Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-10 / 292. szám

1967. december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „Ne is mutassátok meg senkinek,./* Egri muzeológus dolgozza fel Gárdonyi Géza hagyatékát Negyedszázadnyi időn át élt és dolgozott egri reme- teműhelyében Gárdonyi Géza. Méreteiben is hatal­mas irodalmi hagyaték maradt utána: többezer kö­tetes könyvtár, kéziratok, feljegyzések, naplótöredé­kek: írói életének számos ereklyéje, A fia sem emlegette Sejteni lehetett, hogy ez a — szakemberek által is­mert hagyaték megcsonkí­tott, nem teljes- de ez a sejtés csak két éve, az író legidősebb fia, Sándor ha­lála után vált bizonyos­sággá. Gárdonyi Sándor ap­ja hagyatékának nagyré­szét magánál tartotta, mi n- denkitől elzárta, s titkolta bármiféle anyag létezését is. -,Ne is mu 'ássátok meg senkinek, ne i3 emlegessé­tek”, tartotta magát az atyai intelemhez élete vé­géig, s a kéziratok kötegelt, az ellentmondásokat, tit­kokat megvilágító és ma­gyarázó iratokat- a legpa- rányibb papírszeletkéket, cédulácskákat, a borítékba rakott jegyzeteket is gond­dal megőrizte. A 43 esztendőn át isme­retlen irodalomtörténeti vonatkozású és jelentőségű Gárdonyi-hagyaték — 23 320 lap kézirat, több mint fél­ezer levél, több száz sze­mélyi és családi okmány, nagymennyiségű- titkos­írással készült cédula, nap­lótöredék — az egri vár­múzeum tulajdonába ke­rült, ahol dr. Korompai Já­nos, a múzeum irodalom­történeti gyűjteményének kezelője, két éve végzi a nagytömegű anyag rende­zését, nyilvántartását- az irodalmi hagyaték feldol­gozását. Almok a novellában — Gárdonyi az élet min­den helyzetét felhasználta gondolatok, ötletek, té­mák gyűjtésére — mondja a kutató. — Gyakran leír­ta álmait, hogy az ,-éjsza­ka látott” helyzeteket vagy eseményeket beleszőj je egy-egy novellába, regény­be. Van a hagyatékban számos cédula kusza írású verssorokkal, a cédula al­ján a sorok tisztázatával. magyarázatával- amelyek mind azt tanúsítják, hogy ezeket a sorokat az író ál­mából felébredve írta le. Minden keze ügyébe eső papírdarab jó volt a hirte­len felötlő szó, fogalom vagy helyzet rögzítésére. Nem törődött azzal, hogy ki és mit írt a papír má­sik oldalára. Édesanyja le­vele, az egri érsek ebédre szóló meghívója- a Pesti Hírlap főszerkesztőjétől vagy a Singer és Wolfner cégtől érkezett értesítés egyaránt alkalmas volt, hogy a hátsó oldalára az éppen készülő regény vagy színmű egy-egy jeleneté­nél^ felvonásának vázlata kerüljön. Javíthatatlan javító Az utókor és a kutatók szempontjából hasznos szo­kása volt Gárdonyinak: az egyszer leírt szót nem dob­ta el, nem semmisítette meg, még ha többször meg is változtatta műveinek szövegét. A legkezdetlege­sebb vázlat, a legkopot- tabb papírdarab is meg­maradt. ötvenhárom borí­tékban 1145 cédulát szá­moltak meg; ezek részle­tes vizsgálata értékes fel­világosításokat ad majd az egyes művek kialakulásá­ra- szövegének változásai­ra. visszhangjára. A borí­tékban" lévő cédulákon nyo- monkövethető az anyag- gyűjtés minden mozzanata; de összegyűjtötte és meg­tartotta Gárdonyi a későb­bi kiadásokra tervezett módosítások, kiegészítések terveit is. Gárdonyi javíthatatlan javító volt. Kéziratait újra meg újra átjavította. A ceruzás kéziratból csak lé­nyeges módosítások után lett tintával írott, de még ez is tovább finomult és bővült gépelésben, és a gépiratot is sűrű javítások­kal tűzdelte meg. A nyom­dába küldött kéziraton is egymást érték a javítgatá­sok, beszúrások. Hogy az agyonjavítgatott kéziratla­pokat hogyan fogadták a nyomdászok- könnyű kita­lálni abból a piros ceruzás kérlelő üzenetből, amelyet a „Jancsi dádé” című no­vellájának lapszélén ol­vashatni: „Szedő úr! Ked­ves munkatársam! Károm­kodni vétek!” Levelek az évkönyvben A Gárdonyi-hagyaték múzeumi gondozójának naplójában máris több mint 40 téma sorakozik, amelyek tudományos fel­dolgozásra várnak (új élet­rajzi adatok az ifjúkorról, az író tanítóskodása, Gárdonyi az újságíró, Gár­donyi és a színpad, Gár­donyi a nyelvvédő, Gárdo­nyi világnézete, munka- módszere, mindennapi éle­te.) Az irodalmi hagyaték nagytömegű anyagából előbb a levelezés kerül fel­dolgozásra: az Egri Vár­múzeum 1968. évkönyve közli valamennyi (584) le­vél tartalmi kivonatát: majd az okmányanyag és a kéziratok feldolgozása Kö­vetkezik. Előreláthatóan 5 év kell a roppant hagyaték fő részleteinek publikálá­sához. Pataky Dezső BOKROS LÁSZLÓ: KORONGOZÓ On hírei készítene interjút? Elrendezni a szándékokat, vágyakat, indulatokat és hajlamokat... Beszélgetés Mensáros Lászlóval — Igen, Madách Színház. Itt Mensáros Lászlói — Interjút szeretnénk­— Kérem örömmel, de napközben képtelen vagyok időt szakítani. Csak ha megvárna valahol az elő­adás után... Nagyon kézenfekvő, hogy a délelőtti telefon után a napi munkaprogramja ke­rül először szóba. — Legkésőbb fél nyolc, kor fel kell kelnem; né­hány perc a zongora mel­lett, — ettől ébredek fel tulajdonképpen, mert kon­centrálok —, nyolcra roha­nás a televízióba vagy a rádióba. Tíztől kettőig pró­ba a színházban, délután előadás, vagy Egyetemi Színpad és most legújabban az Irodalmi. Ezután rögtön előadás s éjfélig megint vagy televízió vagy rádió. A filmgyárról ne is beszé'. jünk. őrület... — Mindig így megy. Hogy bírja? — A munka nagy mo­tor. Muszáj bírni. Most már két vasárnap egymás után három előadást ját­szottam. Délelőtt a Mi kis városunk-at a Madáchban, délután Egyetemi Színpad, este a Molnár darab a Kamarában... Akik ismerik Mensáros László nagy színpadtiszte­letét. lelkiismeretességét, azok számára különösen so­kat mond ez a program, mert a népszerű művész a legkisebb szerepére is na. gyón gondosan, megérlel- ten, a legnagyobb művészi alázattal készül. Hogyan van ennyi ereje? Sajátosan intellektuális színész, me­ditativ alkat. Nem, talán ez így nem is pontos... — Megfogalmazhatjuk úgy, hogy készülő alakítá­sait filozofikus analízissel vizsgálja; formálja? — Igen, ez így igaz. ta­lán... persze nem olyan egyszerű. Sok minden van még, beleszólnak ebbe a folyamatba az emócíonális tényezők is. Az csak az egyik része a kérdésnek, hogy mit, hogyan tegyen az ember, — s mikor? — ez nagyon fontos. Hogy elren­dezze az ember a dolgokat; a szándékokat, a vágyakat, az indulatokat, a hajlamo­kat és főleg ismerje a célt; Mi az ember életének a lényege, mit képvisel az ember... Hogy mit képvi­sel az ember! Ez nagyon, nagyon fontos. Ezt tudni kell, enélkül nincs hiteles figura! Gondolni kell per­sze arra is, hogy a cselek­***************************** réseket nem mindig a logi­ka irányítja. Nem akarok semmit sem misztifikálni, a világért sem. de ez már a művészi intuíció területe Nem tudom... nem olyan egyszerű. A lényeg talán mégis csak az. hogy amit tudok, amit mcgérzek, el akarom mondani az embe­reknek. Hogy megértessem velük, megmagyarázzam. Megmagyarázni? Tényleg minden nagy alakításával megmagyarázott e^y-egv emberi szándékot. Gloster grófra gondoljunk, vagy Schiller öreg muzsikusára, Millerre. — avagy a felejt­hetetlen Csehov figurájára, Tuzenbachra? Mindegv. Az eredmény ugyanaz;, letisz­tázott akaratiságot kapunk Mensáros László alakításai­tól. Csak úgy történhetett valami, ahogyan történt, nem másképpen. Követke­zetes feltáró törekvés ez, Igazi művészi jellemábrá­zolás. S messzire vezet. Nincs rá jobb kifejezésünk; a színészi .,ars poeticához”. — Tudni az embernek, hogy mi a feladata. Ebben nem lehet mellé beszélni, csak az igazat, csak az iga­zat mondani! — emeli meg a hangját. — Van ennél fe­lelősségteljesebb ars poeti­ca? — lendül magasba a jobb keze, s három ujja a levegőbe mered, mintha pó­diumon lenne; — „Et ve- surrexit tertia die”. Ez a Pilinszky idézet már az előadóestjéhez vezeti gondolatainkat. „A XX. század” éppen most jubilál. A napokban tartotta Men­sáros László önálló estjé­nek 100. előadását. Egyedül­álló a magyar pódium mű­vészet történetében. hogy egy önálló est száznál is több előadást megérjen. — Olvasóinkat nagyon érdekelné, hogy mi volt „A XX. század” indító im­pulzusa? — A közlésvágy, a meg­magyarázni elv... Szolno­kon éltem akkoriban és egyszer csak elhatalmaso­dott rajtam valami. valami nem tudom én milyen el­rendezési szándék. Hogy el­mondjam a véleményemet a jóról, a rosszról, az em­beri nagyságról, a gyarló­ságról, a hősökről, az ön­magukat vesztett emberek­ről, az erősekről, a gyen­gékről. — és magamról. Kifejezési formát kerestem. Volt egy borzasztó éjsza­kám. — Elmondaná? — Igen, így az évek táv­latából... azt hiszem igen. Ügy kezdődött, hogu kői­csönkértem egy magneto­font, mikrofonnal együtt és hazavittem az albérle­tembe. Bekapcsoltam, lassú fordulatra állítottam és mondtam, mondtam.. Amikről az előbb beszél­tem. Már régen lejárt a szalag, amikor megköny- nyebbültem egy kicsit és visszapörgettem az orsót, hogy meghallgatom. Egy hang nem volt rajta. Nem hallgatott meg! Akkor a géptől is fiascot kaptam. — mert rosszul fűztem be a szalagot, — pedig én ennél sokkal nagyon sokkal töb­bet akartam; azt, hogy az emberek hallgassanak meg. Gondolatkört kerestem, versben, prózában — ugyan­arra a témavariációra. per­sze most már konkretizált, de általánosítható emberi összefüggésekre. Így for­máltam ezt az előadóeste­met. A legkülönbözőbb tar­talmú és hangvételű iro­dalmi anyagból áll ez a műsor és mégis minden egyes darabja, egytől egyig Mensáros László nyelvén beszél. — Sokan azt mondták; Mensáros nem tud szépen verset mondani. Hát mi az. hogy szépen? Példátlan. Egy vers szépségét a tar­talmi gazdagsága határoz­za meg. Ezt keresem min­dig, mert ezl akarom vis­szaadni. Mellesleg önmagé­ban egy-egy verset sose szerettem elmondani. Ilyen­kor mindig úgy éreztem, hogy produkálom magam. Ezért is kerestem egy ön­álló gondolatkört és kere­sek most is- Jaj, csak mi­kor tanuljak?! — Valamikor tavasszal szeretném bemutatni az uj előadóestemet. Nem. nem, még semmit sem mondha­tok róla. Meglepetés le­gyen... „Emlékezz, proletár...!'' Sallai Imre hetvenedik születésnapjára „A fasiszta diktatúra készen­létre állította a kötelet és a hó­hért. A statáriumrendelet módot ad a hatalomnak, hogy minden­ki ellen, akire a kommunista mozgalomban való részvétel rá­bizonyul. siatáriális eljárást foly­tasson le... Nem szabad illúziót táplálni. Az akasztófa tehát készenlét­ben áll.” A régi, sárgult, foszladozó pa­pírlapról szinte izzanak a szen­vedélytől fűtött sorok. Aki írta, jói tudta: a bitófát elsősorban neki ácsolják, a statárium ürü­gyét az életére törők eszelték ki. De azt is tudta: mindent tehet, csak azt nem, hogy meghátrál­jon. hogy feladja a küzdelmet, hogy meghúzódjon valami biz­tonságos zugban, s várja az idő múlását. Ha ezt teszi, egész életét, ön­magát tagadja meg. Ha vállal­ja, s vívja tovább a harcot. — tapasztalt, hivatásos forradalmár volt — előre látta: sorsa betel­jesül. Nem számolt könyörület- tel, az ellenségtől nem remélt emberséget. Cikke — a párt il­legális lapjában jelent meg — maga a bizonyság erre. Az első volt, akire a statáriu­mot alkalmazták. Reggel fél ki­lenckor állították a vérbírák elé, délután fél háromkor már ítéle­tet hirdettek, s két óra múlva a Horthy-rendszer hatalmasai úgy hitték; Magyarországon meghalt a kommunista párt. mert Sallai Imre és harcostársa: Fürst Sán­dor halott. Ügy ítélték el mind­kettőjüket, ho«v ellenük sem írásbeli, sem szóbeli, sem tárgyi bizonyíték nem volt. Még a bí­rósági tudósítók sem tudtak több indoklást összetákolni. csupán ennyit: ,>a bizonyosság a körül­ményekben van---” A Horthy-rendszer — termé­szetéből következik — nem tu­dott és nem is akart változtatni az ország rettenetes helyzetén. Pokoli hatalomféltésben minden eszközével, erejével a forradal­mi munkásmozgalom, a kommu­nisták ellen fordult. Elég volt egyetlen szó, elég volt egy be­súgó. s akire rásütötték: kommu­nista, elkészülhetett a börtönre, a kínzásra. S a mozgalom mégis élt, erősödött, megjelentette il­legális lapját, dolgozott, 1919 óta akkor először, a párt első nyomdája. Sallai Imre és Fürst Sándof volt az első két áldozat. Kalla’, a szervező, a forradalmár, Sz-bó Ervin tanítványa, Korvin Ottó barátja, a Tanácsköztársaság fe­lelős tisztségviselője. Sallai Im­re, a húszas évek elejének egy­szerű bécsi pártmunkása, később a moszkvai Marx—Engels inté­zet csendes szavú könyvtárosa, korának egyik legképzettebb ma­gyar marxistája. Sallai Imre, aki a párt hívó szavára felcserélte a tudomány hajlékát az illega­litás ezernyi veszélyével, az el­méleti munkát egy üldözött párt — a kommunisták oártja — gya­korlati szervezésével. Hazájában. szülőföldjén — ezernyi ellenség között. 1932 júliusában fogták el. Ak­kor — hazatérése óta négy éve már az illegális KMP egvik ve­zetőié volt. Két hété- át gyö­törték. Fgy nap alatt elítélték és kivégezték. Meghalt; írott műveket, em­lékezetes beszédeket nem ha­gyott örökül az utókorra. Az emlékmű, amely megőrizte ne­vét. munkáját, cselekedeteit, amelyben ma is to-'ább él: ma­ga a párt. Ha élne. most lenne hetven esztendős Sallai Imre. Lantos László — Azt mondják, a szí­nész számára öröm. ha P7 eljövendő nagy szerepeiről beszélhet. Ezért kérdezik talán meg mindig, hogy ml a Nagy Álom. — Igen... Lehet... Mi1 akarok? Nincs szerephez kötött célom. Szeretnék mindent jól eljátszani. Csak legyen hozzá erőm, bi­zalmam; — ez az én nagy kívánságom. Hogy sose váljak fásulttá, ne fárad­jak el. Elnvikorog az utolsó vil­lamos, jönnek az úttisztító­gének. az éjjeli mulatók­ból kitántorognak a ré­szegek. a művész is haza indul. Reggel fél nvolckor zorrrora, utána rádió, tévé, próba. Séta közben említem in­terjúm címét. — Néhány kedves bará­tom a szolnoki müvészte- lepen dolnozik. póluk mű­vészi fejlődésükről szíve­sen olvasnék... Tiszai Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents