Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-28 / 23. szám

1968. január 28j SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s FÁKLYA?- vagy „csak" művelődési ház A jégálmát alvó Körös hídjától egyenes út visz a községbe. A főtéren kisvá­rosinak beillő a forgalom, sok az autó, még több per­sze a bicikli, az annyira jel­legzetes „oldalos” kosarak­kal. A hidegben is nyereg­be ülnek az emberek, né­melyik nagy, egyujjas posz­tókesztyűjén háborítatlanul ül a zúzmara, a dér. Ha nem látnánk a járási tanácshá­zát, ha nem tudnánk hol va­gyunk, a forgalomból akkor is tudnunk kellene, hogy egy kisebb tájegység köz­pontja, Kunszentmárton, ahogy a tiszazugiak mond­ják: „Kunszent”. A hosszú főutca két oldalán a házak falán a művelődé­si ház falragaszai. Odame­gyünk. Az épület elég nagy, meg ne sértsük az építőit ormót­lan, barátságtalannak látszó ház. Az 1920-as évek végén Készült el, a ipartestületé volt. Akkor kisebbfajta pa­lotának számíthatott, min­denesetre elég volt a céhek késői utódainak. Most kicsi korszerűtlen, hiába a toldo- zás, nagyon szegényes a já­rás vezető művelődési in­tézményének háza. Űj ott­hon kellene már ide is, vagy legalábbis a meglévő gene­rál átalakítása, korszerűsí­tése. A mai, modern szem­léletű népművelés követel­ményeinek ez az épület már nem felel meg. Minden rendű-rangú em­ber kapjon valamit! — ez Ibolya László igazgató alap­véleménye a művelődési ház programjáról, műsorpo­litikájáról. Ezt a nézőpontot tükrözik vissza a havi mű­sor-falragaszok. A kicsi­nyek bábműsorától kezdve az öregek klubja program­jáig, — színes, sokoldalú a program. Találomra fűzzük a szót a „zeneoktatás”-hoz. Állami zeneoktatás a já­rásban nincs. Egyelőre még nincs, de a járási művelő­dési háznak már két kihe­lyezett „zenei tagozata” van, Öcsödön és Csépán. A művelődési ház gyakorolja ugyanis az állami zeneokta­tás funkcióját, tanfolyam jelleggel, állami tanterv alapján. A zenei előképző osztály elvégzése után zon­gora, hegedű, tangóharmo­nika, és gitár „tanszakon” folyik az oktatás. Csaknem másfélszáz tiszazugi gyerek tanul a járási művelődési ház zenei kurzusain. A vita itt is vita: legyen, vagy ne legyen művészeti csoport, — színjátszó cso­port. A televízió nem pótol­ja a társas együttlétet, vé­lekednek a kunszentmárto­niak. Legutóbb a járás min- ren községében bemutattuk a színdarabunkat, mondják a színjátszók. Ügy látszik itt a „régimódiaknak” van iga­zuk — a színjátszó pártiak­nak — hiszen a Szigligeti Színház már csak a járási székhelyen tájol, — szükség van tehát az öntevékeny mozgalomra. Szerencsére ezt sem régimódiul csinál­ják itt! Komplex műsorok készülnek, köztük most egy „monstre” műsor: a járás minden községében be akar­ják mutatni. („Jaj, csak a gépjavító állomás ideadja az autóbuszt!”) Fellép ebben a műsorban a művelődési ház tánczenekara, a modern táncklub, a tizenkét fős ka­marakórus, a népizenekar, énekesek és a színjátszók; Hubay Miklós 30 perces né­pi komédiájával. Hogy sike­rül-e? Reméljük, mert már­cius 2-től június 29-ig már minden előadást lekötöttek a községek. A hegy és a Mohamed mondás érdekesen alakul Kunszenten. Pár évvel ez­előtt még a tsz-elnökök nya­kára kellett járni, hogy te­gyenek valamit a tagság művelődése érdekében. For­dulófélben a dolog! A tsz- elnökök vagy megbízottaik, a népművelési ügyvezetők keresik meg a művelődési házat, hogy miért nem ad­nak műsort a tsz-ben, miért nem szervezik meg á mező- gazdasági szakkört, stb, stb. A művelődési ház és a tsz jó kapcsolatára jellemző az is, hogy a szövetkezeti el­nökök nemrégen a járási művelődési ház vendége­ként népművelési tapaszta­latcserére utaztak Békés megyébe, Elek községbe, ahol igen gyümölcsöző a vi­szony a termelőszövetkezet és a művelődésügy között. Az országjáró kirándulások kapcsán el kell még monda­nunk, hogy a kunszentmár­toni járási művelődési ház volt az egyetlen, amely kü­lön vonatot (!) indított a me­gyéből a szegedi szabadtéri játékokra. Évente jónéhány országjáró kirándulást ter­veznek, a szövetkezetiek szeretnek kirándulni, a mű­velődési házbeliek pedig az ismeretterjesztés egyik leg­jobban bevált formájává tették az országjárást. A fiatalság a járási mű­velődési ház éltető eleme. Ha azt írjuk, hogy itt min­den értük van, és mindent ők csinálnak, — kicsit talán eltúlozzuk a dolgot, — pe­dig valahogy így van! Érde­mes lenne ezt bővebben magyarázni a „Pinceklub” esetével. A pinceklub a mű­velődési ház alatt működik. És Ibolya László igazgató is akkor megy oda le, ha a fiatalok meghívják. Van persze megfelelő ellenőrzés, de nincs munkája, — min­dent az önkormányzat in­téz. Milyen programja van a klubnak? Hosszú lenne leírni. Hasznos és szórakoz­tató. Mi a mozgatóerő? Hiba lenne ezt csak egy személy­hez kötni, Ibolya László igazgatóhoz vagy máshoz. A szép, okos szó továbbítá­sának jó érzése itt a fő moz­gatóerő. Nem mindig sike­rült egyformán minden — ellentét feszül még néha a szándék és a tett között, ez biztos, de a jószándék apró kudarcai nem a pokolhoz vezető út kövei. A krónikás, aki szeret so­kat barangolni a Körös-tá­jon, fáklyának látja a kul­túra ormótlan kunszenti házát. — tiszai — Ez az év im fél zárulhat Sokrétű tennivalók Szolnok megye mezőgazdaságában 1968-ban A kirakatok áhnodója Tulajdonképpen iparmű­vész szeretett volna lenni. Ám alig, hogy leérettségi­zett, meghalt az édesany­ja. A kislány belebetege­dett a tragédiába. Amikor felgyógyult, dolgozni ment. szülőfalujában, a fegyver- neki földművesszövetkezet­hez. Ott javasolta neki egy pesti ügynök: miért nem megy el kirakatrendező­nek? Ettől fogva már gvorsan peregtek az események. Je­lentkezett, a felvételi vizs­gán sikeresen szerepelt és 1965-ben elvégezte Buda­pesten a Kereskedelmi Fő­iskola kirakatrendezői sza­kát. Lényegében azóta dolgo­zik Kunmadarason az fmsz-nél. s álmai, elképze­lései megvalósulnak tizen­két nagyméretű, s több ki­csi kirakatban. — A jó kirakat kínálja, szinte eladja az árut — vallia. s ezért készít a le­helet könnyű nylonfehér­neműknek vagy gyerekkéz­be való maciknak, kivo­natoknak ötletes, kedves dekorációkat. Amikor beszélgettünk öles betűket festett: „Zár­számadása vásár”. — Nemcsak kirakatokat csinálok. Rendezek kiállí­tásokat is. Készítek rek­lámtáblákat, s dekoráció­kat. különböző bemutatók­hoz. — Mindig előre megfen vezi a készülő kirakatot? — Hát amikor jut rá időm. Ám sokszor annyi a munka, hogy arra nincs lehetőség. Ilyenkor a gyors képzelet, a leleményesség sokat segít. — Milyen anyagokai használ fel a kirakatkészí­téshez? — Mikor. mit; A foszfo- ros festéktől kezdve a hab­szivacsig mindent. Tavaly például, amikor egy tava­szi kirakatot készítettem, munka közben jöttem rá, milyen jól mutat a kelmék között egy göcsörtös fatus- kó. És használtam már díszítésül nádat, sást. A gyerekek viszont azt ve­szik legszívesebben, ha va­lamelyik kirakatban meg­jelenik Foxi-Maxi. Kandúr vagy Inci-Finci. esetleg Popén figurája. És én szí­vesen készítem ezeket. A kis műhelyében, ahol beszélgettünk az elkészüli és készülőiéiben levő táb­lák, feliratok, figurák kö­zött alig van tenyérnyi hely. Ez a munkahely! A harmadik otthon. Mert az első Fegyvemeken van az édesapjánál, a második Kunmadarason albérletben egy kedves házaspárnál. És ami igaz — Pozderka Ka­tit mindhárom otthonában nagyon szeretik. Kedves, szorgalmas. szerény kis­lány. S mindhárom otthon­ban büszkék arra. hogy a? 5 kirakatrendezőjük már több díjat nyert, országos vagy megyei versenyeken. Kati most újabb kiraka­tokat készít a zárszámadá­si vásárra. Újabb álmait váltja valóra és közben ta­lán azon is töri a fejét hogyan váltsa valóra élete nagy vágyát. Tanulni sze­retne. Még mindig iparművész szeretne lenni. Varga Viktória A szövetkezetek­ben, állami gazdaságok­ban és más mezőgazdasági üzemekben elkészülnek az 1967. évi mérlegek. Meg­kezdték az idei termelési tervek kialakítását. Az előzetes adatok alap­ján megállapíthatjuk, hogy összességében megyénk mezőgazdasága is megfele­lően zárta az 1967. évet. A múlt év eredményei, az őszi mezőgazdasági munkák jó elvégzése kedvező ala­pot teremtettek az 1968. évi feladatok teljesítésé­hez. A hiányosságok elem­zése azonban a további erőfeszítésekre hívja fel figyelmünket. Az 1968-as év az új gaz­daságirányítási rendszer teljeskörű bevezetésének éve. Ezzel összhangban to­vábbi új tényezők jelent­keznek a mezőgazdasági üzemek gazdálkodásában. A vezetők és a dolgozók feladata, hogy alaposan megismerjék ezek hatását. Ez jelentősen elősegítheti a gazdálkodás javítását. Az új tényezők közül egyik legfontosabb a ter­melőszövetkezetekről szóló törvény végrehajtásának megszervezése. — Minden tsz-ben új alapszabály ké­szül. Ezt joggal nevezhet­jük a termelőszövetkezet alkotmányának. Az alapszabály elkészí­tése során szót váltunk az egész tsz-tagsággal. Ez le­hetőséget ad a belső élet, a termelési feladatok szé­leskörű megvitatására, a tagok véleményének figye­lembevételére. A körülte­kintő, alapos munkával ki­dolgozott okmány a köz­gyűlés jóváhagyása után jól szolgálja a tsz-ek poli­tikai, gazdasági fejlődésé­nek ügyét. A termelőszövetkezeti törvényből eredően a ter­vezésben is új feladatok vannak. Az önálló gazdál­kodás feltételeinek megte­remtését jelenti a külön­böző alapok létrehozása, tervezése. Ezek az alapok biztosítják a termelés fej­lesztését, a jövedelem és a gazdálkodás stabilitását. — Ezeket a termelőszövetke­zetek saját eszközeikből öles betűkkel festi Kati a táblát képezik és épp ezért, a törvényes keretek között önállóan döntenek a fel- használásukról. — Alapos elemző munkát igényel a részesedési alap, annak évközben rendszeresen, ga­rantáltan kifizetendő ré­szének meghatározása. A tsz-ek ezt az alapot is sa­ját eszközeikből képezik, tehát maguk garantálják a részesedés nagyságát. — Ugyanakkor ez átmenetet jelent a garantált munka­díjazás általános beveze­tésére. A termelési kérdések köréből célszerű néhányat kiemelni, mert megoldá­sukra — az üzemek adott­ságainak megfelelően — fokozott gondot kell fordí­tani. A termelés fejlesztésének egyik tényezője az utóbbi években egyre fokozottab­ban terjedő műszaki és tu­dományos fejlődés (inten­zív búza, hibrid kukorica, kemizálás, korszerű állat- tartási technológiák stb.). A vezetés minden szintjén törekedni kell az új, a ha­ladó módszerek megismer­tetésére, a feltételeknek megfelelő alkalmazására. Ez az üzemi gazdálkodás fejlesztésének egyik alap­vető kérdése jelenleg is, és az marad hosszabb táv­latokban is. E helyes ten­dencia érvényesülése köz­ben a szemléletben helyte­len jelenségek is tapasz­talhatók. Egy-egy új mód­szer, termelési eljárás el­terjedésének objektív és szubjektív feltételei van­nak. Ezek a feltételek bi­zonyos fokozatosságot igé­nyelnek, tehát azonnal és mindenütt nem alkalmaz­hatók. Itt érdemes néhány dolgot megjegyezni. Elő­ször is: gyorsítani kell a fejlettebb eljárások minél széleskörűbb elterjesztését. Másodszor: amíg a leg­korszerűbb eljárás nem al­kalmazható (például új beruházás, nagyobb adagú nitrogénműtrágya stb.), ne helyezkedjünk a várako­zás álláspontjára, hanem törekedjünk a meglévő adottságok jobb kihaszná­lására. Javíthatunk az úgy­nevezett „hagyományos” termelési eljárások minő­ségén, kulturáltságán is. — Ezzel is növelhetjük a ter­mésátlagokat, az állatok hozamait. A növénytermesztésben a kenyérgabona-termesztés további fejlesztésén kívül feladatunk a takarmány­termesztés növelése. Ezen belül, igen jelentős helyet foglal el a kukorica ter­méseredményeinek növe­lése. A kukorica legfonto­sabb takarmánynövényünk. A terméshozama évenként jelentősen ingadozik, és emiatt az üzemek takar­mányhelyzete is váltakozó. Ezért stabilizálni, illetve növelni kell a kukorica termésátlagát. A termelés fokozottabb gondosságot igényel a vetéselőkészítés­től a betakarításig. Java­soljuk, hogy a rendelkezés­re álló műtrágyamennyi­ségből a kukorica is kap­jon, jobban készüljünk fel az öntözésre. Az 1967. évi alacsonyabb termésátlagok azt is mutatják, hogy ahol nagyobb gonddal foglalkoz­tak a kukoricatermesztés­sel, az eredmények jóval meghaladták a megyei át­lagot. Számos gazdaságunk­ban igen magas termésát­lagot takarítottak be. A múlt évek tapasztala­tai alapján javasoljuk a ter­melőszövetkezeteknek, álla­mi gazdaságoknak, hogy a takarmányellátás javítása érdekében többet törődje­nek a szálas és lédús takar­mányok termesztésével is. Helyes, ha a kukoricaszárat, a répafejet tömegtakar­mányként lesilózzák. A növénytermesztés hoza­mainak növeléséhez hozzá­járulhat az öntözési lehető­ségek jobb kihasználása, a növényvédelmi munka jobb megszervezése. Az öntözés­re már most készüljünk, mert a nyaraink csapadék­szegények. Az előre terve­zett, előkészített és szaksze­rűen végrehajtott öntözés termésnövelő hatása és gaz­daságossága megfelel az üzemek igényeinek. A növényvédelem a termesztési eljárások szer­ves részévé vált. Itt csupán a szakmai hozzáértés fon­tosságát kívánom hangsú­lyozni. Ez a növényvédősze­rek számának növekedésé­ből, a technológia egyre gondosabb megválasztásá­ból és betartásából ered. Ugyanakkor — a nagyobb hatékonyságú mérgező anya­gok széleskörű alkalmazása miatt — kellő figyelmet kell fordítani az óvórendszabá­lyok betartására. A növénytermesztés — azon belül is a takarmány termesztés — fejlesztése az egyik fontos feltétele az ál­lattenyésztés további fejlő­désének. A megye célkitű­zései 1968-ra a lehetőségek­kel összehangolt létszámnö­vekedést és az állati termé­kek termelésének növelését írják elő. A szarvasmarha létszám az utóbbi években megfele­lően növekedett. A sertések száma — az előzetes ada­tok szerint — most már sertést sikerült felvásárol­ni. A szarvasmarhatenyész­tés fejlesztésének ütemét tartani kell, mégis az állat­tenyésztésben a fő figyelmet a sertéstenyésztésre kell fordítani. A mezőgazdasági üzemek vezetőinek, dolgo­zóinak fontos feladata, hogy kielégítsék a lakosság és a külkereskedelem igényeit. A sertéshústermelés növe­lése érdekében országos ak­ció indult. Ez több évre szó­ló program. Ennek végre­hajtása érdekében 1968-ban is megfelelő előrehaladást kell elérni. A férőhelyek több évre szóló rekonstrukciója, épí­tése mellett lehetőség van jelenleg is a kocaforgó nö­velésére, a szaporulat jobb felnevelésére, a takarmány­hasznosulás javítására, az árusertést előállító keresz- tezési kombinációk szaksze­rűbb alkalmazására. így már az idén is növelni tud­juk a hústermelést. A megyei párt és taná­csi vezetés — együttműköd­ve a termelőszövetkezetek területi szövetségeivel — programot dolgoz ki a szö­vetkezeti mozgalom 20. év­fordulójának méltó megün­neplésére. Ebből az alka­lomból a megye mezőgaz­dasága továbbfejlesztésének főbb elgondolásait is kimun­káljuk. Kérjük a termelőszövet­kezeteket, az állami mező- gazdasági üzemeket, hogy kapcsolódjanak be ebbe a munkába saját üzemük táv­lati tervének kidolgozásába. Ügy gondoljuk, hogy ezzel nemcsak 1968-ra, hanem az elkövetkező évekre is segít­séget tudunk adni megyénk mezőgazdaságának fejleszté­séhez. Sári Mihály a megyei pártbizottság mezőgazdasági és élelmezés­ügyi osztályvezetője. /

Next

/
Thumbnails
Contents