Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-13 / 10. szám

1968. január 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP & Parlamenti j egyzőkönyvek Bepillantottam egy kicsit a holnapi magyar faluba. Nagyon egyszerűen történt. A Szolnok megyei KISZ bizottságon elolvas­tam a termelőszövetkezeti ifjúság tanácskozásainak jegyzőkönyveik A megye 16 községében, városában másfélezer fiú, lány gyűlt össze a falusi fiatalok par­lamentjein. Talán hangza­tosnak tűnő elnevezés, de el kell ismerni, a fiatalok­nak tetszik, körükben na­gyon népszerű. Elsősorban tartalmánál fogva termé­szetesen. Mutatja, hogy me­gyénkben száztizenhárman kértek szót tizenhat elő­adás. harmincegy korrefe­rátum elhangzása után. Annak adtak hangot a felszólalók, hogy megyénk 132 termelőszövetkezetében dolgozó hét-nyolcezer fiatal hogyan látja saját helyze­tét, a párt agrárpolitikáját, hogyan építenek rájuk a falusi vezetők, hogyan fog­lalkoztatják őket, milyen az ifjú szakmunkások meg­becsülése. milyen a fa­lusi KISZ szervezetek éle­te, hogyan felelnek meg igényeiknek a mai falu mű­velődési, sportolási lehető­ségei. Holnapba néző szemmel szóltak a fiatalok, noha a ma gondjairól beszéltek. De ezek a szinte kivétel nélkül jogos vágyak azt jelzik, milyennek szeretnék látni azt a falut, amelyben ők, a fiatalok jól érzik magukat. Fontossági sor­rend nélkül nagyon tetszik az egyöntetű vélekedés, ahogy arról szóltak, a me­zőgazdasági szakmunkáso­ké a jövő faluja. Ezt a fia­talok értik, tudják a leg­jobban, s éppen ezért ne­kik a legérthetetlenebb, ha az történik, amit a kun­gyalui Zöldmező Termelő- szövetkezetről is elmondtak* Tudniillik itt, s más tsz- ekben is nem a szakmai végzettségnek megfelelő munkakörben dolgoznak. Sokat bíráltak a fel­szólalók, de nemcsak ezt tették. Nagyon dicsérően szóltak például arról a gondoskodásról, ahogyan Kisújszálláson törődnek velük. Ott a város közös gazdaságai egyeztetett terv szerint a város szakembe­reinek összefogásával tanít­ják, nevelik a szakmunkás- tanulókat, foglalkoznak ve­lük. Kunszentmártonban fejtették ki, hogy az új gazdasági mechanizmus ép­pen nekik nagyon tetszik, úgy látják, éppen az ő fia­talosságukhoz való. — El­mondták, milyen jól esik nekik, hogy munkájukat a felnőttekéhez hasonlóan ér­tékelik, becsülik, s hogy mostantól kezdve ők is kaphatnak háztáji földet. Élesen szóltak viszont arról, hogy az állatoknak ugyan korszerű férőhelyet igyekszenek teremteni, de az állatgondozóknak sok termelőszövetkezetben nincs megfelelő pihenőhelyük. Öltözőt, mosdót kértek a majorokba a fiatalok. Mint mondták, úgy legyen, mint az iparban. Az idősebbek­nek is jól esne természe­tesen mindez, de a kor­igény szerint nevelődött fiatalság számára a legmi­nimálisabb követelés, fel­tétel. Érthetnek belőle a szövetkezeti vezetők. S abból is, amit a kun­hegyes! fiatalok mondtak el. A vezetők sokszor akkor, csak akkor tudnak a fia­talokról, ha éjszaka gyor­san ki kell rakni egy va­gont. A túrkevei Búzaka­lász Tsz-ben szinte csodál­koztak a fiatalok, mennyi értetlenségbe ütköztek, mi­kor a tejházba gázkályhá­kat akartak építeni. Igé­nyelték — szinte minde­nütt — a felszólalók, hogy nemcsak a munkában, a vezetésben is legyen sza­vuk. A nem kellő megbe­csülésre vall, amit a kun­szentmártoni Zalka Máté Tsz ifjai sérelmeztek: nincs egy olyan helyiségük, ahol rendszeresen összejöhetné­nek. Nagyon érdekes, amit a falusi művelődési ott­honok vezetőinek címez­tek. Vegyék már észre, ne- kilp se nem művelődés, se nem szórakozás, hogy el­avult színdarabokat tanul­janak esténként, s azzal járják a falvakat Ellenben nagyon vonzzák őket a kulturális, a szakmai ve­télkedők, ahol megmutat­hatják, mit tudnak. Újsze­rű, a mai falusi fiatalság igényeihez miért program szerint dolgozzanak a kul- túrotthonok. A falu veze­tői bizony sokszor elfelej­tik, amit Bukus Károly ti- szaburai tsz elnök hangoz­tatott az abádszalóki ta­nácskozáson: a szövetkezeti mozgalomban felnőtt fiatal generáció tudata, gondolko­dása egészen más, mint szüléié. Mindennap ebből kell kiindulni, igy kell kö­zelíteni hozzájuk. A megyei tanácskozáso­kon sok ötletes elgondolás kapott hangot. A túrkevei parlamenten született meg a Vörös Csillag Tsz elnö­kének gondolata: szövetke­zetükben elindítják az ifjú újítók mozgalmát. Kifejtet­ték a fiatalok, tetszik ne­kik a szocialista munka­verseny, a szocialista bri­gádmozgalom. De ellenzői a formális, a soha számon nem tartott versenyeknek, a látszat szocialista brigá­doknak. A falusi fiatalok szeret­nek dolgozni. A cibakházi Vörös Csillag Tsz-ben a harminc éven aluli dolgo­zók száma négyszáz. Az öcsödi Kossuth Tsz-ben kilencvenhárom tagja van a KISZ-szervezetnek. Ott kedveznek a fiataloknak, s mint Nádudvari Lajos párt­titkár elmondta, nekik is köszönhetően a tervezett­nél öt nappal előbb learat­tak. a fegyverneki Vörös Csillag közös gazdaságban a lányok a baromfinevelés gazdái. Abádszalókon hat­száz hold legelőt gyomta- ianítottak az ifik. Sok he­lyen ifjúsági munkabrigá­dok működnek. A jászárok­szállási Táncsics Tsz idei zárszámadásán Garics Fe­renc elnök külön kitért a fiatalok egész esztendőn ál végzett munkájára. Éveken át sok szó esett arról, hogy a faluból ki­repül a fiatalság. A ten­dencia ellenkező irányba fordult. A múlt évben már Szolnok megyében mint­egy másfélezer fiatal kérte felvételét a tsz-ekbe. Az idei esztendő első napjai azt mutatják, még nagyobb arányú lesz a visszaáram­lás. Ha a vezetők gondol­nak az ifjúság sajátos igé­nyeire. otthon maradnak a fiúk. lányok. A termelőszövetkezeti fiatalok országos parla­mentje január 18-án ül Ősz- sze Budapesten háromna­pos tanácskozásra. Megyén­ket tizenhét küldött kéo- viseli. Érdemes lesz oda­figyelni az ott elhangzó előadásokra, felszólalások­ra. állásfoglalásokra. A holnap falujáról lesz ott szó. Arról, mit akar tenni a ma falusi fiatalsága érte. S miben kér segítséget hozzá. Borzák Lajos A jó közlekedés — és ami kell hozzá Tegnap Lindner József MÄV vezérigazgatóhelyet­tes sajtótájékoztatón számolt be a MÄV múlt évi munkájáról és idei terveiről. Elmondta, hogy — az előzetesen becsült adatok szerint — a vasút 1967-ben 418 millió utast szállított. Míg 1966-ban a személyvonatoknak 95,92 százalé­ka, addig 1967-ben 96.7 százaléka közlekedett menet­rendszerűen. 1967-ben, ugyancsak a becsült adatok szerint, a MÁV 115,6 mili ő tonna árut továbbított. A nyíregyházi—záhonyi vonal tavalyi villamosítása révén most már Hegyeshalom—Záhony között villa­mosított vonal áll rendelkezésre és ez nagyban segít» a keleti-nyugati tranzitforgalmat. Az 1968. évi tervekről szóivá elmondta: várható­an 419 millió utast szállít o vasút az idén. Több vál­tozás lesz a nemzetközi já-ntokban, megjavítják az összeköttetést Budapest—Szeged között, kényelme­sebben utazhatnak az utasok Budapestről Szombat­helyre és Zalaegerszegre. Aki ült már hétvégi mun­kásvonatokon vagy szo­rongott piacra járók hatal­mas csomagjai között zsú­folt távolsági autóbuszon, annak bizony keserű ta­pasztalatai vannak. Sze­mélyvonataink jórésze el­hanyagolt. piszkos, télen sokszor fűtetlen, és gyak­ran a pontossággal is baj van. Az autóbusz pedig egyszerűen kevés. Mi le­het tehát a megoldás? Cj közlekedéspolitikánk — amelyről mindenki sokat hallott az utóbbi időben, s amelynek kedvező hatá­sát bizonyára hamarosan érezni fogjuk — alapvető célként említi a személy- szállítás korszerűsítését. Természetesen a nagv. az egész közlekedést átfogó minőségi változásra még né­hány évet várni kell. hi­szen nagyon s»k pénz kell hozzá. Addig is javítanak a jelenlegi közlekedés:szer- vezettségén. Ki enged a negyvennyolcból ? Beszéljünk a példák nyelvén. Az úgynevezett Ingázók, tehát naponta utazók sok­szor panaszolják. hogy munka előtt vagy után, órákat töltenek el a pá­lyaudvarok. állomások vá­rótermeiben (sok helvütt váróterem híján a szabad­ban). mert a vonatok és az autóbuszok indulási id’- je nem alkalmazkodik a munkaidőhöz. A MÁV és a MÁVAUT — mondhat­ná valaki — a menetrend elkészítésekor nem veheti figyelembe a sok ezer gyár. üzem munkarendjét. Ésszerűnek tűnik, de nem emberséges az ilven állás­pont. A helyes az a gya­korlat. amelyre máris sok példa van. s a közeljövő­ben szinte általánossá vá­lik. hogy a gvárak veze­tői és a menetrendek szer­kesztői egyaránt engednek a negyvennyolcból, vagyis ahol lehet, a vonatok, au­tóbuszok indulási idejét igazítják a munkaidőhöz, ahol pedig erre nincs mód. a avári munkarenden vál­toztatnak. Gyakran fűtetlenek a vonatok. Bár a tél minden esztendőben nasv megter­helést jelent a közlekedés­nek. a vasút jelenlegi tech­nikai felszereltsége már elegendőnek bizonyul e feladat megoldására. Hó- védművek. nagyteljesítmé­nyű pályatisztító gépek állnak a MÁV rendelkezé­sére, s ugyanígy megvan­nak a szükséges eszközök ah­hoz is, hogy megfelelően fűt- sék a személyszállító vo­natokat. Akármilyen bosz- szantóan hangzik, a hideg vonat sohasem írható a MÁV technikai felkészült­ségének számlájára, hanem minden esetben emberi ha­nyagság következménve. Nemrég például azért fáz­tak a Záhonyból Budapest­re tartó gyorsvonat uta­sai, mert az a vasutas, akinek a mozdony fűtő- tömlőjét rá kellett volna kapcsolnia a szerelvényre, egyszerűen elfeledkezett er­ről a teendőjéről. Az utasok legnagyobb bosszúsága a késés. A ko­rábbi években általános volt. hogy a személyszál­lító vonatokat szaknyel­ven szólva ..elverték” egy- egy fontos tehervonat mi­att. Most. a tél idején is­mét előfordult néhány ha­sonló eset — ezt a sajtó szóvá is tette —, s ezért a MÁV vezérigazgatója vizsgálatot indított Mivel ezekben az esetekben is emberi mulasztásról volt szó, példás büntetést ígér­tek mindazoknak a for­galmistáknak. akik a jö­vőben hasonló „trükkökkel” próbálkoznak. Az ország tűkre A közlekedés megjaví­tásának alapfeltétele a szigorú fegyelem, s ezt a jövőben mindenáron érvé­nyesítik. Ügy mondják, a közle­kedés az ország tükre. Az illetékesek most azon fá­radoznak — és nem is eredménytelenül —, hogy javítsanak ezen a tükör­képen. A pálinka beváltási ára emelkedett A fogyasztói ára változatlan A pénzügyminiszter rendele­tet adott ki a szeszadóról és jövedéki ellenőrzésről. A rendelkezések értelmében január elsején megszűnt a Magyar Likőripari Vállalat fel­vásárlási monopolhelyzete, a vállalat nem gyakorolhat töb­bé hatósági funkciókat. A ver­seny tehát a pálinkafőzés és értékesítés területén Is sza­badon érvényesülhet. A szesz­főzési engedélyeket decentra­lizáltan a Járási tanácsok ad­ják ki. A szeszfőzdék saját, vagy vásárolt nyersanyagból főzött pálinkájukat viszontel­adóknak közvetlenül értéke­síthetik. A Magyar Likőripari Vállalat továbbra Is beváltja a szeszt mégpedig rögzített áron. Ha a szeszfőzdék más vevőknek ad­nak el árut, bizonyos felső határ alatt az árban az eladó és a vevő szabadon megálla­podhat. — A beváltási árak egyébként emelkedtek a régi­hez képest, ugyanakkor a főt' galmiadó csökkent, tehát a mezőgazdasági üzemeknek ki­fizetődőbb a pálinkafőzés. A fogyasztói ár mint maximált ár — változatlan marad. Egy hektoliterfok (például 3 liter 50 fokos) pálinka adója 80 forint) A feles alapon pá­linkát főzető termelők a kifő­zött pálinka felének visszaha­gyásával tesznek eleget adófi­zetési kötelezettségüknek, a megkapott pálinkáért 80 forint helyett 10 forint adót fizetnek ; hektoliterfokonként, azaz — 50 ' fokos pálinka esetében — lite­renként 5 forintot. Medveczky László „Majdnem becsapott a gróf..." A vágányok közé kitolt és a csomagokkal roskáda­sig rakott kocsikra vigyá­zott. Nagyon hideg volt az éjszaka. Fekete kucsmájá­ban, kopott, báránybéléses postás köpenyében dérlepte szemöldökével és hófehér bajúszával a gyerekek ked­velt Moha bácsiját juttatta eszembe. Ütemesen topo­gott, a jeges földet verte h talpával. A békéscsabai vo­nat hatvan percet késett. Miután a postások berak­ták a csomagokat, a jó me­leg hivatalban beszélget­tünk. — Mikor lett postás Ba­ranya bácsi? — Ezerkilencszáznyolcban. — Hol kezdte a szolgá­latot? — Füzesgyarmaton. — Maga választotta ezt a foglalkozást? — Dehogy én. Az apám. De nem győzöm dicsérni az eszét, mert nagyon meg­szerettem a postás életet. — Milyen munkakört lá­tott el’ — Felvétel, távirat, tele­fonkezelés. voltam moznó- oostán rovatoló is néhány évig. — Dolgozott Budapes­ten is? — Négy és fél évig a fő- postán táviratfelvevő vol­tam. — Emlékszik e valame­lyik híres személyiségre, aki Jóska bácsinál adott fel táviratot? — Hogyne emlékeznék. Nagyon is előttem van az egész. A végén még majd­nem becsapott. — Ki volt ez a „becsüle­tes” vendég? — Gróf Apponyi Albert megjelent egy napon az ablaknál és három távira­tot adott fel. Az egyikre nagyon jól visszaemlék- szem, mert a Portugáliába száműzött Zita királynénak szólt. Tudatta vele, hogy a lányának gyermeke szüle­tett. — ötszázezer koronással fizetett. Amikor a visszajá­ró pénzt leszámoltam, azt mondta egymillió koronát adott. Szerencsém volt, — mert az esetnél jelen volt egv kollégám, aki bizonyí­totta, hogv nem úgy volt. Ha egyedül vagyok, nem tudtam volna az igazamat bebizonyítani. Ilyen eset­ben mindig egy grófnak volt igaza. — Mikor került Szol­nokra? — Negyvenhét évvel ez­előtt. — Azóta itt volt a vasúti postán? — Igen. A felszabadulást köve­tően Baranya József volt az, aki egy társával meg­indította az életet a Il-es postán. Egész életében tö­retlen szorgalommal, becsü­lettel szolgálta a magyar postát. — Tapasztalt, nagy szakmai tudással rendel­kezik. Először 1949-ben ment nyugdíjba, mert már akkor megvolt a negyven eszten­dei szolgálati ideje. Később, 1952-ben visszahívták és másodszor 1957-ben vonult nyugalomba. Azaz, dehogy is hagyta el életét és sze­relmét, a postát. Azóta is biztonsági őrként éjszakán­ként a vágányok között lé­vő csomagos kézikocsikra vigyáz. Teljesen mindegy, hogy mit csinál, csak érez­ze a megszokott, a szere­tett légkört, benne legyen a mozgalmas életben Így azután hogy 75 éves korá­ban se essen ki a gyakor­latból. a 3-as munkakört iós7ántából ő látja el. A Budapestre szóló leveleket még ma is kerületekre osztja. Sárii Rutlianu s Fénykép profilból — Jónapot, mester! — Ó, jc egészséget kívánok, Haralamb elvtárs! Milyen régen láttam! — Nagyon elfoglalt vagyok, Mátéi úr, annyi a dolgom... \ — Hlíf igen. És hogy van a kedves papa’ — Vagyogat. — Meglátogatja ugye. Baceuban? — Ritkán... öt éve jártam ott... Tudja, nincs időm... Ezért is jöttem magához. Az öregem eayik szomszédja olyasmit írt nekem, mintha elfelejtettem volna az apámat. — No igen, nem lenne rossz küldeni neki valamit, öregségére jólesne.. — Dehát, Mátéi úr, el sem tudja kép­zelni, hogy a Fiat mennyit kiprésel be­lőlem! Mindenesetre küldök az öregem­nek egy fényképet. — Azonnal elkészítem. Foglaljon . he­lyet! Talán elölről. — Miért, oldalvást nem vagyok jó? — De így jobb. — Csinálja akkor profilból! Na, fény­képezzen már! — Eay pillanat... Így ni... Mosolyogjon! — Nem mosolygok! — Engem nem érdekel. Figyelem! — Egy, kettő, három! Köszönöm. Csütör­tökre elkészül. A mérnök egy hét múlva levelet ka­pott B aceuból: ..Édes fiam! Meakaptam fényképedet, s vagyon kö­szönöm. Ügy látom, komoly kellemetlen­ségeid vannak. Írd meg. miért hagytad ott a munkát! Tennap kaptam meg a nyuodiiamat, íny hát tudok neked kül­deni löO lejt. talán segít rajtad. Viayázz mannára és ne vegyél mindent úgy a szí­vedre. Szerető apád: Vasile” Fordította: Ferenc* GyőzS Azt mondják a fiatalab­bak, hogv Magvarország valamennyi helységneve a felében van. Ö maga tréfá­san megjegyezte, hogv: — ..hat gazdám volt eddig. — Kezdtem Ferenc* Jóska alatt, aztán lőtt Károly ki­rály, Kun Béla Horthy, Rákosi és Kádár elvtárs”. Jövőre végleg otthon ma­rad. A bal lába renitenske- dik — mondta Hatvan év szolgálat. Gondolatban vé­gigjárni is hosszú. Hatvan év szolgálat után az orvo­sok, gvógvszerészek, taná­rok gj’émántdinlomát kap­nak. Mit kap Baranya Jó­zsef, a postás? ö egy kö- szönömmel is beérné, de fél, hogy talán ez is elma­rad. Hiszen 6 csak postás volt — bognár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents