Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-25 / 20. szám

1968. január 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Küldöttközgyűlés előtt a TIT Három hét után Három hét telt el az új gazdasági mechanizmus naptár szerinti bevezetése óta. A szolnoki vasútállo­máson kérdeztünk meg embereket, hogyan véleked­nek a három hét után­Nagy József oktatótiszt: A dolgozók 6o százaléka itt a forgalomnál vidékről jár be. Mindig igazságta­lannak tartották, hogy ha­vonta 6 órát a szabadide­jükből vettünk el oktatás­ra. Űj gazdasági mechaniz­mus kellett ahhoz. hogy ezt az intézkedést meg­szüntessük és a tanulásra szabadnapot biztosítsunk mindenkinek. Így most már követelhetjük, hogy ta­nuljanak az emberek, ha nem kényszernek, hanem szükségesnek érezhetik a tanulást. Kallus László térfelvi­gyázó: Húsz éve szolgálok a vasútnál. Most elértem azt, amit nagyon régen kér­tünk- Bevezették a közbe- váltásos rendszert. Így ha­vonta 30 órát nyertem, ennyivel többet lehetek ott­hon. Szerintem ez is pénz, még meg a legjavából. Van egy reményem is, hogv sokan vagyunk a vasútnál, akik lakást kérünk. Hosszú idő után. talán kapok. Bn ezek után nézem még a vaj és a cukor, vagy ép­pen a bútor árát is­ülés Albert vagyonőr: Soha nem tudunk ele­get beszélni a balesetvéde­lemről. Márpedig nekem örökké ezzel kell törőd­nöm. Nemrég még vol­tak, akik úgy szóltak visz- sza; harminc éve ezt csi­nálom, értem úgy, mint te, miért magyarázol? Könnyű volt nekik addig, amíg az államé volt a veszteség. Most a mi zsebünk bánja, ha valami törik, kárba- vész. Most már másként is beszélnek. A változás­ra már tavaly készültünk- 1966-ban 47 személyi sé­rülés volt nálunk és 1814 munkanap esett ki miatta. Tavaly már 15 baleset tör­tént, 803 nap veszteséggel. Reménykedem, hogy ez a szám idén még tovább csökken. Személy szerint is jól jártam. Régóta halo­gattam. a tv-vételt Most fogok venni­Balogh László elősarus: Egész megnyugtatott ez a néhány hét. Tiszapüs- pökiböl autóbusszal járok be. Olvastam, hallottam én, hogy térítik az útikölt­ség különbözeiét. De va­lahogy úgy van az ember, hogy az ilyet csak akkor hiszi, amikor már tapasz­talja is. Sok ijesztgető mende-monda járta itt kö­zöttünk. ami nem vált be. Szerencsére- Dehát azt már senki nem keresi, ki és miért is mondhatta. Tóth Gábor váltókezelő: Pár méterre volt már a vagon a múltkor, amikor egy emeltyűrugó elszakadt. Szilágyi István kézzel fog­ta össze. Másnak ez nem sokat mond. de szerintem ez az emberi helytállás pél­dája. Én 1933 óta vagyok a vasútnál és 1946 óta vál­tókezelő. Szemünk a pá­lyán, kezünk a váltón- Há­romezerszer is állítunk na­ponta. Zúzmarás időben, forróságban egyaránt ez a dolgunk. Sok időt megér­tem. ezért tudok igazán örülni annak, ha valami­be jobban számítanak a magamfajta emberre. Re­mélem. így lesz. Benedek László váltóke­zelő: Vállalnánk is többet. Tessenek nézni- Szerszám­mal el vagyunk látva. Al­katrészünk viszont alig van- Ha szakad egy ru­gó, nincs egy tartalék. Na­pok telnek, mire hoznak. Vagy kockáztatunk és le­vesszük éppen arról a mű­szerről. amelyet keveseb­bet használunk. Ügy kép­zelem a mechanizmust, hogy mindenütt meglegyen az előrelátás­Nagy Flórián főintéző: Nálunk sok minden ez­után rendeződik. De már van néhány újdonságunk. Az új kollektív szerződé­sünk előírja, 2520 órát dol­gozhat például egy vo­natkísérő. Néhány évvel ezelőtt még ennek csak­nem a kétszeresét töltöttek úton. Tavaly előtt például átlag havi 300 órát. Idén az átlag 210 óra lehet- Aki volt már fáradt, tudja, mit jelent ez. Most egyre több­ször tapasztalom, hogy ész­szerű javaslatokat gondol­nak ki az utazók. A cég- léd—vezsenyi vonalon az előírások szerint több em­ber hiányzik. Akik ott jár­nak azok vállalták, hogy a hiányzók helyett is el­végzik a munkát. Jók az ilyen kezdeményezések. Sok ilyet várunk­B. E. A barátság és testvériség jegyében A közelmúltban szovjet katonák magyar interna­cionalistákat hívtak meg vendégségbe. Lukács And­rás tolmács, Kálmán Lász­ló, Szepesi Pál, Kónya Gá­bor és Münnich Károly fe­lejthetetlen órákat töltött a szovjet katonák körében. Felelevenítették régmúlt emlékeiket, ki hol vett részt a fegyveres harcok­ban a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom idején, s a fiatal szovjet állam védelmében. A fiatal katonák érdek­lődéssel hallgatták az idős emberek szavait, akiket megbecsülésük jeleként vendégül láttak. Igaz ba­rátsággal, a viszontlátás re­ményében búcsúztak a láto­gatás végén a magyar in­ternacionalisták e kis cso­portjától vendéglátóik, a szovjet katonák. EGYRE TÖBBEN KERESIK FEL A XVII. SZ. AUTÓ­JAVÍTÓ VÄLLALAT TÜRKEVEI SZERVIZ RÉSZ­LEGÉT A GÉPKOCSIK KŐTELEZŐ ELLENŐRZÉSE ELŐTT, HOGY A HIBÄKAT KIJAVÍTSÁK Modern angol műszer segítségével állítják be a fény­szórókat. Kibővített elnökségi ülés Mezőtúron A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat megyei szervezete a közeljövőben tartja küldöttközgyűlését. A Társulat életében jelen­tős esemény előkészítése­ként a járási, városi szer­vezetek ezekben a napok­ban adnak számot az el­múlt közgyűlés óta végzett munkáról. A szolnoki járás, a török­szentmiklósi járás és város, valamint a jászberényi já­rás és város kibővített el­nökségi ülése után a mező­túri TIT-szervezet is ér­tékelte az utolsó négy év­ben folyó ismeretterjesztő tevékenység eredményeit. Megállapítható, hogy Mezőtúron jelentős fejlő­dést értek el az ismeret­terjesztésben. A didaktikai szempontból joggal kifogásolható egyes előadások helyett előadás- sorozatokat tartottak, nép­szerűvé vált a magasabb szintű „akadémiák” rend­szere, de ezek mellett még egész sor új népművelési forma honosodott meg. Kiemelkedően jó a Tégla­gyárban folyó ismeretter­jesztő munka: már hatodik éve működik a munkásakadémia, átlag ötven fős hallgatósággal. Hasonlóan jó eredmény­nyel működtek a tsz aka­démiák is, öntözéses, vegyi és takarmányozási téma­körökkel. Az előadásokat neves szakemberek. a szarvasi kutatóintézet és technikum, az orosházi fel­sőfokú technikum, a ken- deresi növényvédő állomás és a helyi felsőfokú tech­nikum tanárai, illetve ku­tatói tartották, jelentős számú hallgató előtt. A nők akadémiájának előadássorozata is szépen sikerült. — ez elsősorban a IV. kerületi nőtanács ér­deme. Sajnos az ifjúságnak szó­ló előadásokat nem tud­ták a városban kellőkép­pen megszervezni. A TIT jó munkáját fém­jelzi, hogy az elmúlt négy „Kubában jártam" Szolnoki agrármérnök mint szaktanácsadó Regele Endre, a szolnoki Damjanich Tsz főállatte­nyésztője nemcsak a nya­rat, hanem szinte az egész tavalyi évet Kubában töl­tötte. Tavaly márciusban száz fiatal mezőgazdasági szakembert küldött Ame­rika szabad földjére a KISZ, hogy nagyüzemi gya­korlatukkal, felkészültsé­gükkel segítsék indulásá­ban a kubai szocialista mezőgazdaságot. — Regele Endre — karcagi fiú kü­lönben, aki Gödöllőn vég­zett agráregyetemet — Sancti Spiritusba került másik társával. A 110 ez­res város 400 kilométer­nyire van Havannától. Ott működik egy 18 ezer hol­das állami gazdaság. Itt dolgozott szaktanácsadóként Regele Endre. Most már ismét a szol­noki tsz állattenyészeté­nek vezetője. — Munka közben sokszor összeha­sonlítja ezt a gazdaságot a kubaival. A Sancti spi- ritusi állami gazdaság ál­lattenyésztő üzem. Nyolc­ezer szarvasmarhát tart, ebből négyezer tehén, még­pedig a náluk őshonos zebu fajta. Az üzem a for­radalom után alakult, s bizony még sok nehézség­gel küszködik. Állatállo­mányuk például 32 telepen szétszórtan helyezkedik el. Épületekkel ugyan nincs sok bajuk, mert az éghaj­lat lehetővé teszi — a leg­hidegebb napon is 15 fok a meleg —, hogy egy fejő­állással, egy karámmal be­érjék az állatok. Istálló­gépeik nincsenek. Csak kézzel fejnek és mindössze egyszer, esetleg kétszer naponta. Mégpedig éjjel két óra a fejésidő a nagy hőség miatt. Ennek is kö­ze van ahhoz, hogy amíg Magyarországon két és fél­ezer" liter az átlagos tej­hozam. a kubai gazdaság­ban 1800 liter volt. A kubai mezőgazdaságra körülbelül az - illik ma, ami a miénket az ötvenes években jellemezte. Nagyon kevés még a gép. A kubai mezőgazdaságban nagyrészt szovjet MTZ traktorok dol­goznak. A szocialista or­szágokból — a szovjeteken kívül elsősorban a csehek­től, a bolgároktól — kap­ják a gépeket. De a gépre ember is kell. S Kubában a géphez értő ember is ke­vés még. Jellemző az a történet, amit Regele End­re mesélt. Húsz szovjet traktort kapott a gazdaság. — Azokat a fiatalokat ültették rá, akik a kubai néphadseregben a páncé­losoknál szolgáltak. Meg­érkezése utáni első napok­ban például a szénabeta­karító rendsodrót segített beállítani, megmutatta ho­gyan működik. A kubaiak hálásak a testvérországoknak. — Az USA gazdasági blokád alá vette, s vetette a szigetor­szágot. A legtöbb segítség a Szovjetunióból érkezik. Szovjet traktorok dolgoz­nak, szovjet olajjal, a szov­jet tanácsadók oktatják ki a gépek kezelésére a nagy­üzemi technikára a ku­baiakat. Természetesen a többi szocialista ország is teljesíti internacionalista kötelességét. A magyar fiatal mezőgazdasági szak­emberek nemcsak szakmai tanácsadóként működnék, hanem résztvesznek a ku­bai ifjúsági szervezetek — az Ifjúkommunista Szövet­ség — rendezvényein is, beszélnek nekik a magyar fiatalokról. Az állami gazdaságban is működik ifjúsági szer­vezet. Meglepő, hogy nők nem igen dolgoznak a gaz­daságban. Legalább is ál­landó munkájuk nincsen, ők is résztvesznek viszont a „tömeges munka” moz­galomban. Vagyis társadal­mi munkát végeznek. Cu- komádszüretelés, kávécser­je ültetés idején kiadják a jelszót Kubában: „Todó el mundó en el campo!” Ma­gyarul: mindenki a me­zőre. A kubai fiatalok jórésze a milícia tagja. Kuba a legagresszívebb imperialista hatalom, az USA szom­szédságában építi a szocia­lizmust. Minden pillanat­ban készen kell állniuk arra, hogy visszaverjék az ellenforradalmi kísérlete­ket. Regele Endréék meg­lepődtek az első napokban, mikor- azt látták, hogy a sancti spiritusi fodrász úgy borotvál, köpenye alatt ott a fegyver. A kubai milí- cisták minden héten egy teljes napot a kiképzésre fordítanak. Pedig ők is szeretnek fiatalosan élni. Szeretnek moziba járni, tévét nézni, s táncolni is. A mozikban sok szovjet, s magyar fil­met is látni. Legkedvel­tebb táncuk a bozambiki, a tangó, a twist. Ha ko­moly dologról van szó, mindez persze másodlagos. Regele Endre ott volt azokban a napokban, mi­kor Ché Guevarát gyászol­ta Kuba. őszinte fájda­lommal búcsúztak a nagy forradalmártól, háromnapos gyász borult a szabad szi­getre. Guevara a népszerű em­berek közé tartozott Ku­bában. Mint Fidel Castro is. Castrónak nagy a nép­szerűsége. Sokat jár az emberek között és nagyon sokszor beszél a televízió­ban. Kuba félgyarmati múltból indult a szocializ­musba. Jellemző, hogy az országnak kétszázötven ag­rármérnöke van még csu­pán. Pedig a szocialista nagyüzemek, a termelőszö­vetkezetek és az állami gazdaságok egyre-másra alakulnak, s a kubai pa­rasztság egyre nagyobb tö­megben ezt az utat vá­lasztja. Jól jön hát minden se­gítség. Az is, amit a fiatal magyar mezőgazdasági szakemberek nyújtanak. B. L. évben csaknem nyolcszáz ismeretterjesztő előadást tartottak Mezőtúron, több mint 40 ezer hallgató előtt. A helyi népművelő appa­rátus nagy érdeme, hogy az előadásokat rendszere­sen ellenőrzik, s a tapasz­talatok azt mutatják, hogy az előadók alapos szakmai és pedgógiai tudással áll­nak a hallgatóság elé, meg­felelő szemléltető anyag­gal. A mezőtúri TIT elnökség kibővített ülése igen lelkes hangulatban zajlott le, egyik biztosítékául annak, hogy a város értelmisége a következő időkben még eredményesebben gyakorol­ja majd népművelő funk­cióját A nagyjavításra kerülő Tátra és Csepel gépkocsik motorjait nyolc órán kerese­tül járatják be és végzik el rajta a fékpróbát.

Next

/
Thumbnails
Contents