Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-27 / 22. szám
1968. ífenuár 27. SZOLNOK MEOYE1 NÉPLAP s Változások Tiszaigaron Február elején tartanak zárszámadást a tiszaigari Petőfi Tsz-ben. A mérleg előzetes adataiból annyit már tudnak, hogy munkaegységenként 25—26 forintot osztanak, s az egy tagra jutó átlagos évi jövedelem a tavalyit meghaladja. Kétségtelen, hogy nagyon kevés — évi 12 500 forint — az egy tagra jutó átlagos jövedelem. De a tavalyi 20,70 forintot érő munkaegységhez képest mégis emelkedést jelent. A hatvanas évek elejétől fokozatosan visszaesett a tiszaigari szövetkezet gazdálkodása. A gépesítésük nem fejlődött, a legtöbb munkát kézi erővel végezték. Még a szalma begyűjtését is. Egyes követelőzők elérték, hogy a borsót, a lucernát 50, sőt néha 100 százalékos részesedésért kaszálhatták. A közös állománynak pedig nem volt takarmánya. Az egység megbomlott, úrrá lett a fegyelmezetlenség. A régi vezetőség képtelen volt rendet tartani. A kezdet Tavaly májusban hívták meg Tanyi József agrármérnököt, a karcagi felsőfokú mezőgazdasági technikum tanárát elnöknek. Néhány hónap alatt nem lehet csodákat művelni. — (Erre egy ember, a vezetőség és a tagság nélkül még inkább képtelen lenne.) Annyit azonban sikerült elérni, hogy a fegyelem fokozatosan megszilárdul a szövetkezetben. A tagok nagy többsége szintén egyetért ezzel. Korábban nagy volt a betakarítási veszteség. A dohány felét 1966-ban például leszántották. A szőlő- gyümölcsösben is sok termék pusztult el. Nyilvánvaló, hogy tavaly több gondot fordítottak a megtermelt értékek betakarítására. Elsősorban ennek köszönhetik, hogy most nőtt a tagok jövedelme és a szövetkezet forgó és állóeszköz állománya. Gépeket vásároltak Megkezdték a gépesítést. A gépállomásnak évente fél millió forintot fizettek ki a szolgáltatásért. Azelőtt 150. most 80 kataszt- rális hold szántóra jut egy traktor. Lánctalpas, uni- verzál-gépeket, munkagépeket vásároltak. A gabona betakarítását tavaly már gépesítették. Bálázó és magtisztító gépeket szereztek be. Korábban hatvan ember kézi erővel végezte a magtisztítást, a gép kiszolgálásához két személy is elegendő. A többiek a nyáron már öntözésnél dolgoznak. A szövetkezetben ugyanis alig használták ki az öntöző berendezéseket. Most 300 holdon öntözéses rét- és legelőgazdálkodást folytatnak. Többé nem lesz szálastakarmányból hiány a szövetkezetben. Az idén a közös kukoricát vegyszere- zik, így nem kell kapálni azt. Emelkedett a tejhozam Az állattenyésztés is fejlődött. A szövetkezet adottságai alkalmasak a juh és a szarvasmarhatenyésztés bővítésére. A 280 anyajuh helyett az állomány 200-zal növekedett. 1966-ban 2000, tavaly már 2400 literre emelkedett a tehenenkénti tejhozam. A gazdaság vezetői 22 előhasú üszőt vásároltak és hozzáfognak a tbc mentesítéshez. Kilenc hónap változásai ezek Tiszaigaron. A veze\api postánkból A mezőhákiek kezdeményezése Közérdeklődésre számot- tartó Hegedűs Sándornak, a Hazafias Népfront mező- héki községi titkárának a levele, amelyben a január 20-án tartott választási gyűlésről ír. Megemlíti, hogy a községben a politikai és kulturális nevelő munkát nehezíti a széttagoltság a község lakóinak ugyanis kétharmada tanyán él. S ez az arány nagyon lassan változik a község javára. Nincs ami vonzó hatással lenne a beköltözésre, hiszen a községi tanács községfejlesztési alapjából nincs lehetőség szórakozásra, művelődésre alkalmas létesítmények építésére. Nincs napközi otthon, óvoda, ahová a gyerekeket elhelyeznék a tsz-ben és az állami gazdaságban dolgozó szülők. Az említett ülésnek egyik pozitívuma, hogy a Táncsics Termelőszövetkezet jelenlévő vezetői a község fejlesztése érdekében többek között egy napközi otthon építéséhez ajánlották fel segítségüket. Szolgáltatóház épül Mezőtúron az fmsz áruház mellett. Az új létesítmény még az idén elkészül. — N. Zs. — Jól zárt a nagykörűi tsz Tízenityolcévc&clc szentével Mi az Tizennyolcévesek. A szolnoki Varga Katalin gimnáziumban nem az ő osztályuk a legjobb, de azért az élvonalba tartoznak. Fábiánná, az osztályfőnökük egy felmérést készíttetett velük a minap. Röpke tíz perc alatt kellett megfogalmazniok, hogy szerintük mi az élet célja? Talán alaposabb lett volna a felmérés, ha több idő áll a diákok rendelkezésére, de így bizonyára őszintébbek, egyértelműbbek a válaszok. Nézzünk csak néhányat közülük: „Célom, hogy orvos legyek és másokon segítsek. Hasznára legyek a társadalomnak.” — „Mi, diákok kikerülve az életbe sok problémával kerülünk szembe. Kezdődnek a sablonos nappalok, munka, később a család. Szerintem az nem lehet életcél, bár ez is szükséges az egészhez. Én szeretném megtalálni azt az utat, amelynek egyik oldalán ezek az előbb felsoroltak a másik oldalán pedig a boldogság van. Ezt igy nehéz megmagyarázni, de ha az ember ismeri a rosz- szat és a jót. a kettőből tud egy harmadikat, az éppen megfelelőt csinálni. Szeretnék nyugodt, harmonikus életet kialakítani.” — „Az életünk folyamán arra törekszünk, hogy boldog, kiegyensúlyozott életünk legyen és mindenkor hasznára váljunk a társadalomnak.” — „A mai ember életcélja a szocializmus építése, hogy még jobb körülmények között éljen, mint eddig. A társadalomnak hasznos tagja legyen, munkáját becsületesen elvégezze." — „Az én életcélom az, hogy becsületes, megbízható ember váljék belőlem. Munkahelyemen szeressenek, bízzanak bennem.” — „A élet célja: szolgálni az emberiség boldogulását, gyarapodását mind anyagiakban, mind szellemiekben. Aktív építőmunka végzése." — „Én, ha kikerülök a gimnáziumból, szeretnék úgy élni, hogy a társadalom, embertársaim hasznára legyek. Munkával elősegítsem az emberek szocializmust építő munkáját. És nem utolsósorban a saját jólétem is fontos, mert enélkül szerintem semmi célja nincs életünknek." — élet célja? „Szeretnék jó orvos lenni, lelkiismeretesen elvégezni munkámat. Úgy szeretnék élni, hogy elmondhassam: érdemes volt." — ,,Egy jól fizetett állásba jutni, megalapozott házasságot kötni, amiben benne van a modern lakás és az autó is, szépen élni, minél többet szórakozni.” — „Életem céljának tartom, mint minden lány a családalapítást, a meghitt családi légkört, a gyerekeket, akiket teljes felelősséggel én nevelhetek.” — „A cél az, hogy mindenki, bárhol dolgozik is, lelki- ismeretesen végezze munkáját és nemcsak lelkiismeretesen, hanem örömet is találjon munkájában.” — „Jó dolog lehet gyereket nevelni vigyázni rá, küzdeni azért, hogy az is boldog legyen mint néha én." — ,,Az egyén egy meghatározott célért küzdjön. A célt úgy válassza meg, hogy a társadalom számára is hasznos legyen. — Például ne legyen betörő, mert az is cél, ha valaki rossz irányban halad.” — ..Legközelebbi célom az, hogy vegyész legyek." — „A technika korában az ember csak akkor tud lépést tartani a fejlődéssel, ha a tudását állandóan gyarapítja. Maga a családalapítás szerintem ebben nem akadályozhatja meg. de annak rovására sem mehet.” — „Az én életcélom az, hogy valamilyen szakmát (szakmákat) tanuljak. A fentiekhez hasonlóan még lehetne idézni a diákok válaszaiból. De korántsem lenne teljes a kép úgy se, hiszen nagyon sok cetlin ott az óriási hiányjel, bizonyságául annak, hogy bőven lett volna még fmi- valő. Az osztály egészének életszemléletére azonban a fenti idézetekből is lehet következtetni. A társadalmi és az egyéni érdek nélkülözhetetlen összhangját szeretnék szinte egyöntetűen szolgálni. így megfogalmazva kicsit ridegnek, kicsit frázisszerűnek hat ez, de a fiatalok sorai őszinte vágyakról, ilyen irányú szándékról árulkoidnak. Mondhatnánk ezt úgy is: a mai kor, a mi társadalmi rendünk, a mi iskolarendszerünk hatása meglátszik rajtuk. — sb — Atafíok jövedelme négyezer forinttal nőtt Csaknem 800 OOO forintot tartalékoltak tőség a rendszerető emberekre támaszkodva megszilárdította a fegyelmet. Elhárították a fejlődés akadályait a közös gazdaságban. Néhány év múlva bizonyára még jobb híreket hallhatunk a Petőfi Tsz-ről. — m. 1. — — Hívjál később, most káderezem az új alkalmazottat S itt idézünk Hegedűs Sándor leveléből: „A Táncsics Tsz nemcsak azzal állítható példaképül az ország termelőszövetkezetei elé, hogy tagjai elégedettek — amelynek alapját a több mint 65 forintot érő munkaegység adja. — Hanem azzal is, hogy a község közérdekű, községfejlesztési feladatainak megoldásából is - dicséretesen kiveszi részét. Csótó István, a tsz elnöke a gyűlésen felajánlotta, hogy a tsz anyagilag is támogatja egy napközi otthon építését. Ez kétszáz gyermek tanulásában jelent felmérhetetlen segítséget. s a gyermekekről való ilyen gondoskodás minden bizonnyal érezteti majd hatását a tanulmányi eredményekben .; Jól zárta az esztendőt Nagykörűben a község termelőszövetkezeti gazdasága, a Haladás. Bartos László, a termelőszövetkezet elnöke arról adhatott számot a pénteki zárszámadó közgyűlésen, hogy az egyesülés óta szépen fejlődött a szövetkezet. 1963-ban még 9800 forint volt a szövetkezeti tagok évi jövedelme a mostani 19 400 forint helyett. A munkaegység értéke akkor 27 forintot ért, tavaly már 33 forintot, az idén pedig negyvenet. A szövetkezet majd nyolc- százezer forintot tartalékolt készpénzben. Pedig a múlt évben építették fel a juhhodályt a Karádi határrészben, megkezdték a cseresznyetelepítést, több mint 800 ezer forintért gépeket vásároltak, építik a 108 férőhelyes tehénistállót, valamint a 120 férőhelyes borjúnevelőt is. A múlt évi gazdálkodási eredményeik aránylag jók voltak. Különösen a cukorrépa és a búzatermés, bár kukoricából igen alacsony hozamot takarítottak be. A szövetkezet nagyban foglalkozik juhtenyésztéssel, s tavaly 841 pecsenyebárányt adtak el. A szövetkezet tagjai a munkaegységre jutó részesedés fejében természetben kaptak búzát, árpát, bort, pálinkát. Hatméteres világ Az öregasszonynak egyetlen szobája van. Húsz éve, mióta a legborzalmasabb ízületi kór, a rheumatoid arthritis belefészkelődött, ebbe az egyetlen hatméteres szobába zsugorodott össze az ő világa. A bútorok öreg, lestrapált állapotukban is a valamikori jobblétről tanúskodnak. A kopott, magastámlájú piros plüss díványon ült. Feje felett a falon félméteresre felnagyított fiatalkori fényképe függött. Aki szemben ül vele, együtt látja a múltat és a jelent, a fiatalságot és az öregséget. Ez talán a legrosszabb. Igézőén szép, dúshajú lány fent és deformálódott végtagokkal kuporgó, a fájdalmaktól eltorzult arcú öregasszony lent. — Elrontott élet az enyém, ötéves voltam, amikor anyám meghalt. Apám jómódú ember volt, mezőgazdasági faszerszám nagykereskedő. Nem mondom, jó nevelésben részesültem, nevelőnő mindig volt mellettem. Apám azonban szerette a szép „eleven képeket”. Ugye érti mire célzok? Volt is mindig szeretője. Ezt tudták a városban, én meg nagyon szégyelltem miatta magamat. Felső leányiskolát végeztem, eladó lánnyá serdültem, de apám hallani sem akart arról, hogy férjhezmen- jek. Valahány kérőm akadt, mindet elzavarta. El is maradoztak a fiatalemberek a házunktól. Nagyon szerencsétlennek éreztem magamat, de azután elhatároztam, mindenképpen férjhezmegyek. Elhagyom apám házát. Csak még egyszer kérjen valaki. Azt sem bántam volna, ha egy utcaseprő vetett volna szemet rám. Ahhoz is hozzámentem volna. Azután jelentkezett egy kérő. Bérlő volt száz holdnyi birtokon. Nem szerettem, de hozzámentem. Neki is voltak női. Tarthatatlanná vált a házasságunk és néhány év után elváltunk. — A házasságból született egy kisfiam, öt a fiú szülei nevelték. Mikor a gyermek felcseperedett, még azt is megtiltották neki, hogy az édesanyjának köszönjön. Voltam az árvaszéknél is, de nem tettek semmit. A fiamat elidegenítették tőlem. Telt, múlt az idő, egyedül maradtam teljesen. A rokonok is mind elhaltak. A városházán dolgoztam, az adóhivatalban. Ott szereztem a betegségemet is. Negyvenhatban nem fűtötték az irodákat. Emlékszem, hat fokos szobában dolgoztunk. Körlevélben tiltották meg, hogy melegedni átmenjünk abba az irodába, ahol fűtöttek. Én szószerint vettem az utasítást, nem is hagytam el a helyiséget. Most itt vagyok, nézzen rám, emberi roncs lett belőlem. Ez a betegség nem halálos, de sokkal rosszabb, mintha az lenne. — Kétszáz forint nyugdíjat kapok. Abból levonják a téli tüzelőt, így százötven forintom marad. Abból kifizetem a lakbért, a villanyszámlát, a kétnaponkénti fél liter tejet, félreteszem a kenyérre valót és a rádiószámlát is kifizetem, elfogy a maradék pénz is. A rádiót sem nagyon merem bekapcsolni, mert az is fogyassza az áramot. Miből élek? Kapok a tanácstól havonta kétszáz forint szociális segélyt. Így a legszükségesebbre nagyon szűkösen futja. Egy kis főtt ételt, szeletke szalonnát meg Kolbászt az ismerősöktől kapok. Vannak ám jó emberek. Itt van ez a kislány is, ez a tizenhét éves Marika, aki minden reggel, mielőtt munkába menne, beugrik hozzám, kitakarít és begyújt. Semmi egyébbel, csak jószóval tudom meghálálni neki. Mégis jön minden nap. Nélküle meg is fagyhatnék, mert begyújtani már nem tudok. — A fiam, amikor felnőtt felkeresett egyszer. Jó állásban volt. Nemsokára megnősült, de nem sikerült a házassága és tönkrementek az idegei. Egyik elmegyógyintézetből ki, a másikba be. Elrontott élet az enyém, higyje el. Itt ülök órák, napok, hónapok és évekhosszat. Nem várok semmi különösre. Tudom, nem jöhet semmi szokatlan, semmi új. Néha csodálkozom magamon, hogy mennyi megadással, belenyugvással és türelemmel viselem a sorsomat. — Nem volt elég ez az egy kegyetlen betegség, újabb is jelentkezett. A lábaimat is megtámadta a betegség, alig tudok végigmenni a szobán. Félek, egyszer elesem és eltörik a kezem vagy a lábam. Nem érzi, hogy kezd kihűlni a szoba? Azt hiszem rakni kell a tűzre. A háziasszony mérges, hogy a tüzelőt itt tartom az ágyak alatt. Sajnos ez az egyetlen megoldás, mert nem tudok kimenni a szobából. Nekikészülődött, hogy felálljon a díványról. Legalább három percig tartott, míg akkora lendületet veti előre és hátra dőlve, a rugók segítségét is igénybevéve, hogy végtelen lassan, nagy kínok közepette felegyenesedett. Azután megindult a maga kis világában a kályha felé, mely a meleg égövöt, az Egyenlítőt jelenti számára. Talán nyolc, tíz perc is eltelt, mire azt a pár métert megtette Rakott a tűzre, és visszaült a helyére várni. A holnapot várni. Semmi mást. Mindig csak a holnapot. Bognár János
