Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-24 / 19. szám

1968. január 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TV KÉPERNYŐJE ELŐTT illiililllllllUi Mindenekelőtt: csalódtam a Melissában, pontosabban, a bűnügyi történet befeje­zésében. Három napos fel­fokozott izgalom és kíván­csiság után frappánsabb csattanót vártam. Vérbeli leleplezést, nem ilyen se llllllll hideg, se meleg véget. A mesteri módon bonyolított történet befejezését mint­ha kissé összecsapták vol­na. A Melissa tehát adó­sunk maradt; a televízió új esztendőre ígért Péntekesti Színháza viszont máris megnyitotta „kapuit”. Premier a televízió Péntekesti Színházában Gyárfás Miklós televíziós vígjátéka, s ha e kissé kü­lönös, némiképp rendhagyó „komédia” valamennyi részletével nem is értünk egyet, ha nem is tartjuk hibátlannak a periklészi példázatot, Az utolsó há­ború — a premier — mégis ünnepinek mondható. Azzá avatta a nemes írói szán­dék és a játékban részt­vevő színészek kvalitásos művészi játéka. Gyárfás Miklós most a televízió „szószékét” vette igénybe, hogy hirdesse: Az igazi humorra — nem az olcsó viccelődésre — szük­ség van minden időben, s a vígjáték is kifejezheti az igazságot, az emberit és a társadalmit egyaránt Ér­veihez (tételeihez) drámai anyagot keresve fordult a periklészi aranykor kissé groteszk történelmi epizód­jához. „Mi lesz velünk, ha nem mulathatunk önma­gunkon” — mereng el a sokat gúnyolt és megver­selt uralkodó, az „olympo- szi” Periklész. A téma te­hát alighanem pusztán csak ürügy Gyárfás Miklós szá­mára — mintahogy Ab- szordosz kissé zavarosnak tűnő kétszemélyes játéka is. A háború utáni „jövőről” szóló groteszk vízió (érthe­tetlenül furcsa díszletek kö. zött) is, hogy ezzel is alá­húzza azt a gondolatát, hogy a „kiforgatott szavak­kal is lehet hadakozni s a paradoxonokkal is gyak­ran kifejezhetjük az igaz­ságot”. Ezért hallgatja fi­gyelemmel — még az eset­leges feljelentéssel sem tö­rődve — a tehetséges kez­dő vígjátékiró bemutatko­zását. Az abszurd játék végül is csak kifejezte a háború értelmetlenségét s rámutatott antihumánus voltára. Periklészt pedig megerősítette békevágyá­ban. Okos vígjáték tehát Az utolsó háború, ha min­den „célzását” nem is ért­jük világosan. A vígjáték író-propagandistájának si­került az athéni polis tör­ténetében olyan mozzanat­ra találnia, amelynek drá­mává való kimunkálásával a mához tudott szólni — a vígjáték és a béke érde­kében, a szórakoztatva gon­dolkodtatni jegyében. A televízió komoly erők csatasorba állításával vitte képernyőre Az utolsó há­borút. A szereplők ajkán — Básti Lajossal az élen — nemes tisztasággal szólal­tak meg a szépen formált és vérbeli dialógusok. Egy- egy szellemes részlet, mint például Aszpászia és Perik­lész villongó „szópárbaja” — egyenesen magával ra­gadott. A párbeszéd humo­rát is élvezhettük az ökör- csontot rázó Iphitosz és az ékesszóló házigazda röpke összecsapásában. A játék méltóságteljes ritmusát — jól váltották „mozgalma­sabb” pillanatok. Ha a víg­játék jogaiért „perlekedő” Gyárfás még jobban fel­szabadította volna a víg­játék kisördögét, a pre­mier sikere is forróbb le­hetett volna. Jaclc London a képernyőn Bemutatkozása sikeres­nek mondható, s ez első­sorban azoknak szól, akik a csavargó-író három el­beszélését képernyőre al­kalmazták. Hármat az „ezer tucat”-ból. A kérdés, melyik hármat? Az első kettőben — jól választottak; az egyetlen drámai helyzetre és helyszínre koncentrált történetek szinte képernyő­re születtek. A harmadik, az Egy szelet hús már ke­vésbé engedelmeskedett az átdolgozóknak. Míg a szere­lem erejét hirdető roman­tikus hangvételű, balladás hangulatú Egy napi kvár­tély és az erősen natura­lista Csak hús nem szen­vedett csorbát, a kiöregedő bokszoló, Tom King nagy- feszültségű belső drámája benne maradt a novellá­ban. S ebben még csak nem is a bokszoló-színész Papp Laci a ludas. Ő ro­konszenvesen hajtotta vég­re a rábízott feladatot. — Sokkal inkább az átdolgo­zás és a rendezés a fele­lős. Nem találtak rá arra a megoldásra, amellyel vissza tudták volna adni King élet-halál harcát az életnek ebben a szimboli­kusnak tekinthető több me­netes küzdelmében. A szí­nészi teljesítmények listá­ján Gábor Miklós és Garas Dezső áll az élen. Röviden A Kúszó Maxi krimi- paródiának készült; az al­kotók elvicceltek a krimi­vel. Bárgyú kísérletük mu­tatja: a krimivel még vic­celni is csak tehetsége­sen és komolyan lehet Ahogyan Pierre Tsche- rina is tette egy filmmú­zeumi régiséggel, a Lelo­csolt locsolóval. Játékosan, szellemesen. S ha vala­mennyi locsoló-parafrázis nem is sikerült a legjob­ban, a kénsavas locsolón (Hitchcock stílusában) vagy a cherbourgi esernyős lo­csolókon jókat derülhet­tünk. Két kedves halála cím­mel a mi Kádár Katánk testvér-balladáit hallhat­tuk. Érdekes, tanulságos kísérlet volt. alapot adott az összevetésre. Szép tol­mácsolások mellett feltű­nően gyenge is akadt, s éppen a mi Kádár Katánké. (Ilosvay Katalin.) V. M. Családi ház állami dotációval Sokan feltették az utób­bi időben a kérdést: vajon mennyibe kerül egy csa­ládi ház? Az anyagárai; változtak, részben emel­kedtek, részben csökken ■ tek. Nem látni tisztán. — mondták — lelohad majd az építő kedv. aggályos­kodtak. A probléma közérdekű. Lényegében az érdekli az embereket, drágább lett e kislakás vagy sem? Há­rom kisipari szövetkezet­nél tájékozódtunk- Tapasz­talatainkat e cikkben ad­juk közre. Három szövetkezet« eltérő árak A túrkevei Vegyesipa­ri Ktsz tavaly 17 családi házra kapott megrende­lést. Ezeknek költségveté­se a következőképpen ala­kult; A kétszobásakért 130—140. az egyszobása­kért 85—110 ezer forintot fizettek a vevők. Az ár­mozgás mértéke az építte­tők különleges igényeitől függött. (Illetve attól, hogy például téglával vagy vá­lyoggal falaztak.) A kisújszállási építőipa­ri szövetkezet vezetői el­mondták az újságírónak; a városban a kétszobás há­zakat kedvelik- Az elmúlt évben tizennyolcat építet­tek fel. Ezeknek átlagos ára 120 ezer forint volt. Vagyis olcsóbbak a túrke- veieknél. Az idén 20 csa­ládi ház megrendelésére bizton számítanak. A törökszentmiklósi já­rási építő ktsz 1967-ben 43 családi ház kivitelezésére vállalkozott, míg ebben az évben előreláthatólag öt- venet „vásárolnak’’ tőlük. A kétszobásak ára 120— 140 ezer forint volt tavaly­Az eddigiekből két kö­vetkeztetés vonható le. Az árak nagyjából azonos szintet értek el. és a há­rom városban az építő kedv nem hagyott alább, sőt némileg nő is 1968- ban. Nem a megrendelő viseli Pedig a családi házak ára emelkedett, mégpedig átlagosan 15—20 százalé­kot Ám a megrendelőket ez nem érinti, mert az ál­lam vállalta magára ezt a terhet árkiegészítés, do­táció formájában­A Magyar Közlöny de­cember 31. számában meg­jelent (ÉVM—PM. AH 2/1967) rendelet intézke­dik a lakosságnak végzett építőipari munkákhoz nyújtott állami árkiegészí­tésről. A három városban alkalmazott technológiát fi gyelembevé-ve a kétszo­bás családi ház építését 27, az egyszobásét 19, míg a másfél szobásét 23 ezer fo­rinttal támogatja az ál­lam­A magánerőből épülő családi házak 1967-ben ki­alakult árszínvonala a megrendelők számára vál­tozatlan marad. A szövet­kezetek vezetői szerint a2 OTP útján folyósítandó árkiegészítés teljes egé­szében fedezi az építő­anyagok drágulásából adó­dó és a tavalyihoz viszo­nyított költségvetési külön­bözedet. Véleményünk szerint aJ említett mértékű dotáció ra nemcsak ezért van szűk. ség. hanem azért is. mert a családi házak zöme egyedi tervek alapján épül. A típustervek kivite lezése kevesebbe kerül vagyis kisebb dotációval is beérhetnék a szövetkeze­tek­Túr kévén például egyre mkább tért hódítanak — a városban kialakult sajá­tos igényeket is kielégí­tő — típustervek. Milyen előnyökkel jár ez? A? építtető megszabadul az egyedi ^tervezés költségei­től, bizonyos segédanyagok többszöri felhasználásá­val csökkenthetők a ráfor­dítások. könnyebb a mun­kát megszervezni, egysze­rűbb és biztonságosabb az anyagbeszerzés, növekszik a termelékenység és még sorolhatnánk. Ezért a vezetőség bizo­nyos árkedvezményt ad * vevőknek, ha típustervre szerződnek a szövetkezet­tel. Kisújszálláson viszonl azt mondották, a szövetke­zeti egységár gyűjtemény­nél már így is jóval ol­csóbban dolgoznak, to­vábbi árengedményre nincs lehetőségük- Az viszont igaz. hogy a típustervek Apáca a divatrevün Három pár maneken-láb, kicsit ter­pesztve, mint ahogy viselőik divatbemu­tatókon szoktak állni. A szoknyák comb­középen egy icipicit felül kezdődnek. Az egyik, láb-köz trapéz formájú keretében egy aváca figyelembe merült arca lát­ható- Ül a nővérke a divatbemutató csil­logó. exkluzív közönségének első sorában, mint egy nehézkes, kedves pingvin-anyó. Nem kitalált a kép. A foto egy mün­cheni divatbemutatóról készült. Azt. a — lassan már nem is újszerű — jelenséget örökíti meg, hogy egy ragyogó divatrevü vonzása az apácára is erősebb, mint az ima, a Könyörgés; „ne vigy minket a kí­sértésbe..." A mini szoknya varázsa áthatol az apácazárda rácsain, megdobogtatja a szí­vet a reverenda alatt is, mit sem törőd­ve az olvasó józan, hűvös kötelékével, amely még szorosabbra fogja az össze­kulcsolt kezeket. A mini szoknyában a való világ zörget az avácazárdák vaspántos kapu­ján. A müncheni divatrevün készült foto nem egyedülálló tünetről ad jelzést. Nem­rég olvastuk, hogy — amikor a római katolikus egyházat egyre inkább aggaszt­ja az apácák számának csökkenése —, ugyanakkor újabb és újabb követelések­kel állnak elő a nővérek a zárdái élet menreformálására. Éles összeütközés tá­madt például a kaliforniai M ária-rend apácái és Mclntvere bíboros között. Kö­vetelték az apácák, hogy polgári ruhában jelenhessenek meg ezután a városban a hagyományos zárdái öltözék helyett; hogy újra felvehessék polgári nevüket. S ami igen figyelemre méltó; engedélyezzék szá­mukra a továbbképzést• Elhatározásukat azzal a komoly bejelentéssel is nyomaté­kossá tették, hogy 125 apáca közül 43 elhagyja a rendet és egyetemre iratko­zik. Akik maradnak, azok is kérik a ké­pességüknek megfelelő irányú továbbkép. zés lehetőségét. A bíboros fenyegetéssel válaszolt; ha nem vonják vissza követeléseiket. 1969-ig valamennyiüket kizárják a rendből. Mi­re az apácák a sajtóhoz fordultak pa­naszukkal... Az élet, a világ, az emberek cselekedetekkel való szolgálatának igénye hatalmasabb erő, mint a világtól való el­vonulás. Az amerikai apácák egy részével nem véletlenül találkozunk a néger get­tókban, Chicago gyáraiban... Úgy követ­keztetnek. hogy a 175 ezer amerikai apá­ca közül pár éven belül több ezer elhagy_ ja a rendet... S ugye. ebben a „lázadásban” még a mini szoknya is jelenthet eav motí­vumot... Azt szokták mondani, hogy a női divat mindig a férfiak kedvéért, vál­tozik- A mini szoknya is a férfi szeme­ket gyönyörködteti... a divatrevün ön­feledten szemlélődő apáca sem önmagá­ért a mini szoknyáért vállalja a „kísér­tést”... a férfiak... Hát mi van abban „bűn”, hogy tetszik nekik... Meg hogy a nők ezt szívesen veszik... Istenem, nem is olyan rossz ilyen kísértésbe esni... Tóth István kivitelezése kevesebbe ke­rülne, mint az egyedieké. A törökszentmiklósi épí­tőipari ktsz-nél is osztot­ták véleményünket. Nemes Bálint építésvezető elmon­dotta. hogy a tavaly át­adott családi házak 4C százaléka típusterv sze­rint készült. A megrende­lők egyre inkább belátják, hogy anyagilag ígv járnak jobban, persze a szövetke­zet is megtalálja a számi tását­A magánerőből épülő családi házakhoz ettől az évtől jelentős összeggel já­rul hozzá az állam, a tí­pustervek alapján való építkezéssel járó előnyö­ket tehát kizárólag a meg­rendelők és a kivitelezők élveznék, élvezik. Bizo nyos távon ez így is van rendjén. Várható is. hogy az építési kedv méginkább növekszik majd, hiszen a dotáció stabil, bizton le­het rá számítani­De idővel indokolt lesz hogy a mostaninál keve­sebb dotációval is beérjék a szövetkezetek, építőipari vállalatok. Fábián Péter Tanulnak a jászsági traktorosok Kihasználják a telet * jászsági fiatalok- Erre vall az a hír, amit a jászberé­nyi járási tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztályától kaptunk- Esze­rint hétfőn a jászapáti Al­kotmány Tsz-ben megkez­dődött a traktoros tanfo­lyam- Ide a két jászapáti termelőszövetkezet, a jász- szentandrási Haladás és a jásziványi Szabadság Tsz fiataljai járnak oktatásra. Előadók a termelőszövet­kezetek szakemberei, s a jászkiséri Gépjavító Állo­más ad még segítséget a traktoroskép zéshez. fürdő gépkocsiknak A TEMPO idei ter­vében olvastuk, hogy az idén kocsimosót létesítenek Berekfürdőn. Míg tehát a „gazdi” megmártja magát a kellemes vízben, az autó is fürdőt vehet és tisztán várhatja a tulajt. „Csak“ ötvenezret kaptam... Szolnok megyében eddig a mezőhéki Táncsics Tsz- ben tartották a legjobb zárszámadási A közös gazda­ságban a tagok kellemes meglepetésére 65 forint 44 fillért ért egy munkaegység. A közösből származó át­lagos évi jövedelem így 30 537 forint a Táncsics Tsz- ben. Pedig a társas üzem 20 millió forintot tartalé­kolt is. Sokan jutottak nagy pénzhez. Hegyi Imre takar- mányos 65 ezer forintot keresett Balogh András te­hergépkocsivezető még en­nél is többel hiszen 1120 munkaegysége volt. S. Tóth Sándor Zetoros 1100 mun­kaegység után részesedett A jól keresők közé tartozik Patkós Gyula sertésgondo­zó is. Bár, ő „csak” 55 ezer forintot kapott — Igen, mert 3 hétig nem dolgoztam — mondta. Házat építettem ebben az évben, arra kellett a há­rom hét Mezőtúron áll a már ed­dig is 120 ezer forintot érő ház. Fillér adósság nélkül építette Patkós Gyula. Hi­szen 1951 óta a mezőhéki Tán­csics Tsz tagja s összegyűj­tötte a pénzt Idei kerese­tét a bebútorozásra szánja a család. Megkérdeztük, ha beköltöznek Mezőtúrra, hogy jár ki a tsz-be? — Egyszerűen, a szövet­kezet saját autóbusza hoz- za-viszi Mezőtúrról a mun­kásokat Arra számítok én is. Patkós Gyula továbbra is állatgondozó szeretne maradni. Még a zárszóm adó közgyűlésről is koráb­ban távozott hogy a sertéseket elláthassa. Három­száztíz sertést gondoz segítőtársával. Kiválóan. Mutat­ja a kép is, milyen szép ez az állomány. Ez adja a forintokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents