Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-10 / 292. szám

Miért nincs otthon esiqatészia ? Kecskeméti barátommal az egyik bajai üzlet ajtajá­ban ütköztünk össze. — Hát te?... Mit vásá­roltál itt, amit Kecskemé­ten nem kaphattál volna? — kérdeztem. , — ördögöd van. Itt sem k-ptam, — válaszolt tö­mören. — Mit? — Tízet találgathatsz — ajzotta fel kíváncsiságomat. — Neked is jó helyen jut eszedbe a barkovba já­ték. Ám legyen — ad!am meg magam és elkezdtem. — Eszik? — Nem. — Isszák? — Nem. — Terem? — Nem. — Tehát akkor csinál­ják? — Ez az, hogy nem csi­nálják. — Hiánycikk? — Mint az ábra mutat­ja... Még ötöt kérdezhetsz, mutatta ujjait, melyeken buzgón ellenőrzött. — Lapos? — Legalább annyira, — mint egy rossz vezércikk. Rirugd jasfík A tiszteletdíjas nyugdíja­sok általában többet dol­goznak a vállalatokban, mint aktív kortársaik. Ez nem i$ csoda, hiszen a nyugdíjas nem csinál sem­mit tehát ráért dolgozni. — Ha nincs a háznál, nem tud verekedni az asz- szony? — Nem. Mert akkor azt sem érdemes tartani, ami­vel azt teheti a feleség — nevetett a barátom, én pe­dig visszaléptem a bolt kü­szöbéről. — Akkor mehetünk együtt. Be sem megyek, mert én is azt akartam ven­ni. Pedig mióta áhítoztam már egy amolyan igazi há­zi húslevesre. Ahhoz pedig nélkülözhetetlen a szép, aranysárga csigatészta, — amit nem lehet csak úgy a pucér asztalon, barbár módra előállítani. Ahhoz az kell, amit a barátommal se a megyeszékhelyen, se a délvidék központjában, de Kalocsán, Kiskőrösön se tudtunk beszerezni. Ahol kedvesek voltak az üzletben, nem csak azt mondták — ,,Nincs!” —, hanem megvigasztaltak: — „Néha szokott lenni, de egy kettőre elkapkodják”. Mivel már az Olvasó is rég tudja, miről van szó, csak éppen idebiggyeszt­jük a cikk végére annak a bizonyos hiánycikknek a nevét. Amelynek elszakít­hatatlan párja az a jó, asz- szonyl kezekbe való ütle­gelő szerszám, a nyújtófa. Gyúródeszkát nem kap­tunk. Végre Szolnokon hozzá­jutottam. Bár itt kezdtem volna... _ T óth István 4 AFORIZMÁK Minden márványtömb­ben egy szobor van elrejt­ve. Csak ki kell tudni on­nan emelni. ☆ A gombáknak azért van esernyő-formájuk, mert esős időben nőnek. ☆ A jó elbeszélés rövid le­gyen. A rossz — még rövi- debb. ☆ A rádió gondolatokat éb­reszt. Még akkor is, ha nagyon szeretnénk aludni. ☆ Amikor azt mondják, hogy semmi sem tartós, ami homokra épült, én a piramisokra gondolok. ☆ Az őszülés ellen a leg­jobb szer a kopaszodás. ☆ A készruha üzletnek ki­csi volt a bevétele: a vá­sárlók nem voltak megfe­lelő méretűek. ☆ Lassan adta fel a re­ményt, mint a pincér a tálat. ☆ A macska szárnyakra vágyott: szerette volna megkóstolni a bőregeret. Szolnoki vendég a Louvreban A festészet nem kása. Olajjal is tönkre lehet tenni. ☆ Semmiért sem vállalt fe­lelősséget. Ha azt mondta, hogy a Föld forog, hozzá­tette: „Kopernikus szerint”. ☆ Az óra láncon van, az Idő mégis elfut. ☆ Ha a sofőr hisz a hal­hatatlanságban, az utas élete veszélyben forog. ☆ Az izzólámpa feltalálása meghosszabbította a lepkék életét. Csak a nyílt láng­ban égnek meg. ☆ A hamutartó olyan gyö­nyörű volt, hogy inkább a földre dobta a csikket. ☆ Annyit Ivott mások egészségére, hogy tönkre tette a sajátját. ☆ Az izzólámpa élte min­dig egyetlen szálon múlik. ☆ Az ehető gomba elrejtő­zik, a mérges mindig szem előtt van. ☆ — Maguknál Is ilyen ne­hezen megy a javítás? A szívre vigyázni kell, • nemcsak a sajátunkra. Nyolc éves Peti nyolc éves lesz, s ez a jelentős sorsforduló mag­vas gondolatot szült a csa­lád különféle rendű, rangú korú tagjaiban: vasárnap délután levisszük a közeli kerthelyiségbe és ott ünne­peljük. Lesz torta, szörp, fagyi, minden. — Hűha, ez aztán igen — tört ki Petiből az elis­merés. Ragyogott a boldogságtól, ahogy ott feszitett a papa, mama között s fölényes mo­sollyal kiadta a pincérnek a rendelést: — Hozzon, kérem, először is egy... nagy gyümölcs fagylaltot! — így mondta: naaagy. összenéztünk, nem kezdi rosszul? Előbb talán mást kellene... Na, ha 0 formabontó, mi sem maradhatunk el. Álta­lában a sörnél kötöttünk ki. Csupán az anyai nagy­apó, Sírni bácsi kért konya­kot, a testvére kisüstit, s az idősebb „hölgyág" né­hány tagja szopogatott édes likőrt. — Jómagam, mint egyik nagybáty. kezdtem a felköszöntést sörhabos száj­jal. — Ecsém, nőjj nagyra, ne ess hasra, fejedben le­gyen ész, s nem pediglen mész. Az ünnepi hangulatban félszegen szólt a gyerek: — De ugye... én kérhe­tek még egy nagy gyü­mölcsfagylaltot? Olyan esdeklő szemekkel tekintett ránk, — nyelve olyan sóváran nyalogatta az ajkát, hogy megszavaz­tuk — legyen. Simkóné, távoli rokon a gyerek — De lassan egyed, mert megfázik a gégéd. Gabi, a másik nagybáty megtoldotta: — mert hurutos lesz a nyelőcsöved. Pista bá, egy hajdani operaénekes-jelölt eképpen tremolózott: — Óvatosan kanalazd, mert a hangod elveszted, mint én. Persze lehurrogtuk, sőt felkértük, a gyerek tiszte­letére énekeljen el valami szép dalt. — Van saját szerzemé­nyem — mondta. összecsaptuk újabb kor­sóinkat. — „Ez igen, saját szerzemény". — Ahítatosan hallgattuk, a pincérrel is csak suttogva közöltük — hozhatja a következő kor­sókat, meg egy kis pezs­gőt, hadd legyen igazán ünnepi a hangulat. Az utolsó szakaszt már Pis­ta bá-val együtt zúgtuk: „Éljen, éljen, éljen!” — Na Péter, mit szólsz ehhez a csodálatos költe­ményhez? — Ehhez a csodálatos hanghoz? — helyesbített a 60 éves Malvin néni. aki három éves kora óta titkos imádója volt a dalnoknak. — Gyönyörű — mondta meghatottan Péter — de izé... meaehetnék még egy nagy gyümölcsfagylaltott? Így kitartani a gyümölcs- fagylaltnál. mikor volt. aki már konyakot öntözött a sörbe, hogy elvegye a hab­ját! Orvos is volt körünkben, tőle kértünk tanácsot —mi legyen? ö dadogva mondta: — Nem; dem; árd.., had meg... ha jól... esik ne... negi... Am legyen, de bizony a negyedik gyümölcsfagylal­tot már nem engedélyez­tük! Hiszen ez már valósá­gos kicsapongás! És a gye­reknek ilyenkor már ágy­ban a helye! Még ha ün­nepelt is! Így aztán anyja — néhány koros hölgy tár­saságában hazavezette Pé­tert. Mi persze tovább ünne­peltük öt! Na hallják, el­végre az életben nem lesz többször nyolc éves a gye­rek... Nagy S. József Hegszépülő múlt Egy elvtársról határozot­tan tudom, hogy amikor harci érdemeire hivatko­zik, a feleségétől örököli sebhelyeket mutogatja, , FORGÁCS VILÁGPOLTIKA Az anarchia ellentéte, ha mindenki azt csinál amit a KAR ... ☆ Nem érdekel, hogy van-e élet más bolygókon. — Előbb inkább teremtsünk életet a Földön! közgazdaság A sertéstenyésztők között is vannak, akik nem őriztek együtt disznót, ☆ A húsboltokban nagyobb lenne a választék- ha a hentesek a disznóságokat is kitennék az ablakba. HELYZETMEGÍTÉLÉS — Jó fej! POSTAÜGY Hét órán át vártam egy városközi vonalra. Vi­szont a postáskisasszony egészen jól tartja a vonalát... ☆ Postamunkát csak a postástól ne várjon az ember. A POLIGLOTTIZMUS NETOVÁBBJA Ismerek egy embert, aki hét nyelven tud hallgatni. BAJRA ÍR Az aktivista elpanaszolta, hogy a töméntelen ülés miatt hetekig nem láthatja a családját. — Meg­kapta a különélés! pótlékot. PINTÉR Lajos Teljes kiszolgálás — Elég, Jia Idehozod, rágyújtani én is tudqkj

Next

/
Thumbnails
Contents