Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-05 / 287. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NEPLAr 1967. december 3. Nem szűnt meg a háborús veszély Cipruson Ciprus nem oszlatja fel a MemzsU gárdát U Thant felhívása Robbanó milllárdok • MIN • DEN., • FELÖL MOSZKVA A Szovjetunió és a Kongói Demokratikus Köztársaság (Kinshasa) elhatározta, hogy felújítja a diplomáciai kapcsolatokat. SAIGON Amerikai katonai körök közlése szerint Saigontól 430 kilométernyire északkeletre lezuhant egy két- motoros amerikai katonai szállító repülőgép. A gép huszonhat utasa meghalt. KAIRÓ Az A1 Ahram vasárnapi számának második kiadása olyan értesülést közöl, hogy az EAK és az Egyesült Államok megállapodott a diplomáciai kapcsolatok helyreállításában. PÁRIZS Couve de Murville francia külügyminiszter vasárnap hazaérkezett Japánban tett hivatalos látogatásáról NAIROBI Vasárnap egy közrendőr, aki Tom Mboya kenyai gazdasági és tervezésügyi miniszter háza előtt strá- zsált, puskával többször rálőtt a miniszter autójára, majd elmenekült a helyszínről. A merénylőt még nem sikerült elfogni. LONDON Hétfőn megkezdődött az angol Diesel-mozdonvveze- tők „túlbuzgósági sztrájkja”. ami teljesen lelassítja a forgalmat. Néhány óra múlva más beállt a teljes zűrzavar az angliai vasúti közlekedésben. A munkaügyi vita alapja az. hogy a széntüzelésű mozdonyokon feleslegessé vált fűtőket nem fékezőbódékba, hanem a lokomotivokra helyezték át, a mozdonyvezetők pedig kenyerüket féltik az átképezhető segédmunkaerőktől. A 36 és félezer modzonyvezető sztrájkjáról Wilson miniszterelnök tanácskozásokat folytat a kabinet tagjaival. Cyrus Vance, Johnson elnök különmegbízottja vasárnap újabb tárgyalásokat kísérelt meg, hogy elfogadtassa Makariosz ciprusi elnökkel ; yörög—tőrök megállapodást. A ciprusi kormány — mint ismeretes, megtagadta a nemzeti gárda (milícia) feloszlatását, amihez pedig Törökország ragaszkodik. Vasárnap reggel Ankarából megérkezett a török kormány válasza: Törökország ragaszkodik eredeti álláspontjához és a ciprusi ellenvetésekkel szemben „hivatalos figyelmeztetéssel” éL A DPA értesülései szerint a ciprusi kormány hajthatatlan és még a helyzet újabb éleződésének veszélvét is kész vállalni. U Thant ENSZ-főtitkár vasárnap New York-ban újabb nyilatkozatot adott ki, amelyben felszólította a ciprusi válságban érdekelt feleket a békés rendezés mielőbbi megvalósítására. Kérte, hogy Ciprus, Görögország és Törökország ..nyomban tegyenek pozitív iépéseket a béke megőrzésére”. Első lépésként arra kérte az athéni és az ankarai kormányt, hogy csökkentsék Cipruson állomásozó egységeik létszámát az 1960-as londoni és zürichi megállapodásokban megállapított szintre. Ezzel párhuzamosan a főtitkár szükségesnek tartja az ENSZ rendfenntartó erők hatáskörének kiszélesítését. Ezzel összefüggésben a főtitkár felajánlotta jószolgálatait. Rámutatott ugyanakkor arra, hogy az ENSZ-csapatok hatáskörének kibővítése a BiztonsáNyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke vasárnap elutazott a finn fővárosba. A szovjet államfőt Kek- konen finn elnök hívta meg gi Tanács ennek megfelelő döntésétől függ. Görögország és Törökország kormánya hivatalosan tájékoztatta U Thant ENSZ-főtitkárt, hogy elfogadják vasárnap este kiadott felhívását és hajlandók a főtitkárral együttműködni a ciprusi béke helyreállításában. A ciprusi kormány hivatalos válaszát még nem juttatták el U Thanthoz. Zénón Rosszidesz, Ciprus állandó ENSZ-képviselője v-iszont New Yorkban hangsúlyozta, hogy a ciprusi kormány „rendkívül konstruktívnak tartja, a főtitkár felhívását és a hivatalos választ 12 órán belül továbbítja. A Macedón Szocialista Köztársaság végrehajtó tanácsa — (kormánya) bejelentette, hogy a csütörtöki földrengés során 80—90 százalékban elpusztult Debar helyén új várost kíván építeni. Az albán—jugoszláv határon fekvő kisvárosban és környékén szünet nélkül folyik a romeltakarítás. Debar 1200 épülete közül 330-at ^nár felülvizsgáltak műszakilag, s megállapították, hogy közülük legalább 160-at teljesen le kell bontani. i Debarból eddig 2500 embert szállítottak el, főkénl Finnország függetlensége 50. évfordulójának ünnepségeire. Podgomijt Moszkvában Brezsnyev, Koszigin és más vezető államférfiak búcsúzKözben Cyrus Vance, Johnson elnök személyes ciprusi megbízottja Nicosiában vasárnap este kijelentette, hogy befejezte ciprusi feladatait és visz- szatér az Egyesült Államokba. A megbízott már az esti órákban el is repült Athénba. Ott azonnal felkereste Pipinelisz görög külügyminisztert és megbeszéléseket folytatott vele. Miként az AP és az UPI közli, vasárnap este két bomba robbant Kyrenia észak-ciprusi városban. A robbanások kisebb anyagi károkat okoztak, de emberáldozatot nem követeltek. nőket, gyerekeket és öregeket. Az elmúlt három nap alatt több mint száz földrengést észleltek Debarban, közülük több — szombaton és vasárnap is — 6-os erősségű volt, sőt egy 7-es erejű földlökést is mértek. Szovjet repülőgépek az EAK-ban Tíz TU—16 típusú bombázóból álló szovjet repülőkötelék érkezett vasárnap baráti látogatásra az Egyesült Arab Köztársaságba. Kairó egyik repülőterén Moneim Riad vezérőrnagy, a fegyveres erők vezérkari főnöke üdvözölte a szovjet pilótákat. Látogatásuk során a szovjet repülők megismerkednek az EAK légierőivel, majd megtekintik az ország történelmi és kulturális emlékeit • KÖZISMERT, hogy az Egyesült Államok sokmil- liárd dollárt költ a vietnami háborúra. De mit jelent egy milliárd? Arányait csak ösz- szehasonlítás révén foghatjuk fel. Azt mondjuk például, hogy senki sem érhet meg egymilliárd percet, — mért ha száz évig is él, akkor is csak 52,5 millió percet élt. Ugyancsak gyakran használják a „csilagászati” jelzőt, ha az Egyesült Államok vietnami kiadásai kerülnek szóba. Egymagában ez a jelző sem fejezi ki a Pentagon költségeit. Az amerikai sajtó szerint a vietnami háborúra jelenleg havonta 2,5 milliárd dollárt költenek, vagyis évente 30 milliárdot. összehasonlításul: — Az Egyesült Államoknak az egész koreai háború 18 milliárd jába került; az első atombomba megteremtésére 2 milliárdot költöttek; a montreali világkiállítás felépítési költsége 1 milliárd dollár volt, pedig ott miniatűr méretekben megjelent szinte az egész világ. Végül még egy adat: Franciaországban a közelmúltban hagyták jóvá a jövő évi állami költségvetést, amelynek összege 26 milliárd dollárnak felel meg. Tehát Franciaország a fegyveres erőkre, az egész államapparátusra és a társadalombiztosításra kevesebbet költ egy év alatt, mint az Egyesült Államok csak a vietnami háborúra, — ugyancsak egy esztendő alatt. Ha a 30 milliárdot elosztVasámap a belgiumi Cas- tenauban bejelentették, hogy Jurgen Bennecke nyugat-német altábornagy lesz Adolf von Kielmansegg tábornok utóda a NATO közép-európai haderőinek főparancsnoki tisztségében, sígy Bonn képviselője foglalhatja el ezt a jelentős posztot. Bennecke egyike azoknak a hivatásos tiszteknek, akik juk Dél-Vietnam lakosainak számával, — akiknek „érdekeit az Egyesült Államok védelmezi” — akkor minden lakosra 1875 dollár jutna egy év alatt. Ez több, mint az egy főre jutó nemzeti jövedelem a világ legtöbb Országában. Az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy ez az összeg még azok körében is megdöbbenést keltett, akik az intervenció ügyében döntöttek. Robert McNamara, a távozó amerikai hadügyminiszter például másfél évvel ezelőtt a háború költségeit évi 12 milliárdban jelölte meg. Pedig McNamara abban különbözik elődeitől, hogy a Pentagonban, c pénzügyi élet mintájára bevezette a gazdaságossági mutatók módszereit. Ezt s módszert röviden „Kiadá- sok-eredmények” néven emlegetik, és azt jelenti, hogy az eredményeknek igazolni- ok kell a kiadásokat. ALKALMAZZUK a módszert Vietnamra: a demokratikus Vietnam elleni légiháború költsége évente 3—5 milliárd dollár. Ez a „kiadás”. És az „eredmény”? Maga McNamara fejtette ki a szenátus egyik bizottsága előtt, hogy a légiháború kezdete óta a bombázások Eszak-Vietnambain 320 millió dollár kárt okoztak. És a „kiadás” • rovatba be kell vezetni azt a politikai presztízs-veszteséget is, ami az Egyesült Államokat éri a tömeges bombázások miatt* G. Geraszimov a nácik hatalomra jutásától kezdve, szédítő iramban jutottak el a hitleri hadvezetés csúcsaira Bennecke 1933-ban még hadnagy, a világháború alatt azonban a keleti front Mitte elnevezésű hadseregcsoportja vezérkari főnökének helyettese. Az altábornagy a második világháború után aktív irányítója volt az új rafelfegyvérzésnek. ■ Podgernlj Helsinkiben Uj várost építenek az elpusztult Debar helyén Bonni generális NATO-tisztsége Peking Washington kezére játszik A császárok nyomdokain Ázsia és Afrika népei, az imperialisták neokoloniatis- ta támadásait visszaverve, a világ haladó erőire elsősorban a szocialista országokra támaszkodnak. Régebben Kínában is reménykedtek, támaszuknak tekintették az antiimperialista harcban. A békés egymás mellett élés öt alapelve, amelyet 1954-ben a Kínai Népköztársaság aktív szerepe az 1955. évi bandungi értekezleten alapul szolgált ezekre a reményekre. A maoisták, miután célul tűzték ki „Mao eszméinek” elterjesztését Kína határain túl és ezt állították külpolitikai tevékenységük előterébe. elhatározták, hogy expanziortista irányvonalukat először déli szomszédaikon „próbálják” -ki. A Renmin Ribao szerint „Mao eszméi előtt mindenkinek meg kell hajolnia,,. Pekingből még fenyegetések is elhangzanak: vagy elfogadják vezérfonalként a maolzmust, avagy — amint ezt a számos ázsiai Az utóbbi években azonban a helyzet gyökeresen megváltozott Az Indiával való határkonfliktus, a Mao-csoport áttérése a Szovjetunió és a többi szocialista ország elleni nyílt harcra, az indonéziai események Peking ellenséges kampánya a szomszédos országokkal szemben, a vietnami kérdés körüli sötét játéka arra késztette az afroázsiai közvéleményt, hogy más szemmel nézze Peking helyét és szerepét a mai ügyekben. ország kormányához intézett esaknem minden kínai jegyzék hangoztatja, „önök pórul járnak,,. Ámde aligha lenne helyes Peking ázsiai politikáját, ezen belül a kínai nagy’követségek és az egyes kínai emigráns csoportok közreműködésével szervezett rendzavarásokat csupán úgy tekinteni, mint a „maoizmus,, rákényszeríté- sével kapcsolatos kísérletek tükröződését. Ezzel a hegemonista törekvéssel egybeolvad ama kormányok ellen minden eszközzel vívott harcos, amelyMao tevékenysége és céljai azonosak a nagyzási mániában szenvedő légi kínai fejedelmek tevékenységével és céljaival, akik Kínát „központi birodalomnak a világ többi részét pedig „barbárnak,, tekintették. Pekingben az államok békés egymás mellett élésének elvét „a legtisztább kapitalista útnak., nyilvánították. Ezzel egy- időben a kínai fővárosból kalandor felhívások hangzanak el India, Burma és más országok kormányának megdöntésére, s csak úgy árad a fenyegetés, a zsarolás és az ultimátumszerű követelés. A kinai vezetőréteg ázsiai politikájában fontos tényező az Egyesült Államokkal való vetélkedés a délkelet-ázsiai befolyásért. A maoisták ugvanis Dél- kelet-Ázsiát saját „hübér- birodalmuknak” tekintik. Sok minden amellett szól, hogy eme vetélkedés ellenére Ma ónak és környezetének érdeke az Egyesült Államok jelenléte ebben a térségben. Peking azt állítja, hogy az agresszió kimondottan szükséges a néptömegek „forradalmasításához”. A kínai politikát azonban egyáltalán nek valamilyen oknál fogva nem felel meg Mao és környezete. nem a népek forradalmi harcának fokozásáról való gondoskodás hatja át. Egészen más a hajtóereje. A Mao-csoport abból indul ki, hogy az amerikai imperializmust lehetőleg minél több ponton „le kell kötni”. Vagyis Pekingben úgy vélik, hogy annál jobb, mennél több különböző térségbe kell az Egyesült Államoknak csapatokat küldeni a nemzeti felszabadító mozgalom leverése végett; minél több és minél nagyobb arányú konfliktus lesz a világon, annál nagyobb biztonságban érezhetik masukat a „kínai fal” mögött A maoista politikának erre a sajátosságára felfigyelve nemhiába irta leplezetlen megelégedéssel a Washington Post: „Kína szabad kezet ad az Egyesült Államoknak Dél-Viet- namban, cserébe saját biztonságának szavatosságáért”. Az élet azt mutatja, hogy Mao és csoportja nem szándékozik cselekvőleg szembeszállni az amerikai agresszióval. Nem hiába kötött Peking Washingtonnal „hallgatólagos megállapodást” melyen az értendő, hogy a két fél nem fogja akadályozni egymást Dél- kelet-Ázsiában. A maoistáié, mint ahogy az egyik kínai közmondás tartja, szeretnének a „hegyen ülni és onnan figyelni a két tigris párharcát”. Politikájukban szembetűnő az a törekvés. hogy fokozzák a feszültséget a nemzetközi küzdőtéren, de félreálljanak az imperialista agresszió elleni harctól. Ügy látszik, a kínai vezetők egy nagy háború tüze mellett szeretnének melengetni a kezüket”. A szovjetellenes sovinizmus és az erőszak elmélete miatt a történelmi folyamat magyarázásának eszköze, azon a politikán alapul, amely célul tűzte ki a világháború kiprovo- kálását, amelyet a maoizmus kívülállóként figyelne, hogy maid kihasználja annak eredményeit” — írja a Neuestra Palabra című argentin hetilap. A Kínával szomszédos országok közvéleményét természetesen aggasztiák Peking soviniszta kirohanásai. Annál is inkább, mivel e támadásokat olvan körülmények között hait- ják végre, amikor fokozódnak az amerikai imperializmus fenyegetései Mindez arra készteti az ázsiai népeket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket saját szuverenitásuk védelmében mind az amerikai, mind a kínai merényletekkel szemben. Mao és csoportjának irányvonala megnehezíti Délkelet-Azsiában a haladó erők egyébként is súlyos helyzetét, kedvez a független államokra nehezedő imperialista nyomás fokozásának. Az amerikai és a pekingi expanzionizmus saját- szerű éri ntkezése nyilvánvaló. Igen jellemző, hogy Johnson, az Egyesült Államok elnöke, egyik beszédében feladatul tűzte ki, hogv Kínát Ázsiában „az együttműködés politikájára” kell rávenni. A maoisták szavaikban igyekeztek visszautasítani Johnson javaslatát. Hát a valóságban? A valóságban Peking éppen azokra a délkelet- és dél-ázsiai országokra támad, amelyek imperialistaollenes álláspontra helyezkednek és érzik a washingtoni nyomást, például Burmára, másrészt „figyelmen kívül hagyja” az amerikai szol- dateszkávnl szoros kapcsolatban álló rendszerékei, például a thaiföldi rendszert Vaion nem azért történik mindez, mert egész sor fejlődő állam semleges politikáié egvaránt nincs ínyére sem a washingtoni újgyarmatosítóknak. sem a pekingi sovinisztáknak? APN Fenyegetik déli szomszédaikat
