Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

i&trr. december 24.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

15

Jemen és Dél-Jemen

Két ország viseli immár Jemen nevét, s gondjaik is hasonlóak: megóvni a köztársaság egységét. Bár a kct dél-arab államot más-más ellenség fenyegeti (Jement a királyipárti csapatok, az 1962-ben elűzött imám hívei, Dél-Jement a sejkségek háttérbe szorított vezetői, s még inkább a hatalomra került NLF és a hatalomból kirekesztett FLOSY közötti ellentétek). Közös érdekük, hogy függetlenségük megőrzése céljából széles összefogáson alapuló egységet teremtsenek.

A november 5-én történt jemeni hatalomátvétel képviselői alapvető feladatként a polgárháború befejezését jelölték meg (a szembenálló felek ellenőrzése alatt álló területek akkori általános vonalát térképünk ábrázolja). A megegyezést azonban a kezdeti remények ellenére disszonáns hangok zavarták meg. Egyes királypárti törzsek csatlakoztak ugyan az új jemeni rendszerhez, az imám családtagjai azonban nem tették le a fegyvert. A szinte járhatatlan hegyek között elrejtőzött gerillacsapatok, külföldi, elsősorban amerikai segítséget élvezve, az elmúlt napokban megkísérelték elfoglalni a fővárost. A királypártiak kísérlete azonban kudarccal végződött.

Ugyancsak az elmúlt napokban tisztázódott a Dél-Jemeni Népi Köztársaságot körülvevő szigetek kérdése is. Jemen partjainál, a Vörös-tengerből kiemelkedő Ka- maran-szigete, a Bob el-Mandeb előtt levő Perim, valamint az Adeni-öböl és az Arabtenger határán fekvő Socotra-szigete a Dél-Jemeni Népi Köztársaság, Kuria-Muria szigetek pedig Maszkát és Oman ellenőrzése alá került (a szigetekre azonban Dél - Jeme.n igényt tart).

A Dél-Jemeni Népi Köztársaság területi kiterjedésével kapcsolatban a közelmúltban több téves közlemény jelent meg, melyek az új állam területén csak a korábban DMarab-Szövetséghez tartozó 17 emirátust és sejkséget említik. Ezeken kívül és a fentiekben említett szigeteken túl azonban még ide tartozik a korábbi Keleti-Aden védnökség területe isA

Volkswagen

előretörése

Az idei év első tíz hónapjában 20 százalékkal több Volkswagent szállítottak Franciaországba, mint az elmúlt esztendőben. Szeptemberben a német vállalat a második helyre került a külföldi importőrök között: 1152

gépkocsit exportált Franciaországba. Ez a szám októberben 1489-re emelkedett.

Az amerikai Volkswagen gyár 41 661 gépkocsit állí- j tott elő ct.tójerbe . ami ' a Chevrolet és a Pontiac üzemeinek teljesítményétől eltekintve több mint bármely más amerikai [ autógyár eredménye.

Kongó

két repülőgép között

Mennek a „meredek ?

A vörös baretes ,.merc”- ek, a tábori egyenruhás zsoldosok mennek. Az első repülőgép már elszállította őket a rwandaí határról. De az aláírásuk ott maradt a kötelezvényen: soha többet nem térnek vissza Kongóba.

Egy Hawker- Siddeley 125-ös

Az öthónapos zsoldos-lázadás. amely Bukavu városának kifosztása mellett legalább ezer ember halálára vezetett, látszólag egy véletlen ‘ folytán robbant ki. Június . utolsó napján egy Hawker-Siddeley 123- ös típusú angol felségjelű repülőgépen néhány gyanús európai „telekügynök” elrabolta és Algírba szállította Csőmbe volt kongói miniszterer.ököt, akit hazájában előzőleg — távollétében — halálra ítéltek, öt nappal később pedig — mintha csak Csőmbe kényszerleszállása lett volna a jel — megindult az ejtőernyős zsoldosok támadása Kongó két keleti nagyvárosa: Kisangani és Bukavu ellen. Ma már tudjuk, hogy nem véletlenül, hanem egy gondosan kidolgozott, Kerilis fedőnevű akció-terv keretében. A cél Mobutu elnök megbuktatása lett volna, s a hadműveletben a főszerepet Csőmbe hűséges fehér zsoldosainak szánták.

A számítás azonban nem vált be: a kongói hadsereg hű maradt Mobutuhoz, s a zsoldosok egy része lopott repülőgépen Rhodesiába menekült, más része pedig gyilkolva, rabolva visszavonult a rwandai határ felé. A „szörnyűek” valóban szörnyű dolgokat műveltek: foglyaikat benzinnel leöntötték és elevenen elégették. Közben a Kongóval szomsz idős Angolából Bob Denard, egy francia származású kalandor vezetésével megindult a „felmentő” zsoldossereg. A Biztonsági Tanács beavatkozása és a kongói kormány lépése, — amely

szabad elvonulást engedélyezett a lázadóknak — véget vetett az akciónak.

20 ezer dolláros életbiztosítás

Ha meggondoljuk, hogy a kongói kormány idén január óta elsősorban az Union Miniére bányatársaság részleges államosítása óta több ízben is tanú- bizonyságát adta, hogy Kongó nemzeti érdekeinek megfelelően kíván politizálni — nem nehéz kitalálni: kik fizethették a „merc”-ek havi 1400 dolláros zsoldját, s ráadásként 20 000 dolláros életbiztosítási kötvényeik díját.

Mert a feihér zsoldosok, akik javarészt Afrikában élő fajvédő telepesekből verbuválódtak. valóban pénzért harcolnak és gyilkolnak. Egyik toborzótiszt- jük, Mike Hoare dél-afrikai ezredes, aki könyvet írt róluk, elmondja: többségükben homályos, sötét- múltú emberek. Van, aki az igazságszolgáltatás elől tette át székhelyét Afrikába, van« aki eldorbézolt, kisiklott életét akarta „újrakezdeni” a fekete földrészen. Gyökértelen, gyakran alkoholista, nem ritkán kábítószeren élő kalandor: ez a zsoldos, akiről a New York Herald Tribune riportere annak idején azt írta: „igazán nem vasárnapi iskolás” típus.

Irány: Jemen ? —

Vajon hihető-e, hogy ezek a bérgyilkosok: a kongói zsoldosok most már valami tisztes polgári foglalkozás után néznek, csak azért, mert aláírtak egy kötelezvényt? Aligha. A párizsi Express munkatársa idézi egy csak René- ként említett zsoldos szavait: ,-Mi vagyok én. hadiüzem, hogy csak úgy, egy gombnyomásra átállítsanak a békés termelésre?” Kongó — mondta egy Marge- ridon nevű zsoldos a francia tudósítónak — különben is „unalmas már”. Ha hinni lehet a cikkírónak a jemeni királypártiakkal tart, mint René Faulques, aki pillanatnyilag szintén Jemenben harcol. Azokban az években, amelyekről a velencei fesztiválon kitüntetett és nálunk is nagy sikerrel játszott „Az algíri csata” című film szól Faulques azok között volt. akik Henri Alleget és a többi haladó embert kínozták.

A „merc”-ek mennek: igen. Oda, ahol egyes nyugati fővárosok pénzügyi és politikai stratégáinak éppen szükségük van a szolgálataikra... S. P.

„Náluk oros

Nálunk nyulak"

Miért tiltották be a Newsweek című amerikai folyóiratot

Saigonban ?

A Newsweek című amerikai folyóiratnak az alább közölt riportja sajátos szenzációt keltett, a Newsweek októberi számát Saigonban elkobozták. Az ok: a riport szerzői megírták az igazságot a dél-vietnami báb-hadsereg teljes demoralizálódásáról és széthullásáról, s arról, hogy az amerikai interveznció- sok között, akik egyre jobban érzik saját bőrükön a vietnami hazafiak csapásait, — fokozódik az elégedetlenség Washington esztelen politikája miatt.

A Közép-hegységben levő Dak-Tóban elszállásolt délvietnami ezred teljes létszámban kivonta magát a harcodból és csak az Egve- sült Államok 173. légi de- szantcsapatát szolgálja ki: ellátja sörrel és prostituáltakkal.

Egyik ismerősöm, egy vietnami ezredes reggeli közben megjegyezte; „Az észak-vietnamiak és a Vietcong tagjai úgy harcolnak, mint az oroszlánok, a mi katonáink meg olyanok. mint a nyulak.” Pedig ezek a „nyulak” ugyanabból a környezetből kerülnek ki, mint az „oroszlánok”, sőt gyakran ugyanabból a családból. Mi hál az oka. hogy a „mi” vietnami katonáink oly rosz- szak, az „övéik” pedig olyan jók? Ezredes barátom ezt részben a következőkkel magyarázza: „A kommunisták azért harcolnak, mert tisztjeikben a fejükben is. a szívükben is van valami. S a katonák tudják, miért küzdenek.” Ezenkívül az észak-vietnamiak és a Vietcong tagjai hasznosítják azt a gazdag

tapasztalatot, amelyet parancsnokaik a franciák éc az amerikaiak elleni partizánháború évtizedei alatt szereztek. A dél-vietnami katonák viszont, akiket megvesztegethető és hozzá nem értő tisztek irányítanak — gyakran egyáltalán nem látják, hogy tulajdonképpen miért is kell harcolniuk.

Sokakban az a benyomás alakul ki. hogy az Egyesült Államok parancsnoksága hajlamos „haladásnak” nevezni a dél-vietnamiak összes akcióit, még akkor is. ha azokkal csak közvetlen kötelességüket teljesítik. Feltételezik, hogy a dél-vietnami fegyveres erők állományában mégis vannak harcképes csapatok, különösen a teo- gerészgyalogságnál és a speciális rendeltetésű egységekben. A tény azonban tény marad, hogy például a „pacifikálási program” 360 munkatársát az idén gyakorlatilag az eseteket közömbösen szemlélő kormánycsapatok szeme láttára gyilkolták meg.

kell ismernünk, hogy a tengerészgyalogosok részben maguk az okai annak, ami most Quon Thienben történik velük. Tároadóak- ciókra képezték ki őket, és nem szokták meg, hogy hosszú időre beássák magukat egy helyen, nem a legjobban rendezték állásaikat és úgy tűnik, hogy nem is akarnak ezen semmit javítani. A teherautók a nyílt terepen állnak és az ellenfél tüzérségi tüze gyakran elpusztítja a kocsikat. A fedezékeket, amelyekben a katonák tartózkodnak. legfeljebb két sor homokzsák védi. Ez egyáltalán nem elegöndő ahhoz, hogy megvédjék az emberéket a közeli robbanásoktól.

Az éjszaka folyamán, amit a tengerészgyalogosok között töltöttünk. több irányból 95 tüzérségi lövedék hullott Quon Thienre. Éjjel 3 órakor a fedezék úgy megrázkódott, hogy azt hittük, földrengés van. Amint kiderült, a B—52-es bombázók állásaink közelében dobták le saját terhüket, — közelebb, mint amit biztonságosnak lehet tekinteni. a hatalmas repülőgépek végre elmentek, és egy ideig csendesség volt. Hajnali fii hatkor azonban az észak-vietnami tüzérség ismét „munkához látott”. Hulltak ránk a lövedékek azokból az állásokból, — amelyek messze északra vannak attól a helytől, ahol a B 52-esek bombáztak. Quon Thienben ismét ment minden a maga rendjén...

IJIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIÜIIIIIIIIIIlillllllili

l KÜl- l

| politikai |

I M I

1 A I

1 G I

| A 1

! T I

I N 1

Denard fotója a Newsweekben. Az eredeti képszöveg: „Valaki jól megfizeti”.,.

Quon Thien ostromloftjai

Quon Thien három sáros, robbantásoktól szaggatott dombja magányosan emelkedik a zöldellő síkság közepén. A helikopterből kiszállva a nagy sárban üggyel-bajjal haladtunk előre a parancsnoki pont felé tengerészgyalogosainak csoportjai között, akiket tetőtől talpig agyag borított. Gordon Cook őrnagy (aki három nap múlva várta előléptetését) komoran fogadott bennünket „A mai napot még köny- nyűnek mondhatjuk, — jelentette ki. — Mindössze 75 lövedéket szórtak ránk. Tegnao 600 lövedéket kaptunk. Tarackokkal, 152 milliméteres ágyúkkal és rakétákkal lőtték állásainkat.”

Quon Thien stratégiai szempontból azért fontos, mert ez az egyetlen magaslat azon a síkságon, amely a Tonkini-öböl és a 20 mérfölddel nyugatabbra kezdődő hegyek között fekvő demilitarizált övezettől délre terül el. A demilita- rizált sáv olyan módon veszi körül Quon Thient, hogy az ellenfél az amerikai állásoktól mind északra, mind Pedig nyugatra

kényelmesen felállíthatta ágyúit.

Az ellenfélhez legközelebb levő. középső dombot a katonák „rakétadombnak” nevezték el. Ezen a dombon találkoztunk Robert Six 21 éves káplárral, akitől az alábbi kijelentést hallottuk: „Pontosan tudják. hogy hol vagyunk, mi pedig csak találgatjuk, hogy merre vannak az állásaik. Mit mond jak önöknek Quon Thiénről? Szünet nélkül elárasztanak bennünket lövedékekkel, s veszteségeink vannak.”

„Közelegnek az 1968. évi választások, s mi majd számolunk mindezért a Fehér Ház emberével”. — kiabálta utánunk a sötétségből egy katona. A Quon Thien- ben levő tengerészgyalogosok elkeseredett dühe nem hasonló ahhoz a morgáshoz, amit gyakran lehot hallani a Vietnam más térségein harcoló amerikai egységekben. A szüntelen ágyútűznek kitett katonák a végsőkig ingerültek. Néhány tengerészgyalogostól ilyen kijelentést hallottunk; „Johnson biztosan örül. hogy gyilkolják a ten- gerészgvalogosokat”.

Bármilyen szomorú is, be