Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-22 / 302. szám

1967. december 22.

SZÓI NOK MEGYEI NÉPLAP

3

FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS

Vita a költségvetésről

Csütörtök délelőtt az 1968. évi költségvetési törvényjavaslat vitájával folytatta munkáját az országgyűlés. Néhány perccel 10 óra után kezdte meg munkáját legfőbb törvényhozó testületünk.

Részt vett a tanácskozáson Losonczi Pal. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, és Nyers

Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a magyarországi diplomáciai képviseletek számos képviselője foglalt helyet.

Kállai Gyula elnök a költségvetés tervezetének csütörtöki vitájában elsőként Nyers Rezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának adta meg a szót. ■

NYERS REZSŐ:

A nyereség nálunk nem cél, hanem eszköz

A jövő évi költségvetési javaslat a központi tervezés hazai fejlődéséről tanúskodik. Kedvező tünet, hogy a korábbi évektől eltérően, az új év kezdetére már jóváhagyott költségvetése lesz az államnak, s ez lehetővé teszi a központi és helyi szervek jobb felkészülését. A fejlődést jelzi az is, hogy az előirányzatok a korábbinál célszerűbb rendszerben és áttekinthetőbb csoportosításban kerültek áz országgyűlés elé, ami elősegíti a képviselők gazdasági tisztánlátását, kedvezőbb feltételeket teremt a politikai döntéshez, jobban érvényre juttatja közös j felelősségünket.

A költségvetés bevételi és kiadási előirányzatait véleményeim szerint gondosan, reálisan készítették el a kormányszervek. Kérdés persze, hogy elkerülhetetlen-e a költségvetési mérleg hiánya, a hiány elfogadásával nem nyitunk-e utat az állami túlköltekezés veszélyének? A lehetőségek számbavétele azt mutai- ja, hogy a hiányt tudomásul kell vennünk, ez mindent ösz- szevéve elkerülhetetlennek látszik. Csak úgy szabadulhatnánk meg a hiánytól, ha a közérdekű állami kiadásokat tovább csökkentenénk, vállalva, hogy az állami szolgálat egyik-másik ága fogyatékos eszközökkel, hogy úgymondjam „kissé bicegve" tehet csak eleget az állampolgárokkal szembeni kötelezettségeinek. Nem helyes azonban ilyen erőszakolt megoldásokhoz nyúlnunk, mert nem vagyunk rákényszerítve. A tervezett hiány alig több, mint az összes bevétel egy százaléka. Elfogadhatjuk az ilyen nagyságrendű deficitet, azért, hogy az állami szolgálat zavartalanságát biztosítsuk.

Az állami takarékosság elve ezután is fontos marad a politikai követelmények között Két jelzőt azonban gondolatban mindig hozzá kell ragasztanunk a takarékosság sokat emlegetett fogalmához. Az egyik az, hogy érdemi, a másik, hogy ésszerű legyen. Vagyis ne vezessen látszat- rendszabályokhoz, ne növelje a bürokráciát és semmiképpen se nehezítse a tömegek életét

Gazdasági eszközeink sorában 1968-tól nagyon fontos szerepet kap a vállalati nyereség kategóriája, mint gazdasági mérce és ösztönző. A nyereségnek szerepe lesz a társadalom összjövedelmének elosztódásában, a társadalom beruházási alapjának, a dolgozók összkeresetének megoszlásában. Nem 'lesz egyedül döntő szerepe, nem válik tehát mindenhatóvá, mint a kapitalizmusban, de kétségtelenül a gazdasági hatékonyság legfontosabb mérőeszköze lesz, nagy hatása lesz a gazdasági cselekvésre. Ez tagadhatatlan változást jelent eddigi nézeteinkhez és gyakorlatunkhoz képest. Be kell látnunk, hogy a nyereségnél átfogóbb és pontosabb mutatója nincs a termelékenységnek és a társadalmi hasznosságnak; csak ezzel lehet együttesen mérni mindkettőt. S minthogy sohasem félünk az igazságot felismerni, nem félhetünk a gyakorlatban alkalmazni sem. És re féljen senki attól, hogy ezzel jottányit is közeledünk a kapitalizmus lényegéhez. A formák közeledése nem azonos a tartalom közeledésével. A tőkés társadalomban a nyereség a cél, nálunk pedig az eszköz szerepét játssza.’ Ott a nyereség magánkisajátításra kerül, nálunk pedig „társadal- masított”, sohasem vehetik el tehát egyének, mindig valamely közösségé.

A gazdasági verseny kérlelhetetlenül. következetesen és lehet mondani, tárgyilagosan osztályozza a vállalatokat hasznosság és versenyképesség szempontjából. Erre az objektív mércére szüksége van és szüksége lesz az állami gazdaságirányításnak a helyes fejlesztési politika kidolgozásához. És szüksége van azért is, hogy jól informálódjon, szabályozó szerepét jól lássa el. Igaz, hogy a mi rendszerünkben a vállalatok sorsa felett sohasem dönt végérvényesen a verseny, vagy a piac. Mindig ott lesz végső fórumnak a szocialista állam, amely a gazdasági és politikai érdekeket egyezteti, amely tudatos mérlegelés nyomán tudomásul veszi, vagy ha indokoltnak látja, gazdasági beavatkozással korrigálja a verseny következményeit. Az állam azonban sohasem lehet közömbös a verseny kérdésében, és nem lehet közömbös abban, hogy a piacon az eladók versenyeznek-e a vevőkért, vagy a vevők versenyeznek az áruért. A központi szervek fontos kötelessége lesz a közeljövőben az eladók gazdasági versenyének fokozatos élénkítése és ésszerű szabályozása.

Az árpolitikánk lényegét jellemezve, Nyers Rezső rámutatott:

Az árakban egyfelől utat engedünk gazdasági hatások kifejeződésének, annak, hogy minél több termék ára igazodjon a költségekhez, s a nagyobb vagy kisebb nyereséghányadon keresztül fejezze ki a fogyasztcVk értékítéletét. Másfelől fontos állami feladatnak tekintjük a kielégítő árstabilitás megteremtését. Azt tartjuk, hogy ez egyszerűen rendelettel nem érhető el, hanem azzal, hogy az állami szervek a gazdaságpolitikai eszközökkel helyesen élnek és érdemi hatást gyakorolnak az árak általános színvonalára. Az új helyzetre való átállás megköveteli a gazdasági szervektől a jó piacismeretét és a felelős kalkulációt. Kezdetben sok ember számára bizonyára furcsa lesz, hogy bizonyos árak ezután kötetlenebbül változnak, de hamarosan meg- szokhatjuk, nem fordul fel fenekestül a gazdasági élet, hiszen a mi viszonyaink között az infláció lehetősége — nem elméletileg, de gyakorlatilag — ki van zárva. Az új árpolitika kapcsán azonban egy fontos követelményt mindig szem előtt kell tartam: mind az állami szerveknek, mind a pártnak kötelessége ügyelni arra, hogy az árak alakulása soha ne hozza lehetetlen helyzetbe a három-négymillió magyar háziasszonyt.

Mindent összevetve, bizakodva tekinthetünk a jövő esztendő elé. Ha társadalmunk politikai erejét a tervek és a programok mögé tudjuk állítani, akkor nemzetünk új lehetőségeket teremt saját szocialista jövőjének formálásában.

GÁSPÁR SÁNDOR:

A reform csak a „kibiceknek nem kedvez-un nsafu „xonlo

A délelőtti vitában szólalt fel Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára:

A magyar szakszervezetek a

kormány által beterjesztett költségvetési tervezetet jónak tartják, azzal egyetértenek.

Mint ismeretes 1968-ban tóvá bi lépéséket kell tenni az ésszerűbb beruházások megvalósítására, a termelékenység emelésére, a műszaki fejlesztésre, az üzemek exportképességének fokozására, a belső piac igényeinek jobb kielégítésére.

Törekvéseink szerint az új gazdasági mechanizmus eszközül szolgál céljaink elérésére. A reformot nem lehet semmilyen formában elvonatkoztatni az előttünk álló gazdasági feladatok megvalósításától. Azokba illeszkedik, azok szerves része. Első próbaköve — lehet mondani minimális programja — az 1968-as terv hiánytalan teljesítése.

Az új gazdaságirányítási rendszer elősegíti szocialista társadalmi rendünk gazdasági és politikai erejének gyorsabb növekedését, céljaink gyorsabb elérését. A reform nem egy beteg népgazdaság gyógyítása —, ahogyan ezt a kapitalista országokban hangoztatják —, hanem jól átgondolt intézkedések összessége. Eddigi munkánknak és eredményeinknek logikus folytatása, mely égyban tartalmazza a továbbfejlődéshez szükséges új

TÍMÁR MÁTYÁS:

elemeket. Is. A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetese nem kísérlet, hanem a marxizmus—leninizmus alkotó és bátor alkalmazása hazánk mai társadalmi, gazdasági viszonyainak megfelelően. A marxizmus—leninizmus nem megkövesedett dogma, hanem az élethez, a fejlődés követelményeihez igazodik. Az elmúlt 10 év során társadalmi, politikai és gazdasági életünk fejlesztésében már alkalmaztunk új elemeket, de a marxizmus— leninizmus alapelveitől sohasem tértünk eL Moot gazdasági életünket igazítjuk a szocializmus teljes felépítésének szükségleteihez.

Határozataink a szocialista gazdálkodás alapvető marxista elveit tartalmazzák és ezért meggyőződésünk, hogy jó úton járunk.

A marxizmus alapvető tanítását nem helyettesítjük és nem is fogjuk helyettesíteni „divatossal”. Tovább szilárdul a proletárdiktatúra. Erősödik a párt, a munkásosztály, vezető szerepe. Magasabb szinten érvényesül a tervgazdálkodás. A nemzetközi munkásmozgalom egységére törekszünk, óvjuk és ápoljuk testvéri kapcsolatainkat a Szovjetunióval.

Meg kell szoknunk, hogy forradalmi bátorsággal keressük, kutatjuk az újat, a jobbat. Most is ezt tesszük.

Kedvez a reform a becsületesen és jól dolgozóknak, mert munkájuk alapján fokozottan-nötijjf iö lűviíínase la,

......;

ő

k élvezik az eredményeket és nem azok, akik eddig is csak kibickémt „szurkoltak” a szocializmus építéséért, de érte semmit, vagy alig valamit tettek. Kedvez a reform a .dolgozóknak, mint fogyasztóknak is, mert elősegíti, hogy olyan termékek készüljenek és olyan minőségben, amelyeket a vevők szívesen vásárolnak.

Amit eddig elértünk, azt népünknek semmilyen más rendszer nem biztosíthatta, csak a szocializmus. Most további, gyorsabb ütemű fejlesztésről van szó. Arról, hogy dolgozóink részére, elveinknek megfelelően, az eddiginél tartalmasabb, gazdagabb, kulturáltabb életet teremtsünk; teljes társadalmi, szociális biztonságot nyújtsunk minden dolgozó számára; a nagyobb eredmények nyomán az eddiginél magasabb életszínvonalat biztosítsunk egész népünknek.

Meggyőződéssel állítjuk, hogy az új gazdaságirányítási rendszer jó és kedvező eredményeket hoz. Mivel újról van szó, lehetséges, hogy az első tavaszi napsütéssel nemcsak az eredményeket fogjuk látni, hanem azt is, hogy esetleg Utót t akadnak „szeplők” is. De mi ezekkel együtt is magunkénak valljuk, helyesnek es szükségesnek tartjuk az új mechanizmust. Az átmeneti nehézségek, zökkenők megszüntetéséért pedig együttesen fellépünk, cselekszünk.

Szabad verseny helyett szocialista piac

A délutáni vita során mondta el beszédét Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes: Gazdaságirányítási reformunk alapgondolata a tervszerűség és a piac előnyeinek jobb összekapcsolása az eddiginél.

Az a tény, hogy a terveket a jövőben nem bontják le a vállalatokra és tanácsokra, hogy nincs mindenre tervutasítás, hogy közvetlenné válik a kapcsolat a termelő és a felhasználó között, azt jelenti,

hogy a termelő az eddiginél gyorsabban tud reagálni a felhasználók és fogyasztók igényeire, hogy a bürokratikus vonások fokozódó mértékben kiküszöbölhetők a gazdaságból. Az árak ,nem merevednek meg, nem „öregednek” el, hanem nyomon követik a termelési és költségviszonyok alakulását, csökkennek az egészséges versfeny hatására, de nőhetnek is bizonyos szabályok keretei között. így a termelők hamarabb reagálnak

és gyorsabban tudják pótolni az esetleg hiányzó cikkeket. Az anyagi érdekeltség nem lebecsülendő hajtóerejét így jobban össztársadalmi céljaink szolgálatába állíthatjuk. Előnyös az elosztó jellegű anyag- és gépgazdálkodás helyett a kereskedelmi módszerek alkalmazása, mert ezek e területen is a kalkulációk elmélyítéséhez, gondosabb mérlegeléséhez vezetnek.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a piac nem jelent szabad versenyt, ez szabályozott, szocialista piac. Az alapvető nyersanyagok és fogyasztási cikkek árát az állam továbbra is központilag határozza meg. A jövedelemszabályozási rendszer, a beruházási, a devizagazdálkodása rendszer, a kormány által jóváhagyott hitelpolitikai irányelvek mind azt célozzák, hogy a termelés és gazdálkodás ne csak az egyes kollektívák, hanem az össz- társadalom érdekében hassanak. Ügy véljük, hogy a kellő tervszerűséget ezekkel a módszerekkel legalább olyan mértékben lehet biztosítani, mint az eddigiekkel, sőt azt várjuk, hogy a legfontosabb gazdasági célok tervszerűbben valósulnak meg, amit az eddiginél hatékonyabban támogat majd a gazdálkodó szervek önállóságának, a vállalati kollektívák kezdeményező készségének kibontakozása.

A lakosság a legnagyobb érdeklődéssel az 1968. évi árváltozásokat kíséri. Közismert, és a költségvetési előirányzatból is tükröződik, hogy fogyasztói áraink sok vonatkozásban nem felelnek meg az értékviszonyoknak, a költségeknek. Hosszú távon lehetséges csak olyan árszínvonalat és árarányokat kialakítani az élelmiszerek, az iparcikkek és a szolgáltatások területén, hogy az árak megfeleljenek a valóságos értékviszonyoknak, és igazodjanak a világpiaci árakhoz. Ezt a hosszú távú árpolitikát úgy kell végrehajtani, hogy közben a lakosság életszínvonala tervszerűen emelkedjen. Most, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének évében, csak olyan árváltozásokat célszerű megvalósítani, amelyek feltétlenül szükségesek. Meg kell mondani nyíltan, hogy ez a kör sem szűk.

A jelenlegi árrendszerben az évek során kialakult eltérő forgaimiadó-kulcsok miatt sokszor hasonló cikkek árai is lényegesen és indokolatlanul különböznek. Ezért a forgaimiadó-kulcsok egyszerűsítését, nivellálását kellett végrehajtani. A ruházati cikkeknél a fogyasztód árak nivedlálásának hatására a forgalom kb. 7 százalékánál 10 százalékot meghaladó áremelkedés következik be. Annak érdekében, hogy a szükséges mértékű áremelés ne érintse kedvezőtlenül a lakosságot, a ruházati termékek 1968. január 1-i induló árszínvonalát átlagosan 1,8 százalékkal leszállítjuk. Az árszánt- csökkenés a forgalom 60 százalékánál kb. 5—10 százalékos, 18 százalékánál 10—20 százalékot meghaladó mértékben érvényesül.

Mindehhez kapcsolódik _ o merev hatósági árrendszerről a rugalmas fogyasztói ármechanizmusra való áttérés. Ez a harmadik típusú árváltozás, ami a piaci viszonyokhoz való jobb igazodást jelenti, az adott termékekben az árszínvonal némi emelésével jár.

Vannak olyan termékek, amelyeknek az árát eddig sem az árhatóság állapította meg. Ilyenek például a zöldség és a gyümölcs, egyes divatáruk, helyi építőanyagok, díszműáruk. Ezek együttesen a lakosság árualapjának kb. 14 százalékát teszik ki. Ezt a kört most kiszélesítjük. A szabad áras cikkek körébe tartoznak majd például az importszövetek, a divatcipők, a szőrme- áruk, a kozmetikai termékek. Ezekkel a szabad áras forgalmi kör a lakossági áruforgalom 23 százalékára bővül.

Kétségtelen, hogy az ármozgások az első időszakban szokatlanul hatnak majd, hiszen az elmúlt két évtizedben általában és túlnyomóan a fix, hatásági árak voltak a jellemzők. A kezdeti változások után azonban az árak alakulásában a kellő stabilitás biztosítható, ehhez a megfelelő árukészletekkel és szabályozó eszközökkel rendelkezünk.

Bár a széles körű reform problémamentesen nem oldható meg, optimizmussal tekintünk megvalósítása elé és biztosak vagyunk, hogy eredményei nem hosszú időn belül megmutatkoznak. A reform céljai, s ma már az új módszerek is nemcsak a szakemberek körében, hanem az egész lakosság előtt ismertek. Tapasztalhatjuk, hogy az emberek bizakodással várják a reform életbeléptetését és kibontakozását. Ez igen fontos és nagy segítséget jelent a kormány számára. Kétségtelen, hogy a reform úttörő jellegű, s az úttörés mindig nehézségekkel jár. Mégis, a két rendszer közti verseny, a szocialista rendszerben rejlő lehetőségek realizálása megköveteli, hogy ne elégedjünk meg az eddigi eredményekkel, s kéressük azokat a módokat, amelyekkel feltárhatjuk a nagyobb lehetőségeket.

DR. HORGOS GYULA:

A vállalatok és vezetők új rangsora

A vitáiban felszólalt ír. Horgos Gyula kohó- és gépipari

miniszter is:

Az állami költségvetésről szoló törvényjavaslat megtárgyalása és elfogadása minden évben belpolitikái életünk egyik legfontosabb eseménye. A mostani vita jelentősége a korábbi évekénél is nagyobb, mivel az új gazdaságirányítási rendszer kibontakozása első évének költségvetéséről van szó. Ez a költségvetés tehát új gazdasági körülmények között hivatott biztosítani gazdasági életünk stabilitását, pártunk céljainak megvalósítását.

A miniszter ezután tájékoztatást adott a kohó- és gépipar idei várható eredményeiről és az új gazdaságirányítási rendszerre való felkészülésről.

Majd így folytatta:

Az új gazdaságirányítási rendszer néhány problémát máris felvetett, de biztosan fogunk találkozni majd olyanokkal is, amelyek ma még nem láthatók. A vállalatok értékelésében például a jelenlegitől eltérő rangsor fog kialakulni, mert a vállalatok piaci megítélése eddig nem bontakozott ki. Most kezdünk majd közelíteni a helyes értékviszonyokhoz. Az új mechanizmusban érvényesülő érdekeltségi rendszer arra fogja ösztönözni a vállalatokat, hogy vegyék figyelembe az értéktörvényt, a piaci impulzusokat és termelési programjukat a piaci szükségletekhez igazodva alakítsák ki. A vállalati tervekben nagyobb szerepet kell kapniuk az új, a korszerű, az igényeknek megfelelő gyártmányoknak.

A páad viszonyokhoz — különösen az ér tók viszonyok hoz — való igazodás kötelezően írja elő, hogy a vállalatok többségénél megvizsgálják, bizonyos mértékben átalakítják a termelés szerkezetet. Ennek során, felül kell vizsgálni a műszaki fejlesztési célokat is. Különösein e téren kell érvényesülnie az önálló kezdeményezésnek.

A reform végrehajtása elsősorban az embereken múlik; a megfontolt és az előrelátó vezetésen, amely megfelelő megfontoltsággal kockázatot is mer vállalni. Az új vezetési stüus, illetve annak eredményei rangsorolják majd nemcsak a vállalatokat, hanem a vezetőket is.

A megváltozó feladatoknak és munkamódszereiknek megfelelően szükséges bizonyos szervezeti változtatások végrehajtása is. Megváltozik a minisztérium szerepe. Legfőbb feladata a távlati fejlesztési célok kidolgozása és az ellenőrző tevékenység, főleg az információs adatok feldolgozása, elemzése alapján. Az operatív döntések a vállalatokhoz kerülnek, a minisztériumnak komplex módon kell kidolgoznia az ágazat különböző fejlesztési céljait és folyamatait Ez az eddiginél bonyolultabb munkát jelent, és nagyobb körültekintést, szellemi erőfeszítést igényel. A minisztérium szervezete az új feladatok megoldására november 1-ig már átalakult: 50 százalékos létszámcsökkentést hajtottunk végre.

Az országgyűlés ma délelőtt folytatja munkáját.

\

0

i