... ? — Természetesen. Bosz- szút álltam ikertestvéremen mindenért, amit ellenem elkövetett. — Bosszút állt..; ? — Igen. A múlt héten. Én ugyanis a múlt héten meghaltam, de az ikertestvéremet temették el. — Nem! Nincs semmi újság... I Unalom ellen N. O. 8 c a r p i néhány anekdotája Amikor Michelangelo egv francia festő feltűnően szép fiával megismerkedett. így szólt hozzá: „Atyádnak az élő alakok jobban sikerülnek, mint a festettek.” ☆ XV. Lajos idején divatba jött, hogy a hölgyek maguk hajtották kocsijukat; ennek természetesen számtalan baleset volt a következménye. — Ekkor d’Argenson rendőrfőnök rendeletet adott ki, amelynek értelmében harminc évnél fiatalabb nőknek nem szabad kocsit hajtani; A következő napon egyetlen kocsi'kázó hölgy sem akadt. ☆ Egy érettebb korú férfiúnak szemére vetették, hogy még mindig sokat udvarol. „Mit csináljak?” — sóhajtott. „Az ember csak egyszer öreg!” M.o#r.z*s.á’k A tanár: Freddie, hogy vagy képes az óra alatt aludni? Freddie; Nehezén tanár űr, mert nagyon hangosan tetszik beszélni. ☆ A festő barátja: Micsoda realista festmény! Csorog a nyálam. A festő: Egy naplemente arra késztet téged, hogy csorogjon a nyálad? A barát: Bocsánat, azt hittem, hogy egy adag rántotta! ☆ — Szereted a férjedet? — Természetesen, Általában szeretem a férfiakat. ☆ A beteg súlyos állapotban fekszik az ágyán, mialatt az orvosok izgatottan vitatják a vég közeledtét. — Uraim — könyörgött a beteg —, engedjék meg; hogy természetes halállal haljak meg; ☆ Bemard Shaw darabjának a premierjén ül. Egy adott pillanatban az egyik barátja, szintén színpadi író. így szól hozzá: — Nézzen csak oda, az egyik néző alszik. — Alszik az ön legutóbbi premierje óta — feleli Shaw. — Azóta nem ébredt fel. ☆ A kubista festő: Az az úr, aki ült nekem, arra kért engem hogy egy kicsit javítsam ki az orrát. A barát: Na és, ez olyan nehéz? A festő: Nehéz, mert elfelejtettem, hová tettem az orrát. Családapák szervezkedjünk! Kéremszépen, ne tessenek azt hinni, hogy viccelek, amikor javasolom: alakítsuk meg a Magyar Férfiak Országos Tanácsát. Rögtön előre bocsátom azt is, hogy az ötletet loptam, azaz egy kis tanácskozás kedélyes intermezzójaként adom tovább. A családról, az anya helyeztéről, s az ezzel kapcsolatos ellentmondásokról volt szó. Egy kedves eszmefuttatás befejezéseként ezzel a még kedvesebb mondattal summázta véleményét egy fiatalasszony. — Szó, ami szó. Hogy a családanyák helyzete még könnyebbé váljék napjainkban, s a minél közelebbi Jövőben, ahhoz meg kell változniok a férfiaknak is... Derűs, jóllehet kissé szúrós felhorkanás következett erre, amit a jelenlévő férfiak hallattak — bizonyára a távollevők nevében is. — Talán nem járunk eleget bevásárolni? — Nem törölgetünk, mosogatunk? — Ezredes létemre nem restellek súrolni I — No és én, a biológia tanár? Mit szólhattam, amikor harmadik emeleti lakásunk nyitott ablakában egyensúlyozva fényesítettem újságpapírral az üveget. s tanítványaim figyelmeztettek az utcáról: „Le ne szédüljön, tanár bácsi!” •Az egymás hegyén-hátán rajzó cáfolatokra az asz- szonyka magasra tartott karra] integetett állj !-t. Megbocsátó jóindulattal bólogatott ugyanakkor — elismerve, hogy ez mind Igaz —. de amikor szóhoz Juthatott, így folytatta. — Nem éppen a mosogatásról van szó, amikor változást várunk a férfiaktól. Átfogóbb értelem-' ben gondoljuk — pillantott néma jóváhagyást várva a társaság többi nőtagjára. Ok pedig önérzetesen, magabiztosan . mosolyogtak, s a lehető legmélyebb ívben helyeseltek bólintásaikkal. Tudták, jó „nyelven” nyugszik a vita sikere. Abban változzanak meg a férfiak, hogy intézményesen, a szolgáltatások következetes kiterjesztésével segítsenek a családanyáknak. Tehát, ha Patyolatot létesítenek, az valóban legyen- Patyolat, azaz ne kelljen hetekig sor- baállni. ha szükségünk van rá. Ne harangozzanak be nagy csinadrattával express mosodát, azután sehol semmi.., — Vagy itt van a főzés. No, ne süssék le a szemüket!... Hallottam én már magát is. Laci, amikor lelkiismeretén könnyítendő forgatta a szemét: „Isten bizony restelltem megenni a vasárnapi ebédet. Mit össze nem kulizott szegény feleségem. míg elkészült vele. Fél óra, háromnegyed óra alatt odalett, megettük, s ő a drága kezdhetett mosogatni...” — De kérdezem magát, meg magát. meg magukat is, Béla. Karcsi, mint tanácstagot, közéleti férfit is: hol emeltek azért szót, hogy például az éttermek minél inkább szélesítsék ki az el- hordásos menük rendszerét. A családok ellátására... — Na és, talán nincs mód elhordásos előfizetésre? — szakították félbe diadalmasan. egyszerre ketten Is. Ö zavartalanul tromfolta le őket. — De... Van... Viszont ismét megkérdezem magukat: mi kedvezmény van abból a családanyák számára, hogy most például az „Otthon” vendéglőből elhozott menüért ugyanany- nyit kell fizetni, mintha az étteremben fogyasztanánk? Miért engedték, maguk, férfiak, hogy az árát felemeljék, holott eddig olcsóbb volt?... Hát kérem, Ilyenekben várjuk mi a férfiak nagyobb határozottságát... Folytassam? A férfiakban benn rekedt a szó. Valamelyikük aztán szorult helyzetében. — mikor rajta pihent meg választ követelőén a fiatalasszony szeme — kibökte. — őszintén szólva, kedves Zsuzsa, erre mi is akkor leszünk erősek, ha megalakítjuk a Magyar Férfiak Országos Tanácsát... Azzal a hátunk mögött, mint családapák is erősek leszünk. Tóth István g.. . Nevelés Kisfiacskám ipszilonnai keli írni!
