Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-15 / 296. szám
1967. december 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Aha Novák emlékérem és nívódíj Ä Szolnok városi párt-végrs^ojtóbizottság üléséről Az MSZMP Szolnok városi végrehajtó bizottsága a napokban visszatérően tárgyalta a képzőművészeti alkotások terjesztéséről és a művésztelep helyzetéről készített jelentést. Megállapítja a párt-vég- rehajtöbizottság, hogy a városban megnyílt Aba No- vák Terem nagy segítséget ad az érték nélküli giccsek elleni harchoz, az igazán művészi ipar- és képzőművészeti alkotások bemutatásához. — Ezáltal nagymértékben hozzájárul a lakosság esztétikai neveléséhez. Az Aba Novák Terem üzleti forgalma is azt bizonyítja, hogy egyre nagyobb igény mutatkozik a művészi alkotások iránt. Ebben az évben például több mint félmillió forint értékű iparművészeti lak- berendezési tárgyat és képzőművészeti alkotást adtak el. A felmérések szerint az eladott iparművészeti munkák 60 százalékát a szolnokiak vásárolták meg. Jól betölti az Aba Novák Terem a másik funkcióját is. A rövid, alig több mint fél éves működése alatt négy alkalommal adott hajlékot a különböző időszaki kiállításoknak. A Szolnoki Művésztelep alkotóinak kollektív kiállítása, Palicz József és Mészáros Lajos festményeinek bemutatása, — valamint a Grafikai Hét válogatott anyagának kiállítása hatásos, jó értelemben vett propagandája volt a művész- telep. munkásságának és a bemutatkozása hónapjait élő Aba Novák Teremnek is. A Szolnoki Művésztelen helyzetét elemezve több eszmei, anyagi és szervezeti kérdésről tárgyalt a végrehajtó bizottság. Megállapításként elhangzott, hogy a művésztelep, az ott dolgozó alkotók munkásságával, egyre növekvő rangot ad városunknak Ezzel párhuzamosan örvendetesen tovább nő a képzőművészek társadalmi megbecsülése. Ez utóbbit bizonyítja az is, hogy a megye és a város vezető intézményeiben mindenhol megtalálhatók a Zagyvaparti művésztelepen készített festmények, szobrok, a szolnoki művészek munkái. Jelentős tény az is, hogy a városban alkotó képzőművészek egyre inkább bekapcsolódnak Szolnok társadalmi életébe. Ezen a területen azonban még van javítanivaló. — Elevenebb kapcsolatot kellene kiépíteni például a szolnoki nagyüzemekkel. Ennek kapcsán felmerült az „új mecénások” kérdése. A végrehajtó bizottság elé beterjesztett jelentés megállapítja, hogy a művésztelep jelenlegi lakóépületei már csak körülbelül tíz évig alkalmasak rendeltetésük betöltésére, ezért felszínen kell tartani egy legalább 12 műtermes lakás megépítésének kérdését. — Erre természetesen az anyagi lehetőségektől függően kerülhet sor, de legkésőbb a negyedik ötéves terv végéig. Felkéri a végrehajtó bizottság a városi tanács végrehajtó bizottságát, hogy záros határidőn belül rendezze a művésztelep anyagi hovatartozásának ügyét. Helyesli a városi párt-vb, hogy a művésztelep ré~i, nagyhírű alkotóiról további szolnoki utcákat nevezzenek el, és hogy a városi tanács 1969-től kezdve minden évben kiadja az Aba Novák Emlékérmet. Ezt a legjobb kisplasztika és a legjobb olajfestmény alkotója kapja majd, négynégyezer forint értékben. Az emlékérmet a kulturális hetek keretében adják majd át RAKTÁR LESZ VAGY MŰHELY? Különféle vert és horgolt csipkéket, raffia táskákat és mindenfajta, vesszőből fonható tárgyat — fotelt, kosarat, tálcát, előszobafogast, újságtartót — gyárt a tiszafüredi háziipari szövetkezet. Az évi öt és fél millió forint értékű termékeiknek 70 százalékát exportra küldik. Főleg nyugati országokba szállítanak. Francia- országba, Svédországbaj Olaszországba, Svájcba. A megnövekedett igények kielégítésére évek óta azon töri a fejét a szövetkezet, hogyan tudnának nagyobb választékot, több terméket előállítani. Nagy gond náluk ugyanis, hogy a szövetkezet munkásai korszerűtlen Körülmények között dolgoznak. Raktár nincs — illetve maguk eszkábáltak össze a nyáron egyet, de abba is becsurog az eső. A HISZÖV közbejárására három évvel ezelőtt úgy nézett, ki, hogy sikerül egy hatvan munkahelyes műhelyt terveztetniük Budapesten. Csakhogy a szövetkezet vezetőinek elakadt a lélegzetük, amikor meglátták, hogy a tervezők olyan műhely építését tervezték, amely rúintegy hét millió forintba kerülne: üveg mennyezettel, műkőburkolattal stb. Tudták, ezt a szövetkezet anyagilag nem bírja. És megszületett a döntés; akkor építsünk raktárt. Az talán olcsóbba kerül.' A debreceni tervező iroda raktárterveit elkészítette, úgy hogy ott 12 munkahelyet is ki lehet alakítani. Ám közben kiderült: az épülő raktárt némi átalakítással műhelynek lehet használni, ahol egyszerre százötven ember tud dolgozni, s így két műszakban háromszáz ember foglalkoztatása válik lehetővé. Csupán a tervezett üvegfalak helyett hagyományos téglafalat kell húzni a betonoszlopok közé, s természetesen ablakokat kell tenni az épületre. A jelenlegi műhelyeket pedig raktárként lehet hasznosítani. A szövetkezet vezetői remélik, hogy a tervezők hozzájárulnak ehhez a módosításhoz. Elképzeléseik szerint, ha az új műhelyben megkezdhetik a kétműszakos termelést, három év alatt elérhetik az évi tíz millió forintos termelést. A vesszőből font fotel olcsóbb lesz »gr«ii Öngól a pezsgőspalackban A tv jelenti egyik műsorában; kereskedelmi vezetők nyugtatták meg az ország lakosságát, hogy lesz elegendő és gazdag választékú árukészlet az évvégi ünnepekre is. Alátámasztották ezt azzal, hogy jelentős mennyiségű importáru egészíti ki a hazai kínálatot. Említették többek közt a külföldi italféleségeket, s mondották, hogy ezekkel — de más importcikkekkel szintén — további céljaik is vannak a forgalmazáson kívül. Szeretnék megmutatni az iparnak. kereskedelemnek, mindazoknak, akiket illet — mi< jelent az áruk csomagol á- s a. Mert ehhez sokfelé jobban értenek, mint mi. Ennek hallatán jutott eszembe két érdekes kis eset, melyet Dancz Pál, az Eger és Gyöngyösvidéki Pincegazdaság igazgatója mesélt el nemrég — az üzemlátogatáson ottjárt újságíróknak. Szólt arról az igazgató, mennyien -„odavannak’’ nálunk — merő sznobságból — a külfötdi italokért. Ugyanakkor tapasztalják ők nap mint nap, hogy például egyéb világhírű egri borok mellett — menynyi külföldi üzletember „odavan’ kiváló dessert- és likőrborainkért, mint amilyen az Eger csillaga, az Egri merengő, vagy a Medoc cor- diál. Csak győznék kielégíteni a megrendeléseket azokra a nyugati tájakra, melyek boraira idehaza „buknak” a külföldrajongók. Magyar megrendelőkkel. szakemberekkel tárgyaltak. Ismerve egyik- másikuk mentalitását régebbi megbeszélésekről, egy kis cseles fogást is megengedett magának az igazgató. A pincészet legegyszerűbb asztali borával töltetett meg a palackozóüzemben egy nyugatnémet-rajnai palackot. Ebből kínálta az üzletfeleket. Ők pedig — nem győztek áradozni• „Látják, ez bor, ilyenek keltenének nálunk is a közönségnek...” Dicsérték könnyű voltát — ma elsősorban ezt szeretik világszerte —, frissességét, üdeséget, meg ami ráfért. Szerencsére okos üzletemberekkel történt mindez, akik jobbnak látták, ha sértődés helyett maguk in derülnek a felsülésen. Más alkalommal egy megye- és városszerte tekintélynek örvendő, szellemi foglalkozású barátját tréfálta meg Dancz Pál. Ismeri arról az oldaláról is, hogy nagy bámu- lója mindennek, ami külföldi. Ismét a palacktrükk fortélyát dobta be. s az idegen címkés palackban Hungária pezsgőt küldött barátjának szilveszteri ajándékul. Szólt ám a telefon Szilveszter éjszakáján. „Nagyon hálásan köszönöm a gáláns figyelmességet” — hallatszott a vonal túlsó végén, s mondta ám a barát, milyen sikere van a náluk összejött társaságban a márkás „nyugati” pezsgőnek. Persze ennél az esetnél jóval később merte leleplezni magát az igazgató. t Íme, a csomagolás ereje. Olyan jó, hogy megkezdték már új csomagolási divatbemutatójukat a Bács megyei aranyhomok borai is. S ezt minden nagyképűség nélkül mondhatjuk: Egerben éppúgy, mint Budapesten vagy Szegeden — a csemege- és italboltok kirakatainak előkelő megjelenésű reprezentánsai a Bács megyei borok. Vajon a tiszazugi, jászsági borok „öltözéke” mikor készül el? Tóth István Értsék és vallják a marxizmus igazát Gondolatok a mezőtúri felsőfokú technikum nevelőmunkájáról A mezőtúri felsőfokú mezőgazdasági gépészeti technikum feladata nem csupán az, hogy gépészeti szakembereket bocsájtson szárnyukra, hanem egyúttal az is: hallgatóit úgy nevelje, hogy a szocialista mező- gazdaság ügyének szolgálatát élethivatásuknak tekintsék. Pontosabban szólva; értsék és vallják a marxizmus igazát. Az intézetben kifejtett eszmei-politikai munka hatékonyságának növelése annál inkább fontos, mert a felsőfokú technikumnak nagy jövője van, szóba került főiskolává történő előléptetése is — így további generációk nevelésére hivatott. Az ideológiai munkát több minden nehezíti. Többek között az, hogy a hallgatóknak — érthetően — nincs még élettapasztalata, a szocializmusról tulajdonképpen elvont képet alkotnak magúknak. Bár az is igaz. hogy a hallgatók eszmei-politikai arculatának kialakítása nem a felsőfokú technikumban kezdődik. Vitathatatlan viszont, hogy az ott eltöltött évek egy életre szólóan befolyásolhatják egy-egy fiatal szakember világnézetét, illetve annak munkába állása után környezetére is kihatnak. Az intézeti pártszervezet és a tantestület ideológiai nevelőmunkája eredményes. Lemérhető ez — többek között — a pártépítésben. Tavaly négy harmadéves hallgatót vettek fel párttagnak, s most is három végzős hallgató tagfelvételi kérelme vár döntésre. Általában az államvizsgára készülők nyolc-tíz százalékát veszik fel párttagnak. Azért erősítik azok közül a pártszervezet sorait, mert az alsóbb évfolyamok hallgatóit nem ismerik még két év óta* ahogy a Szervezeti Szabályzat előírja. így aztán az új párttagok néhány hét után búcsút is mondanak nekik. Úgy vannak Vele: ha az ő alapszervezetük huzamosabb időn át nem is erősödött velük, de a párt egésze igen. Ezért nem hiábavaló a pártépítési munka még így sem. Gyakran előfordul az is, hogy az intézetből kikerülő hallgatókról véleményt kér új munkahelyük pártszervezete, mert ott jelentkeztek párttagnak. Ez is azt bizonyítja; a nevelőmunka a későbbiek során is érezteti hatását. Érezteti, mégpedig az egyik embernél úgy, hogy az eljut a párttagságig, a másik nem, de szocialista társadalomban élő emberhez méltóan gondolkozik és cselekszik. Ezért nem lehet soha részletkérdés az intézetben az eszmei-politikai munka. S ha nem is tekintik részletkérdésnek, hatékonyságát sok minden csökkentheti. Közvetve például az is, ha nem stabilizálódott a tantestület, illetve annak irányítása. Ezért is kívánatos lenne, ha a felsőbb szervek két évi huzavona után döntenének az igazgatói poszt végleges betöltéséről. Két év óta ugyanis megbízott és nem kinevezett igazgató áll a felsőfokú technikum élén. Gondot okoz az is, hogy az oktatók egy részének gondolkozásában a szakterület és az eszmei-politikai nevelőmunka még mindig két különálló terület. Vannak tanárok, akik nem találják meg a módját annak — s ezt őszintén meg is mondják — hogy műszaki ismeretek közlése közben milyen módon fejtsenek ki nevelő munkát. Igaz, szakmai foglalkozásokon nem adódik annyi lehetőség az ideológiai nevelésre, mint a humán tantárgyak tanítása közben. Senki sem kívánhatja például, hogy a porlasztó alkatrészednek ismertetése közben marxista elvi tételeket hangoztassanak. De — műszakiakról lévén szó — számtalan lehetőség adódik hazánk és a szocialista tábor technikai fejlődésének ismertetésére, a szocialista hazafiság erősítésére. Ezért volna jó, ha a pártszervezet — amelynek vezetői különben mindezzel tisztában vannak, hiszen ez a témakör városi párt vb ülésen szerepelt a napokban — alaposan felmérné a szak- tantárgyak tanításában rejlő nevelési lehetőségeket, segítséget nyújtana ebben a tanári karnak. A pártvezetőség tagjai esetenként óralátogatásokat is végeznek. Rendszeressé kellene tenni ezt. A tapasztalatok megbeszélése hasznos lenne a pártvezetőség és a tanári kar számára egyaránt. S ha már a pártvezetőség és a tanári kar kapcsolatánál tartunk; jó lenne az is. ha a pártvezetőség a továbbiakban is szorgalmazná, hogy minél több tanár vegyen részt magasabb fokú marxista képzésben. Jelenleg négy nevelő tanul az esti egyetemen, hárman pedig annak szakosító tagozatán. Példájukat bizonyára követik mások is, hiszen az intézeti tanárok és technikusok száma meghaladja a negyvenet. S az oktatói kai1 eszmei-politikai képzettsége végső soron mégis alapja az intézeti nevelőmunkának... S. B. Kössön szerződést seprőcirok-szakáll átadásra a helyi általános fogyasztási és értékesítő szövetkezettel. Magas átvételi ár. Fémzárolt vetőmag. A seprőcirok maghozama meghaladja a tavaszi árpáét, tápanyag tartalma majdnem egyenértékű azzal. A cirokmag takarmánykeverékre becserélhető. Csere esetén 100 kg árpának, 120 kg cirokmag felel meg. i
