Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

1968. január 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II A kétségbeesés, mint halál ok Paleodemográfía: új módszer a kőkori népek tanulmányozására Párafarok Anyaga 20-as horgolócérna. 1. sor: 15 láncszem után a 8. láncszembe 2 egyrá- hajtásos pálca, 2 láncszem 2 egyráhajtásos pálca; 7 láncszemmel fordulunk. 2. sor: a 2 láncszemes ív­be 2 egyráhajtásos pálca, 2 láncszem, 2 egyráhajtásos pálca (ezt a továbbiakban ism.-el jelezzük). 7 lánc­szem után az előző sor 7 láncszemes ívébe 7 kétrá- hajtásos pálca; 8 láncszem­mel fordulunk. 3. sor: a 3., .5, és 7. pál­cára 1—-1 kétráhajtásos pálca, közöttük 3—3 lánc­szem, 7 láncszem után szo­rosszemet öltünk az előző sor 7 láncszemes ívébe; 3 láncszem után a 2 lánc­szemes ívbe, ism. 4. sor: 7 láncszem után ism., 7 láncszem után a 7 láncszemes ívbe szorossze­met öltünk, 7 láncszem után a két ráhajtásos pál­cára kétráhajtásos pálca, 5—5 láncszemes választás­sal kétráhajtásos pálfcák a pálcákra. 5. sor: az 5 láncszemes íveket behorgoljuk: 1 szó rosszem, 1 rövidpálca, 3 egyráhajtásos pálca, 1 rö­vidpálca és 1 szorosszem­mel összesen négyszer, 7 láncszem után szorosszem­mel a 7 láncszemes ívbe, 3 láncszem, ism. 6. sor: 7 láncszem, ism. 7. sor: 7 láncszem, ism., 7 láncszem, 15. kétráhaj­tásos pálca, a 6. sor 7 lánc­szemes ívébe, 3 láncszem szorosszem a 4. sor 1 lánc­szemes ívébe. 8. sor: 7 láncszem, két­ráhajtásos pálca az első és minden második pálcára 3—3 láncszem közöttük, 7 láncszem, szorosszem a 7. sor 7 láncszemes ívébe, 3 láncszem, ism. 9. sor: 7 láncszem, ism. 7 láncszem, szorosszem a 7 láncszemes ívbe, 7 lánc­szem kétráhajtásos pálca a kétráhajtásos pálcákra 5—5 láncszemes választással, 7 láncszemes szorosszem a 7 láncszemes ívbe, 3 lánc­szem szorosszem a 2. sor ívébe, 3 láncszem szoros­szem a munkát kezdő első láncszembe, 3 láncszem szorosszem a kétráhajtásos pálcák utáni 7 láncszemes ívbe. 10. sor: az 5 láncszemes íveket behorgoljuk mint az 5. sorban, itt azonban a 2. egyráhajtásos pálca után az előző ív középső pálcájára átöltünk és kapcsoljuk a két cakkor egyráhajtásos pálcával. 7 láncszemet szo­rosszemmel a 9. sor 7 lánc­szemes ívébe öltünk, 3 lánc­szem Ism. Továbbiakban a 6—10 sor ismétlésével dolgozunk a gerinc jobb és baloldalán. A csíkok összehorgolása a szabadon maradt cakkoknál történik, két háromráhajtá- sos, 2 kétráhajtásos- és 2 háromráhajtásos pálcával, a pálcák között 10—10 láncszemmel. Ott. ahol a két motívum találkozik, ha a jobb és baloldali három­ráhajtásos pálcákat közös szemmel fejezzük be. A csí­kok összehorgolása pedig a 10 láncszem 5. láncszemé­nél történik. egy rövid­pálcával. Befejezésül a te­rítő két oldalát behorgoljnk két- és háromráhajtásos pálcákkal. Régi megfigyelés, hogy a fogságban tartott állatok közül sok elpusztul: a ga­zella gyakran már a csap­dául szolgáló hálóban, a cickány pedig az ápoló ke­zei között. Nyilvánvalóan a kilátástalanság okozta idegizgalom váltja ki ezt, azonban a fizikai vagy lel­ki kiúttalanság az ember életműködéseit is megszün­tetheti: a szív egyre las­sabban ver, s végül teljesen megáll. A pszichológiai ha­lálnak ezt a formáját, mi­vel az ú. n. „nervus vagus” nevű agyideg közvetítésé­vel áll be, vagusz-halál- nak nevezik. A vagus-ideg az akara­tunktól függetlenül működő vegetatív idegrendszer ré­sze. A vegetatív idegrend­szer két. egymással ellen­tétes működésű részre osz­lik: a szimpatikus és a paraszimpatikus idegek csoportjára. Működésüket a szervezetben termelt adre­nalin. illetve acetilkolin vezérli. Mivel azonban a vegetatív idegek az agyvelő központjaiból indulnak ki és az érzékszervek, továb­bá lelki befolyás alatt áll­nak, külső ingerekkel vagy lelki folyamatokkal köny- nyen megzavarhatok. A „Medizinische Welt” c. német nyelvű orvosi szaklapban Rudolf Bilz professzor behatóan foglal­kozik a vagusz-halál je­lenségével és érdekes pár­huzamot von az állati és az emberi magatartásban észlelhető félelem-reakciók között. Különösen az állati magatartásnak szentel nagy figyelmet, mivel ennek ta­nulmányozása értékes tám­pontokat szolgáltat az or­vostudományi, lélektani és antropológiai kutatásoknak. A fePes reménytelenség A félelem, illetve a tel­jes reménytelenség követ­kezményeként felléphet többek között az ún. pszi- chogén kollapszus is; lé­nyege az, hogy az illető át­menetileg mély álomba merül. Bilz professzor a háború alatt megfigyelte egy berlini óvóhelyen, hogy amikor egy-egy légitáma­dás alatt a legtöbb ember felordított, vagy összehú­zódva fedezéket keresett, vagy menekülni igyekezett, egy asszony oldalára for­dult és elaludt. Az adott helyzettől vagy az egyén alkati tulajdonságaitól függ, hogy a félelem kinél milyen reakciót vált ki. Van aki kiabál, más énekelni kezd, illetve hasmenése tá­mad, de a nagyfokú féle­lem hatására eszméletlen­ség, sőt halál is bekövet­kezhet. Az elalvás reakció­ját egyébként egyes mada­raknál is megfigyelték. — Ezeket a reflexeket az em- berréválás előtti időkből származó törzsfejlődési fo­lyamat maradványainak tej- kinthetjük. Amíg az ember vadonban élt, ezeknek a reflexeknek életbevágóan fontos szerepük volt; ma már csak csökevényszámba mennek. Bilz professzor beszámol egy kísérletről, amelyet amerikai fiziológus végzett vadonélő patkányokkal. — Vízzel telt edénybe tett né­hány állatot, amelyek egy­két percnyi úszás után élettelenül merültek az edény fenekére. Olyanok is voltak azonban. amelyek már vízbeérés előtt elpusz­tultak: kimúlásukat tehát semmiképpen sem testi ki­merülés okozta. Megismé­telték a kísérletet „szelíd”, azaz emberhez szokott pat­kányokkal is. A kísérlet a várt eredményt hozta: az állatok nyolcvan vagy még több percig küzdöttek az életükért. Azoknak a vad példányoknak, amelyek nem pusztul talj el néhány percnyi úszás után, vízbe­nyújtott bot segítségével lehetővé tették a menekü­lést. Ezek az állatok az­után a következő kísérlet során éppen olyan szívósan küzdöttek az életért, ipar­kodtak fenntartani magu­kat a vízben, mint „szelíd” társaik. A félelemtől el­pusztult állatok boncolása igazolta a kísérletezők fel­tevését: valamennyi szíve erősen tágult volt. A halál oka: bűntudat A cikk rámutat arra, hogy a vagusz-halál és az egyes természeti népeknél még ma Is ismeretes ún. wudu-halál azonos lélek­tani alapra vezethető visz- ­sza. A wudu-halál a wudu- istenségről kapta a nevét. A vétkező, akit ennek átka sújt, a pszichogén halál lassú és gyötrelmes formá­jának válik áldozatává: a bűntudat és a félelem mér­téktelenné fokozott szoron­gásában lassan kialszanak az életműködések. Az átok azt sújtja, aki valamiként megsértette a törzs szigorú wudu-rendjét, aki nem ve­tette alá magát a hatalmas istenség akaratának. A bűntől csak a sámán ment­heti fel az áldozatot. Bilz professzor kapcsolatot ta­lált a vagusz- és wudu- halál között: az ilyen em­berek számára a törzsi tör­vények éppoly kérlelhetet­lenül záródó hálót jelente­nek, mint amilyen az állat­fogó valóságos 'hálója, amelyben a gazellát meg­öli a kétségbeesett idegiz­galom. &mile (Diahiteim : Hetven esztendeje jelent meg a Le Sitiddé, s bár könyvtárat töltenek meg a róla írt művek. Az öngyil­kosság ma is gondolatok és vizsgálati módszerek kiin­dulópontja. s inspirátora is egyben. Emilé Durkheirr szociológiai tanulmánya a szociográfusok bibliája lett; vitáztak fölötte, citáltak belőle, s természetesen — megtanulták. A szocilógia fiatal tudomány; a szerzó kiemelkedő úttörői közé tar­tozik. Munkássága több te­kintetben a szociológiai el­méleti alapjait teremtette meg. Vizsgálati módszerei, annak ellenére, hogy ma már a legkorszerűbb eszkö­zöket. így például az elekt­ronikus számológépeket is felhasználják a szociológu­sok. időtállónak bizonyul­tak. Mindez érthetővé és indokolttá teszi a mű ma­gyar kiadását. Az élet önkéntes befeje­zése nem volt ismeretlen a társadalmi fejlődés korábbi szakaszaiban sem. Az ön­Bosznia fővárosától, Sza­rajevótól mintegy 60 km-re délkeletre van egy kis hely­ség, Obre, amelynek hatá­rában nagyjelentőségű ré­gészeti és embertani leletre bukkantak. Egy újabb kő­kori, szaknyelven neolitikus lakótelepet és a hozzátarto­zó temetőt találták meg. A feltárási munkákat, amelyek előreláthatóan több évet vesznek igénybe, a szarajevói Zemailski mú­zeum, és a University of California kutatói végzik az amerikai Smithsonian Institute megbízásából. A tudományos vezetés Maria Cinbutas amerikai profesz- szorasszony és V. Benac szarajevói múzeumigazgató kezében van. A tudomá­nyos vezetők paleodemog- ráfia kutatásokra magyar antrooológus szakembert, dr. Nemeskéri János kan­didátust kérték fel. — Egyelőre csak egy he­tet töltöttem Obreban, — feleli kérdésünkre dr. Ne­» meskéri János, — hiszen a , munka dandárja jövőre várható. — Mi a célja a paleode- mográfiai kutatásoknak? — A lakótelep, a te­gvilkosság, mint aktus, a primitív törzseknél éppúgy ismert, akár a modern tár­sadalmakban. Milyen okok­ra. miféle tényezőkre ve­zethető vissza a tragikus cselekedet? Dürkheim erre kereste s adta meg a vá­laszt művében. Nagy ala­possággal veszi sorra a té­ma valamennyi alkotóele­mét. Kiindulásként magát az öngyilkosság fogalmát határozza meg. A fogalmak pontos meg­határozását, félreérthetetlen tartalmuk megjelölését Dürkheim minden szocio­lógiai munka alapkövetel- ménvének tartotta. Az idő őt igazolta. És őt, pontosab­ban vizsgálati módszerei­nek helyességét igazol* a az idő a mű további része­it tekintve is. A szerző ugyanis, el ütőén kora meg­szokott stílusától, nem az elméleti okoskodás útja* választotta. Igen nagy fi­gyelemmel gyűjtötte és ele­mezte Európa országainak adatait, de amikor vizsgá­mé tő feltárása lehetove te­szi annak megállapítását, hogy hány ember élt egy­kor Obreban, mennyi volt a férfi, a nő, milyen beteg­ségek jellemzőek rájuk, mi­lyen mértékű volt a halan­dóság, milyen szapora volt a telep meddig állt fenn, mennyi volt a lakosság át­lagos életkora. — Az máris kiderült, hogy a telepen legalább negyven generáció követte egymást. — Hogyán lehet mindezt megállapítani? — Maga a telep, az egy­máson fekvő rétegek és a vizsgált szelvények részle­tes, aprólékos statisztikai elemzése igen sokat el­mond. — minden kis cse­répdarabot, minden hulla­dékot számbavesznek —, másrészt a temető csont­anyaga ad értékes felvilá­gosítást. — A hogyan kérdésre rö­viden a következőket mondhatom el. A legrégibb — többezer, sőt tízezer éves — csontokban is van igen kis mennyiségű szerves anyag. Ezt a szerves anya­got elemezve sok mindent pontosan meg lehet állapí­tani az egykor élt emberről. lati módszerei ezt kíván­ták. a földrészen is túllé­pett. Hipotéziseihez gya­korlati igazolást keresett tehát, s a gyakorlati pél­dákból vonta a kellő el­méleti következtetéseket. Ez a durkheimi módszer kisebb változásokkal. de alapjaiban változatlanul, ma is szerves része a szo­ciológiai munkának. Lépésről lépésre bővül a kör. Dürkheim először a társadalmon kívüli ténye­zők szerepét vizsgálja, har­madik, befejező részében pedig az öngyilkosság, mint társadalmi jelenség elem­zését végzi el. Különösen érdekes az a fejezet, amely­ben az önsvilVnsság és az ún. többi társadalmi jelen­ség — például háborúk, belpolitikai viharok stb. — összefüggéseit vizsgálja. A könyv utolsó fejezetében Dürkheim a gyakorlati kö­vetkeztetéseket foglalja ösz- sze. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó). M. Hóhideg estén Benedek B. Istvánt Különösek voltak a hazugságai. Gyakran mesélt olyan története­ket, melyek nem voltak igazak. Csakhogy, amit tegnap hazug­ságként mondott el. holnap már megtette, így tulajdonképpen nem volt olyan hazug. Most ott ült a meleg szobában, s az ablakon át nézte az utcát. Esett a hó. Felvette kabátját és elindult. Ahogy kilépett a kapun, megcsapta a tél; cipője alatt ro­pogott a hó. Természetesen a Duna felé in­dult. Kalapját szemébe húzta, amikor a hidra ért. Hirtelen moz­dulattal lépett a korláthoz. Igen, beállt a jég. A két Vart között valami furcsa esik húzó­dott, az egymásra torlódott jég­táblákon megtört a hídlámpák fénye. Körülnézett, van-e vala­ki a közelben. Egészen üres volt a híd. Megnyugodva nézett visr- sza a folyóra: ez is csak két já­tékost kíván. Akár a szerelem... Ügy ismerte meg a lányt, hogy együtt utaztak egy villa­moson. mely átment a hídon. Nem szóltak egymáshoz, a híd végén leszálltak s elindultak — ugyanabba az irányba. A jég a partnál meg se roppant. El kell indulni! -„Te lány, ne kiabálj ott mögöttem! Ha félsz, maradj a biztos parton!” Megy befelé, nincs egyedül, vele van a halál- félelem. Milyen lehet a jég alatt? Reccsenést hall. Nem is reccse­riéit, csak valamiféle hangot. Jó érzéssel veszi tudomásul, hogy követi öt a lány. várni azonban nem lehet, a folyó felett jár harminc méterre a parttól, ami­kor visszafordul. Lassan jár eleinte, de aztán szalad, és a par­tot elérve őszintén bevallja ma­gának; nem is bánja már a biztonságot. Miért csak önmagá­hoz őszinte? Hát nincs is ott semmiféle lány. ö sincs ott, mert fenn Ali a hid közepén, ~S fütyörészve in­dul tovább, a korlátot kísérve. A hegy alján öreg néni és bá­csi lépkedett előtte. Egymásba karoltak. — És 1916-ban? — kérdezte « bácsi. A néni a kezére csapott. — Ne huncutkodj! — mondta. — Pedig, — kezdte a bácsi és érződött a hangján, hogy most valami fontosat akart mon­dani, de a néni hátrapillantott. Csend lett ismét. „Az biztos, hogy keli egv társ az embernek” — morfondírozott kedvenc gondolatán, — Dehát milyen is legyen az a társ? „Társ-társ. esztertárs...,, Azon vette észre magát, hogy énekel. Fontos a társnak mindig nőnek lennie? Az eayik barátiával gyak­ran sétált esténként ezen az úton. Egy szót sem szóltak egy­máshoz. Nagyon kellemes társ volt” — ismerte el. A másik oldalon, a régi ven­dégfogadó előtt hangos társaság vitatkozott. Részeges, lényegtelen szavaik elhaltak a villamos csö­römpölésében. „A villamos sem lenne rossz társnak. Mindin ugyanazon az útvonalon jár, könnyű megtalál­ni.” Együtt dolaozott egy em­berrel. Villamos Bélának hívták. Rossz társnak bizonyult. Rosz- szul állt a kezében a kalapács, panaszkodott is az üllő, mikor verte a vasat. Ennek azonban vége. Villamos is mást csinál. 6 is. Átgázolt egy hóbuckán. Futni kezdett egészen az Alagútig. Pár éve minden új lányt el­hozott ide, és gyalog végigmen­tek a „csőben”. A hangok ott felerősödnek, összekeverednek és visszhangzanak. Buda felől most egy autóbusz jön. A zúgás erő­södik. már elérne hozzá, de ak­kor a másik irányból befut egri motoros: a lüktető puffogás és a buszmoraj a fülén át a húsába hatol. Egy kivételével minden lány unatkozott vele. Ezzel cso­dál atosan boldog volt. bár később kiderült, a lány ideges termé­szetű és fél. Ezért kapaszkodott belé. Azóta nem visz nőket az Alagútba. Amikor ismét megcsapta a fény, elérkezett megint a Duná­hoz, s végigment a hídon. Egy alakot látott maga előtt Ahogy egyre közelebb ért hozzá, úgy érezte ,,ő lesz az igazi társ”. „Megvagy!” kapaszkodott belé... A felesége hangjára riadt fel: — Miért ütögeted az új asztalt! Tönkremegy a politúr. Tegyél a tűzre, mert kihűl a szoba. Amig a szeneslapátol kereste. az a barátja jutott eszébe, akinek olyan különösek a hazugságai, „Sebaj!” — dobta a lapát sze­net a kályhába. A lángok vörös fénybe vonták az arcát. — Sebaj; — ismételte, és kinézett az abla­kon. — Lesznek még ezen a té­len jégtiszta, hóhideg esték. A SZOCIOGRÁFUSOK BWlÁjA Az öngyilkosság

Next

/
Thumbnails
Contents