Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-09 / 6. szám
1968. január 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A törzsgárda vívmánya A jászberényi Aprítógépgyár dolgozói — akárcsak másutt — nem egyszer szó* vétették, hogy a vállalat sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsüli eléggé a törzsgárdát. Kalmár Frigyes, a szakszervezeti bizottság titkára szerint a bírálat jogos volt. Ezért a kollektív szerződés elkészítése során külö" nős gondot fordítottak a törzsgárda szabályzatra. A szabályzat megszünteti az egyenlősdit. vagyis azt, hogy mindenki a törzsgárdához tartozhat, aki hosz- szabb ideje dolgozik az Aprítógépevárban. A hőség önmagában kevés. Az új gazdasági mechanizmus szelleméből következőleg mondották ki ezt az elvet Hiszen lehet valakinek tízéves munkaviszonya, ha nem dolgozik rendesen, nem érdemli a törzsgárda tagsággal iáró előnyöket. Vagyis: a törzsgárda tagja lehet az, aki 1968. január elsejéig legalább tíz esztendőt töltött el a vállalatnál. példásan betartotia és betartja a munkafegyelmet, elősegíti az üzemben a társadalmi és politikai célkitűzések megvalósítását. A személyre szóló felvételi javaslatokat az illetékes gazdasági vezető, alapszervezeti pártvezetőség és a műhelybizottság együttesen készíti el. Az utolsó szót a szakszervezeti bizottság mondja ki. tehát az hagyja jóvá a törzsgárda névsorát. A jövőben évenként egyszer kerül sor erre az aktusra. Milyen előnyöket kap a törzsgárda tagja a többi dolgozóhoz képest? Elsőbbséget élvez a kitüntetésekre való felterjesztésnél, jutalomüdülésnél. a lakások elosztásánál, bérbesorolásnál, előléptetéseknél, technikumi és egyetemi felvételnél. Az előny kötelezettséggel jár Természetesen nem volna erkölcsös, ha a törzsgárda a fokozottabb anyagi és erkölcsi megbecsülésért nem többet nyújtana, mint a fiatalabb generáció, és azok. akik egyelőre még nem érdemelték ki a vállalat bőkezűségét. A szabályzat kötelezi a törzsgárda minden tagját, hogy a termelő munkában példát mutasson, betartsa a szocialista munkafegyelmet. szakmai és politikai képzettségét rendszeresen gyarapítsa. Segítse a kezdő szakmunkásokat, védje a társadalmi tulajdont. a termelési tanácskozásokon aktivitásával tűniön ki. tehát javaslataival, bírálatával mozdítsa elő a gazdasági feladatok megvalósítását. Legyünk őszinték, nem éppen könnyű ezeknek a magasra szabott követelményeknek megfelelni. De a törzsgárdától ioggal elvárható, hogy az üzemi élet erjesztője legyen, és diktálja a munkatempót. És az is, hogy a megfelelő fórumokon közreműködjön a fontos döntések előkészítésében, részt vegyen a vezetésben. Az eddigiekben inkább az anyagi megbecsülésről írtunk. A továbbiakban az erkölcsi elismerés oldaláról közelítjük meg az Ap- rítógépgvár törzsgárda szabályzatát. Jelvény és igazolvány Valamennyi dolgozó akit az üzem törzsgárdájába felvettek, díszes kivitelű jelvényt és igazolványt kap a termelési tanácskozáson. Három jelvényfokozat van: 10 évi szolgálat után bronz. 13"ra ezüst. 16- ra arany. Az utóbbi kettőt az igazgató, a szakszervezeti bizottság és az üzemi pártvezetőség titkára ünnepélyes keretek között adja át a dolgozóknak.. (Az említett fokozatoknak egyébként anyagi jelentősége is van. hiszen a bérarányos részesedésen felüli juttatás a vállalatnál eltöltött évek arányában progresszívért emelkedik Bronz 10. ezüst 15, arany 20 százalék.! A szabályzat azt is ki“' mondja, hogy a törzsgárda legkiválóbb tagjait a szakszervezeti bizottság javaslatára a vállalat vezetősége kormány, vagy miniszteri kitüntetésre terjeszti fel, továbbá rendkívüli jutalomban részesíti. Az erkölcsi megbecsülés jelét látjuk abban is. hogy a törzsgárdához tartozó dolgozók ellen fegyelmi eljárást csak az illetékes szakszervezeti szerv véleményének előzetes kikérése után lehet indítani, míg az 'elbocsátásukhoz a szak- szervezeti bizottság hozzájárulása szükséges. A nyugdíjba vonulók az említett jelvény fokozatától függően 300—900 forint pénzjutalmat és eredményes munkájukat elismerő oklevelet is kapnak. A kedvezmények megvonhatok A törzsgárda tagságot időlegesen és végleg is el lehet veszíteni. Általában akkor, ha valaki méltatlanná válik arra, hogy a kollektíva kiemelten megbecsült rétegéhez tartozzon. Így például a fegyelmi büntetés, igazolatlan késés, mulasztás a törzsgárda tagság szüneteltetését vonja maga után. Ha valaki „megrovás ’ fegyelmi büntetést kap, két hónapra bevonják igazolványát. ielvényét. Egy Igazolatlan munkanap négv- hónapos kizárással jár. A nyereségrészesedésen felül* juttatásból is bizonyos százalékot automatikusan levonnak. Erre külön táblázatot készítettek, ami mindenkire vonatkozik, tehát a szubjektivizmust eleve megelőzték. Véglegesen megvonható a törzsgárda tagság attól, akinek pótlekai vagy erkölcsi magatartása elítélendő. Még számos kitételét megemlíthetnénk az Aprítógépgyár törzsgárda szabályzatának, amelyek bizonyítják. mennyire konstruktív, ösztönző az a vállalathoz való hűségre, példás munkára, életre. A gyár dolgozói valóban elégedettek lehetnek, mert ez a szabályzat kitűnő, biztosíték arra, hogy a törzsgárda erkölcsi és anyagi megbecsülése szocialista szellemmel itatódjék át Fábián Péter Világgazdasági hírek r Uj műsorszám a rádióban Hétfőn, a reggeli krónikában hívták fel a figyelmünket a Magyar Rádió új állandó műsorszám'ára, a világgazdasági hírekre. — Pontosan déli egy órakor kapcsoltuk be a készüléket, kíváncsian várva az információkat. A rövidnek tűnő öt perces műsor valóban jó, színes híranyagot ölelt fel. Megtudtuk például, hogy a Szovjetunió néhány éven belül utoléri az Egyesült Államokat az acéltermelésben. Ennek a fejlődésnek a konzekvenciája az, hogy a szovjet külkereskedelem nagy érdeklődést tanúsít az acél megmunkálásához szükséges forgácsoló gépek iránt a világpiacon. Ez a hír természetesen a versenyképes magyar vállalatok vezetőinek jelenthet fontos értesülést. Nem célunk, hogy az elhangzottakat megismételjük. De azt elmondhatjuk, hogy öt perc alatt számos gazdasági „csemegét” közvetített a rádió. Meggyőződésünk. hogy a szakemberek rendszeresen hallgatják majd ezt az új műsort, mély friss, érdekes híreivel feltétlenül segítségünkre lesz a piacon való tájékozódásban. Ellenvetésünk azonban mégis van. Véleményünk szerint az adás időpontját nem éppen a legszerencsésebben választották meg a szerkesztők. Déli egy órakor e műsor kedvéért aligha hagyják abba a munkájukat, függesztik fel tárgyalásaikat a gazdasági vezetők. Ezért úgy véljük, ésszerűbb volna, ha az esti krónikába illesztenék be a világgazdasági híreket, vagy közvetlenül utána sugároznák. Akkor bizonyára még többen hallgatnák. — t — p cA kőJZánfj fí/fáizüLetéá^ Élt Jászapátin még a felszabadulás előtt egy szatócs. Nem nagykereskedő volt, de egy segédet azért tudott tartani. Jobbára köszönő embernek. A kis üzlet ajtajában ugyanis mindig kinn állt vagy a főnök, vagy a segéd, s aki csak arra járt a? utcában, azt megsüvegelték. A Ludas Matyi viszont évek óta nemigen jelent meg anélkül, hogy legalább egy karikatúrában ne mosolyogtatta volna meg olvasóit az egymással tré- cselö, a köszönést sem fogadó eladók kárára. Természetesen nem lehet általánosítani. Hiszen hivatásának élő kereskedő mindig akadt valahol, aki örömét lelte a készséges kiszolgálásban, s nőit persze üzletvezető is. aki erre nevelte beosztottait, s meg is követelte tőlük. De az általános, a jellemző mégis az volt. ha csak nem személyes ismerőse valaki az eladónak, bizony a szemét törölgethette att H a kiszolgálástól, amit kapott. Az igazsághoz tartozik, hoau tavaly már elkezdődött, tapasztalhattuk az egészséges változást. De azért most mégis más. Egy szolnoki háziasszony mesélte nekem. Január óta öröm vásárolni, kicserélődött a boltok levegője. Mindjárt el is mondott néhány példát, a szolnoki 1-es élelmiszer boltban az eladónő a kedves kiszolgálás után még külön megkérdezte tőle; mit tetszik még nálunk parancsolni? Eidami sajtot vásárolt többek között, s úgy esett, hogy a rúd alakú sajt végét kapta. Szólt, s az eladó minden vita nélkül egy szóra levágta, nem mérte az áruhoz a végéről a tartósító bevonatot. Másik minapi eset. a szolnoki Állami Áruházban már lecsengettek, mikor este 6 órakor odaérkezett egy hölgy színes férfi nylon-ing után érdeklődni. Azt várta — ahogy éveken át megszokta —. rászólnak, kérem, már zárunk. Ehelyett az eladó hölgy nagyon udvariasan elmondta, hogy amit most keres, olyan nincs, de ilyet meg ilyet tud adni, ám, ha ez nem felel meg a kedves vevőnek, szíveskedjen befáradni holnap, akkorra várható az. amit keres. Másik ismerősöm azt újságolta, hogy a napokban látott kereskedőt. aki a harmadik polcot ürítette ki s rakta a vevő elé, hadd válogasson. De még hány ilyen kellemes csalódás érte a napokban a vásárlókat. Ugyancsak egy szülő mesélte el; a vállalati télapó rossz családi szervezésből adódóan ugyanazt az ajándékot hozta az apa és az anya munkahelyére is. Ajándékhoz persze blokk nincsen, s az apa csak úgy próbaképpen vitte vissza a szolnoki sport és játékboltba. Körülményesen előadta, miről van szó. A fiatal üzletvezető viszont egy mondattal válaszolt; semmi az egész, tessék választani mást helyette. Az elámult vásárlók, akikből tényleg kedves vevők lettek végre, mindjárt hozzáteszik, vajon fél év múlva is ugyanígy lesz-e még? Teljesen biztos, hogy így. Tudniillik a kereskedelemben nem január elseje volt a bűvös dátum, s nem olyan csodáról van szó, ami három napig szokott tartani. A kereskedők azért udvariasabbak. mert jövedelmük nagyrészt attól függ. mekkora a bolt forgalma. Az üzlet forgalma pedig csak úgy lesz nagy, ha a minél nagyobb választékhoz, minél megnyeröbb kiszolgálás is párosul. Udvariatlan eladó persze — az ujjunk sem egyforma — ma is akadhat, a jövőben is lehet. De az egész tendencia egészen más. Már érezzük a kereskedelem jó hagyományainak újjászületését. B. L. SZACONYI KAROLY: Lévai és az — Na, kérem, Bakács, a memoritert! Tíz óra múlt öt perccel. Eny- nyit szokott késni. Ennyi időt adott a diákoknak, hogy elcsendesedjenek a padokban a tíz perc után. Már tudták. Jól tudták, hogy öt perc zsivaly még lehet, de aztán néma csend. Akkor jön ő. Beteszi maga mögött a terem ajtaját, felmegy a katfedrára, kinyitja az osztálykönyvet. Ha nyugton ülnek, csendben, nincs semmi baj. De ha nem tartják be a szabályt, akkor jaj nekik. Akkor nincs kegyelem. Mindig betartották. Tíz óra öt. Felelés ábécé szerint. Ismerik a módszert, készülnek. Tehát, Bakács! Vele mondja, magában: ..Aurea prima sata est aetas, quae vindiee nullo, Sponte sue. sine lege fidem reetumque colebat...” Eres száraz bőrű keze a könyvön. Ovidius. Ez a mai anyag. Tíztől tizenegyig. A szoba csendes; dohog a tűz. Lévai az ablaknal ül. a karosszékben, lábán kockás takaró, az ablakrésnél beáramló hideg ellen. A kert fehér a hótól, de ma tompa, szürke a fény, a fekete faágak mögül, látszik, sűrű felhő nő a városka fölé, hóvihar lesz. Lévai öreg keze Ovidiuson, a kockás takarón, a térdén. Délelőtt +íz óra Csend. Ilyenkor azelőtt már a harmadik órát tartotta. — Vindiee nullo. Czeke! Kérem, mondja csak, fiam, milyen eset ez a vindiee nullo? Igen, igen. Ablativus absolu- tus. Helyes. „Megtorlás nélkül”. Jó fordítja, fiam. Egyedül van a szobában, a lakásban. Az ablak a kertre néz. Lévai vett tíz deka marhafagy- gyút a hentesnél, kifüggesztette az orgonabokorra, ide a közeibe, hogy jól láthassa, miként szállnak rá a cinkék. Sok madár van a kertben. Vörösbegy, fakopács, feketerigó. rozsdafark — de csak a cinkék szállnak a faggyúra. Vajon miért? Marton tudná, a kollegája, a természetrajz tanár. Dehát hol van Marton? Nem lehet már bemenni hozzá a szertárba. Kiöregedtek ők már a szertárból, az iskolából. A cinkék óvatosan kerülgetik a madzagon függő eledelt, kis köröket írnak le. gallyról gallyra szállnak, jobbra, balra pillognak. míg végre rá mernek röppenni a faggvűra. Egy, vagy két madár. A többi idegesen vária, mikor kerül rá a sor. Érdekes, nem merik zavarni egymást — Vakmerő torna-mutatványokat végeznek: feiiel lefelé, függesz- kedve csipdesik a hintázó faggyú darabot. Lévainak tetszenek a cinkék — sárga mellényük, kis fekete sapkájuk, zöld kabátkájuk. — Heilender' Onnan, kérem, hogy: Nec revonatus „Nec revonatus ager gravidis canebat aristis...” Bizony, bólogat I.évai. Bizony, kedves Hollender fiam, fel se szántották. Jól mondja, fiam. A föld felszántatlanul is gazdagon termett. Az volt az aranykor. De aztán... / Lévai megrezzen. Valaki zörgeti az ablakot. Egy bot, egy görcsös bot táncol az üvegen. És menten feltűnik egy vigyori, szakállas, vén arc. Pirospozsgás, húsos arc. kék szemek, őszesszőke szakáll. Kucsma, nvúlprémes rövid bunda Az ezredes! Már tíz óra ötven lenne?! — Sorakozó! Sorakozó!! Micsoda hangja van ennek az ezredesnek! Lévai int. hogy nagyon hidegre fordult az idő. De amaz türelmetlenül topog, s bekiált: — Je vous en merde! — Mármint a hideg. — Nevet, sűrű párát lehel, bajszán, szakállán kis dér a szája körül. Botjával döfködi a havat. — Jöjjön csak. nincs kibúvó! Azt akaria, hogy kihallgatásra rendeljem?! — Jó ió — morog Lévai. De az ezredes már nem figyel rá, valakit láthat odakinn a kerítésnél. annak köszön széles mozdulattal. Csak azután fordul vissza az ablakhoz. — Jöjiön. tanárkán). megvárom a sarkon! — S már megv is. át a kerten, elza- varia a cinkéket csörtetésével. Lévai leteszi Ovidiust az ab- laknárkánvra. Kis papírszeleteket helvez oda, ahol a költő a vaskorról ír. — Nem hagv békén. Erőszakos — mondia Ovidiusnak. De nem mer: megvárakoztatni az ezredest. Nem meri mondani, hogv nem megv. Mert akkor ideáll az ablaka alá. vagy bejön. Az még rosszabb Beiön és elkezdi a történeteit. Persze, az utcán is szakadatlanul beszél. De az más. Nem kell odafigyelni. Sál. fülvédő, érmelegítő, bundacipő. Lévai alig tud mozogni a sok gönctől. Bezárja az ajtót; a hó megfagyott, csúszik, belekapaszkodik a vadszőlő indáiba, csak úgy mer nekivágni, óvatosan. — Ó. az ördög vigye el magát! Csak szolgált volna a kezem alatt! Nem lenne ilyen fá- zós! — így fogadja az ezredes. Botjával hadonász. harsog, mint a bömbölő rádió. Lévai nem szereti a hangoskodást. — Na. jöjjön, tanárkám, kell egy kis mozgás. Meggebed ott a könyvek között. Ej. én nem szeretem a tétlenséget. Száz évig akarok élni. Már ma is. hétkor, a kerítésemet reperáltam. Egy kupica pálinka, és ki a jó levegőre! Mennek felfelé a Fácánkert utcán. Lévai megáll, fújtat. Az ezredes minduntalan elhagyja. Masvaráz: — Tudja mennyit aludtam én a szabadban? Még két évvel ezelőtt is! Sátorban. Téli tábor. Olyan is volt ám! Látta volna a katonáimat. Aki fázott, azt kizavartam a hóba. Dörzsölje le magát hóval derékig. kiskatona! Ügy ám! Nem volt ott nátha! Nem bizony! Lévai le-lemarad. Nem hallgatja az ezredest. Ismeri a szöveget. Nyáron meg arról beszél, hogy nem szabad vizet inni. Az ezredes megáll. Botjával előre mutat. — Látja azt a fa- tornácos házat az emelkedőn? Az a cél. Egyeztessük az óráinkat. Tizenegy óra harminc. Helyes? Tizenegy óra negyvenötre elfoglaljuk az objektum előtti térséget. Egyenletes tempó. Orron át vegye a lélegzetet, tanárkám, s jól kifújni a levegőt, hadd tisztuljon a tüdő. Rajta! Előre! Csak a széles hát, a nyúlpré- mes rövid bunda, a nagy bakancsok, a bot. Lévai követi az ezredest, nem mer ellenkezni. Csikorog a hó, arcát csípi a hideg. Most végre csend van. Az óráin is mindig csend volt. Nem beszélt hangosan, azt akarta, hogy figyeljenek. Előredőltek a pádban. hogy jobban hallják. „Aurea príma sata est aetas...” A diákok figyelő tekintete. A kréta szag, a tinta’ szaga. — Pontosan! ■— kiált fel az ezredes. — Látja, pontosan 15 perc! Kiszámítottam. Jól van tanárkám, szép teljesítmény. — Ezért pihenő jár. Lévai felnéz az ezredesre. Sűrű párát lehelnek mindketten. A fa- tornácos ház kertjében fenyők. Hó. Mennek lefelé. Az ezredes arról beszél, hogyan bánt a katonáival. — Nem engedtem őket elpuhulni. Egy kis fáradtság? Nyöszörgés? Je vous en merde! — ahogy a francia mondja. — Csak a maga érzékenységére vagyok tekintettel. Nekik megmondtam magyarán. Na, igen. Aki elhagyja magát, annak vége. Száz évig akarok élni!... Odalenn, a tanár kertjénél megállnak. Az ezredes hirtelen elhallgat. Botját leereszti, vár. Lévai megkerüli. A járda szélére áll, most 6 van magasabban. — Akkor hát délután négykor — mondja megváltozott, csendes hangon az ezredes. — Pontos leszek. Lévai arca szigorú. Kihúzza magát, köhint. — A memoritert is kérdezem majd. Készüljön fel rá, fiam! f
