Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-02 / 285. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZOLNOK MEGYEI I A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LABA Ara t 50 fillér XVIII. évfolyam, 285. szám. 1967. december 2., szombat. Megkapják a pénztárku!csot is (5 A lakóhelyi közösségben élő ember — aki mindennapos tapasztalataiból tudja, hogy é’-etét alapvetően befolyásolja a település is, ahol lakik —, természetes jogának tekinti a beleszólási, döntési lehetőséget a helyi ügyekbe. Úgy tűnik, erről viszonylag kevés szó esik mostanában, bár az új gazdaságirányítási rendszer alapelveinek kialakítását megelőző vitákban sok fontos elvi kérdést kellett ezzel összefüggésben eldönteni. A tanácsi demokratizmus tartalma természetesen nem lehet vitakérdés; hiszen köztudomású, hogy tanácsaink népi önkormányzati szervek, amelyek egyesítik az államhatalmi és az igazgatási funkciókat. Ám hogyan valósítható meg a tömegek hatékony beleszólása, ha figyelemmel kell lenni arra is. hogy a tanács természetesen nem lehet független az ország, a népgazdaság hatalmi és igazgatási irányításától? A korszerű államigazgatás és a helyi gazdálkodás irányítása sajátos szakértelmet kíván; és ennek segítségével érvényesül a demokratizmus is, mert a demokratizmus tartalmi, lényegi erősítése azt jelenti, hogy a helyi lakosság e választott szervei valóban minden, a területüket érintő lényeges kérdésben dönthetnek és döntési szférájukba kerülnek a területi fejlesztéshez szükséges anyagi eszközök is. Ami az önállóság ez utóbb említett sarkpontját az anyagi eszközöket illeti, meg kell jegyeznünk, hogy az elmúlt évek változásai lényegében már előkészítették a jövő évtől várható nagyobb anyagi önállóságot. A tanácsok mind jelentősebb összegekkel gazdálkodtak, amit a tanácsi költségvetések gyorsan bővülő keretei jeleznek; 1957-ben például 7,4 milliárd volt országosan a tanácsi költségvetések ösz- szege. amely 1966-ban mái 18.8 milliárdra emelkedett Ezen belül különösen gyor< ütemben nőttek az úgynevezett község fejlesztési alapok — amelyek felhasználásáról a tanácsok eddig is teljesen önállóan dönthettek; 1957-ben 322,2 millió forint volt p2 az ösz- szeg. 1960-ban ned’g elér* te az 1338,9 milliót. Min des azonban csak azt jelzi, hogy a tanácsi gazdálkodás jövőévi változásai nem minden előzmény nélkül valók. Kétségtelen azonban, hogy 1903- tól nem egyszerűen a korábbi tanácsi hatáskörben levő összegek bővítéséről, hanem ennél sokkal többről: elvi változásokról van szó. Eddig a helyi érdekeket igazán befolyásoló ügyek egész sorában az úgynevezett ..kettős iránvítás” elve érvényesült. Ez azt jelentette. hogv bár formailag a választott tanács — és ügvírtéző szerve; a végrehajtó bizottság — vezette a tanácsapoarátus osztályait. ugyanakkor azonban ezek az osztálvok saiát ágazati minisztériumoknak — illetve „magasahbfokú”. tehát járási, mepvei kerületekkel szemben pedig: városi tanácsoknak is közvetlen felelősséggel tartoztak. Ilyen módon az ágazati, minisztériumi irányítás Budapestről döntött a2 ipari, a kereskedelmi. a munkaügyi kérdések többségében. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ahol a pénz — és hozzá: a magasabb szintű hatáskör — ott az érdemi döntés lehetősége is: márpedig ez eddig a minisztériumok kezében volt így alakult ki az a sajátos munkamegosztás, hogy — némi túlzással szólva — az Igények összegezése, tehát a kérés tartozott a helyi emberekre, de másnál volt a „pénztárkulcs”. Igaz a tanácsok ezután sem gazdálkodnak „nyitott’’ pénztárcából. Ám a kettős irányítás elve jogszabályi döntéssel megszűnt: 1968-tól a választott tanács felelős a tanácsapparátus munkájáért és a minisztériumok csak a tanácson keresztül irányíthatják a szakigazgatási osztályokat is. Az új kormányrendelet szerint, a tanácsok éppen úgy mint az üzemek, maguk dolgozzák ki hosszú és középtávú — ötéves —, valamint éves terveiket. A megyei tanácsok részt vesz nek az országos tervezésben is, ami módot ad ni ágazatok, Iparvállalatok területpolitikájának összehangolására. Mindehhez járul a korábbitól elvileg különböző anyagi önállóság. a tanács — bevételeiből és az állami hozzájárulásból — fejlesztési alapot képez. amire akár bankhitelt is felvehet. Ami — látjuk — alapvetően különbözik a „pénzkérés” módszerétől; ez már valóban gazdálkodás. Fontos új tényező továbbá, hogy a tanácsok általában ötéves időszakra — most átmenetileg; 1970-ig — előre tudják, milyen összegekkel gazdálkodhatnak. s így hosszabb Időre szóló, jelentősebb fejlesztési előirányzatokat valósíthatnak meg. Gazdálkodásuk . jelentős eleme, hogy az illetékességi területükön működő állami és szövetkezeti vállalatok nem él veznek majd — mint eddig — szinte „teljes területenkívüliséget”, hanem meghatározott kommunális adót fizetnek a tanácsnak, amely később az adókulcs „mozgatásával” vonzóvá teheti, vagy ha szükséges, nehezítheti úi vállalatok telepítését, illetve a korábbiak bővítését, a helyi igényeknek megfelelően. Kétségtelen, hogy mindez — és egész sor fontos részletszabály még — azt jelenti, hogv a helyi lakosság választott szerve; a tanács valóban érdemben irányíthatja a gazdálkodást. a fejlesztést. Természetes azonban, hogy az említett elvek megvalósulásának elsőrendű feltétele a pénz, az anyagi lehetőség. Ahhoz pedig, hogy a helyi ieénvek kielégítéséhez valóban elegendő ösz- szegek álljanak rendelkezésre. bizonvos időre van szükség. Ám a gazdaságirányítási reform tanácspolitikai elvei — hosszabb távon — ebbe az Iránvba mutatnak, a helvi döntések lehetőségeit tágíHák! Tábori András M e g n ö v e k e d e 11 a bútorvásárlás Újra feltöltik a raktárakat Előjegyzést is felvesznek A megye állami és földművesszövetkezeti üzleteit járva tapasztaltuk: alaposan megcsappant a bútorkészlet, jelentősen romlott a választék. Ugyanakkor a kereslet egészen hihetetlen mértékben megnőtt az utóbbi néhány hét alatt. A kereskedők a kiürült raktárakon kívül alig tudnak mit mutatni a vevőknek. Utána jártunk, miért tűntek el a bútorok a piacról. A megyei tanács vb kereskedelmi osztályánál az idei. illetve a múlt év azonos időszakának forgalmi adatai iránt érdeklődtünk. A kapott információ szerint az állami és földművesszövetkezeti kereskedelem a múlt évben január—szeptember 30. között 6o millió forint értékű bútort értékesített, míg ebben az évben 68,1 milliós forgalmat — 13,1 százalékkal többet — bonyolított le. (Hadd jegyezzük meg, hogy az összforgalom 30 százalékának erejéig kedvezményes hitellevéllel vásárolt bútort a lakosság.) Márk István, a megyei tanács osztályvezetője elmondotta, hogy az év hátralévő részében jelentős mennyi égő import és hazai gyártású bútort szállít mér az fizietekbe a nagykereskedelem, Arra is kíváncsiak voltunk, a kereskedelem vétkes-e abban, hogy mondhatni üresek a boltjai. A Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat lsazga-i tójától a készletek alakulásáról kértünk felvilágosítást. A következőkről győződtünk meg: Augusztus elseje és november 15 között átlagosan 80 százalékkal volt nagyobb a vállalat bútorkészlete, — mint tavaly. A forgalom elérte a 45 millió forintot. A szállítmányokat folyamatosan küldte a BÚTORÉRT, így november közepéig az árusításban nem volt fennakadás. A vállalat november 15- én 3,1 millió forint értékű bútort tárolt a raktáraiban. Ez a készlet 75,8 százalékkal haladta meg az elmúlt év november tizenötödikit. Az utóbbi két hétben viszont valóságos vásárlási láz ütötte fel a fejét a piacon. A szolnoki üzletben egy nap alatt 700 ezer forint értékű bútort vettek meg hitellevélre. a készpénzforgalom 105 ezer forint volt. Ez a rendes forgalomnak sokszorosa. A vevők néhány nap alatt a vállalat teljes bútorkészletének kétharmadát megvásárolták. A földművesszövetkezeti üzletek készleteinek alakulása hasonló volt az állami kereskedeleméhez — A MÉSZÖV illetékes főosztályán tájékoztattak így bennünket. Egyszóval a megye bútorüzleteit Szinte teljesen „kifosztották” a Vevők. Kiderült tehát, hogy az átmeneti hiányt az egészségtelen és ugrásszerűen megnövekedett vásárlás okozta. Érthető, hogy akkora készlet tartalék nem áll rendelkezésre az amúgyis raktárhiánnyal küzdő bútorüzleteknek, — amely ezt a ‘vásárlási hullámot kibírta volna. Még egy kérdés maradt hátra: Mikor lesz vajon több bútor az üzletekben? Decemberben a szokott választékban 3,5 millió forint értékű bútort kap az iparcikk kiskereskedelmi vállalat, és jelentős mennyiségű árut várnak a földművesszövetkezetek is. Egyszóval újra megtelnek a raktárak. Nem kell félni, lesz bútor. Emellett az állami üzletekben előjegyzést is felvesznek a vevőktől az 1968 első negyedévi import és hazai szállítmányok terhére. — f — p A MSZMP Szolnok mt gyei Bittó t t»ágá nak ülése Tegnap kibővített ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok Megyei Bizottsága. Az Ülésen Vaczi Sándor, a megyei pártbizottság titkára adott tájékoztatót a párt Központi Bizottsága 1967. november 23-án és 24-én megtartott ülésén előterjesztett beszámolókról és a hozott határozatokról. A megyei pártbizottság tudomásul vette a tájékoztatót és jóváhagyta az intézkedési tervet, amely tartalmazza. mikor, hogyan és milyen fórumokon tájékoztatják a pártszervek a tagságot és a pártonkí- viilieket a Központi Bizottság üléséről. Több munkalehetőség nőknek Korszerűbb üzemek 1970-re Mezőtúron Aki a felszabadulás előtt ismerte Mezőtúrt, ugyancsak elcsodálkozik a város húsz éves ipari fejlődésén. A hajdani téglagyár, szövőgyár és néhány kisiparos mellett ma már három tanácsi vállalat és hat kisipari szövetkezet jelenti a város iparát. Huszonegynéhány évvel ezelőtt még alig két-há- romszáz munkás dolgozott az iparban, s ma már csaknem kétezer mezőtúri talál odahaza megélhetést az említett vállalatoknál, szövetkezetekben. Termelvényeikpek híre túlnőtt a város határain, sőt az országén is. Tavalyi termelési értékük több mint 140 millió forint volt. A szembetűnő fejlődés ellenére sem elégedetten azonban a város vezetői. — Tovább akarnak lépni, az eddiginél gyorsabb ütemben Miijén lesz ? Tegnap, december elsején járt le a szolnoki fel- szabadulási emlékműpályázat beküldési határideje. Hat alkotó összesen tíz tervet nyújtott be. 'Az emlékművek környezetének kialakításában a legtöbb esetben építészek is részt vettek. így tulajdonképpen alkotónárosok munkáiról van szó. A megyei és a városi tanács, valamint a Képző- művészeti Lektorátus képviselőiből álló zsűri körülbelül két hét múlva hirdeti ki a döntést, hogy melyik pályamű alapján fogják felállítani a Tisza-ligeti lejáróban a felszabadulási emlékművet. Javasoljuk, hogy a szolnoki közönségnek tegyék lehetővé a benyújtott pályamunkák megtekintését, hogy az elfogadott és felállított emlékmű mellett azt is láthassuk, hogy milyen anyagból választották ki a nyertes művet. Úgy véljük, minden beérkezett alkotás képvisel olyan művészi értéket, hogy ha díjat nem is kap, számot tarthat a közönség érdeklődésére. fejlődni. E célból készítették el a város iparfejlesztési tervét, amely több évre előre megjelöli a feladataikat. Többek között a női munkaerő foglal- kozt fásának javítását, a fi italok munkáhaáliítását tűzték ki céluL Ezzel párhuzamosan fáradoznak a lakosság javítószolgáltató igényének minél jobb kielégítésén is. A feladatok végrehajtása érdekében a meglévő üzemek korszerűsítését irányozták elő. A korszerűsítés alatt nemcsak új gépek beszerzését értik, hanem a termékek műszaki színvonalának emelését, új termékek gyártását. A vasipari vállalat mezőtúri telepén például szeretnék, ha 1970- ig megkezdhetnék az ipari tv adóberendezések szerelvényeinek gyártását. — A cipőipari ktsz-ben az exporttermelés növelését tartják elsődleges feladatnak. A városi tanács az említett és még több más tennivalók végrehajtásához megfelelő segítséget is ad. Anyagilag támogatja a vállalatokat, szövetkezeteket, terjeszkedésükhöz t siket, megfelelő épületet biztosít. A „Szász”-féle malmot a ktsz-ek részére adja át, míg a „Gazdák“ malmát az fmsz-nek, ha azt kereskedelmi célra, a város lakói javára hasznosítja. Segítséget nyújt a tanács új létesítmények építéséhez is. A tervek szerint 1970-ig egy új téglagyár építését kezdik meg, s csaknem 9 millió forintos költséggel űj kenyérgyárat létesítenek. Ezenkívül tervezik a cipőipari ktsz üzemházának bővítését is. Mindezek következményeként a már említett 2000 ipari munkás létszáma 1970-re másfélszeresére emelkedik. Az összlét- szám mintegy 70 százaléka női dolgozó lesz. Elutaztak a Szovjetunióban élő magyar internacionalisták A Szovjetunióban élő magyar származású internacionalisták, — akik a Partizán Szövetség, a Honvédelmi Minisztérium és az MSZBT vendégeiként két hetet töltöttek hazánkban, pénteken délután elutaztak Budapestről. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent úszta Gyula altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Otta István vezérőrnagy, a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum parancsnoka, Vágó Ernő, a Magyar Partizán Szövetség titkára. Kiss László, az MSZBT titkára, valamint a Külügyminisztérium képviselője. Jelen volt a búcsúztatásnál F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete la
