Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-09 / 6. szám

1968. január 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A törzsgárda vívmánya A jászberényi Aprítógép­gyár dolgozói — akárcsak másutt — nem egyszer szó* vétették, hogy a vállalat sem anyagilag, sem erköl­csileg nem becsüli eléggé a törzsgárdát. Kalmár Fri­gyes, a szakszervezeti bi­zottság titkára szerint a bírálat jogos volt. Ezért a kollektív szerző­dés elkészítése során külö" nős gondot fordítottak a törzsgárda szabályzatra. A szabályzat megszünteti az egyenlősdit. vagyis azt, hogy mindenki a törzsgár­dához tartozhat, aki hosz- szabb ideje dolgozik az Aprítógépevárban. A hő­ség önmagában kevés. Az új gazdasági mechanizmus szelleméből következőleg mondották ki ezt az elvet Hiszen lehet valakinek tíz­éves munkaviszonya, ha nem dolgozik rendesen, nem érdemli a törzsgárda tagsággal iáró előnyöket. Vagyis: a törzsgárda tag­ja lehet az, aki 1968. janu­ár elsejéig legalább tíz esztendőt töltött el a válla­latnál. példásan betartotia és betartja a munkafegyel­met, elősegíti az üzemben a társadalmi és politikai célkitűzések megvalósítá­sát. A személyre szóló felvé­teli javaslatokat az illeté­kes gazdasági vezető, alap­szervezeti pártvezetőség és a műhelybizottság együtte­sen készíti el. Az utolsó szót a szakszervezeti bi­zottság mondja ki. tehát az hagyja jóvá a törzsgárda névsorát. A jövőben éven­ként egyszer kerül sor erre az aktusra. Milyen előnyöket kap a törzsgárda tagja a többi dolgozóhoz képest? Elsőbb­séget élvez a kitüntetések­re való felterjesztésnél, ju­talomüdülésnél. a lakások elosztásánál, bérbesorolás­nál, előléptetéseknél, tech­nikumi és egyetemi felvé­telnél. Az előny kötelezettséggel jár Természetesen nem vol­na erkölcsös, ha a törzs­gárda a fokozottabb anya­gi és erkölcsi megbecsülé­sért nem többet nyújtana, mint a fiatalabb generáció, és azok. akik egyelőre még nem érdemelték ki a vál­lalat bőkezűségét. A szabályzat kötelezi a törzsgárda minden tagját, hogy a termelő munkában példát mutasson, betartsa a szocialista munkafegyel­met. szakmai és politikai képzettségét rendszeresen gyarapítsa. Segítse a kezdő szakmunkásokat, védje a társadalmi tulajdont. a termelési tanácskozásokon aktivitásával tűniön ki. te­hát javaslataival, bírálatá­val mozdítsa elő a gazda­sági feladatok megvalósí­tását. Legyünk őszinték, nem éppen könnyű ezeknek a magasra szabott követel­ményeknek megfelelni. De a törzsgárdától ioggal el­várható, hogy az üzemi élet erjesztője legyen, és diktálja a munkatempót. És az is, hogy a megfe­lelő fórumokon közremű­ködjön a fontos döntések előkészítésében, részt ve­gyen a vezetésben. Az eddigiekben inkább az anyagi megbecsülésről írtunk. A továbbiakban az erkölcsi elismerés oldalá­ról közelítjük meg az Ap- rítógépgvár törzsgárda sza­bályzatát. Jelvény és igazolvány Valamennyi dolgozó akit az üzem törzsgárdájába felvettek, díszes kivitelű jelvényt és igazolványt kap a termelési tanácsko­záson. Három jelvényfoko­zat van: 10 évi szolgálat után bronz. 13"ra ezüst. 16- ra arany. Az utóbbi ket­tőt az igazgató, a szakszer­vezeti bizottság és az üze­mi pártvezetőség titkára ünnepélyes keretek között adja át a dolgozóknak.. (Az említett fokozatoknak egyébként anyagi jelentő­sége is van. hiszen a bér­arányos részesedésen fe­lüli juttatás a vállalatnál eltöltött évek arányában progresszívért emelkedik Bronz 10. ezüst 15, arany 20 százalék.! A szabályzat azt is ki“' mondja, hogy a törzsgár­da legkiválóbb tagjait a szakszervezeti bizottság javaslatára a vállalat ve­zetősége kormány, vagy miniszteri kitüntetésre ter­jeszti fel, továbbá rendkí­vüli jutalomban részesíti. Az erkölcsi megbecsülés jelét látjuk abban is. hogy a törzsgárdához tartozó dolgozók ellen fegyelmi el­járást csak az illetékes szakszervezeti szerv véle­ményének előzetes kikéré­se után lehet indítani, míg az 'elbocsátásukhoz a szak- szervezeti bizottság hozzá­járulása szükséges. A nyug­díjba vonulók az említett jelvény fokozatától függő­en 300—900 forint pénz­jutalmat és eredményes munkájukat elismerő okle­velet is kapnak. A kedvezmények megvonhatok A törzsgárda tagságot időlegesen és végleg is el lehet veszíteni. Általában akkor, ha valaki méltatlan­ná válik arra, hogy a kol­lektíva kiemelten megbe­csült rétegéhez tartozzon. Így például a fegyelmi büntetés, igazolatlan késés, mulasztás a törzsgárda tag­ság szüneteltetését vonja maga után. Ha valaki „megrovás ’ fegyelmi büntetést kap, két hónapra bevonják igazol­ványát. ielvényét. Egy Iga­zolatlan munkanap négv- hónapos kizárással jár. A nyereségrészesedésen felül* juttatásból is bizonyos szá­zalékot automatikusan le­vonnak. Erre külön táblá­zatot készítettek, ami min­denkire vonatkozik, tehát a szubjektivizmust eleve megelőzték. Véglegesen megvonható a törzsgárda tagság attól, akinek pótle­kai vagy erkölcsi magatar­tása elítélendő. Még számos kitételét megemlíthetnénk az Aprí­tógépgyár törzsgárda sza­bályzatának, amelyek bi­zonyítják. mennyire konst­ruktív, ösztönző az a vál­lalathoz való hűségre, pél­dás munkára, életre. A gyár dolgozói valóban elégedettek lehetnek, mert ez a szabályzat kitűnő, biz­tosíték arra, hogy a törzs­gárda erkölcsi és anyagi megbecsülése szocialista szellemmel itatódjék át Fábián Péter Világ­gazdasági hírek r Uj műsorszám a rádióban Hétfőn, a reggeli króni­kában hívták fel a figyel­münket a Magyar Rádió új állandó műsorszám'ára, a világgazdasági hírekre. — Pontosan déli egy órakor kapcsoltuk be a készüléket, kíváncsian várva az infor­mációkat. A rövidnek tűnő öt per­ces műsor valóban jó, szí­nes híranyagot ölelt fel. Megtudtuk például, hogy a Szovjetunió néhány éven belül utoléri az Egyesült Államokat az acélterme­lésben. Ennek a fejlődés­nek a konzekvenciája az, hogy a szovjet külkereske­delem nagy érdeklődést tanúsít az acél megmun­kálásához szükséges forgá­csoló gépek iránt a világ­piacon. Ez a hír természe­tesen a versenyképes ma­gyar vállalatok vezetőinek jelenthet fontos értesülést. Nem célunk, hogy az el­hangzottakat megismétel­jük. De azt elmondhatjuk, hogy öt perc alatt számos gazdasági „csemegét” köz­vetített a rádió. Meggyőző­désünk. hogy a szakembe­rek rendszeresen hallgat­ják majd ezt az új mű­sort, mély friss, érdekes híreivel feltétlenül segítsé­günkre lesz a piacon való tájékozódásban. Ellenvetésünk azonban mégis van. Véleményünk szerint az adás időpontját nem éppen a legszerencsé­sebben választották meg a szerkesztők. Déli egy óra­kor e műsor kedvéért alig­ha hagyják abba a munká­jukat, függesztik fel tár­gyalásaikat a gazdasági ve­zetők. Ezért úgy véljük, ésszerűbb volna, ha az esti krónikába illesztenék be a világgazdasági híreket, vagy közvetlenül utána su­gároznák. Akkor bizonyára még többen hallgatnák. — t — p cA kőJZánfj fí/fáizüLetéá^ Élt Jászapátin még a felszabadulás előtt egy szatócs. Nem nagykereskedő volt, de egy segédet azért tudott tartani. Jobbára köszönő embernek. A kis üzlet ajtajában ugyanis mindig kinn állt vagy a főnök, vagy a segéd, s aki csak arra járt a? ut­cában, azt megsüvegelték. A Ludas Matyi viszont évek óta nemigen jelent meg anélkül, hogy legalább egy karikatúrában ne mosolyogtatta volna meg olvasóit az egymással tré- cselö, a köszönést sem fogadó eladók kárára. Természetesen nem lehet általánosítani. Hiszen hi­vatásának élő kereskedő mindig akadt valahol, aki örömét lelte a készséges kiszolgálásban, s nőit per­sze üzletvezető is. aki erre nevelte beosztottait, s meg is követelte tőlük. De az általános, a jellemző mégis az volt. ha csak nem személyes ismerőse va­laki az eladónak, bizony a szemét törölgethette att H a kiszolgálástól, amit kapott. Az igazsághoz tartozik, hoau tavaly már elkezdő­dött, tapasztalhattuk az egészséges változást. De azért most mégis más. Egy szolnoki háziasszony me­sélte nekem. Január óta öröm vásárolni, kicserélő­dött a boltok levegője. Mindjárt el is mon­dott néhány példát, a szolnoki 1-es élelmiszer bolt­ban az eladónő a kedves kiszolgálás után még kü­lön megkérdezte tőle; mit tetszik még nálunk pa­rancsolni? Eidami sajtot vásárolt többek között, s úgy esett, hogy a rúd alakú sajt végét kapta. Szólt, s az eladó minden vita nélkül egy szóra levágta, nem mérte az áruhoz a végéről a tartósító bevonatot. Másik minapi eset. a szolnoki Állami Áruházban már lecsengettek, mikor este 6 órakor odaérkezett egy hölgy színes férfi nylon-ing után érdeklődni. Azt várta — ahogy éveken át megszokta —. rászólnak, kérem, már zárunk. Ehelyett az eladó hölgy nagyon udvariasan elmondta, hogy amit most keres, olyan nincs, de ilyet meg ilyet tud adni, ám, ha ez nem felel meg a kedves vevőnek, szíveskedjen befárad­ni holnap, akkorra várható az. amit keres. Másik is­merősöm azt újságolta, hogy a napokban látott ke­reskedőt. aki a harmadik polcot ürítette ki s rakta a vevő elé, hadd válogasson. De még hány ilyen kellemes csalódás érte a na­pokban a vásárlókat. Ugyancsak egy szülő mesélte el; a vállalati télapó rossz családi szervezésből adó­dóan ugyanazt az ajándékot hozta az apa és az anya munkahelyére is. Ajándékhoz persze blokk nincsen, s az apa csak úgy próbaképpen vitte vissza a szol­noki sport és játékboltba. Körülményesen előadta, miről van szó. A fiatal üzletvezető viszont egy mon­dattal válaszolt; semmi az egész, tessék választani mást helyette. Az elámult vásárlók, akikből tényleg kedves vevők lettek végre, mindjárt hozzáteszik, vajon fél év múl­va is ugyanígy lesz-e még? Teljesen biztos, hogy így. Tudniillik a kereskedelemben nem január else­je volt a bűvös dátum, s nem olyan csodáról van szó, ami három napig szokott tartani. A kereskedők azért udvariasabbak. mert jövedelmük nagyrészt at­tól függ. mekkora a bolt forgalma. Az üzlet forgal­ma pedig csak úgy lesz nagy, ha a minél nagyobb választékhoz, minél megnyeröbb kiszolgálás is pá­rosul. Udvariatlan eladó persze — az ujjunk sem egyfor­ma — ma is akadhat, a jövőben is lehet. De az egész tendencia egészen más. Már érezzük a keres­kedelem jó hagyományainak újjászületését. B. L. SZACONYI KAROLY: Lévai és az — Na, kérem, Bakács, a me­moritert! Tíz óra múlt öt perccel. Eny- nyit szokott késni. Ennyi időt adott a diákoknak, hogy elcsen­desedjenek a padokban a tíz perc után. Már tudták. Jól tudták, hogy öt perc zsivaly még lehet, de aztán néma csend. Akkor jön ő. Beteszi maga mögött a terem ajtaját, felmegy a katfedrára, ki­nyitja az osztálykönyvet. Ha nyugton ülnek, csendben, nincs semmi baj. De ha nem tartják be a szabályt, akkor jaj nekik. Akkor nincs kegyelem. Mindig betartották. Tíz óra öt. Felelés ábécé sze­rint. Ismerik a módszert, készül­nek. Tehát, Bakács! Vele mondja, magában: ..Aurea prima sata est aetas, quae vindiee nullo, Sponte sue. sine lege fidem reetumque colebat...” Eres száraz bőrű keze a köny­vön. Ovidius. Ez a mai anyag. Tíztől tizenegyig. A szoba csendes; dohog a tűz. Lévai az ablaknal ül. a karos­székben, lábán kockás takaró, az ablakrésnél beáramló hideg el­len. A kert fehér a hótól, de ma tompa, szürke a fény, a fekete faágak mögül, látszik, sűrű felhő nő a városka fölé, hóvihar lesz. Lévai öreg keze Ovidiuson, a kockás takarón, a térdén. Dél­előtt +íz óra Csend. Ilyenkor azelőtt már a harmadik órát tar­totta. — Vindiee nullo. Czeke! Ké­rem, mondja csak, fiam, milyen eset ez a vindiee nullo? Igen, igen. Ablativus absolu- tus. Helyes. „Megtorlás nélkül”. Jó fordítja, fiam. Egyedül van a szobában, a la­kásban. Az ablak a kertre néz. Lévai vett tíz deka marhafagy- gyút a hentesnél, kifüggesztette az orgonabokorra, ide a közeibe, hogy jól láthassa, miként száll­nak rá a cinkék. Sok madár van a kertben. Vörösbegy, fakopács, feketerigó. rozsdafark — de csak a cinkék szállnak a faggyúra. Vajon miért? Marton tudná, a kollegája, a természetrajz tanár. Dehát hol van Marton? Nem le­het már bemenni hozzá a szer­tárba. Kiöregedtek ők már a szertárból, az iskolából. A cinkék óvatosan kerülgetik a madzagon függő eledelt, kis köröket írnak le. gallyról gallyra szállnak, jobbra, balra pillog­nak. míg végre rá mernek röp­penni a faggvűra. Egy, vagy két madár. A többi idegesen vária, mikor kerül rá a sor. Érdekes, nem merik zavarni egymást — Vakmerő torna-mutatványokat végeznek: feiiel lefelé, függesz- kedve csipdesik a hintázó faggyú darabot. Lévainak tetszenek a cinkék — sárga mellényük, kis fekete sapkájuk, zöld kabátká­juk. — Heilender' Onnan, kérem, hogy: Nec revonatus „Nec revonatus ager gravidis canebat aristis...” Bizony, bólogat I.évai. Bizony, kedves Hollender fiam, fel se szántották. Jól mondja, fiam. A föld felszántatlanul is gazdagon termett. Az volt az aranykor. De aztán... / Lévai megrezzen. Valaki zör­geti az ablakot. Egy bot, egy gör­csös bot táncol az üvegen. És menten feltűnik egy vigyori, szakállas, vén arc. Pirospozsgás, húsos arc. kék szemek, őszesszőke szakáll. Kucsma, nvúlprémes rö­vid bunda Az ezredes! Már tíz óra ötven lenne?! — Sorakozó! Sorakozó!! Micsoda hangja van ennek az ezredesnek! Lévai int. hogy na­gyon hidegre fordult az idő. De amaz türelmetlenül topog, s be­kiált: — Je vous en merde! — Mármint a hideg. — Nevet, sűrű párát lehel, bajszán, szakállán kis dér a szája körül. Botjával döfködi a havat. — Jöjjön csak. nincs kibúvó! Azt akaria, hogy kihallgatásra rendeljem?! — Jó ió — morog Lévai. De az ezredes már nem figyel rá, valakit láthat odakinn a kerítés­nél. annak köszön széles mozdu­lattal. Csak azután fordul vissza az ablakhoz. — Jöjiön. tanár­kán). megvárom a sarkon! — S már megv is. át a kerten, elza- varia a cinkéket csörtetésével. Lévai leteszi Ovidiust az ab- laknárkánvra. Kis papírszelete­ket helvez oda, ahol a költő a vaskorról ír. — Nem hagv békén. Erőszakos — mondia Ovidiusnak. De nem mer: megvárakoztatni az ezredest. Nem meri mondani, hogv nem megv. Mert akkor ide­áll az ablaka alá. vagy bejön. Az még rosszabb Beiön és elkezdi a történeteit. Persze, az utcán is szakadatlanul beszél. De az más. Nem kell odafigyelni. Sál. fülvédő, érmelegítő, bun­dacipő. Lévai alig tud mozogni a sok gönctől. Bezárja az ajtót; a hó megfagyott, csúszik, bele­kapaszkodik a vadszőlő indáiba, csak úgy mer nekivágni, óvato­san. — Ó. az ördög vigye el ma­gát! Csak szolgált volna a ke­zem alatt! Nem lenne ilyen fá- zós! — így fogadja az ezredes. Botjával hadonász. harsog, mint a bömbölő rádió. Lévai nem sze­reti a hangoskodást. — Na. jöjjön, tanárkám, kell egy kis mozgás. Meggebed ott a könyvek között. Ej. én nem sze­retem a tétlenséget. Száz évig akarok élni. Már ma is. hétkor, a kerítésemet reperáltam. Egy kupica pálinka, és ki a jó leve­gőre! Mennek felfelé a Fácánkert utcán. Lévai megáll, fújtat. Az ezredes minduntalan elhagyja. Masvaráz: — Tudja mennyit aludtam én a szabadban? Még két évvel ezelőtt is! Sátorban. Téli tábor. Olyan is volt ám! Látta volna a katonáimat. Aki fázott, azt kizavartam a hóba. Dörzsölje le magát hóval deré­kig. kiskatona! Ügy ám! Nem volt ott nátha! Nem bizony! Lévai le-lemarad. Nem hallgat­ja az ezredest. Ismeri a szö­veget. Nyáron meg arról beszél, hogy nem szabad vizet inni. Az ezredes megáll. Botjával előre mutat. — Látja azt a fa- tornácos házat az emelkedőn? Az a cél. Egyeztessük az óráin­kat. Tizenegy óra harminc. He­lyes? Tizenegy óra negyvenötre elfoglaljuk az objektum előtti térséget. Egyenletes tempó. Orron át vegye a lélegzetet, tanárkám, s jól kifújni a levegőt, hadd tisz­tuljon a tüdő. Rajta! Előre! Csak a széles hát, a nyúlpré- mes rövid bunda, a nagy bakan­csok, a bot. Lévai követi az ez­redest, nem mer ellenkezni. Csi­korog a hó, arcát csípi a hideg. Most végre csend van. Az óráin is mindig csend volt. Nem be­szélt hangosan, azt akarta, hogy figyeljenek. Előredőltek a pád­ban. hogy jobban hallják. „Aurea príma sata est aetas...” A diákok figyelő tekintete. A kréta szag, a tinta’ szaga. — Pontosan! ■— kiált fel az ezredes. — Látja, pontosan 15 perc! Kiszámítottam. Jól van tanárkám, szép teljesítmény. — Ezért pihenő jár. Lévai felnéz az ezredesre. Sűrű párát lehelnek mindketten. A fa- tornácos ház kertjében fenyők. Hó. Mennek lefelé. Az ezredes ar­ról beszél, hogyan bánt a kato­náival. — Nem engedtem őket elpuhulni. Egy kis fáradtság? Nyöszörgés? Je vous en merde! — ahogy a francia mondja. — Csak a maga érzékenységére va­gyok tekintettel. Nekik meg­mondtam magyarán. Na, igen. Aki elhagyja magát, annak vé­ge. Száz évig akarok élni!... Odalenn, a tanár kertjénél megállnak. Az ezredes hirtelen elhallgat. Botját leereszti, vár. Lévai megkerüli. A járda szé­lére áll, most 6 van magasab­ban. — Akkor hát délután négy­kor — mondja megváltozott, csendes hangon az ezredes. — Pontos leszek. Lévai arca szigorú. Kihúzza magát, köhint. — A memoritert is kérdezem majd. Készüljön fel rá, fiam! f

Next

/
Thumbnails
Contents