Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-29 / 306. szám
1967. december 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ( Szenzációs tálalásban repült nemrég világgá a hír, hogy ügyes riporterek lefényképezték a repülő csészealjat. Szilveszter közeledvén, nem akartunk lemaradni a versenyben, hanem minden riporterünk munkába állt, hogy hasonló szenzációkat felkutasson. Felvételeinket abban a reményben mutatjuk be, hogy a repülő csészealjakhoz hasonlóan ezek is hitelre találnak. Egyik riporterünk felfedezte a borok kezelésének új, pincealatti módszerét, hogy a kezelés során mi kerül a hordókba a szőlő nedve mellé, ezt nem sikerült tisztázni. Sok vita folyt az utóbbi években, hogyan fejlesszék tovább a főváros közlekedését. A vita közben egy tettrekész építőipari vállalat váratlanul felépítette a Városligetből kiinduló és állítólag egész Kecskemétig I özlekedő függővasutat. A kecskeméti állomásról még nincs felvételünk, mert a személyvonatnak, amely- lyel riporterünk lesietett, késése van. Képviselőnk javasolta Készülj ön országos program az Ivóvíz-ellátás meg j a ví tására Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán, amikor a kölségvetési javaslat fölött vitatkoztak a képviselők, szót kért Szekeres László is, a Jászság egyik képviselője. Felszólalását a következő szavakkal fejezte be: „A magam nevében egyetértek azzal a kiegészítő javaslattal, hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság költségvetését 30 millió forintra emeljük, mert ezzel jól és hasznosan szolgáljuk a vízgazdálkodás ügyé*” EBBŐL IS KITŰNIK, hogy a Szolnok megyei képviselő ez alkalommal a költségvetésen belül a vízgazdálkodási ágazattal foglalkozott. S ez nem véletlen. Szolnok megyében különösen gond jnég napjainkban is, a lakosság jó minőségű és megfelelő mennyiségű ivóvízzel való ellátása. A gond nem ma kezdődött. A felszabadulás előtt az országban 27 városnak és 23 községnek volt vízmüve, továbbá 6 város és 60 község rendelkezett körzeti vízelvezetéssel. Az akkori vízszükségletet körülbelül 600 ezer ásott vagy kis mélységű fúrt kút és 11 ezer artézi kút biztosította. S az így kapott ivóvíznek a felét sem lehetett élvezhető, jó víznek tekinteni. S a megyében mi volt akkor a helyzet? Csupán Szolnok, Túrkeve és Karcag rendelkezett vízművel. AZ ELTELT HŰSZ ÉV óta nagy erőfeszítéseket tettünk a közművesített ivó- vízellátás érdekében. Ennek eredménye, hogy hazánkban 1966-ban a települések közül 27.3 százalék rendelkezett vízművel, a felszabadulás előtti 3 százalékkal szemben. Szolnok megyében ez 32 százalékra emelkedett. Szűkebb ha- zánkban jelenleg mind a hét városban, s ezenkívül 18 községben van már korszerű vízmű. Ezeken a településeken a lakosságnak 41 százaléka van ellátva ivóvízzel. Ám már ebből következik, hogy ahol vízmű van, ott is további fejlesztésre van Szükség, hogy mindenkinek jusson ivóvíz. Érdemes arról is szót ejteni továbbá, — hogy Érdekes, változatos kiadási programot állított össze 1968-ra a Zrínyi katonai kiadó A tanulmányok a magyar antifasiszta és partizánmozgalom történetéből címmel megjelenő kötet a második világháború éveinek függetlenségi mozgalmát mutatja be. A Kossuth és a Zrínyi Kiadó közös gondozásában lát napvilágot az az életrajzi antológia, amely 20—25, a haladásért és a szocializmusért folytatott harcokban részt vett magyar forradalmár katona hősi életével ismerteti meg az olvasókat. A spanyol szabadságharc magyar internacionalistáinak történetét, a magyar zászlóalj harcait tárja az olvasók elé Györkei Jenő: A magyar zászlóalj a spanyol szabadságharcban című ' kötete. A magyar Meteorológiai Intézet klímaátalakító berendezései a téli Mátra egy részén kikényszerítették a tavasz beköszöntését és a rügyfakadást. Sötét hatalmak Egy minden valószínűség szerint elmeháborodott férfi jelent meg szerdán Como észak-olasz város rendőrkapitányságán és egy csomagot helyezve az asztalra, csendesen kijelentette, hogy ebben Meroni, a nemrégen közlekedési baleset következtében elhunyt nagyhírű olasz labdarúgó csillag mája van. A rendőrség kihallgatta az önként jelentkező tettest. Tettét azzal magyarázta, hogy „sötét hatalmak” parancsára kellett meggyőződnie arról, vajon a hires sportembert valóban eltemették-e, vagy csupán egy bábú fekszik* helyette a koporsóban. A Horthy-korszak negyed százados történetének izgalmas s a közönség előtt alig ismert eseményei kapnak helyet abban a do- kumen tum-gyű j temén yben, amely Tóth Sándor, Morva Tamásné és Hetés Tibor összeállításában jelenik meg csak szolgálati használatra címmel. Árókai Lajos: Jöjjetek ezrével... című képes albuma a Magyar Tanácsköztársaság védelmére fegyvert fogott munkások, parasztok és értelmiségiek hősi küzdelmét mutatja be. A második világháború utolsó esztendejének eseményekben gazdag időszakát örökíti meg a Negyvenötös esztendő című munkájában Konyev marsall, aki abban az időben az első ukrán-front parancsnoka volt. Érdekesnek ígérkezik a Signum Laudis címmel megjelenő kötet, amely Gör- gényi Dániel nyugalmazott vezérőrnagy visszaemlékezéseit tartalmazza. Az elmúlt 2? esztendő néhány érdekes bűnügyét írja le Fóti Andor rendőrezredes Kelepcében az alvilág című könyvében Kozsevnyi- kov, a második világháború legizgalmasabb, legromanti- kusabb kémtörténetét adja az olvasók kezébe Ábel ezredes című regényében. Az igazgató hobbyja... Szolnokon kívül a többi városban nem értük el egy lakosra a napi 80 literes vízfelhasználást És Szolnok városban is, ahol körülbelül 20 literrel több az egy lakosra jutó egy nap alatt felhasznált vízmeny- nyiség, még mindig elmarad az országos optimális napi fogyasztástól. SZOLNOK MEGYÉBEN az elmúlt hat-hét évben mintegy 80 millió forintot használtak fel a tanácsok 15 vízmű és 184 kilométer hálózat építésére. Vagyis tanácsaink, a lakosság jelentős anyagi hozzájárulásával, társadalmi munkájával együtt nagy erőfeszítéseket tettek a vízellátás javítására. Mindezek ellenére még a települések 39.2 százalékán nincs megoldva a közművesített ivóvízellátás. Ezeken a helyeken a lakosság fúrt kutak vizét issza, s ezért van az is, hogy sajnos országosan megyénkben van a legtöbb dizentériás megbetegedés. A tanácsok a következő évekre is jelentős feladatokat tűztek maguk elé az ivóvízellátás javítása érdekében. Mégis kénytelenek tudomásul venni, hogy saját erőből, egyedül, helyileg nem tudnak megbirkózni ezzel a problémával. Ha ugyanis az elkövetkezendő időszakban évenként mintegy 10—12 millió forintot fordítanánk a helyi fejlesztési alapokból az ivó- vízellátásra, akkor is csak hosszú távlatban beszélhetünk arról, hogy megoldó- ,dik a lakosság eme nagy gondja. Megyénk országgyűlési képviselője hangsúlyozta, s ezzel minden állampolgár egyetért: pártunk és kormányunk a felszabadulás után egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy országosan felszámolja a fizikai értelemben vett sötétséget. Jelentős központi erőforrásokat biztosítottak, társadalmi üggyé tették a villamosítást. Mindez meghozta a várt nagy eredményt. Most az ivóvízellátás megoldása érdekéiben kellene ugyanilyen nagy erőfeszítéseket tenni. Tudjuk jól, hogy anyagi lehetősé1- geink nem korlátlanok. Azt is tudjuk, nem várhatunk csodákat nem tűzhetünk magunk elé olyan irreális célt. hogy egy-két év alatt megoldjuk hosszú évtizedek gondjait. Am szükség van arra, hogy készüljön egy országos program, amely segít megoldani az ivóvízellátást. Legyen ez társadalmi ügy! Vegyék ki részüket ebből a munkából az üzemek, a tanácsok, a termelőszövetkezetek, a lakosság ugyanúgy, mint azt a falu villamosításánál tették. A központi segítséggel együtt mindenki összefogása meghozza majd a remélt eredményt. V. V. Felvételre keresünk 9 műszakos munkára 16 évet betöltött VIII. általános iskolai végzettséggel rendelkező NŐI MUNKAERŐT! — FONO és ORSOZO AT- KÉPZÖS TANULÓNAK. Vidékieknek lakást biztosítunk. Bővebb felvilágosítást levélben adunk PAMUT- TEXTTLMÜVÉK FONÓGYÁRA: Budapest XI. Borskav ü 90. Munkaügyi osztály. l Bekopogtunk as irodába. Egy jóképű, magas férfi — az igazgató — helyivel kínált, leültünk. Kisvártatva a titkárnő hozta a pálinkát és a méregerős feketét. — Az igazgató elvtárs így szereti, ilyen erősen — mentegetödzött a titkárnő. — Milyen az értelmiség helyzete a vállalatnál? — tettük fel némi bevezető után a kérdést. Az igazgató okos, higgadt ember, nyugodtan, megfontoltan, szabatosan és ízesen válaszolt. Fél óra múlva meg is állapítottuk, hogy nagyszerű vezető: érti a szakmáját, kitűnő érzékkel irányít. Aztán beszélgetésünk közepén — talán maga sem tudta, hogyan, számunkra is váratlanul — belékevere- dett valami tőle idegen furcsa hínárba. A lélektanról. az emberismeretről kezdett meglehetősen furcsa, zavart fejtegetésbe. — Az emberek szeme... és ha sápadtak... Szóval sok itt a gyanús elem, az értelmiségiek között... — Felnevetett és nagysándori gesztussal próbált kiverekedni az útvesztőből: — De hiszen az ujjunk sem egyforma, az emberek sem lehetnek egyformák. Egyébként is ez van, ezt kell szeretni. Hát elég ízetlen dolog volt, de azért egyikünk sem reagált. Lementünk a *a" to'-atóriumba. Itt már a főmérnök vette át a kalauzolást, az igazgató nem jött tovább velünk. — Hogyan jön ' ki az igazgatójával? — Tudnak együtt dolgozni? — kérdeztük. •— Nagyszerfi ember az igazgatónk. Okos. higgadt, jő vezető, csak... — Csak? Mit akar ezzel mondani? — Most krimino- lóqiával, bűnözés- lélektannal foglalkozik. Csak úgy... Ez a hobbyja, lay azután... tetszik érteni? Most már értjük. — sa —
