Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-21 / 17. szám

1968. január 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hazai halászok rádió fényképen Élvezetes folytatásos el­beszélés fejeződött be a napokban a Kossuth Rá­dióban. A szükebb haza iránt táplált szeretetünkön túl is hisszük: a tiszai ha­lászat fellegvára Szeged és Szolnok. Mi tagadás ezért is hallgattuk nagy várakozással Balázs Árpád háromrészes elbeszélését; Nos, nem rólunk szólt, s mégis rólunk is íródott. Tudniillik az író a borso­di halász, Imre Pál csa­ládjának életén át az egész tiszai halászatot, a halász­életet precízen lefényké­pezte, s Márkus Ferenc fel­olvasásában átnyújtotta a hallgatóknak. Meg kell mondani, a műsorban jelölt elbeszélés műfajilag egyál­talán nem pontos. Inkább riport, inkább néprajz, in­kább szociográfia, de min­denképpen valósághű ábrá­zolás volt. A fényképről ismét meg­tudtuk milyen nagy kincs, milyen érték nekünk a Ti­sza. Megelevenedték a ti­szai emberek, a halászok, a hajósok, a tutajosok, a Ti­sza menti városok. Mellék­figurákként a darváazok, a vadászok s még a javas- asszonyok is bekéredzked­tek a fotoba. Teljességgel a tiszai élet. Mégis mi tetszett a leg­jobban? Az az utánozha­tatlan — és Balázs Árpád által kitűnően megörökí­tett — tiszta, szép magyar nyelv, amelyet a halászok beszélnek. ízelítőül és bizo­nyítékul néhány idézet: „kutyogtat a háló”. Ugyan­is: a harcsa kuty-kuty han­got hallat. A harcsa egyéb­ként a halász nyelvében „ez a nagy féreg”. A tiszai ember nyelvi arculatát ki­tűnően érzékeltetik az ilyen mondatok: „A vízből any- nyi, elbukjon benne a ve­gyes hal”. Tudniillik any- nyi víz kell a halászléhez. A ragadozó madarakat pél­dául nem lőhetik, hanem sokkal szebben „puskázhat­ják”. Noha azt mondja az öreg halász: „Nékem nem ellenségem a sirály”. — Olyan jóízű képes beszéd ez. mint azok a halételek lehetnek, amiről szintén recepthűségű képet ka­punk. Savanyú halleves, csukasült levében és a többi. A vízi világ, a vízi élet vonzó megfestésében szép történetek elevenedtek fel. Katona Jánosné alatt „be­szakadt a Tisza feneke”. Találkoztunk a brezsnyár- ral. vagyis a lóhajtó fiú­val. A tiszai emberek be­csületessége, szorgalma, öt­letessége mind-mind meg­elevenedett Imre Pál ófa­lui halász életében, család­jának történetében. Szíve­sen hallgattuk az adást. — Még több folytatáson át is lekötött volna bennünket. Nagy lélegzetű, igényes mestermű volt. b. 1. Úttörők vetélkedője A Tisza Antal Űttörő- ház vezetősége és a Tisza- menti Vegyiművek KISZ Bizottsága a vegyiművek kultúrtermében rendezi meg február 22-én a „Szá­zadunk iparága” című ve­télkedőt. A város úttörő csapatainak jelentkezését várják. A vetélkedőt meg­előzi az üzem KISZ fiatal­jaival és egy szocialista brigáddal való találkozó február 8-án. A legjobbak kitüntetése Munkásörök ünnepi egyse gyűlése Szolnokon „Doktor úr, a derekam...“ Több száz munkásőr vett részt pénteken délután 3 órakor Szolnokon az F. Be­de munkásőr zászlóaljfiak a Ságvári művelődési ház­ban tartott ünnepi egység­gyűlésén. Ez alkalommal adtak számot a város gaz­dasági, párt- és társadalmi szervek vezetői, párttitká­rai előtt az 1967-es eszten­dő eredményeiről. Az ünnepi egységgyűlés elnökségében helyet foglalt többek között Sípos Károly, az MSZMP Szolnok városi bizottságának első titkára, Csorna Kálmán, a városi tanács vb-elnöke, a mun­kásőrség országos parancs­nokságától Tuza Antal, Posta Mihály, a megyei munkásőr parancsnok, va­lamint a vállalatok, intéz­mények vezetői és a társ,- fegvveres testületek kép­viselői. Szabó Zoltán, a zászlóalj parancsnoka számolt be az elmúlt év eredményeiről. Többek között megemlítet­te, hogy a szolnoki mun­kásőrök eredményesen haj­tották végre kiképzési fel­adataikat. Többségük ki­válóan szerepelt a lövésze­teken. Együttműködtek a rendőrséggel, jól szolgálták a közbiztonság ügyét Te­vékenységüket segítette a szocialista munkaversen.y is. amelynek legjobbjait kitüntették. Múlt évi munkájukért heten kaptak „Kiváló pa­rancsnok” és tizennégyen „Kiváló munkásőr” kitün­tetést s további hetvenhat munkásőr kapott érdemér­met, illetve emlékérmet. őrségváltásra is sor ke­rült. Harminchét idősebb munkásőr adta át fegyve­rei a fiataloknak, akik es­küjükben fogadták, hogy azzal bármikor készek a néphatalom megvédésére. A tartalékállományba vo­nulókat, az ifjú munkás­őröket és a régebbieket Sípos Károly, az MSZMP Szolnok városi bizottságá­nak első titkára köszöntöt­te. őrömét, elismerését fe­jezte ki valamennyiüknek önzetlen munkájukért, amellyel nagyszerű sikere­ket értek el 1967-ben. Be­szélt arról is, hogy 1963- ban még. bonyolultabb, de ugyanakkor érdekesebb, korszerűbb feladatokkal ta­lálkoznak majd. Ünnepélyes egységgyű­lést tartott szombaton a szolnoki járás munkásőr zászlóalja is. A járás köz­községeiből termelőszövet­kezeti tagok, tanácsi dolgo­zók vasalt kék egyenruhá­ban érkeztek a vegyimű­vek művelődési otthonába. Az egy év alatt végrehaj­tott harcászati gyakorlatok, sikeres lövészetek, a köz- biztonsági szolgálatok együttes értékelésére gyűl­tek össze. Értékelésre és számadásra, melyet önma­guknak és az elnökségnek tettek, amelyben többek között ott volt Nádas Jó­zsef, az MSZMP járási bi­zottságának első titkára, Posta Mihály megyei mun­kásőr parancsnok, a járási tanács vb, a bázisüzemek vezetői, a társfegyveres tes­tületek és társadalmi szer­vek képviselői. Vállalatok, szövetkezetek, magánosok, figyelem! 1968. évi akkumulátor szükségletüket, már most rendeljék meg válla­latunknál. Szállítás: kedvező feltételek mellett! Szolnok megyei Tanács Vasipari V. Az egyévi munkát Nácin Rudolf, a zászlóalj helyet­tes parancsnoka értékelte, majd kitüntették a legjob­bakat. Hat kiváló parancs­nok és ötvenhárom mun­kásőr — a szocialista mun­kaverseny élenjárói — so­rakozott fel az egység és a parancsnokok elé. A fegyverváltás itt is szép színfoltja volt a gyűlésnek. Nádas József, az MSZMP járási bizottságának első titkára köszöntőjében mél­tatta a zászlóalj múlt év­ben elért sikereit, munká­juk fontosságát. Az új fel­adatokról szólva megemlí­tette,' hogy . azok végrehaj­tása fokozottabb igénybe­vételt, az eddigitől több ál­dozatot követel. További helytállásra kérte az ün­nepi egységgyűlés résztve­vőit, s munkájukhoz erőt, egészséget, sok sikert kí­vánt. — mj — — Szabados bácsi ked­ves, így nem jó. Újra kezd­jük. A karokat vízszintes tartásba, úgy, most lassan emeljük. A váll helyben marad, a karok emelked­jenek így ni. Nagyon jó. Most jön a medidn labda. A fej fölé emeljük és úgy dobjuk. Nagyobb lendület­tel Szabados bácsi, nagyobb lendülettel. — Huszonhét évig he­gesztett kazánokat a jár­műjavítóban Szabados bá­csi — mondta dr. Pentz Attila, a reuma osztály fő­orvosa. — A krónikus bal váll ízületi fájdalmainak kialakulásában nagy szere­pet játszott a légkalapács rezgései okozta mikro trauma. Közben Gombos Korné­lia és Kiss Vilma "fiatal gyógytornászok különböző karmozgásokat végeztet­tek a beteggel. — Nem idegenkednek a tornateremtől és a szokat­lan felszerelésektől az idős betegek? | — Korábban nemcsak : idegenkedtek, de kimon­dottan féltek attól, hogy a korláton át kell fordulni vagy kézenállást kell csi­nálni — mondta Gombos Kornélia. — Aztán rájöt­tek, hogy ezek a segédesz­közök nem ördöngős szer­kentyűk és nem kell raj­tuk mesterfokú bajnokként tornázni. Egyre jobban megkedvelik a gyógytor­nát. A kis terem el van lát­va a legszükségesebb fel­szerelésekkel, ám a padok helyszűke miatt a folyosó­ra szorultak. A két gyógy­tornász három osztály — a reuma, a baleseti sebé­szet és idegosztály — fek­vő és járó betegeit része­síti mozgásterápiás keze­lésben. Ez naponta húsz­huszonöt beteg tomáztatá- sát jelenti. A fizikoterepián az egyik fülkében galvánfarúd ke­zelést láttunk. A beteg kocsifelíró. Ennél a foglal­kozásnál a meghűlésnek van kitéve a dolgozó. A meleg helyiségből a szol­gálati idő alatt nagyon sokszor kell a hidegre menniük a kocsifelíróknak. A meleg-hideg hatás okoz­za a legtöbb reumás meg­betegedést. Ebben szenved­nek a fűtők és a mozdony- vezetők majdnem teljes létszámban. Az utolsó gőz­mozdony megszűnése va­Felhasználás helyett gazdálkodás Központi utasítás nélkül készült a tanácsok költségvetése Január elsejétől a tanácsok is jobban érvénye­síthetik elképzeléseiket az eddiginél. Saját belátásuk szerint arra és annyit költhetnek a költségvetés sze­rint rendelkezésre álló pénzből, amire a lakosság­nak szüksége van. Ennek az ésszerű intéz kedésnek gyakorlati hasz­náról és érvényesüléséről beszélgettünk a minap Be­nedek Kálmánnal, a törökszentmiklósi járási tanács, vb pénzügyi osztályának vezetőjével. — A merevség feloldása elsősorban a pénzügyi gaz­dálkodásban jelent nagv előnyt. Ezen belül is két fontos területen nyílt le­hetőség arra, hogy az ed­digi felhasználás helyett gazdálkodjunk a pénzzel Itt van például a felújítá­si keret. Vajamikor köz­pontilag meghatározták mit kell tenni. s hogy arra mennyit költhetünk. Azt a pénzt úi építményre nem fordíthattuk. Ma már nincs ilyen megkötöttség. Nem megyei, hanem járási sz’n- ten dönthetünk. Ezzel a felosztás közelebb került a tényleges feladatok meg­valósításához. Természetesen ez nem jelenti azt. hogy csak a járási tanácsok önállósága növekedett, a községeké nem- Egv éve még kötele­zően előírták, hogy lég­köbméterenként mennyit költhetnek fűtésre, világí­tásra. Most csak a keret­szám adott, ezen belül ki­ki maga dönti el. nv'rs mennyit tervez, illetve költ. — A központi utasítás nélkül is sikerült vala­mennyi községi tanácsnak reális tervet készítenie. Ugyanis mi. járási szinten sem határoztuk meg a községi tanács költségveté­si összegét, csupán a’ átengedett bevételi lehető­ségek körét, mértékét és az állami támogatást. Éltől függetlenül mindenütt a lehető legjobban készítet­ték el a költségvetést. Különben a reális ter­veknek elsősorban a ta­nácsok maguk látják hasz­nát. A fűtés, világítás pél­dájánál maradva, ha vala­hol többet költenek tüzelő­re a tervezettnél, előfor­dulhat. hogy decemberben hideg irodákban kell majd dolgozni- Logikus követ­kezménye tehát az önálló­ság növekedésének. hogy vele együtt nő a felelős­ség is. — Ez természetes. A ta­nácsüléseknek, a végrehaj­tó bizottságoknak ezután nagyobb szerep jut. Ala­posan meg kell fontolnick, mire fordítják a pénzt Ha iól gazdálkodnak, több jut fejlesztési alapra. — A karikaturisták ked­velt témája volt bemutatni, hogy az intézmények ho­gyan igyekeznek elkölteni év végén a megmaradt pénzt. Ebben lesz-e válto­zás? — A karikaturistáknak más témát kell keresniök. A hosszabb távú tervek, a költségvetési alapok több évre szóló ismerete lehető­vé teszi az áthúzódó ter­vezést is. Konkrét példa erre a fegyvemeki közpon­ti konyha, amelynek építé­sét az idén kezdjük meg és jövőre fejezzük be. Kü­lönben két fontos terüle­tet említettem — folytatta Benedek Kálmán. — A másik a létszám- és bér­alap gazdálkodás. A meg­takarított béralapot a jö­vőben felhasználhatjuk. Ez ismét lehetőséget ad a gazdálkodásra- A beteg­ség vagy más egyéb mun­kaerőkiesés miatt megta­karított bért január elsejé­től soros, vagy soronkí- vüli béremelésre használ hatjuk fel. Erre eddig nem volt lehetőség. A tanácsi költségvetések felhasználására vonatkozó új intézkedések tehát ked­vező visszhangra találtak. Hasznosságukra, életreva­lóságukra már a gvaikorlal is adott néhány példát. Ki- teljesedése azonban a lö­vő feladata. A szabadabb gazdálkodás módot ad ön­álló döntések hozására, s azok megvalósítására. A tanácsoknak e. lehetőségek­kel élni nemcsak joguk, de kötelességük is- Ez bi­zonyára aktívabbakká te­szi a községi tanácsüléseket. — mj — lóságos áldás lesz a jövő mozdonyvezetőinek. De a betegség előidézői még a mikro traumák, az apró rázkódások vagy a makro traumák, — melyek főleg rándulásokból, — hirtelen emelésekből adódnak. — Ha a maga idejében a tbc-t népbetegségnek mondtuk, akkor a reuma és mozgásszervi betegség ma a „második népbeteg­ség”. Nagyjából háromféle tünettel jönnek hozzánk a páciensek. Heveny és kró­nikus térd- és vállizületi bántalmakkal, valamint deréktáji fájdalmakkal. — Jól felszerelt, 28 ágyas reuma osztályunk van kü­lön kezelő helyiséggel, — ezenkívül van jól felsze­relt ambuláns fizikoterá­pia modern gyógyászati eszközökkel. — Milyen az osztály be­tegforgalma? — Azt mondhatom, hogy szinte a nullpontról indultunk, alig volt egy­két betegünk, ma már tel­jes ágykihasználtságról beszélhetünk, s a járóbete­geink száma is egyre nő. — A MÁV-lcórháznak „divatos” osztálya lesz a reuma osztláy? — Sajnos igen, mert a vasutasság legnagyobb ré­sze e betegségekkel nyűg­lődik — mondta dr. Pentz Attila. — A mi betegeink ráadásul „hálás” betegek. Rendszeresen látogatnak bennünket. Az az igazság, hogy teljes gyógyulásról vagy legalábbis hosszas be­tegségmentességről csak akkor lehetne szó náluk, ha munkahelyet változtat­nának. Amint a kezelést abbahagyjuk, visszamen­nek dolgozni, attól kezdve megint csak a betegséget kiváltó hatások érik őket. Minden kezdődik élőiről. — Milyen gyógyító rész­legekkel rendelkezik még az osztály? — Van ezenkívül de je­lenleg még nem működik az iszappakolás, a fürdő és a masszázs kezelés. — A fürdőben természe­tesen gyógyvizet használ­nak. — Sajnos csak vezetéki vizet. Nagyon jó lenne, ha a jövőben a Tisza Szálló re­mek gyógyvize is eljutna a MÁV-kórházba. Akkor már egy kétszemélyes súlyfür­dő létesítésére is gondol­hatnának a kórház veze­tői. — bognár — Ügyvédek háza Saját gazdasági alapjuk­ból irodaházat építtettek a törökszentmiklósi ügyvédi kamara tagjai. Az öt iroda- helyiségből és tanácskozó teremből álló földszinti részre emeletet is húztak, amelyben az ügyvédek építtettek saját költségükön öröklakást. NEKI KÖNNVEN MECV — Ma megint nem ment az üzlet — mérgelő­dik Zoli, a törökszentmik­lósi fmsz éttermének sza­kácstanulója. A oostán és a bankban napról napra mind több régi jó vevő lesz hűtlen: a felkínált friss lángos he­lyett inkább a ..hazait” fo­gyasztják reggelire. Hiszen lassan már a legtöbb csa-, Iádnál böllér keze alá ke­rül a kihizlalt disznó. Zsigmond Zoltán énp a napi ebédhez való rántást kavarta, mikor az étte­rem konyhájában meglep­tem. Többen is dics érően beszéltek róla. vezetői is elégedettek vele. Még ko­rábban. az őt megelőző ta­nulók idegenkedtek a „ke­reskedői” feladattól, ő azonban örömmel, jóked­vűen keresd fél minden reggel a „lángosra éhező­ket”- És nem kiabál, zú­golódik amiatt, hogy fe­hér köpenyben kell az ut­cán végigmennie. Nagyon szereti leendő szakmáját, s ezért örömmel végez min- , dent. — TAdig a Szenttamási Állami Gazdaság konyhá­ján dolgoztam, de mivel most nincs nagy idegen- forgalom, bekért a föld­művesszövetkezet ide. Mindkét helyen szeretek lenni. Eddigi legemlékeze­tesebb élményem az volt, amikor a nyári lovasver­seny alkalmából percnyi szünet nélkül én „gyárt­hattam” a kolbászt a ven­dégeknek. — Dicsekszik némi büszkeséggel. S mint­ha megérezné a következő kérdést, máris folytatja; — Nagyon örülök, hogy új konyhafőnökünk van, mintha testvére volnék, úgy segít a szakmai fogá­sok, a főzéstechnika el­sajátításában- De azért a szezonban mégis szeretnék visszamenni az állami gaz­dasághoz, mert ott a kül­földiek miatt érdekesebb. A beszélgetés köziben észre sem vettem, olyan ügyesen dolgozott. hogy mire elbúcsúztam tőle már fortyogott a fazékban a leves. Zsigmond Zoltán a szak­máját példamutatóan kezd­te. Ha a szakácsmunka iránti szeretetét és igye­kezetét megtartja, akkor pár év múlva bizonyára már majd sajátos ételikülönle­gességeivel fogja megör­vendeztetni az étterembe betérő vendégeket. — petres —

Next

/
Thumbnails
Contents