Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
1968. január 21: SZOLNOK MEGYEI NEPLAE s éhány héttel ezelőtt lakásavatóra hívtak M Szolnok első tízemeletes lakóházának leg- ™l '* felső emeletére. Hónunk alatt egy-egy öveg vermuttal felballagtunk a lépcsőkön. Igaz, én magamban szidtam mindazokat, akik nem gondoskodtak arról, hogy egy új magas házban a lakások átadására á lift is elkészüljön. Ám az a látvány, amely fent, a tizedik emeleten fogadott, amilyennek tűnik onnét a magasból a város, kárpótolt a fáradságért. Egy új, addig még pem ismert Szolnok tárult a szemem elé. Mi, akik reggel és este sietősen lépkedünk a munkába, aztán hazafelé; háziasszonyok, akik bevásárlás közben üzletből üzletbe térnek, legtöbbször csak azt látjuk: megint építenek valamit. Ugyan, mikorra lesz kész ez a lakóház, vagy az az üzlet? Jólesik a gázfűtés? Az igent nem kell bizonyítani. — Mégis mennyit dühöngtünk, amikor felbontották az úttestet a vezetékek fektetéséhez. Már megint sárba járunk — mondtuk, csak éppen azt nem vettük figyelembe, hogy a régi töredezett járdák helyett újak épültek. Egyszóval a földről szemlélve megszokottnak, hétköznapinak, néha bosszantónak tűnik minden, ami körülöttünk történik. Ám, ha onnét, fentről néz szét az ember, másképpen értékel mindent. Észreveszi, hogy milyen karcsún ível át a folyón a Tisza-híd, s a téli napsütés milyen vidáman csillan meg a fedettuszoda fehér falán. A két folyó torkolatánál a lombjukat vesztett fák közül felénk intenék az „olajos-házak”. Köréjük ezüstös szalagot húzott a Tisza és a Zagyva. Távolabb egy másik új épület magasodik: a MÁV-kórház. Hány millióba is került? Több mint nyolcvanba? Sok pénz az. Emlékeznek rá, mi volt valamikor azon a részen? Egy nádas, vizes terület. Ma háromszáz beteg embernek adják vissza ott az egészségét. Milyen szeszélyesen csipkézte meg partját a Zagyva. A régi hídtól végig a partján sok pici földszintes házikó. Az a Tabáni A múlt! És távolról felénk intenek a Vosztok telep házai. A jelenünk! Az idén megkezdik a Zagyva-parti városrész építését. Több mint 1300 lakás épül majd ott. A jövendőnk! Lehet, hogy nagy szavaknak tűnnek, de higgyék el, a tizediken egy kicsit büszke lehet az ember. Lám, mire voltunk képesek az elmúlt évek alatt. Egy poros, piszkos, rendezetlen kis alföldi városból korszerű, modem várost építünk magunknak. És talán nem ártana, ha minden szolnoki egyszer felkapaszkodna arra a tizedik emeletre: jobban megértene mindent, ami körülötte történik és jobban szeretné ezt a várost, jobban ragaszkodna hozzá. (Szöveg: V. V. — Foto: N. Zs.) A tizedik emeletről nézve... Büszkén magasodik a Szigligeti Színház szomszédságában a város első tízemeletes lakóépülete. Több mint hatvan család kapott ott kényelmes, szép otthont. Karcsún ível át ?. folyón a Tisza-híd. Almosán szunnyad körülötte a park, téli álmukat pihenik a nyaralók. Ám a napsütés megcsillan a fedettuszoda falán, s távolabb elénk tűnnek az „olajos-házak”. Ez a felvétel Szolnoknak megint másik arcát matatja. Előtérben még' látszanak a Táncsics Mihály utca földszintes lakóházai. De a kép hátterében már a Kossuth tér új arca bontakozik ki és hátul elmosódva az új emeletes lakóházak Megismerik, hogy a városnak melyik részét ábrázolja ez a kép? Igen. Előtérben az evangélikus templom, mögötte a megyei tanács épülete látszik. Űj városkép Szolnokról. Mind több a három, négyszintes lakóépület, sőt feltűnik, kimagasodik a megyei pártbizottság hatemeletes épülete. Ez a jelenünk, de tudjuk, jövőnk még ennél is szebbet, többet ígér.
